A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 20. szám - A jelzálogos követelés érvényesíthető-e a személyes adós ellen jelzálogi keresettel a prrttsi novella 6. §-a a törvényszék előtt?

78 A joa. akkor ilyet tartozott volna alperes szállítani s ha nem tette a kitűzött határidő alatt, akkor alperes a kt. 277. §. értelmében mint szerződésszegő a felperesnek okozott kárt megtéríteni tartozik, ha pedig az utazó ügynökök főnökök nevében jogérvényesen szerződéseket köthetnek, a reájuk bizott eladásokra nézve világosan a kt. 43., 44. és 45. §-aiból, ennélfogva, ha felperes a pótesküt leteendi, akkor begyőzetik, hogy felperes által csak salgótarjáni vas rendeltetett meg s ennek szállítása fogadtatott el alperes utazó ügynöke által s a mennyiben alperes maga is beismeri, hogy salgó-tarjáni vasat sem nem szállít, sem szándékában sem volt szállítani; igy a szerződés szegése által okozott kárt alperes felperesnek megtéríteni tartozik. A felperes által szenvedett kár megállapítására a ker. törvény 356. §. 2. pontja értelmében mindenek előtt a helybeli piaci ár lett volna mérvadó, ugy de a kihallgatott szakértők e tekintetben kellő bizonyítékot nem nyújtott eltérő vallomása folytán felperes nagyobb kárt is követelhet, mint a mit a helyi piac kitüntet. A budapesti kir. itélö tábla (1887. november 15-én, 3,182/v. 87.): az első bíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperes azon alapon, hogy alperes neki az A. és B. alatti szerződések szerint 560 m.-mázsa vasat 1886. évi augusztus hóban szállitandott el, minthogy alperes a vasat nem szállította, követeli a kereseti összeget, mint az árkülönbözetet, jóllehet a kt. 353. §. szerint a késedelmes szállítás következtében ehhez különben joga is lenne, ugy de a kt. 354. §. szerint, ha a szerződő felek közül valamelyik a teljesítés helyett kártérítést követelni kiván, erről a másik felet azonnal értesíteni és a mennyiben az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre kellő időt engedni is tartozik, felperes pedig alperes e részbeni kifogása mellett nem tagadta, hogy alperessel tudatta volna, hogy ellene kártérítést érvényesíteni kiván, alperesnek módot nem nyújtott arra, hogy a szerződést esetleg utólag teljesíthesse, a jelen esetben pedig felperes az értesítést megtenni annyival inkáhb köteles volt, mert alperes a 2. sz. alatti levelével már a megrendelés után azonnal tudtára adta felperesnek, hogy a kívánt vasat szállítani nem fogja. A mi pedig felperes érvelését illeti, hogy ezen ügynél a keresk. torvény 354. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem a 355. mely szerint ő alperest a kártérítési követelésről előzőleg értesíteni nem tartozik, ez alappal nem bír, mert a kt. 355. §-a csak a fix - ügyleteknél alkalmazható, vagyis olyanoknál, melyeknél a feleknek világos szavakban kifejezett, vagy a íenforgó körülményekből kivehető, avagy a bevett kereskedelmi szokásból folyólag kétségtelen akarata szerint a teljesítési idő meghatározása az ügyletnek oly lényeges feltételét képezi, hogy a későbbi teljesítés szerződésellenesnek lenne mondható, mi a felek közti ezen szerződésnél nem áll, minthogy felperes keresetében maga is azt adja elő, hogy a szállítás a szerződés értelmében augusztus hóban volt teljesítendő, míg az A. a. szerződés szerint, ha annak teljesitési időre vonatkozólag szigorú értelmezés adható lett volna, a teljesítésnek július hó 20. napján kellett volna minden áron bekövetkezni. Minthogy tehát felperes kárkövetelési igényéről alperest az előadottak szerint azonnal nem értesítette, ennek hiányában pedig kártérítést a már idézett kt. 354. §. szerint nem érvényesíthet, felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A m. kii'. Curia (1888. április 12-én, 216/v. 88. sz. a.): a másod bíróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Alperes az A. és B. alatt felperes és alperesi meghatalmazott között létrejött kötlevelek szerint arra volt kötelezve, hogy az ezekben kitett mennyiségű vasárút a kialkudott árban felperesuek szállítani tartozik; minthogy eme kötlevelekben az árú minősége, különösen pedig annak eredete iránt közelebbi meghatározás nem foglaltatik: szállítás tárgyát a kt. 321. §-a szerint eredetre való tekintet nélkül középminőségü vas képezte. Felperes tehát a felek közt létrejött írásbeli szerződés alapján nem volt jogosítva salgó-tarjáni vasárúnak a szállítását követelni s midőn ezt tette, alperes jogosítva volt a 2. sz. a. levelében ezen szerződésellenes követelését megtagadva a szerződéstől egyszerűen elállani. Felperesnek az az érvelése, hogy alperes meghatalmazottja az A. és B. a. kötlevelek aláírása alkalmával világosan arra kötelezte magát, hogy kizálólag salgó-tarjáni vas fogja képezni a szállítás tágyát, bebizonyítás esetében sem jöhet figyelembe, mert írásba foglalt szerződés esetében az ettől eltérő szóbeli megállapodás kötelezőnek a jelen esetben el nem ismerhető, mert alperest csak a meghatalmazottja s felperes által aláirt írásbeli szerződés kötelezheti, ebben pedig salgó-tarjáni vasról szó sincs. A csődbíróság a csődtömeg értékesítésének kérdésébe intézkedöleg be nem avatkozhatih, akkor sfm, ha arra nézve előnyös Tételajánlat utólag tétetnék. A beszterczebányai kir. törvényszék: A csődválasztmánynak azon határozatát, mely szerint a tömeg árúkészletét K. F.-nek 7,300 frtért eladta, jóvá nem hagyja s H. O. s L. D. újabb ajánlattevőket, ugy K. Fülöpöt is végajánlataik beterjesztésére felhívni rendeli. Indokok: Ugyanazon árúkészletért H. O. s L. D. 200 forinttal többet, vagyis 7,50U frtot ajánlottak, a mi mindenesetre a tömeg javára s a csődhitelezők előnyére szolgál s a csődbíróság hivatva, sőt kötelezve is van az árúk elértékesitésének előnyösebb módját elfogadni. A budapesti kir. ítélőtábla: A törvényszék, mint csődbíróság intézkedését megváltoztatván, a csődválasztmánynak ide vonatkozó s annak hatásköréhez tartozó s felelősséggel járó intézkedéseit tartalmazó jegyzőkönyveket egyszerűen tudomásul vétetni rendeli s annak, hogy a csődtömeg értékesítésének fenforgó kérdésébe a csődbíróság bármely irányban is intézkedőleg beavatkozzék, helyét nem találja. Indokok: A csődügy jelen állásában, 1881: XVII. t.-c. 157. §. értelmében, a csődvagyonnak a tömeggondnok s csödválasztmány által önálló kezelésére s értékesítésére a hitelezők nyervén jogot, ezeknek vonatkozó intézkedési jogköre a csődbíróság által törvényszerűen ép oly kevéssé korlátozható vagy befolyásolható, mint a hogy az azzal járó személves s anyagi felelősségük sem csökkenthető ; továbbá mert ebből folyólag a csődbíróság, mely az idézett §. utolsó bekezdése értelmében csak a kezelésnél előforduló visszaélések miatt, a csődhitelezők vagy a közadós által emelt panasz folytán tehet a körülményeknek megfelelő intézkedést, nyilván nem helyesen járt el, midőn a csődválasztmánynak, a csődtörvény 110. §. rendelkezéséhez képest hozott, a hitelezők valamely határozata által nem korlátolt s csupán tudomásvétel céljából beterjesztett csödválasztmányi határozatokat illetőleg érdemileg intézkedett. (1888. február 20. 982. sz.) A váltó előlapjára vezetett paszta névaláírás csak az esetben tekinthető elfogadási nyilatkozatnak, ha az az intézvényozettöl származik. A pécsi kir. törvényszék : Alperes tartozik Triesztben 1887. évi február hó 27-ik napján 148 frt 94 krról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 148 frt 94 kr. váltóösszeget, ennek 1887. évi május hó 2-ik napjától járó 6% kamatát, 3 frt 15 kr. óvási, V3% váltó díjat és összesen 22 frt 50 krban megállapított perköltséget felperesnek három nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Miután alperes elismeri, hogy a beperesitett eredeti váltón előforduló névaláírása valódi s miután ama körülmény, hogy nevét az elfogadó N. G. névaláirása alá minden megjegyzés nélkül irta, a törvényes vélelem szerint elfogadói minőségét állapítja meg s miután a törvényes vélemény ellenében azt, hogy a váltó általa, mint kibocsájtó által íratott volna alá, mivel sem igazolá, sőt a váltó felperes által saját rendeletre lévén kibocsájtva, a törvényes vélemény teljes erőre emelve van, ugyanazért alperes, mint elfogadó, a kereseti összegben s mint pervesztett a perköltségekben marasztalandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla : A kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Az 1876: XXVII. t.-c. szerint váltó alapján kötelezettséget kibocsátói, elfogadói, forgatói, kezes és névbecsülői minőségben lehet vállalni, együttes kötelezetti minőséget a magyar törvény azonban nem ismer, azért a váltó előlapjára vezetett puszta névaláírás a váltótörvény 21. §-hoz képest csak az esetben tekinthető elfogadási nyilatkozatnak, ha az az intézvényezettől származik, minthogy pedig alperes a kereseti váltóban intézvéuyezettül megnevezve nincs, a váltó előlapjára minden megjegyzés nélkül vezetett névaláirása alapján őt a váltó elfogadójának, vagyis oly minőségben kötelezettnek, mint a keresetben jelezve van és mint mely minőségben elmarasztalása kéretett, tekinteni nem lehet. Ez alapon felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a perrendtartás 251. §-a alapján a perköltség megfizetésében elmarasztalni kellett. (1887. raárczius hó 7-én 4,778. sz.)