A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez

a JOG. 187 fel azon intézkedés, hogy ezek jogosítva legyenek a sorrendi tárgyalásig az egyetemleges jelzálogjoggal biró s elüttök bekeblezett hitelezők követelését magokhoz váltani.« Végre figyelembe veendő, hogy lehetetlen szabatos utalványozási végzést hozni, ha az, hogy a későbbi hitelező az öt megelőző követelést magához váltja, s ennek jogkövetkezménye a sorrendi végzésben határozottan meg nem állapíttatott. Már pedig a fizetést teljesítő adóhivatalra nézve egyedül az utalványozó végzésben nyert utasítás lehet az irányadó, épen úgy, a mint a telekkönyvi hatóság kiküldöttje, vagy a vételárfelosztással megbízott kir. közjegyző az e végett kitűzött határnapon a fizetést csak a jogerőre emelkedett sorrendi végzés értelmében, az ebben megnevezett személyek vagy igazolt meghatalmazottjaik kezeihez teljesítheti. A miből szükségképen következik, hogy a sorrendi tárgyaláskor van a hitelezőnek utolsó alkalma arra, hogy az öt megelőző jelzálogi követelés magához váltásának jogát gyakorolhassa. Eddig az általam egy izben már elmondottak. Tudtomra a budapesti kir. itélö tábla valamennyi előfordult eset alkalmával ily értelemben határozott; és ha e kérdésben a bírói gyakorlat talán még habozott volna, úgy véget vetett a habozásnak a kir. Curiának 1887. október 18-án 6,645. sz. a. hozott határozata (közölve a »Jogt. Közi « f. é. 12. számának mellékletében), melyben kijelentetik, hogy »az 1881 : LX. t.-c. 193. §-ának harmadik bekezdése megengedi ugyan, hogy az egyetemleges jelzáloggal biró hitelező az esetben, ha biztosított követelése még el nem árverezett ingatlant vagy tulajdontársi hányadot terhei, kielégítést a vételárból egészen vagy csak részben követelhet; azonban ezen joga még sem terjeszthető ki arra is, ha ebbeli kívánságát a sorrendi tárgyalásnál már kijelentette és ennek alapján a sorrendi végzés jogérvényesen (?) meghozatott, hogy később a vételár valóságos kifizetése alkalmával már jogérvényesen (t. i. jogerejűleg) megállapított elsőbbségéről a későbbi hitelezők javára lemondjon és követelésének egészbeni kifizetését a ! többi zálogtárgyakra fentarthassa*. Majdnem szószerint megegyező ez a curiai határozat a Petro József ur esetében a rimaszombati kir. törvényszék mint telek- j könyvi hatóság által hozott végzés indokolásával ; és ezért igazolt ; a feltevés, hogy a P. J. ur által nehézményezett elsöbirósági vég- ' zésnek épen ama curiai határozat szolgált irányadóul. De a jog és célszerűség követelményeinek teljesen meg is felel a Curia által statuált elv; mert ha egyrészt a későbbi hitelező ! a károsodás elleni megóvásának szempontjából, a végett, hogy a későbbi hitelező az őt megelőző hitelező önkényének vagy épen i zsarolásának kitéve ne legyen, szükséges, hogy amannak az őt megelőző követelés magához váltása megengedtessék: ugy más- j részt e jog gyakorlása nyilvánosan, a szintén érdekelt 1 többi hitelezők tudtára s láttára, a sorrendi tárgyaláskor kell, hogy történjék, ne pedig utólag, azok tudta nélkül és háta mögött. Hogy mily fontos a követelés magához váltásának nyilvánossága, ezt végezetül egy példán akarom demonstrálni. A. és 13. közös tulajdouosai egy ingatlannak, mely első i helyen egészben 20,000 frttal terhelve van C. javára, s ezen kívül az A. jutalékát terheli a tulajdonostárs B. javára 5,000 frt és egy harmadik személy ü. javára szintén 5,000 frt. A-nak jutaléka végrehajtási árverésen eladatván, az előnyös tételek ledezése I utárj a vételárból marad a hitelezők részére 25,000 frt. A sorrendi tárgyaláskor C. hitelező kijelenti, hogy a vételárból követelésének csak felét kivánja kifizettetni. A telekkönyvi hatóság meghozza ily értelemben a sorrendi végzést; és kitüzetvén a követelések kifizetésére a határnap, D. is megjelenik azzal a meggyőződéssel, hogy az ő követelése a felosztandó vételárból egészen kitelik, sőt még vételárfelesleg is marad a végrehajtást szenvedő javára. Azonban B., kinek érdekében van, hogy az ő jutaléka az egész ingatlant terhelő 20,000 frtnyi követeléstől könnyű szerrel megszabaduljon, a sorrendi tárgyalás után, mint egyúttal későbbi jelzálogos hitelező magához váltotta C-nek követelését és a kifizetés eszközlése előtt az engedmény útján nyert 20,00) frtnyi egész követelésnek, azután eredetibg volt 5,000 frtnyi követelésének kielégítését kéri — D. részére ennek folytán pénz nem maradna, de vigasztalásul elmélkedhetnék a sorrendi végzés jogerőre emelkedésének gyarlósága fölött. Másként alakul a dolog, ha B. a sorrendi tárgyaláskor kénytelen kijelenteni, hogy C. követelését magához váltotta, vagy ezt tenni szándékozik és hogy mint C. jogutódja az egész 20,000 frtnak kifizetésére tart igényt. Ez esetben meg D. azt a kijelentést teheti, hogy ő a végr. törv. 190. §-ában alapuló jogánál fogva úgy C-nek, mint B.-nek követelését váltja magához és hogy a C-féle 20,000 frtot csak részben, — mondjuk felében, — kivánja az eladott jutalék vételárából kielégíttetni — a minek következtében »a károsodástól csakugyan meg van óva - és jelzálogi követelését egészen megkapja. D>, /m^g. Kmrády iudaJiesU kir. táblai biró. y ii. (A végrehajtási törvény 190. §-ának gyakorlati alkalmazása.) Hogy a végrehajtásról szóló 1881. évi LX. t.-c. 190. §-a intézkedéseit sokan tévesen fogják fel és ebből kifolyólag helytelenül alkalmazzák a gyakorlat terén, kitűnik a »Jog« folyó évi 9., 11. és 13. számaiban »a zálogjog elsőbbség kérdéséhez« cím alatt közölt cikkekből is. Ezen törvényszakaszban foglalt anyagi intézkedés oly világosan van szerkesztve, hogy annak megértéséhez nem kell magyarázat; a törvénykezés terén működő jogászok közt csakis a mikénti alkalmazás tekintetében lehet vélemény eltérés. A jogkövetkezményt pedig maga a törvény elég szabatosan meghatározza, mikor kimondja, hogy azon jelzálogos hitelező, ki valamely előző jelzálogos követelést bevált, a beváltott követelés tekintetében a hitelező jogaiba lép. A ]og« f. é. 9-ik számában közölt concret eset a következő : egy ingatlan birtokon, mely többnek — négynek — tulajdonát képezi, első helyen be van keblezve 15.00U frt; második helyen a birtok '/4-ed részes tulajdonosa ellen be van keblezve 3,000 frt. — Az utóbbi jelzálogos követeléssel terhelt 7-recl r<ísz birtok ezen követelés behajtása végett birói árverésen eladatik 6,701 frton. A 15.000 frt kövelés az egész birtokot terhelvén, a követelés tulajdonosa, vagyis a korábbi hitelező igénybe veszi, a végrehajtási törvény 190. §-a alapján az egész vételárt, vagyis kinyilváuitja, hogy ezen V-i"ec^ részből teljes kielégítést kíván, t. i. a vételár erejéig, minek folytán a későbbi jelzálogos hitelezőnek 3,000 frt követelése kielégítésére mi sem marad. A törvény alapján a 3,01)0 frt jelzálogos követelés tulajdonosának joga van, a 15,000 frtos jelzálogos követelést készpénzzel kifizetve az á r f e 1 o s z t á s i g magához váltani. A jogi következménye pedig az, hogy a 15,000 frt követelés beváltásával a beváltó az előző hitelező jogaiba lép. — Es itt mindjárt vizsgáljuk meg, hogy mik ezek a jogok? Ezek a következők : A beváltott követelést tetszése szerint feloszthatja a 4 birtokrészre aránylagosan s ekkor kap az elárverezett Y^-ed részből a 15,000 frt részleges kielégítésére 3,750 frtot, minek következtében a második helyen bekeblezett saját. 3,000 frt kielégítésére kap 2,951 frtot, s így csak 49 frtot vészit; de ezt sem veszíti, ha kijelenti, hogy ezen eladott '/Ved részből nem vesz igénybe egy i/±-ed rész követelést s ekkor a 3,000 frt egészen kielégíttetik. További jog, hogy a vevővel kiegyezkedhetik, hogv a követelés a megvett birtokon továbbra is teherképen fenmaradjon (a törvény 183. §.). Hogy ezen jogokat érvényesíthesse, szükséges, hogy alkalma is legyen arra, vagyis mód adassék azok érvényesítésére. S miután az ezen ügyben közölt cikkek, — kivéve a B á 1 i n t Soma ur szakavatott nézete — e tekintetben ki nem terjeszkednek, előadjuk a beváltás módját, úgy a hogy több izben a gyakorlati téren is megtettük, a nélkül, hogy valamely érdekelt félnek felszóllalása, vagy sérelme lett volna. Mindenekelőtt megállapítandó az időpont, a meddig a beváltás iránti kérés beadható. — A törvény 190. §-a ezen időpont gyanánt az »á r f e 1 o s z t ás t« jelöli meg; az árfeíosztás, vagy a kifizetés a 201. §. szerint kétféle módon történik, a sorrendben megállapított összeg a letétből kiutalványoztatik, vagy pedig a kifizetésre, vagyis a felosztásra határnap tűzetik ki és a bíróság kiküldöttje a kivett összegeket a jogosultaknak kifizeti, vagyis felosztja. Ií szerint a beváltási kérés mindaddig beadható, inig az irattárnoknak a törvény 200. §-a alapjáu tett azon jelentése folytán, hogy a sorrendi végzés jogerőre emelkedett, a vételár kiutalványozása által el nem intéztetett; ha pedig a vételár kiosztására határnap tüzetett ki, ezen határnapot megelőző napon is beadható. Itten megjegyezzük azt is, a miben legtöbbeu tévednek, hogy a felosztási cselekmény: a kifizetés és nem a sorrendi tárgyalási nap; mivel ezen nem történik felosztás, hanem a sorrend állapittatik meg, melynek alapján aztán eszközöltetik a kifizetés, vagyis felosztás.