A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - Tulajdoni kereset

209 tóságok törvénymagyarázó tehetsége ? Jelszavuk: quid mihi Hecuba, — mi nekik a törvény és a miniszteri rendelet, ők a lehetetlent is lehetővé teszik és törvény és rendelet ellenére is bizonyítják, hogy rajtuk ugyan ki nem foghatni. Mert a törvény reájuk nézve csak annyiban létezik) a mennyiben az adófizetőre terhet ró — ez a fiskális álláspont, — egyebekben pedig a törvényt irányadóul nem is veszik ; a fenti rendelet pedig szerintük »csakis a m. k. állami végrehajtókra nézve kötelező s csak a Budapest főváros területén adózók által közvetlenül lerovandó illetékekre nézve áll fenn s van gyakorlatban.* Mielőtt ezen elmélettel közelebb foglalkoznánk, legyen szabad az ezen érvelés alapjául szolgált esetet és magát a hivatalos választ is in extenso közölnünk. X. budapesti háztulajdonos kis házikójának bérlője a házbérrel hátralékban maradván, a bérbeadó által bepereltelett, majd nála végrehajtás foganatosíttatott és a több száz forintra bíróilag becsült ingóságokra az árverés kitűzetett. Két nappal az árverés megtartása előtt betoppan a bérbeadónál a végrehajtást szenvedettnek neje és közli vele azon örömhírt, hogy előtte való napon az összes lefoglalt ingók a kincstár részére adóhátralék fejében Ki tri 86 krért elárvereztettek és hogy ő az árveréskor a végrehajtónak megmondta, miszerint házbérrel hátralékban van, mihez képest ez az árverésnél befolyt összeget birói letétbe helyezni ígérte. Képzelhető X-nek felháborodása ezen dolgok hallatára; ő sem a foglalásról, sem az árverésről értesítve nem lett (ezt tenni végrehajtást szenvedetteknek fenti okokból érdekükben nem állhatott), az árverés folytán befolyt vételárból még végrehajtási költségei sem fedeztettek, egyéb teljesen biztosítva volt házbér követelése elveszett ése mellett a kincstárnak egy krajcár haszna sem volt. Fogta tehát magát és egy erélyes hangon tartott előterjesztést tett az adófelügyelőséghez, melyben orvoslást, az árverés megsemmisítését, a kötelességét vétkesen sértő végrehajtó ellen fegyelmi eljárást, végül pedig kártérítést kért. Az adófelügyelöségnek erre adott válasza a következő : A fővárosi VIII—X. ker. adófelügyelő h.-tól. 2,942. szám/VIII. 18i8. Végzés, A ellen ... . utcza . . . sz. a. f. hó fi-án foganatosított harmadfokú végrehajtási azaz árverés körüli eljárás állítólagos szabálytalansága miatt az eljáró hivatalos közegek elleni vizsgálat elrendelése, a vélt jogsérelem orvoslása, a megtörtént árverés megsemmisítése .ivagy az elárverelt ingók becsárának folyamodó részére leendő megtérítése iránt előadott kérelmével, mint alaptalan és indokolatlannal elutasittatik ; mert sem a közadók kezeléséről szóló 1883. évi LXIV. t.-c. sem az annak mikénti végrehajtása tárgyában kiadott 1883. évi 73,002. számú magas p.ü. ministeri rendelet és semmiféle érvényben és gyakorlatban levő törvény és i örvény erejű szabályrendelet nem intézkedik oly irányban, hogy a helybeli kincstári kö\etelések erejéig egyes adósok ellen folyamatba tett közigazgatási végrehajtási eljárásnak bármely fokozatban teljesített foganatosításáról a végrehajtást szenvedett fél háztulajdonosa, avagy más jogviszonyból eredő hitelezője külön értesítés s é k. Ezt pótolja az 18-<3. évi XLIV. t.-c. 61. §-ának azon rendelkezése, mely a harmadfokú végrehajtási eljárásnak, azaz az árverésnek mikénti közzétételéről intézkedik. Igaz ugyan, hogy a nagyméltóságú m. kir. p.ü. minis teiium 1884. évi 10,609. sz. a. k e 11 utasításának 24. §-a e tekintetben azt rendeli, hogy »a kitűzött árverésről a háztulajdonos feltétlenül, más végrehajtásokról pedig azon esetben, ha a korábbi birói vagy közigazgatási végrehajtást hitelesen igazolja, úgyszintén a kerületi elöljáróság egy elöljáróság]' tag kiküldése végett értesítendő--, de ez csakis a m. kir. állami végrehajtóra kötelező s csak a Budapest főváros területén lakó adózók által aköz vétlen ül lerovandó illetékek és más községeknél vagy vidéki kir. adóhivataloknál előirt adó és egyéb kincstári tartozásokra nézve áll fenn s van gyakorlatban s nem egyúttal a helyben kirótt s követelésbe vett adótartozásokra nézve, melyek beszedésével Budapest főváros törvényhatóságának alkalmazottjai megbizvák s a melyeket illetőleg az árverés rőli értesítés a közhírré tétellel szemben külön elrendelve s gyakorlatba téve soha nem volt és nincs. Miután pedig a ellen foganatosított végrehajtási eljárás körül — a fentiek szerint — sem alaki, sem más tekintetekből az általam megejtett vizsgálat szabálytalanságot vagy mulasztást nem constatált s igy az eljáró közegek ellen az 1883. évi XLIV. t.-c. 85. §-a alkalmazásának helye nincs s miután a második határnapon megtartott árverés bármily mérvű eredményére nézve is — a törvény határozott rendelkezéseivel szemben — bírálatok más tekintetbeni kifogásolhatlanság miatt nem gyakorolhatók s végre miután folyamodónak, mint háztulajdonosnak anyagi érdeke, részben az elsőbbségi igény megtörtént* bejelentése és a befolyt vételár letétbe helyezése által óvást nyert ; részben pedig csakis saját vagy házfelügyelőjének**mulasztásai folytán lett veszélyeztetve : ennélfogva fennebbi kérelmei egyikének sem adhattam helyt. — Budapesten, 1888. május hó 16-án. — A főv. kir. VIII—X. ker. adóf. helyettes : (Olvashatlan aláírás.) X. magától értetődőleg a pénzügyi közigazgatási bírósághoz vitte a dolgot, melynek módjában fog állani a fennálló végrehajtói abususnak egyszer s mindenkorra véget vetni és az adófelügyelöségnek egy, a jövőre is zsinórmértékül szolgáló utasítást adni, evvel pedig a fennálló szégyenletes állapotokat gyökeresen orvosolni. Az értekezésünk bevezetésében kifejtettek megcáfolják az adófelügyelőség azon teljesen indokolatlan nézetét, hogy a házi tulajdonos értesítése szükségtelen volna. Ezen értesítés világosan következik a végrehajtási törvényből, melynek 72. §-a a közadók | kezeléséről szóló törvényben is idéztetik; de ettől eltekintve, az 1883. XLIV. t.-c-ben sehol sincs kimondva, hogy a vht. ezen intézkedése hatályon kívül volna helyezve, sehol sincsen bármily megszorítás felsorolva; ha pedig a speciális törvény megszorítást nem tesz vagy kivételt meg nem állapit, sőt világosan hivatkozik a kétséges esetekben egyedül irányadó végrehajtási törvényre, ott jogosan feltehető, hogy az általános törvény idevágó intézkedései ezen concret esetre is érvénynyel bírnak. A különbség állami és városi végrehajtók közt oly subtilis, hogy annak megértésére alig vagyunk képesek. Nézetünk "szerint sem a törvény, sem a ministeri rendelet nem akarta Budapest főváros lakóinál a kedvezményeket az adóvégrehajtó minéműségétöl függővé tenni; ily önkényes törvénymagyarázat pedig helyt nem foglal ott és akkor, midőn oly nagymérvű érdekek forognak kockán, melyeknek — még az adókincstárral szemben is — megóvása mindenkor a törvényhozás kiváló gondját képezte. Megengedjük készségesen, hogy az adófelügyelőséget itt csakis a fiskus érdekeinek túlságos és egyoldalú figyelembevétele vezette félre, annál meglepőbb azonban, hogy eddig még nem akadt senki, a ki remeduráért az erre egyedül illetékes pénzügyi közig, bírósághoz fordult és ez előtt a tarthatlan helyzetet kitárta volna. Hiba, nagy hiba, hogy a foglalásróli értesítés eddig alkalmazásban sohanemvoJt ésnincs, — de ez abusus, ebből jogszabályt alkotni nem szabad, ebből csakis az következik, hogy már az első foglalás, az első az adófelügyelőség tudomására jutott sérelem után az eddig követett jogellenes rendszerrel szakítani kellett volna. De ebből új jogcímet faragni éppenséggel nem lehet, ez még ily, a törvény által annyira privilegizált intézménynek sincs megengedve, minő az adófelügyelőség, mert végtére is mások törvényes jogai nem tekinthetők »vogelfrei«-nak, melyek fölött egész közönynyel napirendre lehetne térni. Az adófizető hitelezők érdekei nem választhatók el a kincstár érdekeitől ; a jól felfogott kincstári érdek pedig a hitelezők értesítését és jogaik érvényesítését nemcsak ki nem zárja, sőt parancsolólag követeli. Mást állítani azonos volna azzal, hogy az állam és annak polgárainak érdekeit összeegyeztethetleneknek tekintenének, hogy az államot öncélnak, a polgárokat pedig annak eszközeinek nyilvánítanák. Ily nézetek azonban a jogállammal annyira ellenkeznek és annyira alkotmányellenesek, hogy azokat pillanatnyira még az adófelügyelőségnek sem akarjuk imputálni. Dr. Révai Lajos. j( Tulajdoni kereset. Irta: Dr. SÁRAY BERTALAN, ügyvéd Lúgoson. Véleményem szerint ezen becses lap hivatva van arra, hogy általa, illetve közvetítése által, a jogszolgáltatás igénybevételének szabályai tekintetében, a perjog terén felmerülő nézeteltérések esetén, az egyes felmerült nézetek alaposságának s jogosultságának megvitatása folytán, a leghelyesebb nézet felismerése s felkarolása és igy ez által is a jogszolgáltatási gyakorlat egyöntetűvé tétele előmozdittassék. Bátorkodom azért, egy a saját ügyvédi gyakorlatomból felmerült eset alkalmából a »tulajdoni kereset« tekintetében ^ fentartott nézetemet, egy az ellenfelet képviselő kartársam nézete ellenében sine ira et studio, már t. i. sine ira egyátalán, sine studio pedig a perre vonatkoztatva kifejteni. X. ügyfelem, ki egy bizonyos ingatlan dolog tulajdoni jogát, * Ez, mint már említtetett, végrehajtást szenvedett neje által az árverés alkalmával tortént, erről a háztulajdonos szintén csak utólag értesült. ** Házfelügyelője az egyedül végrehajtást szenvedett által kibérelt és lakott házikónak nem volt, a háztulajdonos »saját mulasztásának« említése pedig a »licentia poetica« válfajához tartozik, mely komoly cáfolatot nem igényel.