A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 19. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

J 75 hu utánzatú hamis bélyegzőnek létezése alapján a fentiek szerint meghatározott vétség, illetve kihágásban vétkeseknek kimondani s a szabadságvesztésen felül pénz-, mint mellékbüntetéssel is sújtani kellett. Elsőrendű vádlott marasztalásánál enyhítő körülményül beszámítás alá vétetett fiatal kora, jó előélete és társadalmi állása ; súlyosítóul pedig azon körülmény, hogy ö a híi utánzatú hamis bélyegzőnek általa célba vett bíínös felhasználása által a megkárosítást saját anyja ellen akarta elkövetni. Másodrendű vádlottnál enyhítő körülményként vétetett jó előélete, súlyosítóul pedig, hogy a pecsét elkészítésénél könnyelműen és minden elővigyázat nélkül járt el. (188G. évi május 8-án 1,924. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A lur. ítélő tábla a kir. törvényszék Ítéletének F. István elsőrendű vádlottra vonatkozó részét megváltoztatja s ezt a vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti; másodrendű vád lottra nézve pedig a kir. törvényszék Ítéletét hivatalból megsemmisíti. Indokok: Elsőrendű vádlottnak azonbeismert cselekvése, mely szerint a másodrendű vádlott által egy »M. kir. adóhivatal Székesfehérvárott* feliratú hivatali pecsétnyomót készíttetett a végből, hogy azzal az anyja részéről bélyeg- és jogilletékhátralékok megfizetésére küldött, de általa a saját céljaira fordított 40 forint összegnek megfelelő hamis adóhivatali nyugtákat készítsen, azért nem foglalható a B. T. K. 412. §-ának rendelkezése alá, minthogy utóbbi nem a hamis . bélyeg s illetőleg pecsétnyomónak készíttetését minősiti büntetendő cselekménynek, hanem az állam által kiadott bélyeg, postajegy vagy az adó biztosítására szolgáló más jegy, pecsét, valamely edény űrtartalmának, vagy valamely fém természetének és béltartalmának bizonyítására szolgáló állami vagy hatósági jegynek utánzását vagy meghamisítását, mi a fenti tényállás szerint nem forog fenn. Ehhez képest elsőrendű vádlottat az ellene emelt vád és terhe alól felmenteni annál inkább kellett, mert a célba vett közokirathamisitás szempontjából még a kísérlet tényelemei sem állapithatók meg, a védekezés közben beismert sikkasztás ténye miatt pedig sem a közvádló, sem a károsult fél vádat nem emelt. A másodrendű vádlottra vonatkozó részében az elsőbiróság Ítélete megsemmisítendő volt, mert a bűnvádi eljárás egész folyamán, mint tanú szerepelt nem csak, hanem a végtárgyalásra is ily minőségben idéztetett s igy a fenálló büntető gyakorlat oly lényeges szabályainak figyelmen kivül hagyásával Ítéltetett el, melyeknek megsértése hivatalból észlelendő semmiséget képez. Végül a bűnvádi eljárás megszüntetése vele szemben abban leli indokát, hogy a K. B. T. K. 58. §-a szerint csak az büntetendő, ki a hamis pénz vagy hamis bélyeg készítésére alkalmas lemezt, mintát, metszetet, bélyegnyomót a jogosítottnak engedelme nélkül készít s azt másnak, mint a jogosított megrendelőnek adja át: ámde másodrendű vádlottnak az a ténye, hogy a kérdéses pecsétnyomót előbb az adóhivatalhoz vitte, azután pedig, miután a megrendelés jogosulatlan voltáról értesült, az esetet rögtön a rendőrségnél feljelentette: kétségtelenné teszik azt, hogy ő a megrendelést jóhiszeműleg teljesítette s hogy a pecsétnyomó kiszolgáltatása körül a kellő óvatossággal élt. (1886. június 21-én 20,114. sz.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagvatik. fi888. február 8-án, 1887. évi 2,486. sz.) A hatóság elleni erő>zak esetén, midőn a hatósági személy testi épsége meg nem sértetett, nem a hatósági személy a sértett fél, hanem az állam, kinek hatósági intézkedése ellen iránynlt az erőszak. A székesfehérvári kir. törvényszék (1886. október 30-án 4,067/B. 86.): Hatóság elleni erőszak bűntette és lopás vétsége miatt vádolt B. József és társai elleni bűnügyben itélt: I. r. vádlott B. József a btk. 165. §-ába ütköző, de a btk. 92. §-nak alkalmazásával vétséggé minősített hatóság elleni erőszakban mondatik ki vétkesnek s ezért egy havi fogházbüntetésre Ítéltetik, II. r. vádlott ifj. B. József és III. r. vádlott Cs. Gábor a btk. 165. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében, nemkülönben mindketten a büntetőtörvénykönyv 333 — 334. §-ába ütköző lopás vétségében bűnösöknek mondatnak ki s ezért a btk. 333—334. §-ának alkalmazásával összbüntetésül fejenként 6—6 havi börtönre s 3 évi hivatalvesztés, politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéltetnek, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1887. március 7-én 41,728/B. 86.): Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1888. március 13-án 5,274/B. 87.): A büntető törvénykönyv ötödik fejezete s illetve annak 165. §-a csakis a hatósági rendelkezések biztosítására, a közérdek és közrend megóvására lévén alkotva, nem terjed ki ama személy életének vagy testi épségének oltalmára, ki a hatósági cselekmény foganatosítása alkalmával, mint a közrend vagy közérdek képviselője jár el; a személy tehát külön tárgya a büntető törvénykönyv által védett jogoknak s igy a fenforgó esetben, tekintve, hogy a vádlottnak tettleges bántalmazása folytán sem S. András törvénybirónak, sem ]. András kisbirónak testi épsége meg nem sértetett, az alsó bíróságok helytelen kifejezést használtak akkor, a mikor Ítéleteikben kimondották, hogy a hatóság elleni erőszak S. András törvénybiró s illetve J. András kisbíró sérelmére követtetett el. Annak előrebocsátásával tehát, hogy jelen esetben a hatósági intézkedés foganatosítása ellen irányult állam joga sértetett meg, a kir. itélö tábla ítéletének id. B. József vádlottra vonatkozó része, minthogy az a felebbezés tárgyát nem képezi, érintetlenül, iíj. B. József és Cs. Gábor vádlottakra vonatkozó része pedig az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. Hatósági közeg elleni passiv ellentállfts, gorombáskodás mellett is, nem állapítja meg a hatóság elleni erőszak bűntettét, bár a K. B. T. K. 4fi. § ának esete fenforoghat. (B. T. K. 165. és K. B. T. K. 4fi. §.) A győri kir. törvényszék: N. Mihály a F. Gyula szentmártoni kir. járásbirósági végrehajtó ellen 1884. évi deczember 4-én elkövetett, a B. T. K. 165. §-ába ütköző és a 92. §. alkalmazásával minősített hatóság elleni erőszak vétségében vétkes és ezért egy havi fogházra Ítéltetik. A mellékbüntetés alkalmazása jelen esetben mellőztetik. Indokok: Vádlott beismeri, hogy a kérdéses időben reggel nevezett végrehajtó nála H. Józseffel megjelent és neje ellen foglalást akart eszközölni, ö azonban bárminek felírását nem engedte meg; beismeri továbbá vádlott, hogy midőn K. Mátyás községi előljáró oda hivatott, az újból megkisérlett összeírás foganatosithatását megtagadta és a szoba ajtaját bezárta; beismeri vádlott végül azt, hogy mindezeket azért tette, nehogy ingóságait felírják és neki költséges igénypert kelljen kezdeni. Ezen cselekményekre nézve vádlott azzal védekezik, hogy részeg volt és hogy nem ismervén a végrehajtót, azt hitte, miszerint őt csak befonni akarják. F. Gyula és H. József igazolják azt, hogy a végrehajtás törvényszerűen kiséreltetvén meg, vádlott őket fenyegetés mellett a házból kiutasította, sőt kijelentette , hogy a végrehajtás foganatosítását erőszakkal is megakadályozza; ugyanazok igazolják, hogy vádlott »takarodjanak el, mert nem jól járnak« kifejezéssel utasította őket ki, sőt őket betyároknak nevezte. Igazolja mindezeket, valamint a vádlott által használt szidalmakat K. Mátyás és Sz. István is. Kétségtelen tehát, hogy vádlott jelzett cselekményei által nevezett végrehajtót hivatalos működésében erőszak és veszélyes fenyegetéssel megakadályozta és igy a B T. K. 165 §-ába ütköző hatóság elleni erőszak bűntettét elkövette, mi is börtönnel lenne büntetendő. Tekintve azonban azt, hogy vádlott H. József szerint is némileg ittas volt, hogy a végtárgyalás során is természeténél fogva heves véralkatúnak tapasztaltatott, hogy K. Mátyás szerint a nevezett végrehajtó K. Mátyást vádlottnak pofonütésére biztatta, hogy nincs kizárva annak lehetősége, mikép vádlott a nevezett végrehajtót nem ismerte, már pedig ezek oly nyomatékos enyhítő körülmények, hogy a börtönnek legrövidebb tartama is aránytalanul súlyos lenne, de a B. T. K. 20. íj a szerint fogház csak vétségre alkalmazható, mindezeknél fogva a B. T. K. 92. §. alkalmazásával a cselekmény vétségnek minösitendő s a fentiek szerint büntetendő volt. A mellékbüntetés mellőzése a fenti enyhitő körülményekre való tekintetből a B. T. K. 54. §-ának 2. bekezdésén alapszik. (1886. évi október 7-én 3,268. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1887. évi február hó 22-én 35,714. sz.) A m. kir. Curia: A minősítés és büntetés tekintetében mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával