A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez

188 íl JOG. Az általunk megjelölt időpontig beadott beváltási kérés folytára, az ezzel letett összeg, az előző beváltott jelzálogos hitelezőnek kiutalványoztatok ; a beváltás ténye, mely itten az engedmény jogi természetével bir, a törvény erejénél fogva a telekjegyzőkönyvben a beváltó javára bekebleztetni, vagyis a beváltott követelés átruházása elrendeltetik s végül a sorrendi végzés, ha jogérvényes is, a 1 leváltott követelés és az utána következő tételekre nézve hatálytalannak nyilvánittatik s következőleg a sorrend megállapítására új határnap tűzetik ki. Magától értetődik, hogy a korábbi jelzálogos hitelező meghallgatása nélkül intéztetik el a beváltás iránti kérés, mivel ő követelését megkapván, többé nem érdekelt fél és semminemű sérelmet nem szenved; a beleegyezése nem szükséges, mivel a beváltási jog a törvényben gyökerezik s az ellcninondással meg nem akadályozható. Ily világos törvénynyel szemben, felnem foghatjuk, hogy lehet pert folytatni a beváltás megengedése iránt! Hogy a beváltási kérés az általunk megjelölt időpontig adható be, következik a törvény helyes alkalmazásából, mivel a torvényadta jog csakis ily úton érvényesíthető ; mert hiszen honnan tudhatja a későbbi jelzálogos hitelező, hogy a korábbi mikép akarja zálogjogát érvényesíteni, hogy t. i. az egész összeget az eladott rész jószágból akarja-e kielégíttetni, vagy pedig aráuylagosan az egész jószágból ? Továbbá nem tudhatja azt, vájjon a korábbi követelés csakugyan fennáll-e, a kamatok mennyi időre vaunak hátralékban ? Mindezeket csakis a sorrendi tárgyaláson tudja meg, mikor a követelések felszámittatnak. S igy téves azon nézet, hogy a beváltás a sorrendi tárgyalás előtt eszközlendő. Ha ez igy volna, a beváltó sokszor kétes, vagy fenn nem álló követelést váltana be, a melyet csak per utján érvényesíthetne, vagyis a törvény 197. §-a esélyeinek tenné ki magát. Bizonytalan, még meg nem állapított követelést senki sem log készpénzzel beváltani. A sorrendi végzésnek hatály talán nyilvánítása és új határnap kitűzése szükségképi következménye a törvény rendelkezésének. Ha ez meg nem történnék, akkor az egész beváltás illusorius és mit ér el ezáltal a későbbi hitelező ? Semmit! Már pedig el nem vitatható, hogy a törvény célja az, hogy a későbbi jelzálogos hitelező a beváltás által később bekeblezett követelését megmenthesse. Ez pedig csakis ezen eljárással érhető el. Itten meg nem állhat azon érvelés, hogy egy jogérvényes végzést a bíróság, a mely azt hozta, .hatálytalannak nem nyilváníthatja. Ezen kivételes esetben igenis hatálytalannak kell hogy nyilvánítsa a törvénynél fogva. — Különben erre találunk analógrendelkezést a végrehajtási törvényben másutt is. Az árverési cselekmény, ha elleue 8 nap alatt előterjesztés, vagy felfolyamodás nem adatik be, jogérvéuyes lesz. — Ezen jogerőre emelkedett cselekmény ellen 15 nap alatt az árverés napjától, tehát a jogerőre emelkedés után még 7 napig utóajánlatot lehet tenni; melynek folytán az előbbi árverés hatálj talannak nyilvánittatik (végr. törvény 178., 187. §§.) Itt is jogérvényes cselekmény nyilvánittatik hatálytalannak a törvény erejénél fogva; mint a zálogjog beváltásánál; mivel e nélkül a törvény holt betű maradna. A gyakorlati jogász nem a doctrinákat kell, hogy védje elvontan, hanem a törvény célját tartsa szem előtt, s akkor az igazsághoz vezető biztos utat mindig meg fogja találni! Onaciu Sándor, Icir. tszéki bíró Brassóban. Sérelme k.* I. (Felelet.) »Törvénysértés az igazságügyminiszteriuin által < feliratú sérelmét felszólaló kartársamnak alaptalannak találom, mert az 1886. évi XXIX. t.-c. 76. §. 12. pontja értelmében az igazságügyminiszter feljogosittatott a telekkönyvi rendeleteket ideiglenesen a törvényhozás intézkedéséig rendeleti uton azon irányban módositani, hogy »a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratok magyar nyelven állittasanak ki, illetőleg a más * Ezen rovatban, programnmnkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. nyelven szerkesztett okiratokhoz bírósági hites tolmács vagy az illető nyelvre jogositváuynyal bíró kir. közjegyző által kiállított bélyegmentes hiteles fordítás csatoltassék s hogy ezen fordításokért a hites tolmácsokat, illetve a kir. közjegyzőket megillető mérsékelt tolmács elíjt külön szabályozza. E díjak 947/1888. sz. igazságügyi miniszteri rendelettel mérsékeltettek is s ha kartársamnak e rendelet törvényessége ellen egyátalában kételyei lehetnének, azok a telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező nem magyar okmányokhoz csatolandó hiteles fordítás leszállított díjaira nem vonatkozhatnak, hanem legfölebb arra, hogy a magyar fordítást csakis az idézett 1886. évi XXIX. t.-c. értelmében még csak az ezei tul szerkesztendő telekkönyvekben I való bejegyzéseknél rendelte el a törvény csatoltatni, c törvény ped g eddig tettleg még sehol sincs életbeléptetve, sőt a helyszíni I munkálatok sincsenek megkezdve. Bcsáu Mihály, Itigosi kir. közjegyző. II. Egy kir. közjegyzőnek a »Jog« 20. számában a »Sérelmek« rovatában történt felszólalására, noha cikkíró urnák kartársa nem I vagyok, következőket vagyok bátor megjegyezni; A 947/888. 1. M. E. sz. rendelet a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886 : XXIX. t.-c. alapján bocsáttattatott ki, melynek 76. §-a a 12-ik pontban az igazságiigyminiszter részére azon felhatalmazást tartelmazza, hogy »ezen (t. i. a telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgáló okiratok) fordításokért a hites tolmácsokat, illetve a kir. közjegyzőket megillető mérsékelt tolmácsdíjt külön szabályozza." Látható ebből, hogy a m. kir. igazságügyminiszterium csak : törvényadta jogával élt, midőn a cikkíró ur által neheztelt hivat| kozott rendeletet kibocsátotta s hogy a kir. közjegyzőknek törI vényeseu megállapított díjainak megnyirbálásáról vagy törvénysértésről szó sem lehet. Nem mulaszthatom azonban el sajnálatomnak kifejezést adni, hogy a jelenleg oly szakavatott kezek által vezetett igazságügyminiszterium működése oly bírálatot szenved, mely teljeseu alkalmas arra, hogy a nagyközönségben s esetleg a külföldön e tekintetben igen téves s nem épen hizelgö felfogást keltsen közállapotaink felől, holott a törvény kissé figyelmesebb átolvasása i cikkíró urat meggyőzhette volna állításának helytelenségéről. Kőszeg, G. y. Irodalom. A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvénykönyv (1878 : V. t.-c.) és az uzsoráról és káros hitel• ügyletekről szóló 1883 : XXV. törvénycikk magyarázata. Irta : dr. Schulhof Géza, budapesti ügyvéd, 3. kötet. Ára fűzve 8 frt. (Hudapest, 1888. Singer és Wolfner kiadása.) A munka exegeticus magyarázatot képez, megadja a | törvény szövegében előforduló minden egyes fogalomnak tudományszeríí magyarázatát, valamint azon magyarázatot is, melyet a I gyakorlatban bírói Ítéletek nyomán már nyert, de tartózkodik a lehetőségig a hosszadalmas elméleti fejtegetésektől és a törvény bírálásától, melyek mindketten szerző nézete szerint nem illenek ! a törvénymagyarázat keretébe. Az első nem. mert túlmenne a gyakorlati alkalmazás szűkebb határán, hová a tudományos megállapodások igen, de nem az elméletek illenek. A második nem, mert ;i törvénymagyarázat a positiv törvényt értelmezi, tekintet nélkül arra, vájjon az az egyik vagy másik irányban javításra szorul-e vagy nem. jelen munka bevezetésül a magyar büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló (1880 : XXXVII. t.-c.) törvényt, függelékül pedig az eddig megjelent összes büntető döntvényeket egész terjedelmükben tartalmazza és kimerítő tárgymutatókkal van e 11 á t v a. Az authenticus magyarázat közvetítéséül közöltetik az illető szakaszoknál azon miniszteri indokolás, mclylyel a büntető törvénykönyv és az uzsoratörvény a törvényhozói testületnek bemutatva lettek és sok helyen a jogügyi tárgyalásnak amaz indokolást kiegészítő mozzanatai is. Közli továbbá (a controvers kérdésekben) a kiválóbb hazai és külföldi szaktekintélyek eltérő álláspontját, valamint a vonatkozó curiai határozatokat; a munkában 1,053 curiai határozat (csaknem kizárólag a 1!. J. T. nyomán, a többi szaklapokban és döntvénygyüjteményekben bőven nyújtott anya" figyelmen kívül hagyása mellett, a mi ily nagyobb comraentárnál alig kimenthető) vau feldolgozva és a mennyiben csak egyes kérdésekben ellentétesek, az utóbbiak is. Ugyancsak az illető szakaszoknál megtalálhatók a kihágásokról szóló magyar