A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez

186 3\ JOG. gálás s illetve a hiány felfedezése u t á n késedelem nélkül azonnal kell a vevőhöz intéztetni.85 Hogy pedig a kifogásolt árú, melyre vonatkozólag a hiányolási értesítés küldetett, kellő időben lőn-e megvizsgálva? annak — in concreto — megítélése az adott körülmények számba vétele alapján történhetik. Erre vonatkozólag általános szabály, hogy az árú megvizsgálásának meg kell történni, mihelyt az árú természetes minősége és illetve rendes üzleti kezelés és kellő ügybuzgalom mellett 1 e h e ts é g e s. Hogy pedig ezen lehetőség mi.kor áll be, arról már fentebb II. 3. alatt bővebb felvilágosítást adtunk.36 Ez úttal még csak azt tartjuk szükségesnek megjegyezni, miszerint az árú minőségének hiteles módon (p. o. bírói szakértői szemle utján) praejudiciális megállapítása ürügye alatt, árú minőség kifogásolás iránti értesítésnek késleltetése csak az esetben jogosult, ha az illető hiány szakértők közbenjötte nélkül felfedezhető nem volt. Ezen szabály alól kivételnek csak is a keresk. törv. 350. §. alapján (csalás esetén) lehet helye.117 Megjegyzendő végül, hogy a vevő az értesítés igazolása tekintetében már azzal eleget tett, ha begyőzni képes, miszerint ö a hiányolási értesítést az eladó címére postára feladta,38 Noha az értesítés ckkénti elintézése az imént idézett általánosan elterjedt jogelv szerint általában elégséges; az egyes konkrét esetekben még is javaiható, hogy a vevő a ki az értesítés kapcsán miheztartás végetti intést is intézett az eladóhoz, hogy magának lehetőleg meggyőződést szerezzen (p o. az értesítő levél reklamálása által), hogy vájjon az eladó a neki szánt értesítést valóban megkapta-eV miután ez a rendes kereskedői gondosság kellékét képezi.311 Az árúhiányolási értesítés alakisága és az értesítés helyes effektuálására vonatkozólag az eddigiek szerint azt láthatjuk, hogy ezekre nézve merev általános szabály fel nem állitható,40 hanem hogy minden egyes esetre nézve irányadóul az veendő, vájjon ezen jogcselekmények intézését illetőleg a vevő a rendes kereskedő gondosságával járt-e el? a mi pedig mint quaestio facti a konkrét körülményeknek figyelembe vételével állapítandó meg. 35 A 915/82. sz. curiai ítélet alpere-i vevőt a kereseti vételárban azért marasztalta, mert alperesi vevü a hozzá érkezett árút l!) nappal annak kezéhez érkezte után vizsgálta meg és ugyancsak 1!) nappal az- átvételi nap után küldte az erre vonatkozó értesítést, és igy az árú nem kifogásoknak volt tekintendő; miért is »az elkésetten és szabálytalanul eszközölt árú rendelkezésre bocsátás s illetve a jogtalan árú visszaküldés felperesi eladó irányában semmi terhelő joghatálylyal nem bir • és az árút vissza nem fogadott eladónak a vételár összegre irányzott kereseti követelése megállapittatott. U. des Ob. Oesterr Gerichtshofs vom c. Feber 1876. »stb D i e Unterlassung der sofortigen Anzeige eines entdeckten Mangels. stb. der Waare, kann als Zeichen stb. stillschweigender Genehmigung der einpfangenen Waare (trotz derén Mangel) gelten. (Wiener Jurist. lilátter 1S76. Nr. 20 S. 233, és Goldschmidt »Zeitschr.« 187'..». évf. 282. lap.) I gyan ekként dr. H a h n Friedrich v. »Commentar zum alig. deutschen llandelsgesetzbuch II. S. 303. Braunschweig. dr. Hanauschek »Die H a ftung des Verkaufers, Bellin II. Ab;h. S. 50. 86 A m. kir. Curia 2'.l2/87. sz. Ítéletével kimondotta, miszerint »ha a vevő a vételi ügylet alkalmával megtekintette ugyan az árút (padláson elhelyzett babkészletet), de azt tüzetes megvizsgálás tárgyává nem tehette, ugy az árú minősége ellen megteheti kifogásait a z á t v ét e 1 alkalmával is, mint mikor legelőször szerezhetett magának tudomást az áiú minőségéről (L. »A Jog< 1887. szept. 11.) 37 L. Dtár XXV. 57. 1., 163/80 sz. u. curiai Ítélet. 3S Dr. Schnierer > Keresk törv. magyarázata' 34). §-a és dr. Székely Lajos bpesti ügyvédnek az >U. L.< 1887. évi május hnvi 7. sz. megjelent »AdaIék a keresk. törv. 34ü. és 347. ij-hoz« ciiníi közleményét. 30 »stb. Es können die Umslande des cinzelnen Falles das Urtheil i echtfertigen, der Kaufer habe durch Unterlassung der VV i e d e ihol u n g der Anzeige die bona fi des verletzt. Dieses wird dann der Fali sein wenn der Kaufer wusste, bez. nach der Sachlage wissen musste, die gehörig abgesendete Anzeige sei dein Verkaufer dessenungeachtet nicht /.ugekommen (Dr. Hanauschek G. »Die Haftung des Verkaufers II. pag. 19.) 41 ><stb. L'berhaupt lassen sich allgemeine Normen über die Tragung der Gefahr der Verspatung oder des Yerlorengehens fiir eine l'ostsendung eines Briefes nicht aufstellen.« (Entsch. XIX. S. 154 Dr. Hanauschek G. die »Haftung des Verkaufers« II. Abth. pag. 19. Berlin. 1884.) Még egyszer a zálogjog elsőbbségének kérdéséhez. Á I. A »Jog« f. é. 9. számában P e t r o József ügyvéd ur egy »nyilt« (?) kérdést vetett fel a zálogjog elsőbbségére, helyesebben t;'m a telckkönyvileg bejegyzett zálogjog hatályára és az 1881: LX. t.-c. 19ü. §-ának értelmezésére vonatkozólag A kérdést és a jogesetet, melyben a kérdés felmerült, nem akarom recapitulálni ; úgyis szükségem lesz már elmondottaknak ismétlésére. A kérdésre azután eddig is négy rendbeli felelet érkezett és tétetett közzé e lap f. évi 11. és 13. számaiban, és én tartózkodtam volna attól, hogy a feleleteket még egy ötödikkel tetőzzem, ha a kérdés eminens fontossága s praktikus jelentősége mellett a közlöttekből még nem győződtem volna arról, hogy végrehajtási törvényünk legfontosabb tételeinek helyes felfogása s alapos ismerete a törvény több mint hat év előtt történt életbeléptetésé óta sem birt még általánossá válni s a gyakorlati jogászok vérébe átmenni. Bálint Soma ur a »Jog« 13. számában helyesen mondotta, hogy a kérdés egyszerűen ekkép formulázható : mely időpontig gyakorolható a jus offerendi? De erre az egyszerűen formulázott kérdésre azután ö sem találta cl a helyes feleletet, azt mondván, hogy a jog gyakorolható mindaddig, mig az árfelosztás meg nem kezdetett, akár jogerőre emelkedett már a sorrendi végzés, akár nem. »A végrehajtási törvény magyarázata« című munkámban a líiO. §-nál a törvényjavaslat indokolására való hivatkozással jeleztem már, hogy a későbbi hitelezőnek csak a sorrendi tárgyalásig áll szabadságában az egyetemleges, illetve több tulajdonostárs jutalékaira bejegyzett zálogjoggal bíró s őt megelőző hitelező követelését magához váltani. Azóta felvetette a kérdést dr. Kemény Dezső ügyvéd utaz »Ü. L.« 1887. évi 23. számában, és én ennek folytán úgyan-e lap 28. és 27. számaiban bővebben kifejtettem a kérdésre vonatkozó nézeteimet, ott is annak a véleményemnek adván határozott kifejezést, hogy a követelésnek magához váltása oly célból, hogy abból a későbbi zálogjoggal biró hitelezőre, követelésének sorozása tekintetében előny származzék, csak a sorrendi tárgyalásig bezárólag van megengedve. Nem lehet természetesen szándékom egész terjedelmökben ismételni azokat az érveket, melyeket a jelzett helyen véleményem támogatására felhoztam; de másrészt tán célt nem érnék azzal, ha azokra csak utalnék ; és ezért legyen szabad a »Jog« olvasóinak számára emiitett érveimet kivonatilag ide iktatnom : A végr. törv. 190. §-ának második bekezdése az »árfelosztás« kifejezését igaz, hogy a követelések kifizetésének értelmében használja, megkülönböztetvén a »kielégítési sorrendet« az »árfelosztástól« és az utóbbit olyannak jelölvén meg, mely a kielégítési sorrend megállapítása után történik. De másrészt a 188. §. ugyanazt a tárgyalást, mely az első bekezdésben háromszor is »sorrendi tárgyalásnak« neveztetik, a harmadik bekezdésben már »ár felosztási tárgyalásnak« cimzi. A 192. § ban (6-ik bekezdés) az »árffclosztási« tárgyalás szintén a sorrendi tárgyalás értelmében használtatik. Világos ebből, hogy a 190. §. negyedik bekezdésében használt »árfe!osztás« szószerinti értelmére semmi súlyt sem lehet fektetni, ismeretes dolog lévén, hogy a végrehajtási törvény, a mi a szabatos szövegezést illeti, legkevésbé sem mintaszerű. Súlyt nem lehet fektetni ama kifejezésre még azért sem, mert a 201. i5* ban, a hol tulajdonképen szó van a hitelezők kielégítéséről, árfelosztás nem is említtetik, hanem említtetik »kifizetés«, »fizetés utalványozás által« és »a követelések kielégitése« A 2ül. tj-ban szabályozott cselekvények valamely jog érvényesítésére szolgáló záros határidő megjelölésére teljesen alkalmatlanok. Előre kitűzött határnapon, kiküldölt által csak kivételesen történik a követelések kielégítése. Szabály a megállapított összegeknek a birói letétből vak) utalványozása. Ilyenkor pedig, melyik volna az »árfelosztás« időpontja, az utalványozó végzés hozatalának, kézbesítésének, jogerőre emelkedésének, avagy az utalványozás folytán tényleg teljesített kifizetésnek az ideje .J Az utalványozó végzés hozatala csakugyan nem »árfelosztás« ; az említett többi cselekvények időpontjai pedig az egyes érdekeltekre nézve különbözően szoktak bekövetkezni. A 190. negyedik bekezdésének rendelkezése a miniszteri előterjesztésben szószerint azzal volt indokolva, hogy »a későbbi hitelezőknek a károsodás elleni megóvása szempontjából vétetett