A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 20. szám - A jelzálogos követelés érvényesíthető-e a személyes adós ellen jelzálogi keresettel a prrttsi novella 6. §-a a törvényszék előtt?

ü JOG. 169 ügyészség és törvényszék felfogása a jogosult s a törvény intentiójának és szellemének megfeleli). Amile igaz, hogy a kir. járásbíróság, midőn az érintett ügy elbírálását hatásköréhez tartozónak nem tartotta azon indokból, mert a csendőr közigazgatási közeg, felfoghatta a kérdést akként is, hogy a c sendőrség — miután közbiztonsági szolgálat ellátására szerveztetett — nem katonai, hanem közigazgatási közeg s így a leh etett kérdésben érvényesült eltérő felfogásba nem játszott közre a - k ö z i g a z g a t á s i hatóság* szűkebb vagy tágabb értelmezése, hanem csakis pusztán az, hogy a csendőr nem tekintetett katonai közegnek. Ez azonban még tévesebb felfogásra vallana s a vitát pusztán arra a térre korlátolná, hogy a csendőr katonai vagy közig, közeg-e? mely kérdéssel azonban könnyen végezhetni, mert az 1881:111., t.-c. l.§-a világosan mondja, hogy a csendőrség katonailag szervezett s igy azt, hogy katonai vagy közigazgatási közeg-e, tovább még vitatni sem lehet. A jelzálogos követelés érvényesithető-e a személyes adós ellen jelzálogi keresettel a prttsi novella 6. §-a alapján a törvényszék előtt? Irta : Ur. GAAR VILMOS, ker. akadémiai tanár Sopronban. E kérdésre a soproni kir. törvényszék és a budapesti kir. tábla nem-mel válaszolt. íme a határozatok: a soproni kir. törvényszék 8,257/1887. sz. végzése: »tekintettel arra, hogy a kereset kapcsán A. alatt bemutatott okirat szerint alperes az önálló és hekeblezéssel biztosított 42 frt 57 krral felperesnek személyes adósa, a jelen keresettel nem harmadik személy, mint jelzálogtulajdonos ellen ingatlanra vonatkozó dologi jognak érvényesítése, hanem a személyes adós ellen világos adósságnak behajtása céloztatik, hogy az összeg mennyiségénél fogva az 1877 : XXII. t.-c. 11, illetőleg 9. §-a értelmében a kereset elbírálása az illető járásbíróság hatáskörébe tartozik, a mely bíróságnak, mint törvény által kijelölt ügybiróságnak illetőségétől eltérésnek helye nincs; ez okokból a kir. törvényszék a keresetet hivatalból visszautasítja.« A budapesti kir. ítélő tábla 30,195/1887. Sí. végzése: »A kir. itélő tábla a neheztelt végzést az abban felhozott indokoknál lógva helybenhagyja, mindazáltal a kir. járásbíróság illetékességére való utalást mellőzi.., Igaza van-e e két bíróságnak? Ezen kérdésre határozottan nem-mel merünk válaszolni. A jelzálogjog dologi jog s azért az ebből folyó igény első sorban a dolog ellen s csak másodsorban irányul azon személyek ellen, kik az igény érvényesítésénél a dolog irányában elfoglalt jogi helyzetüknél fogva érdekelve vannak. A jelzálogjog érvényesítését célzó keresetnél ennélfogva elsősorban a jelzálog tulajdonosa csak mint ilyen jő szóba, s a kereset dologi minősége az esetben sem szenved változást, ha az ingatlan tulajtionosa egyszersmind a személyes adós is; mert a személyes adósság követelése s a jelzálogból való kielégítés, úgy egyik, mint másik esetben egymástól független s a hitelező szabad választásától függ, ha vájjon csupán a személyes adós ellen akarja-e előbb igénvét érvényesíteni s őt elmarasztaltatván, más tárgyból s nem a jelzálogból szerezni kielégítést, vagy megfordítva, előbb a jelzálogból szerezni kielégítést s azután fordulni a személyes adós ellen. * Megadja pedig ezen jogot az országbírói értekezlet szabványai szerint az ingatlanokra nézve érvényben tartott oszlr. polg. törvkönvv 466. S-a s az ennek alapján 1860. szept. 19-én kibocsátott rendelet, melynek 2. §-a értelmében »a jelzálogos hitelezőnek szabadságában áll a keresetlevelet vagy a személyes adós, vagy a jelzálog tulajdonosa, vagy mindkettő ellen intézni. * S hogy ezen rendelet valóban hatályban van nálunk, azt bizonyítja a kir. Curiának, mint semmitőszéknek 1876. febr. 9-én 104. sz. a. hozott határozata. (Döntvénytár XV. R. 22. sz.) Ugyanígy nyilatkozott a legfőbb Ítélőszék 1875. okt. 8-án 7,224. sz. a. (Döntvénytár XV. k. 64. sz.) Ha ezeket figyelembe veszszük, úgy az idézett bírósági határozatokat a tévedések labyrinthusának lehet nevezni. Mert furcsa jogászi érv az, mely szerint a bíróság a dologi jogosultságot nem a dologi jogból magából, hanem azon személyből kiindulva akarja megállapítani, ki ellen a jog érvényesítendő. S ha ezen személy nem csupán jelzálog - tulajdonos, hanem egyszersmind * Zlinszky Imre. Magyar magánjog 2. kiadás. 285. 1. személyes adós, akkor ellenében dologi keresetet nem is indíthatok. Azonban ezen érvelés homlokegyenest ellenkezik a jelzálog dologi jogi természetével, melynél fogva a hitelező a zálogul adott dologból kielégítést akkor is szerezhet, ha e dolgot az adós időközben másra ruházta volna is át. Ebből következik, hogy a hitelező előbb is, vagyis mig a dolog a zálogadó tulajdonában van, szerezhet kielégítést, indíthat jelzálogkeresetet. A közölt birói határozatok ferde álláspontját még inkább kitünteti azon körülmény, hogy ezen a jelzálog jogi természetében fekvő jogosultságot az idézett 1860. szept. 19-iki rendelet világosan megadja. Ha már most kötelező szabály az, hogy a jelzálogos hitelező egyaránt jogosítva van a személyes adós ellen, ha ez egyszersmind jelzálog-tulajdonos, akár személyes fizetési, akár jelzálogi keresetet indítani, akkor a jelzálogi kereset illetékességére nézve csupán az 1881 : L1X. t.-c. 6. §-a lehet a döntő, mely szerint »mindazon keresetek, melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését.... célozzák, a kir. törvényszékek, mint birtokbiróságok hatásköréhez tartoznak«, s nem korlátolhatja ezen birói hatáskört ama tényi s nem jogi körülmény, hogy a jelzálogtulajdonos egyszerűen egyenes adós, s hogy a zálogtárgy értéke 50 frton alul van. S ezzel azt hiszszük, eléggé kimutattuk a közölt határozatoknak tarthatatlanságát s törvényellenes voltát, s azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy ily téves birói döntések csak sporadicus jelenségek judicaturáuk mezején. Ausztria és külföld. ' A bécsi legfőbb ítélőszék tevékenységi kimutatása 1887-ben Jóllehet nálunk is nagy összegek fordíttatnak a statistikai j adatok egybegyűjtésére és összeállítására, sőt bíróságaink mindenféle statistikai táblázatok kitöltésével az úgyis szűkre szabott személyzetet és munkaidőt tulajdonképeni céljától és feladatától elvonják — mégis bátran merjük állítani, hogy a közzétett statistikai anyag nem mérkőzhetik a nyugoti cultur államok hason célú és tárgyú dolgozataival, sőt meszszire hátramarad még az osztrák bíróságok által nagy gonddal és kiváló szakértelemmel egybeállított statistikai kimutatásoktól is. Statistikai hivatalunk, mint ezt már ismételve hangsúlyoztuk, beér azzal, hogy a hozzá beküldött száraz adatokat közzétegye — annak rendszeres feldolgozásáról azonban fogalma sincs, sőt ahhoz sem ért, hogy az egyes bíróságoknak utasítást adjon, mi módon állíttassanak össze az adatok, hogy a szakemberre nézve hasznavehetőkké a nagy közönségre nézve pedig tanulságosakká váljanak. íme egy példa. A bécsi legfőbb Ítélőszék évenkint egy terjedelmes ügyforgalmi és tevékenységi kimutatást tesz közzé, mely egy főtevékenység! kimutatás és egy általános ügyforgalmi kimutatásból áll; ez utóbbinak táblázatos mellékletei kitüntetik részletesen még az egyes koronaországokra eső polgári és büntető határozatok arányát és számát is ; sőt külön táblázat még a legfőbb Ítélőszék személy, és létszámával (Personal und Concretal Status) is foglal kőzik. És mindez oly világos, oly átlátszó és tanulságos, hogy irigység és bosszúság fogja el keblünket, ha ezen alapos dolgozatokat a nálunk divatozó rendszertelenséggel és kárbaveszett munkával összehasonlítjuk. A francia az ily munkát »travailler pour le roi de Prusse« nevezi, csakhogy abban a porosz királynak éppenséggel nem telnék kedve. In usum Delphini ezen nagy táblázatos kimutatás mellett még égy rövid összegező kimutatás is szokott megjelenni. Manojlovics curiai tanácselnök ur szívességének köszönjük ugy ezen, mint a személy és concretualstatus kimutatását 1887-ről. Rendkívül érdekesek és tanulságosak az ezekben foglalt adatok, kivált ha azokat a m. kir. Curia idevágó viszonyaival összehasonlítjuk. A bécsi legfőbb ítélőszék létszáma áll 2 elnökből (S c h m e rlifí'g I. és Stremayr II. elnök) kik egyenkint 10,000 frt fizetéssel és megfelelő működési pótlékkal bírnak (Schmerling | 10,000 frt Stremayr 3,000 írttal). Evvel szemben a kir. Curia elnökeinek fizetése csak 8,000 frttal van sistemizálva és az I. elnök | működési pótléka 1,500 frt lakbérrel együtt (az 1887. évet tekintve, mikor néh. Perczel Miklós még működött) 6,000 frt, a II. elnöké 4,000 frt. A bécsi legf. itélőszéknél összesen 3 tanácselnöki állás van sistemizálva (és Habietinek a bécsi birodalmi törvényszék — Reichsgericht — elnöke, Wierabricki ésb. Lapenna által