A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 21. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenkettedik közlemény

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 21. számához. Budapest, 1888. május 20-án. Köztörvényi ügyekben. Fiuiryermek már 12 é>es korában keresetképes levén, a törvénytelen apa csak ezen időpontig kötelezhető a tartásdíj viselésére A székelyudvarhelyi kir. járásbíróság (1887. március 28-án 982/p. 87. sz. a.): Dr. Baraghy Béla ügyvéd által kúpviselt Sx. [ánosné felperesnek Márton János ügyvéd által védett S. Arthur alperes elleni atyaság iránti perében itélt: S. Arthur köteles a Sz. Juliannától 1880. március 2 án született Gábor nevű gyermeknek apaságát elismerni s ennek tartására havonként két frt tartási dijat fizetni mindaddig, mig a gyermek önmagát eltartani képes nem lesz. Ellenben felperes a felperes nőtől 1881. szept. 3-áu született Lajos nevű' gyermek apasága és tartása iránti keresetével elutasittatik, ha le nem teszi a föesküt arra : hogy az 1881. szeptember 3-án. született Lajos nevű tia születését nem több mint tiz s nem kevesebb, mint hat hónappal megelőzött időköz alatt s igy 1880. évi decz. 3-tól 1881. évi március 3 ig terjedő idő alatt S. Arthur alperes vele nemileg valósággal közösült. — Indokok: Alperes beismerése által igazolva lett, hogy a felperes nőtől 1880. március 2-án született s az anyakönyvi kivonat szerint Gábornak keresztelt gyermek születését nem több mint 10 és iH iu kevesebb, mint 6 hóval megelőző idő alatt a gyermek anyjával nemileg közösült, minélfogva őt a ptk. 1,636. § ban körülírt iilö alatti nemzését s illetve a felperes növel ezen idő alatt való elhálást alperes kifogásolván, azt illetőleg visszakínált s felperesnö által elfogadott főeskü volt megítélendő, minthogy apaságának beismerését a felperes által becsatolt, különben valódinak elismert levelekből következtetni nem lehet s más bizonyíték azonkívül fel sem hozatott. Ezen eskü letétele esetén a törvényben meghatározott időköz alatt való közösülés ténye igazoltnak lévén tekin tendő, alperest a fentebbiek alapján ezen gyermek apaságának is elismerésére és annak tartására kellett kötelezni. Alperes azon állítását, mintha felperesnö másokkal is alperesen kivül közösült volna, figyelembe venni s az ez iránt felidézett tanúkat kihallgatni a törvénynek általános természetű intézkedéseivel szemben nem lehetett. A tartási összeg az alperes vagyoni helyzetéhez képest leszállítandó volt. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1887. június 22-én 22,087/p. 87.) : Az elsőbiróság ítélete oly változtatás mellett, hogy mindkét gyermek tartására megkívántató összeg külön-külön 4—4 írtban állapittatik meg és hogy a tartást ez összegben 1885. január 1-sö napjától számítva tartozik megfizetni, indokainál fogva helybenhagyatik. A tartás összege, tekintve azt, hogy alperes felperes amaz állítását, miszerint alperes 800 frt fizetésen kivül még ingatlanokat is bir, nem tagadta meg, de különösen tekintve azt, hogy a két gyermek tartására az általa kiszabott havi 8 frtuak megfizetését nemcsak ígérte, hanem azt 1881. év végéig teljesítette is, az alperes által meghatározott és felperes kérésének megfelelő ama mértékben volt megállapítandó, még pedig 1885. január 1-töl számitandólag azon okból, mert alperes a gyermek tartását korábban több év előtt magára vállalván, ama körülmény, hogy a gyermekek anyja is köteles gyermekei tartásához hozzájárulni, alperest a hátralékban levő részletek megfizetésének kötelezettsége alól annál kevésbbé mentheti fel, minthogy a tartás kötelezettsége elsősorban az apát illeti s ennek teljesítésére magát alperes felperessel szemben a valódiaknak elismert levelei szerint kötelezte is és ennélfogva az, hogy felperes a gyermekek tartásának költségét a megtérítés fentartása nélkül hordozta volna, nem is következtethető. A m. kir. Curia (1888. április 13-án 7,813/p. 88.): Tekintve, hogy az elsőbiróság Ítéletében ama határozatlan rendelkezés, hogy alperes addig tartozik a gyermektartás díját megfizetni, mig az illető gyermek önmagát eltartani nem képes, az Ítélet végrehajthatását annak idejében akadályozhatná, tekintve, hogy a fiúgyermekek 12 éves korukban már keresetképesek, a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla ítélete alperes gyermektartási kötelezettségének a ííyermekck 12 éves kora elértéig való megállapítása mellett, ily változtatással egyebekben az abban felhozott és felhívott indokokból helybenhagyatik, különösen még azért, mert alperes E. alatti kifogás alá nem vett levelében mindkét gyermekről tesz említést, hogy azokról gondoskodni fog, sőt kijelenti, hogy szeretné, ha anyjukkal együtt nála lehetnének, ily beismeréssel szemben a per során felhozott ama kifogás, hogy felperes a másokkal való közösülést üzletszerüleg űzte volna, figyelembe nem vehető és e részben az alperes által kért tanúbizonyitásnak sem volt hely adható, Bírósági végrehajtó által kiállított bizonyítvány mint vészbizonyitvány nem fogadható el. A budapesti kir. itélü tábla: Az elsőb. 1886. évi 10,510 sz. a. hozott végzését megváltoztatja, a biztosítási végrehajtás iránt beadott kérelmet elutasítja, a foganatosított végrehajtási eljárást hatályon kivül helyezi. Indokok: Bírósági végrehajtó az 1871. évi LI. t.-c. 16. §-a értelmében csak nála történt sürgetésekről lévén jogosult, illetve kötelezve bizonyítványok kiállítására, más tényekről bizonyítványok kiállítása a bir. végrehajtó hivatalos hatáskörébe nem tartozik és mert ebből folyólag a biztositási végrehajtás iránt beadott kérvényhez B) alatt csatolt, bírósági végrehajtó által kiállított bizonyítvány nem fogadható el oly okiratnak, mely által a biztosíttatni kért követelés veszélyeztetése kimutattatnék, miért is a kért biztositási végrehajtás elrendelésének az 1881. évi LX. törvényezikk 223. szakasza értelmében helye nincs. (1887. évi szept. 29-én 5,985/87. sz.) Habár a házasfelek külön váltan élnek, de a házasság törvényesen fölbontva nincs, az ily körülmények közt született gyermek törvénytelensége iránt indított perben föeskiinek arra nézve, hogy a férj nem közösült nejével a válságos időben — nincs helye. A soproni kir. törvényszék (1886. december 15-én 7,957/p. 86.) : Kundl Frigyes ügyvéd által védett V. Mihály felperesnek V. Mihályné, szül. M. Erzsébet és G. József, mint kisk. V. Károly részére kinevezett ügygondnok alperesek elleni kisk. V. Károlynak születése törvénytelenségének kimondása iránt itélt: Ha felperes a neki ezennel odaitélt következő főesküt: »En N. Mihály esküszöm az egy élő Istenre, hogy nőm, szül. M. Erzsébettel 1885. december 3-ik napjától visszafelé számított 10 havi időközön belül, vagyis 1885. február 2-ik napja óta nemileg nem közösültem, Isten engem úgy segéljen!« leteszi, keresetének hely adatik és a soproni ág. hitv. evangélikusok születési anyakönyvének IX. kötetében 230/1885. lap és 289. sorsz. a. bevezetett, 1885. december .'3-án született, december 17-én megkeresztelt és az anyakönyvben törvényes születésűnek bejegyzett, »V.' Károly- nevű fiúgyermek nem anyja férjétől, V. Mihálytól származottnak, illetőleg törvénytelennek kimondatik s ennek kitüntetése a lelkészi hivatalnak meghagyatik. Indokok: Jóllehet a perfelvételre a periratokhoz csatolt kézbesítési vevény tanúsága szerint kellően megidézett I. r. alperes V. Mihályné, szül. M. Erzsébet meg nem jelent és jóllehet ugyanő a II. r. alperes kisk. V. Károly részére kirendelt ügygondnok által 11/80 : 86. pert. sz. a. beadott ellenirat szerint a felperesi keresetben foglalt tények és állitások valódiságát az ügygondnok előtt határozottan beismerte, a felperesi keresetet az 1868 : LIV. t.-c. 111. §. és az I. r. alperes által az ügygondnok előtt tett beismerés alapján azért nem találtatott elbirálhatónak, mert azon kétségtelen tény mellett, hogy felperes és I. r. alperes házastársak, hogy a házassági kötelék, a mennyiben itéletileg elválasztva nincsenek, közöttük fennáll és hogy a házassági kötelék fennállása alatt született gyermek mellett a törvényes ágyból való származás vélelme harcol, az Ítélkezésünknél hivatalból oly körülményekre is ki kell terjesztenünk figyelmünket, melyek a felperesi kereset valóságát az I. r. alperes meg nem jelenéséből következtethető beismerés nélkül igazolni vagy legalább valószinüsiteni képesek. Vizsgálva ezen körülmények tekintetében felperesileg nyújtott bizonyítékokat, azt találjuk, hogy a hit alatt kihallgatott T. Rózi, R. Tamás és D. György egybehangzó vallomásával kétségtelenül be van bizonyítva, hogy habár felperes és I. r. alperes házastársak itéletileg