A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez

A JOG. 87 forgó esetben azonban felperesnek kár, illetőleg elmaradt nyereség iránti követelési jogosultsága a kt. 354. §. alkalmazása mellett is fennállónak tekintendő. Mert habár az idézett törvényszakasz értelmében a szerződő felek közül az, ki a teljesítés helyett kártérítést követelni kiván, erről a másik felet azonnal értesíteni és ennek, ha ezt az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozik és habár a per adatai szerint felperes mindezt tenni elmulasztotta és alperes csak a kereset vételével értesült felperesnek kárkövetelési szándékáról, mind a mellett az emiitett törvény rendelkezésének nem tulajdonitható azon értelem és hatály, hogyha a fél a törvény által előszabott ezen nyilatkozattételben késedelmes volna, az által az ötet különben megillető kárkövetelési jogától feltétlenül és véglegesen elesne, hanem az ily késedelemnek a szerződést szegő féllel szemben csak azon következmény tulajdonitható, hogy a szerződés teljesítésében késedelmes fél jogosítva van az utólagos teljesítést mindaddig, míg ellenfelé- | nek kártérítési követeléséről tudomást nem nyer, megajánlani s azt eszközölni, a kártérítést követelő fél pedig azt kártérítés helyett elfogadni köteles. Minthogy pedig alperes a per során határozottan beismerte, hogy felperes az A) alatti okiratban foglalt 1886. évi szept. hó ló-ig napjáig Veszprémbe szállítani magát kötelezte; minthogy továbbá beismerte azt is, hogy eme kötelezettségének még a kereset vételéig sem felelt meg, sőt a szerződés teljesítésére még a jelen kereset vétele után sem ajánlkozott: mindezeknél fogva a másodb. Ítéletének megváltoztatása s az e.-b. ítéletének helybenhagyása mellett, alperes a meghallgatott bírósági szakértőknek egybehangzó véleménye által igazolt kereseti összegnek, tekintettel a kt. 272. §. rendelkezésére, mint elmaradt nyereségnek, a nem kifogásolt késedelmi kamatnak és mint pervesztes fél az okozott perbeli s azzal egy tekintet alá eső felebbezési költségnek megfizetésére kötelezendő volt. (1888. jau. 31-én. 1,144/87. v.) Bűn-ügyekben. Azon cselekmény magában, hogy Talaki hazug előadással azt állítja, hogy a zálogba adandó tárgy aranyból való ős ez által magának hasznot, másnak kárt okoz, a csalást még meg nem állapítja. A szegedi kir. törvényszék (1887. május 5-én 6,903/b. 87. sz. a.): Csalás vétsége miatt vádolt P. Albertné D. Eszter elleni bűnügyben ítélt: D. Eszter a btk. 379. §-ba ütköző és a 380. §. szerint minősülő hatrendbeli csalás vétségében vétkesnek kimondatik s ezért a btk. 97. §-nak figyelembe vételével a btk. 383. §-nak rendelkezéséhez képest összbüntetésül egy évi fogházra s 30 frt pénzbüntetésre Ítéltetik, stb. Indokok: Panaszosok feljelentése s a vizsgálat és végtárgyalás folyamán kiderített tényállás szerint vádlott 1885. évi április 28-án L. Pálnénak eladott 2 gyűrűt 5 frtért, május 10-én eladott J. Rózáinak 10 frtért egy nyakéket láncostól, június hó közepén eladott H. Rózáinak egy nyakéket 7 frtért, június 13-án eladott D. Teréznek egy nyakéket és egy gyűrűt 16 frt 50 krért, Sz. Lucának eladott egy nyakéket 13 frtért arany gyanánt és I május hóban M. Teréztől ennek tévedésbe ejtésével 2 darab aranynak állított gyűrűre és egy nyakékre 7 frtot kölcsönzött. A vizsgálat és végtárgyalás folyamán vádlott beismerte, hogy a nevezett panaszosoknak a kérdéses hamis ékszereket a mondott időben és árért csakugyan eladta s illetőleg M. Teréztől azokra 7 frtot kölcsönzött, tagadta azonban, hogy ezt csalási szándékból tette s panaszosokat az eladás által megkárosítani akarta volna. Mentségére azt hozza fel, hogy minden egyes eladásnál határozottan kijelentette, hogy a tárgyak nem aranyból valók, ha tehát ennek dacára mégis megvették, megcsalatásról és megkárosításról senki sem panaszkodhatik. Vádlottnak ezen védekezése azonban elfogadható nem volt, mert a kihallgatott és hitet tett panaszosokon kivül, kik egybehangzóan azt vallották, hogy vádlott nemcsak nem mondta meg, hogy a tárgyak nem aranyból valók, de sőt határozottan az állította s mennyre-földre esküdözött, hogy azok aranyból valók s ez által őket tévedésbe ejtette és megkárosította. N. Teréz, K. András, B. Veron, Fr. Mari és S. Veron tanuk hit alatt és egybehangzóan vallották, hogy vádlott a kérdéses tárgyakat panaszosoknak igazi arany gyanánt adta el. Ezen tanuk vallomása pedig annyival inkább hitelt érdemel, mert részint az ügylet megkötésénél, részint a fizetés teljesítésénél voltak jelen, részint pedig vádlott által a tárgyak arany gyanánt nekik is megvételre ajánltattak s így vallomásuk közvetlen tudomáson alapuló s egybehangzó lévén, ahhoz semmi kétely nem férhet. De panaszosok és tanuk vallomásából kiderült az is, hogy vádlott előttük az eladások teljesítésekor álneveket használt és különféle valótlan indokokat hozott fel az eladásra. Hasonlóan kiderült M. Sámuel, R. Mór, P. Lipót vallomásaiból, hogy vádlott eladás előtt a kérdéses tárgyakat náluk bearanyoztatta. Szembeötlő tehát vádlott ezen tényeiben a ravasz fondorkodás és a csalási célzat. Ezeknél fogva, tekintettel arra, hogy a cselekményekből származó károsítások egyike sem haladja meg az 50 frtot, vádlottat a btk. 379. §-ba ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás vétségében bűnösnek kimondani s enyhítő és súlyosító körülmények fen nem forogván, a kiszabott büntetésre Ítélni kellett. Á budapesti kir. itélö tábla (1887. nov. 21., 23,781/b.87.): A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A niagy. kir. Curia (1888. március 1-én, 925/b. 88.): Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával vádlott a vád | terhe alól felmentetik. Indokok: A vizsgálat és tárgyalás adatai szerint P. Albertné D. Erzsébet vádlott, L. Pálné és magánvádlóként fellépett sértett társainak panasza folytán a vádat azon cselekmények képezik, hogy vádlott: gyűrűk, láncok, érmek s efféle ékszerekről a sértett feleknek azt adván elő, hogy azon dolgok arany-fémből valók ; azokat azok meg és zálogba vételére rávette ; mely dolgok azután értéktelen, nem arany-fémből valóknak ismertetvén fel, a séitett felek ellen csalási bűncselekmény követtetett el. Tekintve azonban, hogy azon cselekmény magában, hogy valaki hazug előadással valótlan körülményt állit, s az által magának hasznot, másnak kárt okoz : a csalás ismérveit a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtést vagy tévedésben tartást annyival inkább sem képezi, miután a kérdéses dolgokról már az első tekintetre fel kell ismerni, hogy ha azok arany-fémből valók volnának, nagy értéket képviselnének ; nagy értékű valódi arany dolgoknak pedig jutányos továbbadásra a vádlott személyi megbízhatósága kizártnak veendő ; annálfogva mindkét alsóbbfokú bírósági Ítélet megváltoztatásával vádlottat a csalási bűncselekmény tényálladékának meg nem állapithatása miatt a vád alól fel kellett menteni. A hatóság elleni erőszak és a közrend elleni kihágás közti különbség. A debreceni kir. törvényszék (1887. március hó 16. 4,115/B. 1887.) hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt K. Imre elleni bűnügyben ítélt: Vádlott a btk. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak büntette miatt emelt vád és következmények terhe alul felmentetik, ellenben a kbtk. 47. §-ba ütköző hatósági közeg elleni kihágásban vétkesnek kimondatik s ezért 20 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. A budapesti kir. Ítélőtábla (1887. május 10.14,528/B. 1887,): az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s vádlottat a btk. 165. §-a alá eső hatóság elleni erőszaknak a btk. 92. §-a alkalmazása melletti vétségében bűnösnek mondja ki és ezért két hónapi fogházra s három évi hivatalvesztésre íte-li. A m. kir. Curia (1888. május hó 8. 8,2Í31/B, 1887.): Tekintve, hogy P. Károly és D. Sz. Imre tanuknak vallomásából J világosan kitűnik, miként vádlottnak a mostoha apja, B. K. András ellen folyamatban volt végrehajtási árverés alkalmával használt fenyegető szavai nem a bírósági végrehajtó, hanem egyedül azok ellen voltak intézve, kik az eladásra kitűzött fát netalán megvenni száudékoztak, e fenyegetés pedig nem felel meg a btk. 165. §-ában meghatározott bűntett törvényes ismérveinek, a mennyiben ezen büntettet csak az a jogellenes erőszak, illetve fenyegetés valósítja meg, mely a hatósági közeg személye ellen irányul s közvetlenül reá kényszert gyakorol; tekintve továbbá, hogy vádlott irányában a kbtk. 46. §-a sem alkalmazható, mert az, hogy a hatósági végrehajtót sértő kifejezésekkel illette volna, bizonyítva nincs, ellenben vádlottnak fenyegető fellépése a kbtk. 41. §. alá esik : — a kir. Ítélőtábla ítéletének s mindkét alsóbb bíróság Ítéletének megváltoztatásával K. Imre vádlott a hatóság elleni erőszak bűntettének vádja alul e részbeni tényálladék hiánya miatt, hivatkozással a btk. 1. §-ára felmentetik, ellenben a kbtk. 41. §. első bekezdésében meghatározott közcsend elleni kihágásban mondatik ki bűnösnek és e miatt 14 napi elzárásra és 5 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Mily befolyással bir a csödragyon értékesítésének eredménye a bukás minősítésére % A m. kir. Curia (1888. május 9. 146/B. 1888. sz. a.) vétkes bukás vétségével vádolt R. József elleni bűnügyben ítélt: Tekintve, hogy a csödvagyonnak értéke 3,968 frt 30 kr. beszerzési ár szerint