A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 22. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Negyedik közlemény

184 A JOG. szerűségének alapos felismerése is méltán várható, mi szintén nagy előnyére válnék törvénykezésünknek, »Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása« sem szól ellene a kir. tábla felosztási tervének; mert erre nézve alkalmas módnak ismerhetjük fel a sommás eljárásra nézve is a kir. Curia befolyásának oly módoni biztosítását, hogy valamely ügynek harmadbirósági tárgyalásánál előfordulható vitás elvi kérdés előzetes eldöntés végett a kir. Curiához hivatalból felterjesztessék ; a mi korántsem jelenti negyedik felebbviteli fórum berendezését, mint minő a sommás ügyekre nézve az 1868: L1V. t.-cikkct megelőző időben tényleg fennállott: a valóban kívánatos egyöntetűség megóvása végett azonban megengedhető sőt elmaradhatlan. Erre vonatkozólag idézhetjük még H o r'v á t h Boldizsárnak meggyőződésszerü kijelentését, hogy »A jogszolgáltatás egységét biztosítva látom a m. kir. Curia egységében«. Különben nem kell jóstehetség annak felismeréséhez, hogy akárhány jelszónak hangoztatása sem lesz képes visszatart;) ni a viszonyok hatalmát, mely a felsőbíróságok restantiainak calamitásában már is érzékenyen nyilatkozik, s mely szükségét idézte elő annak, hogy törvénykezésünkben a közvetlen szóbeliség reformja mielőbb keresztülvitessék s így felsőbiróságaink az egyébként hatályosan nem orvosolható bajtól megszabadíttassanak. Talán épen a felebbviteli ügyek ezen óriási száma lenne az, mi elárulja elsőbirósági anyaguk hiányosságát? A dolgot közelebbről vizsgálva, könnyen meggyőződhetünk a bírói anyag minőségére nézve e tekintetből vont következtetés helytelenségéről; mert kétségtelen az, hogy a jó törvénykezésnek a jó bírói anyag csakegyik feltétele: a másik elmaradhatlan feltétel — a jó törvénykezési rendtartás. Ha törvénykezési rendtartásunk kifogástalan lenne, csakugyan e másik tényezőben kellene keresnünk a hibát ; ele mivel köztudomású dolog, hogy jó törvénykezéssel valóban nem rendelkezünk, sőt már a bíróságok első szervezése idejében az 1870: XVI. t.-cikkben a törvényhozás által kijelentetett a közvetlen szóbeliség behozatalának szüksége: ehhez kellene m ár egyszer komoly e 1 h a t á r oz ássál hozzáfognunk, nem pedig a birói anyagot hibáztatnunk, mely jelenlegi bénaságában a felebbviteli ügyek rengetegével szemben is sikertelen küzdelemre van kárhoztatva. y'A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. * Irta : Dr. DOBAI GYŐZŐ budapesti ügyvéd. V (Negyedik közlemény!) III. I. Az árúhiányolási értesítés (Rüge Anzeige) és annak tartalma. A vevő mindenek előtt igazolni tartozik, hogy az árúhiányolási értesítést kellő módon és időben eszközölte s csak ha ezen jogcselekvény igazoltatott, képezheti birói cognitio tárgyát maga a dolog merituma s illetve azon további kérdés, hogy vájjon a hiányolási értesítés és kifogás bir-e kellő tárgyi alappal ?211 Az árúminőség hiányolása tárgyában a vevő által az eladóhoz intézett értesítés módját illetőleg a törvény semmiféle megszorítást nem tartalmaz, miért is az akár szóval, akár írásban történhetik.30 A mi pedig az árú hiányolására vonatkozó értesítés tartalmát illeti, kiemelendő, miszerint ezen hiányolási értesítésnek világosnak és határozottnak kell lennie; minélfogva a közelebbi megjelölés nélküli pusztán csak egész á 11 a 1 ánó ssi ágban intézett megrovások (illetve állitások) p. o. hogy az árú nem tetszetős, hogy az hibás, (a panaszolt hiba mibenlétének megjelölése nélkül) mint kereseti jogalap s illetve perbeli kifogás nem szolgálhat.31 * Előbbi közlemények a > Jog < 15. 18. és '10. számaiban 29 (Dr. Hanauschek »Die Haf tung des Verkaufers« lh Abth. II. Halfce, 69. 1. Berlin. 1887.) 30 Schnierer »Keresk. törv. magyarázata« 346. §-a Budapest 1876. évi kiadás. 31 Urtheil des oberöst. Gerichtshofes vom 5. Január 1872. »stb. Nachdem der Beklagte eingestanden hat, dass der Kláger die behauptete Menge Ivnochenmehl geliefert hat: so kann die allgemeine Behauptung, TÁRCA. Berryer felségsértési pere.* Irta : Dr. NEUDA MIKSA bécsi ügyvéd. — A »Jog« eredeti tárcája. — Ha már magában véve érdekes és ritka látvány, mikor egy hírneves védő, ki eddigelé mindég csak mások javára emelte hathatós szavát, mint vádlott jelenik meg a törvényszék előtt, ugy kétszeresen érdekes, mikor a vádlott egy európai hirü ügyv é d, az ékesszólás páratlan mestere és tényleg ártatlan, mert a terhére rótt felségsértést sem elkövetni, sem elősegíteni, hanem ellenkezőleg megakadályozni és elhárítani igyekezett. Egy ilyen per ecsetelése képezi jelen sorok tárgyát. Az 1830-iki februári forradalom a francia királyi család idősb ágát (Bourbon-ág) és különösen Berry hercegnőt elseperte a trónról és számkivetésbe űzte, miglen az ifjabb Orleans-i ágat Lajos Fülöp személyében Franciaország királyi trónjára emelte. Berry hercegnő nem tudott megnyugodni benne, hogy fia Henrik (Chambord gróf) a tróntól meg legyen fosztva. Elénk és bátor asszony volt, ki fiában Franciaország legitim királyát imádta és a számkivetésben csak a bourbonok királyi trónjának visszaállításáról álmodozott. A Franciaországból érkező hitek alkalmatosak voltak arra, hogy őt eme képzelmeiben megerősítsék. Nem győzték neki ecsetelni, mily általános az elégületlenség Lajos Fülöp kormányával; ugy tüntették fel előtte az állapotokat, mintha Frankhon legitimista és hitbuzgó elemei, mindazok, kik a tulajdon szentségét és háborithatlanságát féltik, nemkülönben az imperialista veteránok — mind a kormányrendszer megváltoztatását és az Orleans-i királyság megszűnését áhitoznák. így történt, hogy egy napon ama hír lepte meg a világot, hogy Berry hercegnő Francia* A hires bécsi védő ezen cikke szerző készülőben levő nagyobb munkájának egy részlete Berryer élete felett. A szeri. országban megjelent, Vendée-ban fia javára felkelést szervez, hogy onnan idegen segítség nélkül a hü franciák segítségével trónváltozást idézzen elő. »A bátor hercegnő terve — írja Chateaubriand — nagyszerűen meg volt állapítva, Franciaországot négy hadkerületre osztotta fel, a vezéreket kijelölte, a tiszteket kinevezte, a katonákat ezredekbe sorozta be és maga ragadta meg a zászlót, hogy diadalra vigye. Nem kételkedett benne, hogy a csatamezőn egy új Bayardra találni fog.« A legitimista párt főembereit ezen minden sejtelmük nélkül tervbe vett és megkezdett vállalkozás rémületbe ejtette, ők egy ilyen, talán heroicus de kalandoros hadjárat következményeit rettegték, legalább is kofainak és időelőttinek jelezték és szerencsétlenségnek mondták ugy Berry hercegnőre, mint a dynastia hiveire. A legitimista párt bizottsága elhatározta ennek folytán, hogy a hercegnőt a vakmerő vállalkozásról lebeszélui és reá kell bírni arra, hogy tervéről mondjon le, és Franciaországot hagyja el. Egy kiküldött által akartak a szive és képzelődése által vezetett nííre hatni, a ki sokkal magasabb polcon állott, semhogy a nép érzelmeit, szükségleteit, kívánságait és reményeit saját észleletéből ismerhette volna. Berryer-re, mint ezen küldetésre legalkalmatosabbra irányultak a szemek, ő nem volt idegen Berry hercegnő előtt, röviddel ezelőtt személyesen érintkezett volt vele, ügyvédi hivatásából legkönnyebben meríthette az ürügyet a Vendée-ba való utazásra, minthogy ép ez időben a vannes-i törvényszék előtt egy védelmet kellett ellátnia és mindenki meg volt győződve, hogy Berryer leginkább lesz képes a fejedelmi nő lelkületére hatni. Berryer elvállalta a küldetést. A Vendée-ban három már előre rendelt vezető fogadta, szükség volt reájok, mert számos őrjárat cirkált a vidéken. Az egyik veíető Berryer oldalán haladt,a másik száz lépéssel előtte, a harmadik száz lépéssel mögötte. Alig képzelhető érdekesebb, mint ezen romantikus utazás, mely sokban hasonlított II. Jakabnak Scott által oly remekül megirt bolyongásához. Mint ez, ugy