A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 21. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenkettedik közlemény

íl JOG. s:; ehhez képest reájuk né/.ve fizetési helynek Bécs tartaudó, és a Nieder - (lesterreichische ^ Escomptebank - Gesellschaft telepesnek tekintendő. Ilyen körülmények között, miután a váltó kibocsátója L. M. irányában a Xvitrán felvett óvás a visszkereseti jog fentartására alkalmas jogcselekményt nem képez, miután továbbá a kereseti váltó telepített, és a telepes a váltónak lejáratkori birtokosától különböző más személy volt, ez esetben tehát a váltótörvény 43. §-a reudelkezése értelmében a váltónak fizetés végetti bemutatása és a fizetés hiánya az elfogadó T. Ferenccel szemben is óvással volt igazolandó, erre azonban a telephelytől különböző helyen felvett óvás szintén nem alkalmas, a váltótörvény 41. és tí, S§ :ii értelmében felperes nemcsak a kibocsátó elleni visszkeresetét, hanem az elfogadó elleni váltójogi keresetét is elvesztette. (1887. évi szeptember 21-én 613. váltószám.) A in. kir. Curia: A kir. itélö táblának Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. január 17-én 1,151. Váltószám.) A fentartás kikötése nélkül, névre szóló takarékpénztári könyvecske nem tekinthető bemutatóra szóló papírnak, minek folytán ;i paszta tényleges átadassál és átvétellel zálogjogot arra szerezni nem lehet és igy a takarékpénztári alapszabályok azon kikötése, hogy a takarékpénztár a könyvecske tulajdonosául csak az előmntatót tekintendi, harmadik személyek egymásközti jogviszonyára mi befolyással sincs. A veszprémi kir. törvényszék (1883. december 30-án 7,012 p. 1886.): Bareza Kálmán ügyvéd által képviselt F. Istvánnak dr. Lövy Károly ügyvéd által védett FI. Ignác alperes elleni 600 írtról szóló takarékpénztári betétkönyvecskének kiadása iránti perében itélt: Alperes köteleztetik a betéti könyvet természetben felperesnek visszaadni, vagy ha az nem találtatnék, annak értéke fejében 600 frtot fizetni. Indokok: Alperes beismerte perirataiban, hogy a kereset tárgyát képező — a gyöngyösi népbank által 600 frtról F. István számára 407. sz. alatt kiállított betéti könyv az ö birtokában van és a felperes által — kétségtelen tulajdonjogra alapított keresete ellen azzal védekezik, hogy azt N. Pétertől mint ügynökétől ennek 190 frtnyi tartozása fedezésére kézi zálogként kapta s minthogy a betéti könyv előmutatóra szól: ennélfogva ő azt X. Péter tulajdonául tekinthette, s követelésének biztosítására attól jóhiszemüleg fogadhatta el, tehát csakis követelésének kielégítése után hajlandó azt visszaadni. — Az eredetinek felmutatásáról 1886. évi április 22-én felvett jegyzőkönyv szerint a kérdéses betéti könyv, F. István számára KI. Lajosné K. Anna holtig való haszonélvezetének feljegyzésével van kiállítva, s az utána járandó 6'/J kamatok özv. KI. Lajosné részére vannak biztosítva, mely feljegyzésekből kétségtelen, hogy a betéti érték F. István tulajdonát képezi és hogy annak kiszolgáltatása feltételekhez köttetett, miből önkényt foly azon jogszerű következtetés, hogy a betétkönyvnek birtokosa a tulajdonossal szemben birtoklásának jogszerűségét és jóhiszeműségét bizonyítani tartozik ; ezen szabály alól pedig nem képezhet kivételt alperes sem, mert ámbár ö harmad k birtokos és követelése iránt semmi kétség fenn nem forog, annak biztosítására mindazonáltal csakis az adósnak kétségen felől álló tulajdona szolgálhatván, a tulajdon kérdésében kétes vagyon csak saját veszélyével és kárával, de nem a tulajdonjog sérelmével volt átvehető. Minthogy pedig alperes az általa ismert N. Pétertől a F. István számára kiállított és KI. Lajosné életfogytáig való haszonélvezeti jogával kifejezetten terhelt, az illető pénztárnál tehát csak feltételesen és ma még nem is értékesíthető betéti könyvet fogadott el zálogul, azt ha nem is roszhiszemüleg — ele a szükséges óvatosság mellőzésével, tehát saját veszélyére és kárára tehette, mert ha N. Péter, nem jogszerüleg, sőt bűnös cselekmény folytán szerezte meg a birtoklást: az esetben a birtoklás neki jogot nem adhatott, s viszont ő a nem létező jogot egy harmadik személyre, alperesre nem ruházhatta át. A fenforgó esetben, tehát nem az a döntő körülmény, hogy a betétkönyv bemutatóra vagy névre szól ? hanem az, hogy N. Péter annak igazolt jogszerű birtokosa volt, s erre nézve alperes kétségben lehetett-e ? Minthogy felperes erre nézve azt állítja, hogy X. Péter lopás utján jutott a betétkönyv birtokába, alperes pedig ezzel szemben annak jogszerű és jóhiszemű birtoklását igazolni nem tudja, minthogy a betétkönyvre vezetett fenn körülirt feljegyzések folytán annak jogszerű és jóhiszemű birtoklását X. Péternél, már a viszonválaszhoz 5—9. számok alatt csatolt mellékletekben foglalt körülményeknél fogva is, kétség felett állónak nem tarthatta, s igy harmadik birtokos létére is, annak visszaadásához kötött azon feltétele, hogy abból előbb az ő követelése kielégíttessék. bírói figyelembe nem vétethetett, mivel felperesnek kétségbe nem vont tulajdonjoga a N. Péter és az alperes közötti jogviszony által nem korlátoltathatik, anuál kevésbé szüntethetik meg, mindezeknél fogva a korlátlan tulajdonjog alapján, alperes a kereseti betétkönyvnek felperes részére leendő visszaadására, vagy annak értéke megfizetésére feltétlenül és pedig a felperes részéről kínált főeskünek az 1868. évi L1V. t.-c. 232. §-a alapján mellőzésével volt kötelezendő. A budapesti kir. ítélő tábla (1887. novemb. 10. 7,869 p. 87.) : az első bíróság Ítéletét a kereset főtárgyára nézve helybenhagyja, oly módosítással mégis, hogy arra az esetre, ha a betétkönyv alperes birtokában nem találtatik, annak értékét birói kézhez lesz köteles megfizetni stb. Indokok: A névre kiállított pénzintézeti betétkönyvek a bemutatóra szóló értékpapírok fogalma alá nem esnek, habár az illető pénzintézet alapszabályai akként intézkednek, hogy a betéti könyvben a névszerint megjelölt tulajdonos javára bevezetett jogfenntartás esetének kivételével a betétkönyv tulajdonosának annak előmutatója tekintendő. Az alapszabályok ily irányú intézkedése csak a betevő és a pénzintézet közötti jogviszonyt szabályozza, de nem a betevőnek, illetőleg a betétkönyvben megnevezett személyének harmadik személyekhez való jogviszonyát is. — Plarmadik személy irányában a névre szóló pénzintézeti betétkönyv tulajdonosának az tekintendő, kinek nevére a könyv ki van állítva. — Ezért az itt kérdésben forgó betétkönyv tekintetében alperes javára alkalmazást nem talált az 1875 : XXXVII. t.-c. 303. §-nak rendelkezése, mely szerint be1 mutatóra szóló papíroknál a zálogjog azok tényleges átadásával szereztetik meg. Alperes a betétkönyvre a zálogjogot, mint bárki irányában, tehát felperessel szemben is érvényesíthető dologi jogot csak úgy szerezhette volna meg, ha a betétkönyvet felperes adja neki át, illetőleg ha ez beleegyezőleg nyilatkozik aziránt, hogy a betétkönyv alperesnek zálogba adassék. — Ez okokból kellett az alperest a betétkönyv kiadására kötelezni. A m. kir. Curia (18S8. április 19-én. 1,395/p. 88.):_A máj sodbiróság Ítélete indokaiból helybenhagyatik ; mert felebbezőnek az az érvelése, hogy a fentartás kikötése nélkül névre szóló takarék| pénztári betéti könyvecskék jogi természete teljesen azonos a I bemutatóra szóló pap:rokéval, alaposnak el nem ismerhető, a mi nemcsak a kt. 303. §. határozott rendelkezéséből tűnik ki, mely szerint csak a hátirattal ellátott névre szóló papírokra szerezhető meg a zálogjog a bemutatóra szóló papírokra nézve előszabott módon, vagyis tényleges átadással, hanem kitűnik ez a törvényhozás egyéb, jelesül az 1881. évi XXXIII. törvény-cikkben tett intézkedéséből is, mely szerint a bemutatóra és az ezekkel egy tekintet alá eső névre szóló s hátirattal átruházható értékpapírok megsemmisítésére egészen más eljárást állapított meg, mely az egyéb papírokra, tehát a takarékpénztári betéti könyvecskékre nézve is fennálló megsemmisítési eljárástól lényegesen eltér. Bűn-ügyekben. A tanítók ellen hatáskörükben intézett nyilvános becsületsértés a btk. 282. §. rendelkezése alá esik. A székesfehérvári kir. törvényszék; Szabadlábon lévő P. |. 49 éves, róm. kath. nős, hentes, büntetlen előéletű vádlott a P- Gy. ellenében elkövetett s a btkv 261. 262. §§-ai szerint minősülő becsületsértés vétségében vétkes s ezért a btkv 92. §-ának alkalmazásával, a btkv 27. §-ában megjelölt célokra fordítandó s behajthatlanság esetén 10 napi fogházzal helyettesítendő 100 frt fő- és 2 napi fogházzal helyettesítendő 20 frt mellékbüntetésnek | az ítélet jogerejüségélől számított 15 nap alatt leendő megfizetésére Ítéltetik. Indokok : Érden 1884. évi március hó 1-én P. Gy. tanitó panaszos, a hozzá iskolába járó P. F. 13 éves tanulót engedetlenség miatt, az iskolaszék által megengedett módon megfenyítvén, a fiu haza szaladt az iskolából, hová nem sok idő múlva atyjával tért vissza. P. J. vádlott a fiu édes apja bemenvén a tanterembe, ott a fiuk jelenlétében nevezett tanítót fia megfenyitése miatt kérdőre vonta, annak asztalát mérgében ököllel ütötte s fiát az iskolából hazavezetve, onnét oly kifejezéssel távozott, hogy panaszos tanitó a leghaszontalanabb ember a világon. Ezen vádlott részbeni beismerésével, a kihallgatott tanuk vallomásával és panaszos hit alatt tett előadásával igazolt tényállás alapján vádlott a hivatkozott §. szerint minősülő becsületsértés vétségében vétkesnek volt kimondandó. A büntetés kimérésénél mint nagy mértékben enyhítő körülmény figyelembe vétetett vádlott alacsony miveltségi foka, jó előélete s a tett elkövetésekor ingerelt lelki állapota, melyek folytán a btkv 92, §-ának alkalmazása indokoltatik.