A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 20. szám - Az 1880 : XXXVII . t.-c. 41. §-ához

168 a JOG. anyagból próba-gyártmányt készíteni és a neki küldött gépminőséget kísérletek utján megállapítani. E helyütt még kiemelendő, miszerint a törvény az árúnak a vevő általi utúlagos hiányolhatási jogát (a keresk. törv. vonatkozó rendelkezésének törvényhozó magyarázata szerinti) csakis a más helyről küldött vételi ügyletek (Distanz Gescháfte) tekintetében szabályozván és e jogot kifejezetten csak az ily ügyek tekintetében concedálván; ennélfogva »az ugyanazon helyrol« küldött árúk tekintetében az emiitett utólagos árú-kifogásolási jog (ktv. 346. §.) »csak kivételesen s ekkor is csak analógia utján« vehető igénybe.20 Az úgynevezett helyi vételeket (Platzgesch'áfte Handkauf) illetőleg tehát kétségtelen, miszerint az utólagos árúhiányolás, habár sokkal kisebb körben, de itt is eszközölhető.27 A jelenleg már megállapodásra jutott törvényszéki gyakorlat szerint ugyanis, helyi vételügyleteknél az árúhiányol ás ideje (Prüfungsfrist) rendszerint az eladónál, annak jelenlétében, az árú átadással egyidejűleg, a traditiónak az árú átvétele általi perfectté válása előtt történik. Ezen hiányolási idő (Prüfungsfrist) azért oly szűkre szabott, mert a vevőnek az ily vételeknél módjában áll (és vélelmeztetik, hogy e jogával élt is) az árú átadás jóváhagyása és illetve az árúátvételi cselekvény megtörténte előtt az árút megvizsgálni s azok szerződésszerű mennyiség és minőségéről meggyőződni. Ha tehát a helybeli v e v ő az árút átvette és ezen jogcselekvénye által a vételi ügyletet finalisálta (kivéve a rejtett lappangó hiányokat) vélelmeztetik, hogy az utólag — a vételi ügyletnek perfectté válta után — meghiányolt (bemángelti árú, az átadás idején kellő minőségű és mennyiségű volt.28 A mi végül a tőzsdei kötésszeríí — tőzsdei jogszokásban szabályozott — vételi és szállítási ügyleteket illeti, azokkal előzőleg a 11. szakasz 1. p. alatt már foglalkoztunk. y Az 1880 : XXXVII. t.-c. 41. §-ához. (Életbeléptetési törvény.) Irta : Dr. TASSY PÁL kecskeméti kii. alügyész. A magyar büntető törvények életbeléptetéséről intézkedő törvény 41. §-ának második pontjában utalt »K ö z i g a z g a t á s i hatóság, hivatalnok, közeg« a büntető jogszolgáltatásban már többször téves értelmezést nyert, téves értelmezést, mivel az életbeléptetési törvény az iránt közelebbi meghatározást nem után nem, hanem csak akkor lehet konstatálni, midőn a felperesi vevő már (a hetedik hó alatt) a hordó zsir első felét eladván, a r o s s z a bb z s i r .rétegre bukkant. E tekintetben, jó lett volna, ha magát a bíróság, a keresk. törv. I. §• alapján az uralgó üzleti jogszokás iránt szakértők (p. o. a temesvári vagy bpesti árú-és értéktőzsde illető segéd szakközegei) állal informáltátta volna. m L. n A kereskedelmi törvényjavaslat és a tárgyalásra egybehívott értekezlet jegyyzőkönyveic Budapest, 1875 hivatalos kiadás " U. des Ob. Oest. Gerichtshofes vom 10. Juni 1874. »stb. Allerdings bespricht der Art. 317 den Fali, dass eine Waare von cinem and ci n Órt übersendet wird und legt ilein Káufet die Verpflichtung, die Waare stb. ohne Verzug nach der Ablieferung zu untersuchen, stb. unter der Rechts folge auf, dass im Falle des Versaumnisses, die Waare als genehmigt zu gelten hat. Es kann aber gleichwohl kehiem Zweifel unlerliegeri, dass dem Káufer dieselbe Verpflichtung unter derselben Rechtsfolge auch in dem Falle obliege, wenn ihm die gekaufte Waare, stb. am selben Ürte übergeben wird ; denn dasjenige vvas die obeneru ahnte licstimmung bezweekt, muss auch in diesem letzteren Falle als vom Gesetze beabsichtigt angenommen werden, stb.« L. Wiener Jurist. Blattéi 1N74. Nr. 36, S. 452, és Goldschmidt Zeitschr. 1870. évf 287. 1.) 88 »Die Bestiinmung des Art. 347. H. G. li.-s bezieht sich nach dessen Eiugangsw orten nur auf D i s t a n z g e s c h a f t c, bei welchen der Káufer in der Regei nicht im Standé ist, die Annehmbarkeit der Waare schon v o r dem Kaufsabschluss z u p r ü f e n« stb. »P 1 a t z g e s c h a f t e n, bei welchen sich der Káufer in der Lage befindet, die Waare vor dem Kaufgescháft zu besichtigen, von der Annahme ausgegangen werden kann, dass sich der Káufer mit der Besch.'.ffenheit der Waare — in sofern sie sich sogleich der sinnlichen Wahrnehrnung offenbart — zufriedengestellt habe, stb. Nur wenn es sich uni ve rbo igene Fehler handelt, geht auch bei einem Platzkauf das Recht der nachtraglichen Beanslandung nicht verloren. (U. des Gerichtshofes München, von 24. Nov. Í871. SéuiFerts Archiv. XXIX. 151. 1 Goldsctmidt Zeitschr. 1879 évf. 286.1.) »stb. Offenbar liegt es im Sinne des allerdings nur vom Distanzgeschafte sprechenden Art. 347 und 348 H. G. 13, dass auch bei Platzgescháften nur kurze Prüfungsfrist und zwar unter dem Rechtsnachtheile, dass bei Versaumung die Waare als gebilligt gelte, gestattet ist. (Hahn Commentar zu §. 347. Endemann Handelsrecht. pag. 568 — K9. Goldschm. ,Zeitschr.« 1879. évf. 286. 1.) tartalmaz (de nem is [tartalmazhat, mert ez iránti intézkedésnek azon törvényekben kell lenni, a melyeknek életbeléptetése iránt intézkedik): hogy mily hatóságot kell közigazgatási hatóság alatl érteni ? Előfordult ugyanis legközelebb azon eset, hogy a csendőr hivatali eljárásában sértő kifejezésekkel illettetvén, a szolgabíró a sértőt elitélte a kbtk. 46. §-ába ütköző hatóság elleni kihágás miatt, mi felebbezés utján az alispán elé kerülvén, az alispán az ítéletet feloldotta, mivel a sértő kifejezésben a btk. 262. §-ába ütköző becsületsértést látott megállapitandónak s igy a kir. törvényszékhez ruDdelte áttétetni az ügyet. A kir. törvényszék az ügyészség indítványának megfelelőié^ a kbtk. 46. §-ába ütköző hatóság elleni kihágást látott fenlorogni a sértő kifejezésben s áttette hatáskörű ellátás végett az ügyiratokat a kir. járásbírósághoz; a kir. járásbíróság pedig nem tartotta hatáskörébe tartozónak s visszaküldötte az ügyiratokat a törvényszékhez arra való utalással, hogy a csendőr közigazgatási közeg s igy az 1880 : XXXVII. t.-e. 4l. §. 2. pontja értelmében az eljárásra a közigazgatási hatóság az illetékes. Ebből nyilvánvaló, hogy az 1880: XXXVII. t.-c. 41. §-ának 2. pontjában utalt közigazgatási hatóság különböző értelmezést nyert. A szolgabíró s az alispán Ítéletében, ugy a kir. járásbíróság határozatában érvényesült felfogás szerint a hivatkozott törvényszakaszban a közigazgatási hatóság tágabb, mig a kir. ügyészség és kir. törvényszék felfogásában a szűkebb értelmezés nyilvánult. A szolgabíró ugyanis illetékesnek tartotta magát az ügy elbírálására s az alispán feloldó határozatában nem utalván arra, hogy az eset nem tartozik a szolgabíró hatásköri ellátása alá, mint kihágás: igy nálunk is az a felfogás érvényesült, a mely a ki járásbíróság határozatában : t. i., hogy a közigazgatási hatóság vagy közeg tágabb értelemben veendő, mert másként a csendőr közigazgatási közegnek nem volt volna tekinthető. A kérdés most már az, hogy melyik felfogás a jogosult s melyik felfogás felel meg a törvény szelleme és intentiójának ? Ennek elbírálásánál egybe kell vetni az 1878: V. és az 1879: XL. t.-c. s az ezen büntető törvényekre vonatkozó életbe léptetési törvényt, illetve ennek intézkedéseit. Az 1878: V. t.-c. 164. §-ában ugyanis meg van jelölve közelebbről, hogy mi értendő ez elnevezéa alatt: »hatóság«. A törvény megmondja, hogy ezen elnevezés alatt: »hatóság«, a közigazgatási, birói és katonai hatóságok értendők. A törvény e szakaszában tehát elkülönítve van megjelölve a taxativ felsorolásban a közigazgatási hatóság, a birói és katonai hatóságtól, miből nyilvánvaló, hogy habár ez elnevezés: <>közigazgatás«, tágabb értelemben véve, az államnak minden az államéletben eszközölt functiójára alkalmazható, mégis ez elnevezés alá : »k ö z igazgatási hatóság*, a törvény hivatkozott elkülönítő megjelöléséből kitetszöleg a birói vagy katonai hatóság nem vonható. De megjelöli a törvény a hivatkozott szakaszban azt is, hogy a közigazgatási hatóság alatt: a bíróságok kivételével, minden állami, törvényhatósági és községi hatóság értendő, miből ismét az a nyilvánvaló, hogy a szorosabb értelemben vett administrativ hatóságok értendők közigazgatási hatóságok alatt s hogy a katonai hatóságok éppen nem, mert habár ezek is állami hatóságok, de hogy a közigazgatási hatóságoktól különbözőknek tekintettek a törvényhozás által: az a btk. 164. §-a elkülönítő megjelöléséből kételyt kizárólag kitűnik. Már most vessük össze ezzel az 1879: XL. t.-c. 46. §-át, mely igy szól: »A ki a hatósági hivatalnokot vagy közeget hivatalos eljárásában sértő kifejezéssel illeti-, az t. i. elköveti a hatóság elleni kihágást. Hogy ezen kihágás hatásköri ellátás szempontjából hova tartozik, arról az életbeléptetési törvény 40. és 11. g-ai intézkednek. Az életbeléptetési törvény 4<)-ik §-ának 5. pontja a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalja azon kihágásokat, melyek a 11. szerint a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utalva nincsenek ; a 41. ij. 2. pontja szerint pedig a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utaltatnak a kbtk. Ili. £-ában meghatározott kihágások, ha azok közig, hatóság, hivatalnok, vagy közeg ellen követtetnek el. A fentebbiek szerint tehát az esetre, ha nem közig, hatóság, hivatalnok vagy közeg ellen követtetnek el: a hivatkozott kihágás a kir. járásbíróság hatásköre alá vau utalva. Eredményként ebből igy az vonandó le, hogy az eletbeléptetési törvény 41. §-ában utalt közigazgatási hatóság szűkebb értelemben veendő s hogy ez elnevezés alá sem a birói, sem a katonai hatóság nem vonható s igy az utalt esetnél mindenesetre a kir.