A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

214 A JOG. nek hitelezőik ellenében nyújtanak, célja kétségkívül az, hogy az illetőknek maradjon annyi és arra, mennyi és a mi életük feulartására (lakásra, élelemre és ruházatra) elkerülhetlenül szükséges és igy hivatásukat folytathassák. Ha pedig annak ez célja, kérdés: A végr. törvény 61. §-a dacára lefoglalható-e azon, állandó köz- vagy magánvállalkozásban levő egyénnek évi vagy havi készpénzbeli fizetése korlátlanul, vagy ha nem: tehát mily részben, kinek ezen készpénzbeli fizetésén kivül attól, kinél állandó alkalmazásban van, teljes ellátása (lakása, élelmezése és mosása) van. bármily, különösen pedig oly követelés kielégítése végett, mely szintén életfentartási szükségletből, nevezetesen: ruházkodásból keletkezett ? Véleményem szerint a végr. törvénynek egy t?-a sem vonatkozik az ily egyénre s az ily egyént készpénzbeli fizetésére nézve >beneficium competentiae« egyáltalán nem illeti. Dr. T. J. Sérelme k.* Válasz »A biró és üg-yvéck című közleményre. Dr. Róth Pál nyitrai ügyvédnek a »Jog« 21. száma Sérelmek rovatában »A biró és ügyvéd* cím alatt megjelent közleményével szemben a hivatalos iratok által támogatott elferditetlen tényállást, nehogy hallgatásom folytán dr. Róth Pál ügyvéd úr közleményében foglaltak a valódiság látszatát vegyék fel, a következőkben előadni célszerűnek találom : Schv. és társa a nyitrai kir. járásbírósághoz letéti és birói megintésnek címzett kéretet 1886. évi okt. hó 26-án 8,152. sz. a. nyújtott be ama tartalmú felhívással, hogy az esetre, ha L. és társa a közös Wertheimer-szekrényböl elvitt gazdasági számviteli könyveket a jelzett szekrénybe visszahelyezi s ekként az elszámolást lehetővé teszi az ő, vagyis a letéti keresetet benyújtó ügyvédje feljogosítva leszen a letett 5,000 frtos pénztári jegyeket, L. és társának átadni; egyúttal a kir. járásbirósághoz ama zárkérelemmel járul, miszerint ezen letéti és birói megintési kérés mellett, a nyitrai kir. adóhivatalba beszolgáltatott 5,000 frtos pénztári jegyek birói letétbe helyeztessenek, mindazonáltal azok, az ő ügyvédje kezéhez annak kéretére bármikor kiutaltassanak. Ezen kéret folytán az 5,000 frtos pénztári jegyek birói letétbe helyeztettek, a kéret 11-od és Ill-lata pedig L. és társával közöltetvén, ennek képviseletében dr. Róth Pál ügyvéd 1887. évi január hó 8-án, 130. sz. a. visszaintési kéretet nyújtott be, melyben Schv. és társa letéti kerete összes kitételeit valótlannak jelezve, az 5,000 frtc* letétre vonatkozólag ekként nyilatkozik : »A mi a most feltételesen felajánlott 5,000 frtot illeti, (sat.) eltekintve attól, hogy azt felvenni nem is áll módomban, minthogy a biróság ezen feltételhez kötött letétet kérelmünk folytán ki sem adhatná.« A visszaintési kéret közlése után az ügy ezen állásában módosítatlanul egész f. é. április hó 2-áig maradt, mikor is Schv. és társa előadva, hogy L. és társa letéti kérete feltételeinek meg nem felelvén, de különben is, miután a letét bármikori felvételéhez fentartott joga van, annak 1888. évi 3,586. sz. kérete értelmében ügyvédje kezéhez való kiutalását kéri. Ezen kéret nekem, alulírottnak osztatván be, miután az előiratokból a kiutalandó letét természetéről meggyőződést szereztem s a letétet oly minőségűnek, a melynek kiutalását megelőzőleg az ellenfél kihallgatása szükséges lenne, nem találtam, a letétet tárgyalás mellőztével és jogérvény bevárása nélkül kiadatni rendeltem ; tettem pedig ezt annál is inkább, mert egyrészt ezen letét L. és társa követelése vagy joga egyenértékének biztosítására letéve, sem pedig az iránt per megindítva nem volt, másrészt pedig, mert még az esetre is, ha a letéti kéret összes feltételei í.. és társa által teljesítettek volna, a mely eset azonban be nem állott, a letét a letevő határozott jogfentartásához képest nem L. és társa, hanem kizárólag az azt letevő ügyvédjének kiutalandó volt; következőleg tehát correctül jártam el akkor, a midőn ezen letét kiutalásánál, mely az 1881. évi 29,425. sz. igazságügyminiszteri rend. szerinti letétekkel nem ugyanazonositható, a felek meghallgatását és a jogérvény bevárását mellőztem. Alig lett ezen kiutaló végzés L. és társa képviselője, dr. Róth Pál ügyvédnek kézbesítve, a most nevezett ügyvéd úr ama bevezető szavakkal, hogy engemet Schv. és társa ügyvédje beugratott, hív. helyiségemben megjelent ; mindazonáltal, hogy kimutassa, mily jó * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. emberem 8, beadandó előterjesztésével módot nyújt nekem határozatom megváltoztatására. Dr. Róth Pál ügyvéd úr ezen eljárását visszautasítva, kijelentettem, miszerint kár leszen előterjesztéseért, mert liatároj zatomat megváltoztatni nem fogom, mire ő távozott, hogy felebbvalómnál ügye sikerének előmozdítását kísérelje meg. Másnap, vagyis f. é. ápr. hó 27-én, tizet kitevő számú tárgyalás és tanuhallgatásom kitűzve lévén, egy igényperben tanuhallgatást foganatosítottam, midón is dr. Róth Pál ügyvéd úr a biróság iktatójával, ki egy beadványt Íróasztalomra helyezett le, tO/2 óratájban hivatalomba lépett és Íróasztalom közelében állást foglalt, én látva, hogy dr. Róth Pál ügyvédnek valami kívánsága van, míg a kihallgatott tanú vallomását neve aláírásával erősítette, őt kívánsága előadására felhívtam, mire 6 azt adta elő, hogy az imént bcadatott előterjesztése azonnali elintézése végett jeleni meg. Beadványát erre átnézve, válaszul azt felelém, hogy a tegnap vele közlőitek szerint előterjesztését, melynek birói határozatok ellen amúgy sincs helye, sürgős természetűnek ném találom ugyan, mindazonáltal, ha ő oly sürgősnek hiszi, azt tárgyalás és tanuhallgatásaim végeztével elintézni fogom s nem figyelve dr. Róth Pál ügyvéd úr további s garasosnak jellegzett ügyeim elhalasztására vonatkozó megjegyzéseire a tanuhallgatást folytatám, ő pedig hivatali helyiségemből távozott, de csakis néhány percre, mert alig ' intéztem egy-két kérdést a bent levő tanúhoz, ő ismét megjelent, | látva azonban, hogy a tanúval elfoglalva vagyok, újólag kiment, a ! mint azonban a tanú lábát a küszöbön áttette, dr. Róth Pál ügyvéd úr benyitott és parancsolóan, követelő hangon előterjesztésének azonnali elintézésére felszólított, midőn pedig erre válaszul a vele már is közlötteket adtam, oly modort kezdett tanúsítani, miszerint azzal, hogy kötelességemet ismerve, nem hagyok magam nak általa parancsolgatni, kénytelen voltam őt hivalali helyiségem elhagyására felszólítani. Dr. Róth Pál ügyvéd úr ezen felhívásomra ama szavakkal: »majd ő megtanít engem és majd én megkeserülöm«, ellenem kifakadt s oly kihívóan sértő eljárást követett, miszerint magaviseletét szemtelenségnek nevezém el, mire dr. Róth Pál ügyvéd az ajtóhoz lépett, azt félig kinyitva, a letéti kéret elintézése körüli eljárásomat szemtelenségnek címezve, engemet fenyegetve, oly lármát csapott, miszerint annak folytán a folyosón várakozó peres felek helyiségemhez csődültek össze. Dr. Róth Pál ügyvédnek ezen botrányos és Il-ik Ulászló idejébeni jogszolgáltatás emlékeit visszatükröző eljárását, megtorolatlanul nem hagyhatván, őt az 1887. évi XXVIII. t.-c. 2. §-ának b) pontjához képest megbírságoltam. Dr. Róth Pál ügyvédnek a btkv. 241. §-ával űzött és a közönség erkölcsi érzületét sértő gunyjaira, úgyszintén dr. Róth Pál ügyvéd öndicsekvéseire, melyek beszámithatósága és értéke megbirálását az azokat olvasott t. közönségre bizom, — nehogy oly emberrel, ki a bírót meg nem válogatott céljai keresztülvitelére eszköznek tekinti s terve nem sikerülvén, azt a felsőbb biróság határozatának bevárása nélkül a nyilvánosság előtt meghurcol, polémiába látszassam bocsátkozni, — ki nem terjeszkedem. Palásti Vilmos, nyitrai kir. járasbirósági aibirú. Vegyesek. A megürült curíai tanácselnöki állás betöltésének kérdése még nem nyert megoldást. Jelöltek gyanánt emlegettetnek első sorban a három, rangban legidősb curíai biró : Osztrovszky, Jamnitzky és Balázsy; a táblai tanácselnökök köréből: R á t h György és Tóth Elek ; a minisztériumból: Z á d o r Gyula miniszteri tanácsos és végül még a m.-vásárhelyi kir. itélő tábla elnöke Oberschall is. Jóllehet ezen colportált névsorban sok ab ovo valótlan: igy Zádor Gyula jelöltségéről irányadó körökben soha szó nem volt, — mi mégis helyén valónak látjuk minden symptomát felemlíteni. Az interregnum, mint már említettük, csak a szünidő utáni időig tart, a felterjesztés pedig 2 hét alatt fog megtörténni. Mások a kinevezés esélyei, a szerint, a mint sikerülend, a IV. polg. tanács elnökségét a grémiumon belül a már kinevezett tanácselnökök sorából csere utján betölteni vagy sem, de a mit itt ismételve kiemelendőnek tartunk, ez azon széles körökben nyilvánított óhaj, hogy a IV. tanács elnöksége szak tehetség által betöltessék. Nem osztjuk azon — bár igen magas állású — egyének nézetét, kik a jelenlegi birói erők mellett a tanácsot eddigi magaslatán fentarthatónak vélik; mert az elnök egyénisége