A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 20. szám - A jelzálogos követelés érvényesíthető-e a személyes adós ellen jelzálogi keresettel a prrttsi novella 6. §-a a törvényszék előtt?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 20. számához. Budapest, 1888. május 13-án. Köztörvényi ügyekben. Ügyvédi külön díj tekintetében szóbelileg: tett kötelező nyilatkozat érvénytelen, mivel az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a a munkadíjra vonatkozó előleges egyesség érvényét az írásba foglaláshoz köti. Az új aradi kir. járásbíróság (1887. évi február 21-én 8,821/B. 87.): Kr. János felperesnek T. Kr. Mária alperes elleni 100 frt s jár. iránti perében itélt: Alperes köteleztetik a 100 frt tőkét s jár. megfizetni. Indokok: Alperes a tárgyaláskor elismervén, hogy felperes, mint ügyvéd részére, ha a T. Juon hagyatékát letárgyaltatja és azt alperesnek juttatja, 100 frtot kötelezett; de a kifizetést az okon tagadta meg, mert a hivatkozott hagyaték elintézését nem felperes, hanem alperes utánjárása folytán egy temesvári ügyvéd közbenjárására intéztetett el a hivatolt hagyaték. Minthogy azonban a temesvári kir. törvényszéktől megszerzett hagyatéki iratok alperes fenti védekezését teljesen megcáfolják, mivel abból az tűnik ki, hogy felperes ismérelt kérvényezésére intéztetett el a hagyaték, még pétiig a 6,838. és 7,138/86. p. sz végzés szerint alperes javára ez alapon, tehát felperesi kereset beigazoltatván, alperes ebben marasztalandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1887. szeptember 13-án 20,434/p. 87.) : az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét alperesnek ama kötelező ígéretére alapítja, hogy az esetre, ha felperes a T. juon hagyatékát letárgyaltatja és azt alperesnek juttatja 100 frtot fizet. Minthogy azonban az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. §. értelmében ily előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges; és minthogy felperes keresete jogalapjául ily okiratot nem csatol és úgy a keresetben a közte és az alperes között létrejött egyezség érvényesnek nem tekinthető, annálfogva felperest keresetével elutasítani kellett. A magy. kir. Curia (1888. április 19-én 8,821/p. 87.): A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Előjegyzés váltó alapján. — A váltótörvénynek azon intézkedése, hogy a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a lejárati idő meghatározására befolyással nem bir, hanem a váltókövetelés már a lejárati nap délelőttjén is lejártnak tekintendő. A gálszécsi kir. járásbíróság' dr. H. Mórnak P. Adolf elleni zálogjog előjegyzése iránti perében végzett: G.-en 1885. évi október 11-én kiállított 1886. évi január hó 18-án lejárt váltó alapján, a zálogjog a gálszécsi 410. sz. telekjegyzőkönyvben P. Adolf nevén álló ingatlanokra, mint fő, továbbá a gálszécsi 514., 528., 517., 534., 594. sz. telekjegyzőkönyvben P. Adolf nevén álló ingatlanokra, illetve birtokjutalékra, nemkülönben a gálszécsi 419. sz. tekjegyzökönyvben P. Dávid nevén álló ingatlanokból P. Adolfot illető örökrészre a tkkv. rendts. 74. §-ában foglalt fentartással, mint egyetemleges mellékzálogokra 4,0* 0 frt váltótőke s jár. erejéig dr. H. Mór javára 14 nap alatt leendő igazolás terhével előjegyeztetni rendeltetik. A gálszécsi 129. sz. tjkvre nézve a kérelem nem teljesíthető s mint ilyen, ezen tjkvben feljegyeztetni rendeltetik, mert ezen tjkvben P. Adolf, illetőleg örökhagyó P. Dávid tulajdonosul bejegyezve nincs. (Tkv. rendt. 71. §.) A gálszécsi 447. számú telekjegyzőkönyvre nézve pedig a kérelem azért nem teljesíthető, mivel ezen telekjegyzőkönyv még 1868. évi 3,426. tk. sz. alatt megszüntettetett. (1888. jan. 18-án 134. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, és kérvényezőt a zálogjog előjegyzése iránti kérelmével elutasítja. Mert a zálogjog előjegyzése alapjául vett váltó tanúsága szerint a váltókövetelés 1886. jan. 18-án járt le, a fizetés pedig a lejárati napon déli 12 óráig teljesítendő, ezen idő előtt tehát nem követelhető ; minthogy azonban a zálogjog előjegyzése iránti kérvény az iktató könyvi kivonat tanúsága szerint a lejárat napján délelőtt adatott be, mikor a váltókövetelés még le nem járt, a váltó tehát az előjegyzéshez alkalmas okiratnak nem tekinthető, ezeknél fogva a zálogjog előjegyzése megtagadható nem volt. (1887. ápr. 25-én, 1,222. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a bemutatott váltó szerint a fizetés 1886. jan. 18-án volt teljesítendő, a váltótörvény 30. §. első bekezdése szerint a lejárat is e napra esik s ekként a kérvény beadásakor arra való tekintet nélkül, hogy ezen kérvény jan. 18-ik napjának bármely órájában adatott, a követelés is lejártnak tekintendő ; minthogy a váltótörvény 33. §-ának azon intézkedése, hogy a fizetést a fizetési napon déli 12 óráig kell teljesíteni, a lejárati idő meghatározására befolyással nem bir; tekintve, hogy a tel. rdts. 88. §. b) pontja alapján lejárt követelésre nézve a zálogjog előjegyzése elrendelhető : a budapesti kir. itélö tábla végzése megváltoztattatik, és az első bíróság ítélete hagvatik helyben. (1888. márc. 1-én, 5,976. sz. a.) Az igazolást indokoló vétlen mulasztásnak tekintendő, ha az ügyvéd vidéken bűnvádi tárgyaláson megjelenni köteleztetvén, távollétében megbízottja a beadás végett átvett felebbezvényt kellő időben benyújtani elmulasztotta. Keresztesy István ügyvéd által képviselt S. József — Szele József ügyvéd képviselte M. Mátyás ellen 1,788 frt iránt az aradi tszéknel folytatott perében felperes a felebbezési határidőt elmulasztván, igazolással élt, melynek a tszék 1887. jan. 12-én hozott végzésével helyt nem adott. A kir. tábla ez ítéletet megváltoztatván az igazolásnak helyt adott; mert felperesi ügyvéd az igazolási kérelemhez csatolt hivatalos meghívás szerint a felebbezési határidő utolsó napján egy büntetőügyi -tárgyalásra a világosi jbiróságnál volt köteles meg jelenni; minek folytán ama körülmény, hogy távollétében megbízottja, a vallomása szerint beadás végett átvett fellebezést benem adta, a szándékos gondatlanságot meg nem állapítván, a mulasztás vétlennek volt tekintendő (1888. febr. 13. 17,291. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a vevő nem szerződésszerű árú átadását követeli, jogában áll az^eladónak a szerződéstől egyszerűen elállani. Ha a kötlevélben az árú minősége, különösen pedig annak eredete iránt közelebbi meghatározás nem foglaltatik, a szállitás tárgyát, eredetre való tekintet nélkül középminőségíi árú képezi. A szatmár németi kir. töryéiiyszék (1887. február 28-án) : Dr. Friedmann Adolf ügyvéd által képviselt G. Jakab felperesnek, Karányi János ügyvéd által védett Fr. A. Hermann és fiai cég alperes elleni 300 frt s jár. iránti perében itélt: Ha felperes pótesküt tesz arra, hogy A. és B. alatti megrendelés alkalmával ő alperes ügynökének szóbelileg kikötötte, hogy ő kizárólag csak salgó-tarjáni vasat rendel meg és fogad el s az ezt elfogadta, köteles alperes a kereseti tőkét megfizetni. Indokok: Ámbár az A. és B. alatti szerződésekben ki kötve nem lett, hogy mely gyárból való vas lesz szállítandó, te| kint ve azonban, hogy a felek által közösen alkalmazott K. Márton szakértő előadása szerint írásbeli szerződés mellett, ha abban az kikötve nem lett, hogy mely gyárból való vas lesz szállítandó, az szóbeli szerződés által is kipuhatolható, mennyiben pedig P. Géza és G. János hit alatt kihallgatott tanuk határozottan vallják, miként az A és B. alatti szerződés megkötésekor felperes részéről határozottan ki lett kötve szóbelileg, hogy kizárólag csak salgótarjáni rudvas rendeltetett meg, ügynöke ki is nyilatkoztatta, hogy ezt az Írásbeli szerződésben kikötni felesleges, mivel alperes cégnél más vas nincsen, tekintve azonban, hogy tanuk felperes segédjei, sőt utóbbi tanú felperessel rokonságban is áll, ugy vallomásuk félbizonyitéknak vétetik s azért felperes részére a ptrts. 236. §-a értelmében a póteskü megítélendő volt s ennek le vagy le nem tételétől feltételezetten kellett megállapítani azt, hogy salgó-tarjáni vagy bárhonnan szállítandó vas lett-e mengrendelve, s ha salgó-tarjáni vas lett megrendelve, mit ügynöke elfogadott,