A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 21. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenkettedik közlemény

82 ü JOG. elválas/.tva nincsenek egymástól, 1884. dec. 7. óta tényleg külön váltan élnek, hogy I. rendű alperes anyagi szükség kényszere nélkül hagyván el férje lakását, a fenti idő óta folytonosan egy idegen egyénnel, a felperesi kereseti előadás, továbbá D. György és R. Tamás tanuk vallomásából következtetve, St. Károlylyal lakik és azzal közös háztartást visz. Ezen körülmény tekintetében a felperesi keresetben állított tény a tanuk vallomása által kétségtelenné lévén téve, azon körülményt kellett vizsgálat tárgyává tennünk, vájjon a tényleges különválás mellett felperes és alperes az 1885. december 3. napját megelőző lo havi időköz alatt nemileg nem érintkeztek-e és minő bizonyítékok hozattak fel felperesi részről annak igazolásául, hogy az I. r. alperes által 1885. dec. 3-án szült »Károly« nevű gyermek nemzője és atyja nem-e felperes? Hogy felperes és I. r. alperes a tényleges különválás óta nemileg nem érintkeztek, azt R Tamás és D. György tanuk vallomásából részben következtethetjük ugyan, de mert ezeknek e tekintetbeni vallomása fél próbát nem nyújt és igy felperes részérc pótesküt nem Ítélhettünk, figyelembe kellett vennünk a felperes által (elajánlott főeskü általi bizonyítást. Ezen bizonyítást vizsgálva, azt találjuk, hogy felperes I. r. alperest az e tekintetbeni nemleges föcsküvel, »hogy 1885. dec. 3-ik napját megelőző 10 havi időközben I. r. alperessel nemileg közösült« megkínálta, mégis, hogy 1. r. alperes a perfolyamán nem védekezvén, a főeskü elfogadása iránt nem nyilatkozott. Ezen tényállás mellett a per döntő körülményére befolyással van azon kérdés elbírálása, vájjon azon esetben, ha az esküt felajánló fél ellenfele a perben nem véde kezvén, védekező pertársa pedig a felajánlott eskü elfogadása, vagy visszakinálása iránt mint jelen esetben a per körülményei mellett, mint az esküvel bizonyítandó körülményről tudomással nem biró fél nem nyilatkozhatik : az 1868 : LIV. t.-c. 233—234. §-a értelmében az esküvel bizonyítandó ténykörülmény heigazoltnak veendő-e, avagy a 235. §. értelmében az eskü általi bizonyítékot ajánló fél részére megítélhető, avagy megitélendő-e? Annak előrebocsátása mellett, hogy különbséget teszünk követelési és egyáltalán vagyoni viszonyokat tárgyazó per és oly per között, mely családi kötelékből származó személyi jogokat tárgyaz, tekintettel arra, hogy ezen utóbb említett természetű pereknél az erkölcsi törvényeket is figyelembe véve, nemcsak az alaki, hanem az anyagi körülmények lehető megvilágítását és bebizonyítását is követelnünk kell, azon meggyőződés vezérli ítéletünket, hogy afelajánlott főesküt a 235. §. hasonszerüségéhez képest kell alkalmaznunk és pedig jelen esetben annál is inkább, mert I. r. alperesnek meg nem jelenéséből következtethető beismerése mégis a tanuk vallomása mellett a lehető legnagyobb bizonyosság harcol a mellett, hogy az esküvel bizonyítandó ténykörülmény az eskü letétele által teljes bizonyítékká váljon. A budapesti kir. ítélőtábla (1887. szept. 20-án 7,223/p. 87.) : az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Annak előre bocsátása mellett, hogy a meg nem jelent első r. alperes 1868 : LIV. 112. §. értelmében a II. r. alperes védekezéséhez csatlakozónak tekintetik, az elsőbiróság Ítélete helybenhagyandó volt, mert habár jogi vélelem a házasság tartama alatt született gyermek származásának törvényessége mellett van, mégis az ellenkezőnek bebizonyítása a törvény által nincs kizárva. Minthogy pedig 2-od r. alperes elleniratában határozottan beismerte azt, hogy felperes és I. r. alperes huzamosb idő óta tényleg különválva élnek, minthogy továbbá T. Rózi, R. Tamás és D. György hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása által igazolva van ama ténykörülmény, hogy I. r. alperesnő férje nélkül idegen egyén házában huzamosan tartózkodott és minthogy eme ténykörülményekből okszerűen következtethető annak valószínűsége, hogy az első r. alperesnő által szült gyermeket nem felperes nemzette, ennélfogva a döntő ténykörülményre felpercsileg ajánlott főeskü a prts. 235, §. értelmében helyesen alkalmaztatott. A in. kir. Curia (1888. április 11-én 8,891/p. 87.): Mindkét alsóbb bíróság Ítélete megváltoztatik. Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A felperes és neje, az elsőrendű alperes közötti házassági viszony bíróilag felbontva nem lévén, az jelenleg is épségben fennállónak tekintetik, az ilyen házasságból annak tartama alatt született gyermek pedig mindaddig, mig annak ellenkezője be nem bizonvittatik, törvényes születésűnek vélelmezendő). Felperes annak bizonyítására, hogy kiskorú V. Károly törvénytelen születésű, azt hozta fel, hogy neje tőle a gyermek fogamzás idejében már különváltan élt, de minthogy ezen körülmény nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a különben is egy helyben lakó és el nem választott házasfelek a különlakás ideje alatt nemileg ne közösülhessenek, azon körülmény, hogy fel- és elsőrendű alperes különváltan élnek, a gyermek törvénytelen születése mellett nem bizonyít. Az esküveli bizonyításnak a fenforgó tényállás mellett nem lehetett helvt adni. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Oly esetben, midőn a váltón több fizetési hely (telep) van kijelölve, az első pedig más tentával ntóbb beszúrtunk latszik, alperes tagadásával szemben felperes tartozik bizonyítani, hogy nz eredeti fizetési hely későbbi megváltoztatása a váltókötelezettek beleegyezésével történt. A nyitrai kir. törvényszék: A kifogások elvetettnek; ezen bíróság illetékesnek nyilvánittatik és alperesek, mint a t'hotzenben 1885. évi november 1-én 450 forintról kiállított váltó kibocsátói és forgatói, köteleztetnek felperesnek 450 forint tőkét megfizetni. Indokok: A bírói illetékesség iránti kifogások elvetendők voltak, mert a kereseti váltón kijelölt két fizetési hely közül Xyitra lévén elsőnek kitüntetve, tekintve, hogy alperes azt, mikép ezen első fizetési hely jogtalanul íratott a váltóra, felperes tagadása mellett beigazolni meg sem kísérletté, sőt azt, hogy a hamisítás felperestől származik, nem is állította: Nyitra volt fizetési helynek tekintendő, az óvás Nyitrán felveendő s a nyitrai kir.törvényszéknél a per folyamatba teendő. Az ügy érdemét illetőleg : alperest a kereseti töke és járulékaiban feltétlenül elmarasztalni kellett, mert alperes kifogásaiban csak a váltó valódiságát vette tagadásba, ez azonban az aláírás valódiságának tagadásával egyértelműnek nem vétethetvén : a perrendtartás 172. §-a alkalmazásának esete fenn nem forog. (1886. november 25-én 9,900. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság Ítéletének a bírói helyi illetékességre vonatkozó részét helybenhagyja; a per érdemére vonatkozó részét azonban megváltoztatja, az 1886. május 20-án 5,611. szám alatt hozott sommás végzés T. Ferencz és L. Em. alperesekre vonatkozó részének hatályon kívül helyezése mellett felperest ezen alperesek elleni keresetével elutasítja. Indokok: Alpereseknek a bírói helyi illetékesség ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert a kereseti váltón fizetési helyül első helyen Nyitra van megjelölve, mely mint jelen esetben, midőn a váltón több hely van kijelölve, az 1876. évi XXVII. törvényezikk 3. §-ának 7. pontja szerint fizetési helynek tekintendő és mert a váltó fizetési helyére nézve illetékes bíróságnál a váltóeljárás 6. §-a szerint valamennyi váltókötelezett beperelhető, a királyi törvényszék pedig a fentebbi hely területére helyi bírói illetékességgel nyilván bir. A bírói helyi illetékesség kérdésének elbírálására nem bir befolyással alperesek részéről kifogásul felhozott azon körülmény, hogy a váltónak a fizetési hely meghatározására vonatkozó eredeti tartalma azáltal, hogy a fizetési helyül eredetileg kijelölt »Wien« (Bécs) elébe »Neutra« (Xyitra) szó Íratott, megváltoztatva lett; mert az anyagi váltótörvény rendelkezései alapján elbírálandó ezen ténykérdés, valamint az, hogy a váltónak tartalma kérdéses részében alpere sekkel szemben meghamisítva van-e ? és hogy alperesekre a váltónak állítólagos meghamisítása előtti vagy utáni tartalma kötelező-e ? — az ügy érdemére tartozik. Az ügy érdemében felperes T. Ferencz és L. Em. alperesek elleni keresetével elutasítandó volt, mert alperesek határozottan állították, hogy a kereseti váltónak a fizetési hely meghatározására vonatkozó részében ezen szavak »zahlbar in Neutra oder« az eredetileg létezett »zahlbar in Wien bei der Nieder-Oestcrreich. Escomptebank-Gesellschafu fizetési hely megjelölés elébe a váltó tartalma kérdéses részének meghamisítása által hozzájárulásuk nélkül közbe szúrattak. Miután a váltó egyszerű megtekintéséből kitűnik, hogy az idézett »zahlbar in Xeutraoder« szavak valóban közbeszúrva vannak, mert a többitől eltérő iiássál és tentával vannak írva, a V. T. 82. §-a alapján az vélelmezendő, hogy a váltó tartalmának kérdéses kifogásolt része kifogásoló alperesekkel szemben hamisítást képez ; ebből folyólag ezen vélelemmel szemben felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az eredetileg létezett fizetési hely Bécs, alperesek tudtával és beleegyezésével lett megváltoztatva. Felperes azonban ennek bizonyítását meg sem kísérletté a váltótörvény 82. és 83. §§-ai alapján, ennélfogva alperesek irányában a váltónak meghamisítás előtti tartalma irányadó és