A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - A Curiához intézett felfolyamodások sorsáról - A katonai büntetőjog reformja

íl JOG. Különbözik pedig a tulajdoni keresettől legfökép azért, mert itt a tulajdonjog kérdése nagyon is mellékes s lcglöbbnyire nem is szükséges azt vitatni s főleg mert annak elismerésére a kereset petituma nem is terjedbet. Különbözik a vélelmezett tulajdoni jog alapján indított birtokkeresettől, egyebek közt főként azért, mert bár jogalap a sommás visszahelyezési pernél is a »birtok«, de nem épen szükséges, mint amannál a valódi címen és módon megszerzett birtok, hanem rendszerint elég a tényleges egy évi birtok. Használhat ugyan a bármi rö\id idejű birtokkal együtt a birtokláshozi jogosultság beigazolása, de csak egy éven belül, a háboritás befejezésétől számítva, (187y. évi okt. 29. 7,929. sz. 1. f. i. sz. határozat) míg amannál a kereset megindításának idejét csupán a rendes elévülési idő korlátozza. IV. A birtokperek közt említenek még jogi Íróink egy régibb, hazai jogunkban gyökerező »rendes útú visszahelyezési pert«, ez azonban a/. 1852. évi nov. 29. kelt ősiségi nyiltparancs 17. §-a által eltöröltetett s mai nap gyakorlati jelentősége nincs, annak fejtegetésébe bocsátkozni. Y. Legelői a tulajdoni keresetről lévén szó, nem lehet említés nélkül hagyni a »tulaj doni igénvkereseteU melyről is az 1881. évi LX. t.-c. 89. s következő szakaszai intézkednek. Ennél a jogalap szintén a tulajdonjog, mindamellett a kereset petituma nem annak elismerésére, csupán a más adósságaiért lefoglalt saját ingó dolog bírói zár aluli feloldására irányul. Kzek tehát a hazai joggyakorlatunkban létező azon keresetek, melyek tulajdoni kereseteknek s ismét a melyek birtokkereseteknek nevezhetők. Nézetem szerint ezen különböző kereseti formák élesen distinguálandők egymástól; mert bár azok közül egyik és másiknak intentiója látszólag hasonlít egymáshoz, mindamellett jogalapja s tárgyára nézve egyik a másiktól szerfelett különbözik s ugyan azért soha össze nem zavarandók. Végül megjegyzem, miszerint mindezekkel valami újat mondani, valami felfedezést tenni szándékom nem lehetett. Célom volt csupán az általam e téren többfelé tapasztalt nézeteltérésekre illetékesebb jogásztársaim ügyeimét a magam nézeteinek kifejtése által felhívni; nézeteimet nem kívánom octroyalni, de sőt örvendeni fogok, ha valaki netáni tévedéseimet felvilágosítja s ez által talán jogosultabb és helyesebb nézetek magvait hintendi el. X

A Curiához intézett felfolyamodások sorsáról. (1881 : LIX. t.-c. 59. §-ához.) Irta Réső ENSEL SÁNDOR budapesti ügyvéd. Nagy számmal vannak perek, melyekben alaki szempontból kell jogorvoslattal élni és melyekben a két egybehangzó végzés sem nyugtalja meg a feleket és a legfőbb Ítélőszék határozatát akarják kinyerni. Különösen ilyenek azok az esetek, melyek az 1881 : LIX. t.-c. 59. §-ának rendelkezése alá esnek a melyekben a felfolyamodásokat hivatalból majd az eljáró törvényszék s reá ruházott hatalomnál fogva, majd az azzal nem élve, maga a Curia utasítja vissza. Mindkét esetre hozunk fel példát azzal, hogy kívánatos volna a hivatkozott törvényt interpretálni, nehogy a felfolyamodások akadályokba ütközzenek s azok fölterjesztése önkénykedés nek legyen alávetve. I. Ozv. S. Károlyné és 13. Libória a budapesti törvényszéknél zálogváltási perüket kívánták folyamatba tenni s midőn a régi pert felszerelve bemutatták, nevezett törvényszék 36,554/86. sz. végzéssel elutasította őket azzal, hogy a per folyamatba nem tehető. Az elutasító végzést felek megfelebbezvén, azt a kir. tábla is 146/p. 87. sz. végzéssel helybenhagyta, mert valamely pernek folyamatba tétele és ebből folyólag érdemleges birói határozatnak alapul szolgálható tárgyalás kitűzése csak addig eszközölhető, mig a per jogérvényes Ítélettel ellátva nincsen stb. Ezen helybenhagyó végzés ellen felek 8,750/81. sz. a. ismét felfolyamodással élvén, az eljáró törvényszék azt visszautasította azon okból, mert habár a t. kir. tábla a hozott végzést helybenhagyta is és a hivatkozott másodbirósági végzés nem tartozott is azon végzések közé, melyek ellen az 1881 : LIX. t.-c. 59. §-a szerint felfolyamodásnak helye lehet, további jogorvoslat helyt nem foghat stb. Ezen elutasító végzés ellen felek újból felfolyamodással élvén, az már 12,726/87. sz. végzéssel a kir. táblára előterjesztetni rendeltetett és az 19,553/p. 87. sz. végzéssel helyt adott annak, hogy az ügyiratok a nra. Curiára végeldöntés végett fölterjesztessenek. Az érdekes végzés indokolása a következő: Tekintve, hogy a kérvényezők 36,554/86. sz. a. benyújtott kérvényükben szerintük még eldöntetlen zálogvisszaváltási perüknek folyamatba tételét kérték s így az, hogy ez ügyre, illetőleg i az ebben keletkezett m. bírósági végzés ellen használható jogorvoslása az 188 L : LIX. t.-c. 59. §-ának 3. pontja alkalmazható-e ? oly kérdést képez, mely csakis a kir. Curia által I d ö n t h e t ő el: a kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az itteni 146/87. sz. végzés ellen 8,750/87. sz. a. a törvényes határidő alatt benyújtott fel folyamodást elfogadja s a kir. törvényszéket az iratoknak szabályszerű felszerelés mellett leendő újbóli fölterjesztésre utasítja. Ezen ügy longum et latum fel is lett terjesztve a nm. I Curiára, hol a terjedelmes akta elijesztvén a birót, csakis szorgalmazás folytán vétetett az soron kivül elő, de a határozat 1,669/p. 87. számú végzéssel oda lyukadt ki, hogy az 1881 : 59. t.-c. 59. §-a értelmében felebbezésnek helye nem lehet. Az iratok az eljáró bírósághoz visszaküldetnek. — Ezen ügy lejárata egy évet vett igénybe. II. Vannak bíróságok, melyek a felfolyainodásokat minden vouakodás nélkül felterjesztik a legfőbb itélőszékhez és arra bízzák, hogy a neheztelt végzéseket megmásitja-e, vagy az azok ellen beadott felfolyamodásokat hivatalbői visszautasítja. Erre is hozunk fel esetet: A szentendrei járásbíróságnál W. Márk özv. E. Istvánné ellen indított perében az eljáró bíróságnak 891/87. számú ítéletét a kir. tábla 21,186/87. sz. végzéssel feloldván, az ellen az ügygondnok a Curiára felfolyamodván, ott következő végzés hozatott 3,225/p. 87. sz. a.: A íelfolyamodás hivatalból visszautasittatik, mert a másodbiróság neheztelt végzése ellen az 1881 : LIX. t.-c. 59. §-a szerint a harmadbirósághoz jogorvoslatnak nincs helye. Ezen két eset közléséből az a tanulság, hogy az eljáró bíróságok különbözőkép fogják föl az 1881 : LIX. t.-c. 59. s-l s a peres feleknek kétféle riadót kell hallani, az egyik Rákóczyindulóval kergeti vissza a jogorvoslat keresőt, a másik a Gott erhalte hymnusz mellett ereszti föl a felfolyamodásokat s mindkettőnek sorsa oda megy ki, hogy a Curia, mint legfőbb Ítélőszék, a hozzáfolyamodókat akár akadályverseuynyel, akár a nélkül jutottak is hozzá, hivatalból utasítja vissza. Opportunitási szempontból sokkal célszerűbb lenne a felfolyamodásokat az elsőbiróságnak elfogadni és a maga helyére felterjeszteni, mint visszautasitási végzéseket hozni és azok elleni felfolyamodással ugy a maga, mint a kir. tábla munkáját szaporítani s az időt mindkét bíróságnál elfecséreltetni. / A katonai büntetőjog reformja.* A hadbirák — auditorok — ugyanazon egyenruhát viselik mint a hadsereg többi tisztikara, azonban a hadseregben önálló csoportot képeznek. A hadi cikkelyekre (Kriegs-Artikel) nem lesznek meghiteltetve, ennek folytán katonai vétséget vagy bűntettet el sem követhetnek ; adott alkalommal azonban a becsületbiróságnak a combattans tisztekkel egyenlő módon vannek alávetve. Illetményeik a tisztekével egyenlők; előléptetésük külön előléptetési szabályzat alapján történik, AZ őrnagyi rangfokozat elérhetése végett újabb vizsgára köteleztetnek, jóllehet már addig is vizsgázott birák minősítésével bírtak. Magaviseletük (Conduite) a parancsnok által a bíróság elnökének (Gerichtsleiter) vagy egyik tanácstagjának (Justizbeirath) közreműködése mellett lesz megállapítva. Áthelyezésük teljesen önkényüleg eszközölhető; házasságuk esetére általuk a szabályszerű óvadékösszeg leteendő. Polgári jogügyekben az összes hadsereg a polgári bíróságok alatt áll; bűnügyekben ellenben csak a nem aktív szolgálatban álló tisztek, a szabadságolt állományúak és tartalékosok vannak a katonai bíróságok bíráskodása alól kivéve. A börtönügyek legfőbb vezetése a közös hadügyminisztérium 4-ik osztályában pontosul össze. Az alsóbb fokú bírónak nincs mód adva a büntetés végrehajtásának befolyásolására, mely csakis a katonai hatóság által lesz ellenőrizve. Lássuk most már kissé tüzetesebben a bíróságilag kezelendő bűnesetek körüli eljárást. Minden bűneset bűnvádi feljelentés útján lesz az illetékes parancsnoknak tudomására hozva. Ez ha* Előző közlemény a »Jog< 18. számában.