A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez

86 ü JOG. A magy. kir. Curia; A másodb. neheztelt Ítélete a per­költség kölcsönös megszüntetésével helybenhagyatik. Indokok: Az ajándékozó hitelezője csak az esetben követelheti a megajándékozottól az ajándékból való kielégítést, ha a hitelező az ajándékozás folytán megrövidíttetik, vagyis ha előle a követelésének kielégítésére szolgálható alap elvonatik. Ezen eset azonban fenn nem forog, mert igaz ugyan, hogy az adósnál foganatba vett végrehajtás alkalmával ingó vagyon nem foglaltatott és igaz az is, hogy az adós ingatlanát már a köve­telés fennállása után ruházta át gyermekeire, de miután a becsa­tolt tjkvi kivonatból kitetszik, hogy az adós javára a kérdéses ingatlanra a haszonélvezeti jog be van kebelezve és a per adatai­ból az is kiderül, hogy a megajándékozott gyerekek egyikének időközben történt halála következtében az ingatlan egyrésze örök­ség címen ismét az adósra visszaszállt és igy kétségtelen, hogy az adós végrehajtás alá vonható vagyonnal és értékkel bir, felperes keresetének helyt adni nem lehet. (1888. márc. 9-én 7,935/81. P.) Az ítélet hozatala ntíln törvényes határidőben igazolási kér­vény adatván be: a mind a mellett foganatosított kielégítési végrehajtás hatályon kívül helyezendő. (1888. márc. 21. 46,431. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha az óvást nem maga a váltóbirtokos, hanem annak meg­bízottja veszi fel, a megbízotti minőségnek az óvásból kí kell tűnnie, mert különben az óvás szabálytalan. A lőcsei kir. törvényszók: Másodreudű alperes W. R. tartozik az eredetiben felmutatott Nagy-Lomniczon 1886. évi május hó 1-én 510 frtról kiállított váltó alapján, mint kibocsátó, felperesnek 510 frt tőkét, annak 1886. évi november 1-étöl járó 6% kamatát, 3 frt 10 kr. óvási, V3% váltódíjat és az ezennel a sommás végzési díjjal együtt összesen 34 frt 54 krban megálla­pított perköltséget W. S. elsőrendű alperessel egyetemlegesen 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Figyelembe nem vétethetett ügygondnoknak azon állítása, mintha az óvás azért, mert az H. M. megkeresésére vétetett fel, a nélkül, hogy konstatáltatott volna, vájjon H. M. saját személyében, vagy meghatalmazottként járt-e el, szabályta­lan és gondnokoltja irányában érvénytelen lenne, mert a fizetési visszkereset fentartására a vt. 41. §-a szerint megkívántató forma­ságok betartattak, mert az óváslevél az idézett törvény 99. §. szerinti kellékeket magában foglalja és mert a törvény nem ren­deli, hogy a meghatalmazott ebbeli minőségét az óvást felvevő előtt igazolja, sőt a vt. 101. §. szerint az óvatoló személy a váltó­birtokos felszólítására az óvást felvenni és azt annak, vagy meg­hatalmazottjának kiadni tartozik. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiró­ság ítéletét megváltoztatja, felperest W. R. alperes ellen érvénye­sített visszkeresetével elutasítja. Indokok: W. R. a kereseti váltónak kibocsájtója lévén, az ellene érvényesíthető visszkereset fentartása céljából a váltó­törvény 41. §-ához képest felperes a váltónak fizetés végetti be­mutatását és a. fizetés hiányát kellőleg felvett óvással tartozik iga­zolni. A keresethez e célból B) alatt mellékelt óvás felperes vissz­kereseti jogának fentartására alkalmas jogcselekményt azonban nem képez, mert ezen okirat tartalmának bizonyítása szerint a B) alatti óvást H. M. késmárki ügyvéd vétette fel, ezen személy által felvétetett óvás pedig felperes javára nem szolgálhat, mert H. M. a kereseti váltónak jogos birtokosa nem lehetett, miután a W. R. által felperes rendeletére kibocsájtott váltó forgatva nincs, már pedig a váltóadós a vt. 38. §-a szerint csakis a váltó törvény­szerű tulajdonosának köteles fizetni, ebből következik az is, hogy a váltónak csak az ilyen birtokosa részére felvett óvás szolgálhat alapul a váltójogok fentartására. Nem jöhet figyelembe felperesnek azon érvelése, hogy a kereseti váltó H. M.-nak, mint ügyvédnek, behajtás és az ennek eszközölhetése végett szükséges jogcselekmények létesitése céljá­ból adatván át, H. M. a B) alatti óvást csak mint felperes váltó­birtokos megbízottja vétette fel, mert H. M. megbízotti minősé­gének, t. i., hogy az óvás felvétele körül csak mint megbízott és különösen, hogy mint felperes megbízottja járt el, magából az óvásból kell kitűnni, ezen fontos körülményt illetőleg azonban a kérdéses óvás mitsem tartalmaz. A magy. kir. Curia: A kir. ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. márc. 13-án 171/88. v.) A kt. 355. §-ának nem tulajdonitható azon hatály, hogy azon esetben, ha a fél az ezen §-ban előszabott nyilatkozat tételében késedelmes volna, az által az ötet különben megillető kárkövete­lési jogától feltétlenül és véglegesen elesne, hanem az ily késede­lemnek a szerződést szegő féllel szemben csak azon következmény tulajdonítható, hogy a szerződés teljesítésében késedelmes fél jogo­sítva van az utólagos teljesítést mindaddig, míg ellenfelének kár­térítési követeléséről tudomást nem nyer, megajánlani s azt esz­közölni, a kártérítést követelő fél pedig azt kártérítés helyett elfogadni köteles. A veszprémi kir. járásbíróság-: Alperes kereskedő cég tartozik a keresetbeli 33 frt 65 kr. tőkét, ennek 1887. 6-tól járó 6o/0 kamatait, valamint 22 frt 50 kr. perköltséget felperesnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy nála felperes a kere­setnél mellékelt A) alattiban foglalt és 168 forint 28 krajczár értékre rugó rövid árúkat 1886. évi ápril hó 24-én és pedig azon év szept. 15-ének, mint szállítási határidőnek kikötése mellett, megrendelte. Beismerte a kereset tartalmához képest továbbá azt, hogy a megrendelt árúkat felperesnek el nem kül­dötte, illetve ebbeli mulasztását védekezése szerint elnézésből követte el: következésképen, mint eladó, alperes a maga részéről a szerződést nem teljesítette. Tekintve, hogy a kt. 355. §-a jelen esetben felperest fel­jogosítja a szerződés nem teljesítéséből származott kárát és illetve elmaradt nyereségének megtérítését a kt. 262. §-a alapján köve­telhetni és pedig alperesnek a szerződés teljesitésrei felhívás mellőzésével; tekintve, hogy alperes per során tagadta azt, miszerint fel­peresnek a kereseti árúk elmaradásából folyólag 20°/0 haszna lett volna, miglen ezen tagadás ellenében felperes részről bizonyiték­képen a kereseti követelés mennyisége iránti jogosultság beigazo­lásául felhívott és ugy alperesi részről, valamint a Bíróság részéről kirendelt G. I., F. I., S. I. rövidárú-kereskedők egybehangzó és eskü alatt nyújtott szakértői véleményük által megfelelően indo­kolva teljes bizonyerejűnek igazoltnak kellett elfogadni a kereseti összeg követelési jogosultságát, alperes a kereseti tőke és kérelem szerint a kereset beadásától járó kamatai megfizetésében felperes részére marasztalandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla felperest keresetével elutasítja s kötelezi, miszerint alperesnek 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, ll frt 50 kr. perbeli s 16 frt 60 kr. felebbezési költséget fizessen. Indokok: A peres felek közti vita lényeges pontját képezte az, vájjon a kereseti jogügylet a keresk. törv. 355. §-a alá vonható-e vagy sem. Tekintettel arra, hogy a kt. 355. §-a szerinti határozott ha­tárnapra vagy határidőre szóló ügyletnek csak az tekinthető, mely­nél a kijelölt határnap vagy határidő a szerződésnek olyannyira lényeges feltétele, hogy az a szolgáltatásnak egyenesen kikötött s mellőzhetetlen minőségét képezze ; tekintettel arra, hogy az A) és C) alatti megrendelési jegyzékeknek ama kifejezése: »Zeit der Absendung 15. Sept. l886« még nem vehető oly megállapodásnak, mely a későbbi teljesítést feltétlenül kizárná s az ügylet tárgyának természetéből sem vonható oly következtetés, mintha felperes a megrendelt fehérneműt, ha azt alperes egynéhány nappal később szállította volna, már többé nem értékesíthette, vagy annak már hasznát nem vehette volna ; tekintve, hogy a kihallgatott szakértőnek nyilatkozatából is kiderül, hogy a megrendelt fehérnemű az egész őszi idény alatt kelendő, e peres felek közti szerződés nem a kt. 355., hanem 352., 354. §§-ainak határozmányai alá vonandó. Minthogy pedig ezek szerint felperes nem volt felmentve, mint azt vitatta, a kötelezettség alól, hogy alperest a keresk-t. 354. § a értelmében értesítse, miszerint a szerződéstől elállva, kártérítést akar követelni; nem volt felmentve, hogy alperesnek esetleges kérésére utólagos teljesítési határidőt engedjen, — a tör­vény kívánta kellő értesítés hiánya miatt, felperes kártérítési igényét elvesztette. A magyar kir. Curia : A másodbiróságnak fentebbi számú és keletű Ítélete megváltoztatik s az e.-b. Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Mint a másodb. Ítéletének indokolásában he­lyesen kifejtette, a kereset alapjául szolgált ügylet nem képez ugyan a kt. 355. §. szabálya alá eső záros határitlőre szóló ügy­letet, következőleg az a kt. 354. §. alapján bírálandó meg. A fen-

Next

/
Thumbnails
Contents