A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Negyedik közlemény

a JOG 185 Ha a vétel tárgyát nem egységes (p. o. nem egy és ugyanazon nemű és fajú), hanem egymástól különböző árúk képezik, akkor a kifogás alá eső árúk minden egyes speciesét s illetve annak hiányát külön-külön megjelölve, kell közölni/12 Mert a dolog természetéből kifolyólag, nem volna helyén az eladó ügyfelet aki irányában emiitett hiányolás alapján igény támasztatik, arra szorítni, hogy ö azt igazolja, miszerint a vita tárgyát képező árúk egy minőségre nézve közelebbről megnem jelölt — ismeretlen — hiány nyal nem birnak s illetve az árú átvételekor nem bírtak. Általánosan elterjedt nézet szerint a vevő ugyan már azzal eleget tett értesítési kötelmének, ha igazolja, miszerint az árúhiányolási értesítést helyesen címezve az eladó részére postára adta; de ezen szabály alól kivételt képeznek az oly esetek, midőn a levelet intéző vevő tudta, avagy rendes kereskedő gondosságával (p. o. a késlekedő válasz reklamálása útján — az iránt meggyőződést szerezve) tudhatta volna, hogy az eladó a hozzá küldött levelet nem kapta meg. Ily esetben a vevőnek kötelessége egy rendes kereskedő gondosságával a levél kézbesítését újból megkísérlem.33 dass cliese Lieferung mangelhaft sei, nicht hinreichen und kann der Kláger zu einem Nacliweise, dass die gelieferte Waare von u n bekannte n M a ngeln frei sei, nicht verhalten werden. Da aber die beklagte Acliengesellschaft in dieser Richtung einen Beweis (Art. 348 H. G. 13.) nicht geliefeit hat, ist der aufgetragene Haupteid über die Verstan digung des Klagers von der Mangelhaftigkeit der Waare unentscheidend. (1S72. G o 1 dschmied, Zeitschrift 24. Band, 1. u. 2. Heft, Stuttgart 1879.) Hason értelmű a Cur iának 6,696/87. sz. a. határozata, valamint j az 592/86 sz. nov. 17. hozott curiai határozat is, ir.ely kimondja, hogy az értesítésnek a minőségi hiány misigét (mennyiben és minő hiány) magában kell foglalnia és az értesítési időt is pontosan kitüntetni. (• Jogtud. Közl.« 1S86. évi dec. 25. sz. péld.) 33 »stb. Es handelte sich nicht uin den Kauf eineslnbegriffs von Sachen, sonder um eine Keihe trennbarer, wenn schon in einer Factur spezifizirter KSufe ; folglich habe die Beklagte diejenigen einzelnen Kaufobjecte, welche angeblich nicht probemássig gewesen, in ihrer i Anzeige der Implorantin speziell bezeichnen müssen, dies aber habe sie ! nicht gethan. (R. O. H. G. X. 270, dr. Hanauschek. Die Haftung. II. 21.) ; 33 A német birodalmi fötörvényszék ezen kérdésre nézve egy esetben ; ekként nyilatkozott: »stb. Ueberhaupt la'sen sich allgemeine Normen über : die Tragung der Gefahr (der Verspatung oder des Verlorengehens) für eine Tostsendung eines Briefes nicht aufstellen. (»Entscheidungen.« XIX. S. 154 ) »stb. Es können die Umstánde des einzelnen Falles das Urtheil | Ez úttal még kiemelendő, miszerint, épen mert az árú hiányossága iránti haladék nélküli értesítés a vevőnek kötelessége, ebből kifolyólag az eladó nemcsak kifogás alakjában érvényesítheti az árúhiányolási értesitésnek (Bemángelung) nem kellő időben, vagy nem kellő módoni eszközlését és illetve teljes elmaradását, hanem ez iránti jogigényét önálló keresettel is érvéuyesitheti. Ezen kereset jogalapjaként elég már azon ténykörülménynek igazolása, miszerint az az eladónak magánjogi s illetve üzleti é rde kében áll (Interessé).34 2. Az árúhiányolási értesítés ideje. A tni az árúhiányolási s illetve a hiányolási értesítés idejét illeti, annak a kellő időben megejtett árúmegvizs! echtfertigen ; der Kaufer habe durch Unterlassung der Wiederholung der A n z e i g e die bonafides verletzt. Dieses wird dann der Fali sein, wenn der Kaufer wusste, beziehungsweise nach der Sachlage wissen m u s s t e : die gehörig abgesendete Anzeige sei dem Verkaufer dessenungeachtet nicht zugekommen. (Dr. Hanauschek G. Die Haftung des Verkaufers. II. Abth. pag. 19. Berlin, 1884.) 54 A brémai Landgericht, mint másodfokú itélö keresk. ügyi bíróság ez irányban (1882. évi november 9-én) egy érdekes jogesetet elbírálván, ezen jogelvet alaposan kifejté A kérdéses jogeset abból álit, hogy u vevő a neki küldött $ havi hitelre \ á-á i olt árúkat — a nélkül, hogy annak közelebbről okát adta volna — átvenni vonakodott. A felebbviteli biróság ez ügybeni Ítéletét a többek közt a következőkkel indokolta : Erst durch <lie wirklich erfolgte Abnahme (der Waare) wurde der Beklagte verprlichtet von etwaigen Mangeln der Klagerin sofőrt Anzeige zu machen. (Art. 347. §. H. G. B ) Ging ein solche Anzeige von angeblichen Mangeln r e c h t z e i t i g der Klagerin zu, so war sie in der Lage sogleich die erforderlichen Schritte zu thun, um sich den Beweis der \ ertragsmassigkeit der gelieferten Waare zu sichern. Erfolgte eine solche Anzeige nicht, so war die Klagerin sicher, dass der demnáchst anzustellenden Klage auf Zahlung des Kaufpreises die E inredt des nicht gehörig eifüllten Vertages nicht entgegengesetz werden konnte. Im vorliegendem Falle war aber die Klagerin der Gefahr ausgeselzl, dass der Beklagte erst Monate lang nach dem Zeitpunkt, an welchem ci nach Artikel 346 und 347 des H. G. B. zur F.mpfangnahme und Untersuchung der Waare, sowie zur etwaigen Monitur verprlichtet war, angeblichu Mi'ingei der ihm offerirten Waare geltend machte, und diese Gefahr zu vermeiden war die angestellte Klage ein geeignetes Mittel, stb.« (lásd dr. Barkh.ausen, die Klage des Verkaufers. Bremen 1884.) üldöztetett Berryer, ki a hercegnőt kereste. A vidék, melyen járt, növelte az illusiót. Az ismeretlen vezetők egyik szalmakunyhótól a másikhoz kisérték, utjok erdőkön keresztül, sziklákon, hegyszakadásokon át vezetett, míg végre éjjeli egy órakor egy fák között elrejtve fekvő kis majorhoz értek. Berryernek itt egy Charles nevű urat kellett tudakolnia. Charles ur nem volt más mint a hercegnő maga. A hercegnő aludt; felköltötték és ő a küldöttet egy szegényes szobában fogadta, melyben egy ágyon, egy szalmafonatú széken és két pisztolyon kivül egyéb sem volt. Iierryer hosszan és a meggyőződés hevével szólott; az értekezés reggelig tartott. Berry hercegnő elhatározását azonban semmi sem ingathatta meg; minden ellenvetésre talált választ. Az ö szemének az emberek sokkal nagyobbaknak tűntek fel, mint a minők a valóságban. Nem tudta megérteni, hogy a franciák szive, hogy tudott volrja a nagy forradalom, a császárság és a Bourbonok emlékeivel eltelten egy Lajos Fülöpnek meghódolni. Ö bízott benne, hogy egész Franciaország ő mellette fog fegyvert ragadni és hajthatatlan maradt. Végül leoldott a nyakáról egy medaillont, mely saját hajából való fürtöt tartalmazott és átadta emlékül a küldöttnek, de egyúttal határozottan oda nyilatkozott, hogy hiveit nem hagyja el és a harcról nem mond le. Berryer lesújtva küldetése balsikere által hagyta el a hercegnőt, alig ért Nantes-ra, már ott talált levelet a hercegnőtől, melyben tudatta, hogy a lázadás június 3-a és 4 e közötti éjjelen ki fog törni. Berryer kétségbeesetten az események elől a Svájcba vissza akart vonulni, de már megfigyelés alatt állván, épen akkor fogatott el, mikor Angouléme-n keresztül ment. Időközben t. i. Párisban lakásán motoztak volt; ott igen fontos okiratokat találtak, többek között tervezetét egy többrendbeli capitalistákkal megkötendő kölcsönnek, melyért az államnak összes segélyforrásait fedezetül adnia kellett volna. A rendőrség ebben egy szándékolt összeesküvés jelenségét látta ; Berryer le lett tartóztatva és Nantesra visszavittetett. Azon összeesküvés részesének tartották, melyet elhárítani minden erejével igyekezett volt. Nantesi fogságának tartama alatt a katonai parancsnok Solignac tábornok meghívta ebédre. »Ebéd után — igy beszéli Berryer — kávé közben a tábornok legnyugodtabb arckifejezéssel | következő szavakat intézte hozzám: »Pár nap előtt sürgönyöztem a minisztériumnak és azt javasoltam, hogy önt azonnal lövessük főbe.« Annyira megkapott ez a váratlan nyilatkozat, hogy a csé[ szét elejtettem kezemből. »De — tette hozzá a tábornok — ön j meg fogja látni, hogy amazok ott sokkal gyávábbak, semhogy ezt | nekem megengedjék.- Egy fél órával ezután sürgöny érkezett Párisból és miután a tábornok felbontotta, igy kiáltott fel: »Hát nem mondtam meg, tagadó választ adnak a gyávák!« —Berryer Nantesban arról értesült, hogy haditörvényszék elé fogják állítani. ! Tiltakozom,« igy kiáltott fel, »én párisi polgár vagyok, én felettem csak polgári biróság mondhat Ítéletet.« A hadi törvényszék mind a mellett bíráskodni akart felette és 18-'!2. július 4-re már ki is volt tűzve a tárgyalás, a mikor június 80-án a semmitőszéktől a hadi törvényszékhez rendelet érkezett le, melylyel ezen birósá^ eddigi összes eljárása megsemmisíttetett és Berryer a blois-i esküdtek elé utasíttatott. Négy havi fogság után végtére október lG-án tartatott meg a tárgyalás az esküdtek előtt. Mikor Berryer, két csendőrtől kisérve, a vádlottak padja felé ment, az összes jelenlevők felemelkedtek üléseikről; az esküdtek is felálltak és meghajoltak előtte, ! a barreau tagjai lövegeiket levették fejűkről. Berryert a hódolat ezen nyilvánulása mélyen meghatotta. A párisi barreau három tagja, kik védelmére ide siettek volt, valamint a blois-i barreau batonnier ja (választott elnöke) Berryer oldalán a vádlottak padján I foglaltak helyet. Mikor az elnök észrevette, hogy annyi ügyvéd i hivatalos díszben foglalja el a vádlottak padját, felhívta őket, hogy vonuljanak el onnan és megjegyezte, hogy »ez nem lehet illő • helye a hivatása díszében megjelenő ügyvédnek«, de az ügyvédek egyike rögtön azzal válaszolt, hogy: »a vádlottak padja ma aunvira meg van tisztelve, hogy mi, mikor itt foglalunk helyet, csak önmagunkat tiszteljük meg.v (Befejező rész köv.)