A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

A JOG. 213 A ki a kar becsületének megsértésébeu vétkesnek találtatik, tiszti jellegét elveszti; nyugdíj-állományban álló személyek azonban nyugdijaiktól meg nem foszthatok. A ki a karbecsület veszélyeztetésében vétkesnek találtatott, megintést nyer, melylyel az előléptetés lehetetlensége karöltve jár, ha azonban ismételve ily veszélyeztetésben vétkesnek mondatik, tiszti jellegét is elveszti. A mondottakkal az osztrák-magyar hadsereg anyagi és alaki büntetőjogának fejlődését vázoltuk. Tettük ezt kiváltkép a laikusok érdekében, mert, fájdalom a katonai jog a legtöbbeknek mindkét irányban még teljes terra incognita. Az általános hadkötelezettség dacára, mely ezen jog ismeretének általánosítását nyilván feltételezné, mai napig úgy Magyarországban, mint Austriában elmulasztották a katonai ka r részére a jogakadémiákon, az egyetemeken és műegyetemeken tanszékeket felállítani, jóllehet ebből úgy az állam, mint a nép javára jelentékeny előnyök háromolhatnának. Senki sem fogja kétségbe vonhatni, hogy valamint az emelkedő uépmiveltséggel egyáltalában, épúgy a jog és különösen a büntetőjog ismeretének terjesztése által leghathatósabban lesz ellensúlyozva a büntettek elkövetése és a törvényesség iránti érzület fokozódva. Azon tétel »ignorantia legis neminem excusat-< indokolva van ugyan azáltal, hogy a polgárokra nézve kötelező törvények kellőkép kihirdetve és közzétéve lesznek. De ugyanez nem áll a katonai törvények tekintetében, melyek csak a hadseregen belül publikáltainak és melyek a hadserege n kívül tnéj; a jogászok részére sem lesznek előadva. Ezektől is, kik előtt egy jogállamban a jogtudomány egész tárházát ki kellene nyitni, el lezvonva a lehetőség azon tudományt mivelhetni, melynek az áltsa lános hadkötelezettség mellett köztulajdonná kellene válnia. (Folytatása következik.' ^Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében. Irta: BERNHARDT ADOLF, bir. végrehajtó Nagy-Bányán. Ezen becses lapok »Jogesetek Tárá«-nak 13-ik számában megjelent, a budapesti m. kir. ítélőtábla által 1888. évi február hó ló-én 23,529. sz. a. hozott azon határozatához, mely szerint »a bir. végrehajtónak az árverés meg nem tartása esetében magáért az árverési hirdetmény kibocsátásáért külön díj nem jár« — legyen szabad néhány megjegyzést tennem. Szerény nézetem szerint a kir. tábla ezen határozata a törvény intentiójával ellenkezik, mert e szerint 1- ör a bir. végrehajtónak — ki a m. államtól fix fizetést nem húz — kötelességévé tétetik a felek érdekében ingyen munkát teljesíteni, irodai szerekre költekezni, s ha ideje meg nem engedi a leírást, még másolási erőről is saját pénzén gondoskodni, hogy felperes a kitűzött árverés folytán annak megtartása előtt követeléséhez juthasson, az államnak pedig fizetéses hivatalnok helyett ingyen szolgálatot tenni; 2- or, mert az Í871 : LI. t.-c. 21. §. a) és 24. §. c) pontja bárha nem is mondja, hogy csak teljesített foglalás és ár verésért illeti az eljárási díj a bir. végrehajtót: mégis önként értetődik, hogy az eljárási díj a bir. végrehajtót csak a teljesített foglalás, illetve árverésért illeti, de most már önként fölmerül azon kérdés, hogy az ingó árverésben az eljárás tulajdonképen mikor veszi kezdetét, nem-e az árverés kitűzésével? — Szerintem a végrehajtó az -árverést felperes jelentkezésére s esetleg hivatalból kitűzvén, ezzel az eljárást annyival is inkább megkezdte, mivel ezen eljárása nélkül árverést sem foganatosíthat s mivel a késedelmes adós, ha az árverés foganatosítása előtt fizet is, csakis a bir. végrehajtó által folyamatba tett eljárás következtében teszi, tehát az árverés kiírása körüli eljárás folytán; ezen felfogásom helyessége mellett szól a marosvásárhelyi m. kir. itélő táblának 841/1885. sz. határozata is, mely határozat L. Vilmának N. Mária elleni 75 frt és 125 s j. i. végrehajtásos ügyben a m.-ludasi kir. jbiróság 34/1885. sz. végzését, miután a bir. végrehajtó által kitűzött két rendbeli árverésért 1 — 1 frt eljárási díjat meg nem állapította — »az elsöbiróság végzését megváltoztatta s a végrehajtónak az 1884. évi szeptember 24-ére és ugyanazon év október 24-ére kitűzött árverés körüli eljárási díját külön-külön 1 frt, összesen 2 frttal megállapítja, mert az 1871 : LI. t.-c. 21. és 24. §. értelmében az eljárási díj megilleti a bir. végrehajtót akkor is, ha az árverést kitűzte s az azzal kapcsolatos kiadmányozásokat megtette, noha az árverés meg sem tartatott.* Jelen esetben tehát ugyanegy kérdés felett különböző felfogás, különböző határozat létezik, mert midőn az egyik bíróság a végrehajtó díját folyósítja, a budapesti itélő tábla me^ nem állapítja, s midőn egy másik birőság a bir. végrehajtó díj felszámításának helyet nem ad, a m.-vásárhelyi itélő tábla kimondja, hogy igenis illeti a végrehajtót az árverés kiírásáért — ha az t. i. megszűnik — eljárási díj; ennélfogva joggal mondhatja a bir. végrehajtó, hogy a törvénynyel szemben ugyanegy kérdés felett hozott két egymássá ellenkező elvi jelentőségű határozat őt a fél vak eszközévé, bábjává teszi; a fél rendelkezhetik vele, kitűzheti kénye-kedve szerint az árverést ugyanegy ügyben 5—6-szor is; a bir. végrehajtó pedig köteles a fél kérésének eleget tenni, sőt köteles az 188.^. 1,605/Im. sz. rendelet értelmében mindannyiszor az árverési hirdetmény jogerőre emelkedését a kir. járásbíróságnak bemutatni. Mindezen eljárásért a bir. végrehajtónak a fél mit sem tartozzék fizetni? ezt nem akarta a törvény, ez se nem jogos, igazságos, se ! nem méltányos! A bir. végrehajtó a m. államtól fizetést nem kap, ! a bíróságtól nyert megbízásokat a fél által fizetendő díjakért teljesiti, ő köteles irodai helyiségről gondoskodni, köteles könyveit s az irodai szereket sajátjából beszerezni. Ha tehát a fél jelent| kezésére az árverést kitűzi, a hirdetményt sok esetben 10—12-szer le kell írni, ha nem győzi leitatni, vevénynyel ellátni, borítékba tenni s postára adni; határidő naplójába előjegyezni s az árverési hirdetmény jogerőre emelkedését a bíróságnak külön jelentéssel bejelenteni, az iratokat bemutatni s mind ezen munka — a budapesti kir. itélő tábla határozata szerint — költségbe nem kerül s ezen teljesített munkáért a bir. végrehajtó nem érdemelte ki silány díjazását: eljárási díját, 1 frtot?!?— Hát még idövesztése ; hisz ritka eset kivételével az árverést sürgető végrehajtó az árverést rendesen az utolsó órában szünteti be, adósának időhaladékot engedvén, ki utóbbi a nyert határidőt sem tartván be, újólag sürgeti az árverést s ismétlődik az előbbeni hosszadalmas eljárás, úgy, hogy többször volt szerencsém egy ügyben 4—5 árverést kitűzhetni. Ha már adós a sok huza vona folytán hitelezőjétől kedvezményt nyer, nem hiszem, hogy bárki is igazságos és méltányosnak tartsa, hogy a bir. végrehajtó bármely fél érdekében ingyen munkát teljesítsen, irodai szereket sajátjából szerezzen, sőt mi több, az árverés foganatosítására kitűzött határnapra más jelentkező javára elrendelt végrehajtásra határidőt nem tűzhetvén, más kiküldetéstől is elessék. A felhozott két eset is eléggé szolgálhat annak igazolásául, hogy mennyire nem felelnek meg az 1871 : LI. t.-c. 21. és 21. §-ban megállapitott díjak az 1881 : LX. t.-c. által a bir. végrehajtóra rótt munkának és felelősségnek; igazolja azt, hogy a végrehajtói dijak — az új végrehajtási törvény folytán — mennyire várnak szabályozásra, hogy ezen új díjszabályzat egyfelől egyes végrehajtók meg nem engedett díjszámításának gátat vessen, de másfelől a bir. végrehajtót az illető bíró jóakaratától, vagy szeszélyétől függővé ne tegye; mig ha ezen bajon akár rendeletileg, akár törvényhozásilag segítve nem leend, a jogkereső félben megingatja a törvénytisztehitet; mert hisz sajnosán tapasztalja, hogy hasonterraészetü két ügyben éppen ellenkező indokolással különböző hátározat keletkezhetik. Nyilt kérdések és feleletek. I. (A bagatellbirósági eljárás köréből.) Egy, a községi bíróság, mint bagatellbiróság által megítélt 19 frt 41 kros követelés az ingóságokból behajtható nem levén, kénytelen a hitelező az ingatlan vagyonból fedezetet keresni. Alperesnek volt egy háza, melyre a 19 frt 41 kr. első helyen betáblázva lett és ezen teherrel együtt átíratott a ház egy harmadik személyre. Most az a kérdés, hogy az oly kereset, melynek petituma, hogy a ház vevője a bekebelezve volt, községbiróságilag megítélt 19 frt 41 kros követelés behajtása végett vezetendő végrehajtás tűrésére köteleztessék, a községi bíróság, a kir. járásbíróság, avagy a telekkönyvi hatóság hatásköréhez tartozik-e és a marasztaló határozat fenforgása tekintetében mi kép tétessék folyamatba a végrehajtás. Kitűnő tisztelettel Dr. Fehér Manó, pécskai ügyvéd. II. (A végrehajtási jog köréből.) A »beneficium c o m p e t e n t i a e«-nek, melyet a végrehajtási törvény 54—63. §-ai az ezen §-okban érintett személyek-