A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 20. szám - A jelzálogos követelés érvényesíthető-e a személyes adós ellen jelzálogi keresettel a prrttsi novella 6. §-a a törvényszék előtt?

R. JOG. 79 A ootltörvény — eltekintve a esodvuirjou lezárolásának eszközöltetéséről — nem hatalmazza fel a csődbíróságot a zárlat elrendelésére. A szegedi kir. törvényszék: T. S. töraeggondnok által képviselt G. L. csődtömegére vonatkozólag L. J. ellen az elidegenített füszerárú-üzlet zárlat elrendelése iránti felfolyamodásnak hely nem adatik. A budapesti kir. ítélőtábla: A törvényszék végzését hivatalból megsemmisítette s a zárlati kérvény visszaadását rendelte el. Indokok: A csődbíróság, mint külön ügybiróság csak azokban az ügyekben járhat el, melyeket a csődtörvény hatáskörébe utal és a csődbíróság hatáskörét hivatalból köteles vizsgálni és megállapítani. Minthogy pedig az 1881: XVII. t.-c. II. rész IV. fejezetétől eltekintve, mely különben is csak a csődtömeg vagyonának lezárolására vonatkozik, egyéb intézkedéseiben nem hatalmazza fel a csődbíróságot a zárlat elrendelésére; minthogy ennek folytán az elsöbiróság mint csődbíróságnak a G. L. csődtömege tömeggondnoka által benyújtott zárlati kérvényt hatáskör hiányából már eredetileg vissza kellett volna utasítania: szabály- | ellenes végzése, melyet érdemlegesen a felebbviteli bíróság sem I vizsgálhat felül, megsemmisítendő stb. volt. Mivel pedig az eljárás mégsemmisitésére első sorban a fel- j folyamodó tömeggondnok adott okot, ki az eljárást tévesen a csődbíróságnál indította meg, a felfolvamodás költségei még a csődtömeg ellenében sem voltak megállapíthatók. (1888. márczius 5-én 1,156. sz.) Bün-ügy ékben. Tekintve, hogy a birtoklás az ingó dologra való testi (pliisikai) behatás lehetőségétől, illetve a behatás mindenkori ismétlését leht-tővé tevő helyzettől, az akaratot illetőleg pedig az azon dolog feletti uralom fentartásának tudatából feltételeztetik: a birtoklás j nem szűnik meg az által, ha a birtokos az általa birtokolt dolgot feledékenységből rövid időre elhagyja, azonban ugy a dolog, melyet feledve elhagyott, mint a hely is, a hol azt felejtette, azonnal, a mint reá gondol, emlékezetébe jut. (Lopás és jogtalan elsajátitás minősttésénél szükséges megkülönböztetés.) A nyíregyházi kir. törvényszék (1886. november 8-án> 5.101/B. 86.): Lopás bűntettével vádolt T Lajos és társa eílen folyamatba tett bűnügyben ítélt: Vádlottak a B. T. K. 333 §-ába ütköző, a 331. §. szerint minősülő lopás bűntette alól fel- | mentetnek, ellenben a J. Péterné kárára elkövetett, a B. T. K. 333. í §-ba ütköző, a 92. §. alkalmazásával a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében a B. T. K. 70. §-a alapján, mint tettesek mondatnak ki vétkeseknek s e miatt a B. T. K. 339. § a alapján 3 j havi fogházra ítéltetnek. Indokok: Vádlottak ellen vizsgálati vallomásaikkal, vala- I mint J. Péterné károsnőnek a ténykörülményekre letett esküjével igazolva van, hogy az 1885. évi november hó 2-án tartott kisvárdai országos vásár alkalmával, midőn J. Péterné vásárlás végett J. Lajos és vele vadházasságban élő II. r. vádlott 0. Mária sátorában megjelent s ott 20 krért egy pár harisnyát vásárolt, egy kendővel bekötött 57 frt készpénzt nevezett vádlottak sátorában hagyott, melyet II. r. vádlott a vizsgáló biró előtt tett beismerése , szerint a sátorban levő papirosok közé dobott s azt, dacára annak, hogy károsról nem sok idő múlva pénzét követelni a sátorba ment, visszaadni vonakodott. Vádlottak vizsgálati vallomásaikat ugyan visszavonták, azonban ezen visszavonásukat indokolni semmivel sem tudván, vizsgálati vallomásaikat meg nem erötlenitették. Hogy a kérdéses lopást csakugyan vádlottak eszközölték, támogatja L. Vilma és N. Sándor tanuk hitelesített vallomása szerint azon körülmény, hogy midőn II. r. vádlott a csendőrök által elfogatott, I. r. vádlott sátora helyére menve, ott minden keresés nélkül megtalálta a kendőbe kötött pénzt, mit is 10 frt híjával a csendőröknek átadott. A vádlott bűncselekményének minősítésénél tekintetbe , vétetett, hogy károsnőnek pénze lU frt híjával visszakerült, s igy tulajdonképen csak 10 frt lopatott el vádlottak által s ezért alkalmaztatott a 92. §-a, s azért mondattak ki vádlottak lopás vétsége j miatt vétkeseknek. A budapesti kir. itélö tábla (1887. január 31-én, \ 39,559/B. 86.): A kir. törvényszék ítéletének T. L. vádlottra vonatkozó részét egészben megváltoztatja s nevezett vádlottat a vád és következményei alól felmenti, O. Mária vádlottat pedig a lopás i vétsége helyett a B. T. K. 367. § ába ütköző jogtalan elsajátitás vétségében mondja ki vétkesnek, stb. I Indokok: Felmentendő volt T. Lajos azért, mert tagadásával szemben irányában sem a lopás, sem a jogtalan elsajátításra nézve bizonyíték fenn nem forog, mert az által, hogy a feltalált csomagot a pénzzel együtt azonnal, a mint azt megtalálta, a csendőröknek kézbesítette, büntetendő cselekményt nem követett el, arra nézve pedig, hogy a pénzből 10 frtot kivett volna, semmi adat sem merült fel, sőt ellenkezőleg L.Vilma és N. Sándor tanuk vallomása által be van bizonyítva, hogy a csomagot az ő kíséretében vitte be a csendőrséghez. Minthogy R. Rudolf és V. János csendőrök azt vallják, hogy a csomagban 47 frt volt, J. Péterné sértett pedig 57 írtnak a benlétét állítja, a különbözet 10 frt kárára nézve a polgári perut volt fennhagyandó. O. Mari abbeli tette, hogy ő a sátorban felejtett pénzt J. Péterné sértett előtt eltagadta s a csomagot megtartási szándékkal a papírok közé rejtette, nem a lopás, hanem a B. T. K. 367. §-a alá eső jogtalan elsajátitás vétségének tényálladékát állapítja meg, s mert arra nézve, hogy a pénzből 10 frtot elvett volna, tagadásával szemben a vizsgálat folyamán terhelő adat, avagy bizonyíték fel nem merült, ezen kár megtérítésében ez uton nevezett vádlott sem volt elmarasztalható. A m. kir. Curia (1888. április 12-én, 3,695/B. 87.): Tekintve, hogy a birtoklás az ingó dologra való testi (phisikai) behatás lehetőségétől, illetőleg a behatás mindenkori ismétlését lehetővé tevő helyzettől, az akaratot illetőleg pedig az azon dolog feletti uralom fentartásának tudatától lévén feltételezve: a birtoklás nem szűnik meg az által, ha a birtokos az általa birtokolt dolgot feledékenységből rövid időre elhagyja, azonban ugy a dolog, melyet feledve elhagyott, valamint a hely is, a hol azt felejtette, azonnal, a mint reá gondol, emlékébe jut. Tekintve, hogy ezen meghatározás szerint J. Péternének azon pénze feletti birtoklása, a melyet az 1885. évi november 2-án Kis-Várdán megtartott vásár alkalmával T. Lajos I. és O. Mária II. vádlottak sátorában feledékenységből hagyott, nem szűnt meg a miatt, hogy a nevezett nő rövid időre eltávozott a sátortól, de azonnal visszatérvén, az ott feledett pénzét J. Lajostól és O Máriától kérte, illetőleg ezeket ott feledett pénzének átadására felszólította ; tekintve, hogy a fentebb meghatározott tétel szerint tehát J. Péternének J. Lajos sátorában feledett pénze, annak a tulajdonosnőnek eltávozása után, de rövid időre bekövetkezett visszatérése után is ugy akarattal, mint phisikailag is a tulajdonos J. Péterné jogi birtokában volt; tekintve, hogy ily előzmények után s ilyen viszonyok között II. rendű vádlott (). Máriának az alsóbb bíróságok ítéleteiben is bebizonyitottnak elfogadott azon cselekménye, mely szerint káros J. Péternének feledékenységből a sátorban rövid időre hagyott pénzét elvette, elrejtette, a visszatért káros előtt annak létét eltagadta s ekkép azt jogtalanul eltulajdonította, azon pénznek a tulajdonosnő birtokából való elvételét, s ennélfogva a B. T. K.-nek nem a 367. §-a alá eső jogtalan elsajátítást, hanem a 333. §-ba ütköző lopást állapítja meg; tekintve, hogy a kérdéses pénzösszeg J. Péternének esküvel erősített vallomása szerint 57 frtot tett ki s e szerint a lopásnak bűntetté minősítésére a B. T. K. 334. §-a által követelt összeget felülhaladta, II. r. vádlott O. Mária az idézett §-ok értelmében a lopás bűntettében mondatik ki bűnösnek, s ezért a B. T. K. 340. §. alapján súlyosító körülmények nem létében, az alsó fokú bírósági ítéletekben méltatott enyhitö körülmények tekintetbe vételével a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával hat havi börtönre s azon felül három évi hivatalvesztés s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetik; s egyszersmind J. Péterné részére a még hátralévő 10 frtnyi kárnak megtérítésére köteleztetik. Egyebekban nevezetesen I. r. vádlott T. Lajosnak a vád alóli felmentésére nézve a másodbirósig ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Ha valaki a más részére annak tudta és beleegyezése nélkül könyöradományként gyűjtött pénzösszeget saját céljaira felhasználja, sikkasztás esete fenn nem forog, mivel a gyűjtött pénz még akkor nem képezte tulajdonát azon személynek, kinek részére az állítólag gyűjtetett. Tenforoghat csalás, de ez iránt az eljárás csak akkor inditható, ha az illető adományozó káros felek tesznek indítványt. A kassai kir. törvényszék (1886. november 29. 9,139/B. 86.): Sikkasztás vétségével vádolt A. József elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 355. §-ába ütköző s a 356. §-a szerint minősülő sikkasztás vétségében, s ezzel halmazatban a kbtk. 66. §-ába ütköző közbiztonság elleni kihágásban vétkesnek kimondatik, s ezért a btk. 54., 96., 97. §-ai alkalmazásával a btk. 358. §. alapján 1 havi