A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 19. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

R. JOG. váltókönyv 119. lapján fogialt erre vonatkozó bejegyzéssel, továbbá G. G. és St. E. tanukkal kívánta bizonyítani. Minthogy felperes csődtömeg a közadóssá lett érsekújvári takarék- és hitelintézetnek csak jogutóda s így alperes mindazon kifogásokat, melyeket nevezett pénzintézet ellen felhozhat, felperes ellen is érvényesítheti, minthogy másrészről a váltó adósa vele közvetlen szerződő fél, vagy ennek jogutóda ellen olyan kifogásokat is tehet (vrt. 92.), melyek a váltójogból nem erednek, de köztük létrejött valamely megállapodáson alapulnak, ennélfogva alperes jelen perben bizonyítás esetén azzal sikerrel védekez- ] hetik, hogy a váltó kibocsátása és forgatása által vállalt váltójogi kötelezettség dacára, felperessel szemben őt fizetés nem terheli. Felperes a fennebb érintett váltókönyv felmutatását ellenezvén, annak bíróilag megszemlélése nem volt elrendelhető, mert felperes keresetének alapul a kérdéses könyv nem szolgál és olyan bizonyíték előterjesztésére, melyet maga haszuálni nem kíván, nem szorhható. A felhívott és kihallgatott tanuk közül G. G. vallomása a per eldöntésénél figyelembe nem jöhet (prdts 192. §. e) pontja), mert az általános kérdések 7-ik pontjára adott válasza szerint, a bizonyító alperes ellenfelével, tehát felperessel perben áll és mert felperes ellene kifogást tett. St. E. tanú vallomása ellenben a perben bizonyítékul elfogadandó volt, inert felperes a tanúvallomások feletti észrevételezés alkalmával ezen tanú ellen is tett ugyan kifogást az alapon, hogy vele perben áll, de ezen körülmény valóságát alperes tagadásával szemben mivel sem igazolta. St. E. tanú, ki az érsekújvári takarék- és hitelintézetnél könyvvezetői minőségben volt alkalmazva és ki tudomását az általa vallott körülményekre nézve az emiitett intézet könyveiből szerezte, határozottan vallotta, hogy a kereseti váltó csak szívességi váltó, melyet P. J. csak szívességből s a nélkül, hogy arra értéket kapott volna, bocsátott ki és forgatott a nevezett intézet részére. Tekintve, hogy a tanú által vallott eme körülmény perdöntő, i mert ha alperes az intézetnek a kereseti váltót csak az intézet üzleti céljaira felhasználásul csupán szívességből adta át kibocsátói és forgatói névaláírásával ellátva, ez esetre felperes a váltóösszeget alperestől követelni jogosítva nincs, miután a dolog természetéből következik, hogy a szívességet teljesítő egyén a szívességet igénybe vevő irányában csak formailag látszik kötelezettségben állani, a szívességet igénybe vevő azonban az ily váltót a vele csak formailag kötelezettségben állónak ellenérték kiszolgáltatása nélkül köteles visszaadni, ezen tanúvallomást ennélfogva esküvel kiegészíthető részbizonyitéknak elfogadni s ez alapon ezen tényekről közvetlen tudomással bíró alperesnek a pótesküt a prdts 236. §. alapján annak kiegészítésére oda ítélni és a per kimenetelét ezen eskü le, vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A in. kir. Curia : A kir. ítélő tábla ítélete annak indokaiból helybenhagyatik. (1888. április 10-én 222/v. 1888.) Ha felperes minden árjegyzékében és szállítólevelében bennfoglaltatik is ama feltétel, mely szerint a megrendelendő ání csak utánvétel mellett átküldhetö, mindazonáltal a fizetésnek utánvétellel teljesítése csak a vevő fél előlegesen kifejezett beleegyezésével eszközölhető s a szállítólevél is a megrendelés alapján és értelmében állítható ki. A znió-váraljai kir. járásbíróság: Alperes köteles 46 frt 44- kr. kereseti tökét, annak f. évi június 2-tól számítandó 6% kamatát felperesnek megfizetni. Indokok, stb. A budapesti kir. itélö tábla: Az e. b. Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A C) alatt csatolt megrendelő levél igazolja, hogy alperes a kereseti árút megrendelte, a nélkül, hogy felperest felhatalmazta volna arra, hogy neki a megrendelt árút utánvéttel terhelten küldje. Ekkép felperes a megrendelt árút előleges kikötés hiányában küldvén utánvétellel terhelten alperesnek, ezen árút alperes nemcsak hogy átvenni nem tartozott, hanem tekintettel arra, hogy a más helyről előleges kikötés hiányában utánvétellel terhelten küldött, habár megrendelt árúra a kt. 346. és 347. §-aiban előszabott kötelezettségek nem vonatkoznak, különösen pedig a rendelkezés alá bocsájtás elesik, alperes az árú el nem fogadásáról felperest még értesíteni sem volt köteles, miből folyólag azon kérdés : rendelkezés alá bocsátotta-e alperes és kellő időben a kereseti árút vagy sem, mint lényegtelen önként elesik. A magy. kir. Curia : A másodb. ítélete helybenhagyatik, mert az a körülmény, hogy a C) alatti megrendelésben a vételár fizetési módozata iránt valamely kikötés nem történt, nem jogosította felperest, hogy az árút utánvéttel terhelten küldje, mivel ha való is lenne, hogy íelperes minden árjegyzékében és szállítólevélben bennfoglaltatik ama föltétel, mely szerint a megrendelendő árú csakis utánvétel mellett átküldhető, mindazonáltal a fizetésnek utánvétellel teljesítése csak a vevő fél előlegesen kifejezett beleegyezésével eszközölhető s a szállítólevél is a megrendelés alapján és értelmében állitható ki. (1887. nov. 24-én, 758.) A keresk. törvény 112. Cs 178. §§-ai rendelkezéseinek összevetéséből kétségtelen, hogy névre szóló részvény tulajdona pusztán átadás által meg nem szerezhető, a miből következik, hogy névre szóló részvényekre nézve a tettleges birtok egymagában a tulajdonjogi vélelmet meg nem állapítja. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az eljáró kir. törvényszéknek fentebbi keletű és számú ítéletét megváltoztatja s felperest a követelésbe vett takarékpénztári részvény iránti keresetével elutasítja Indokok: A per folyamán kétség tárgyát nem képezte, hogy a kereseti részvény akkor, midőn az a lévai takarékpénztár részére W. J. ellen 1879. évi augusztus hó 16-án teljesített végrehajtás alkalmával lefoglalva és összeírva lett, nem találtatott végrehajtást szenvedő birtokában, másrészt pedig azzal szemben, hogy a dolog birtokosa nem tartozik birtokának okát adni, felperes mivel sem bizonyította azt, hogy a kereseti részvény nem jogos uton jutott volna alperes birtokába és igy emennek az az állítása, hogy a kérdéses részvény tulajdoni joggal néhai férjének hagyatékához tartozik, megcáfolva nem lett. Az 1875. évi XXXVII. t.-cz. ] 73. §-ában és a felperes által bemutatott társulati alapszabályokban csupán a részvény birtokosa és az illető részvénytársulat közötti jogviszony van szabályozva, de ez a jogviszony egyáltalán nem gátolhatja, hogy a részvényes a maga tulajdoni jogát egy harmadikra a törvényes jogcím mellett puszta átadással is átruházhassa. A magy. kir. Curia : A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az e.-b. ítélete hagyatik helyben annak indokainál fogva és annyival inkább, mert: a kt. 172. és 173. §§-ai rendelkezésének összevetéséből kétségtelen, hogy névre szóló részvény tulajdona pusztán átadás által meg nem szerezhető, a miből következik, hogy névre szóló részvényekre a tettleges birtok magában a tulajdonjogi védelmet meg nem álap:tja és hogy felperes keresetével szemben alperesnek kizárólag a tettleges birtokra alapított védelme figyelembe nem vehető s pedig annál kevésbé, mert felperesre a kérdésben forgó részvény tulajdonjoga végrehajtás folytán bíróilag lett átruházva, a minek ellenében alperes erősebb jogot bizonyítani meg sem kísérlett, sőt birtokának jogos voltát a törvény által megkívánt üres forgatmánv sem támogatja. (1888. febrár 15-én. 5,137/87. p.) Bün-ügyekben. Hivatalos pecsétnyomó készíttetése magában véve, bármily célból is történt nem képez büntetendő cselekményt; a tauukép megidézett egyén nem mondható bűnösnek előbbi szabályszerű vád alá helyezés nélkül. (B. T. K. 412. §.) A székesfehérvári kir. törvényszék: I. F. István a B. T. K 412. §-áb an meghatározott bélyeghamisítás vétségében ; 11. P Salamon pedig a K. B. T. K. 58. g-ában foglalt kihágásban vétkeseknek mondatnak ki s ezért 1. István elsőrendű vádlott az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapi fogház és behajthatlanság esetén újabbi tíz napi fogházzal helyettesítendő 100 forint pénzbüntetésre, P. Salamon másodrendű vádlott pedig nyolez napi elzárásra és behajthatlanság esetén három napi elzárással helyettesítendő 25 forint pénzbüntetésre Ítéltetnek. Jelen Ítélet jogerőre emelkedése után a hamis bélyeg megsemmisítés végett a kir. ügyészségnek átadatik. Indokok: F. István elsőrendű vádlott beismeri, hogy a bűnjelként őrzött »M. kir. adóhivatal Székesfehérvárott* vés'etü hivatalos pecsétet P. Salamon vésnöknél megrendelte, annak elkészültét pedig maga a bélyegző igazolja. Ugyan a megrendelés igazolva van a^följelentéshez csatolt, elsőrendű vádlott által sajátkezűleg tett előírás által s ekként a tárgyi tényállás helyreállított; de ugyanezen körülmények, valamint a hamis bélyegzőnek elsőrendű vádlott által lett többszöri megsürgetése P. Salamon vésnök másodrendű vádlott és P. Vilmos tanú vallomása által igazoltan, F. István ellenében az alanyi tényálladékot is megálla jitván, öt ezen, — P. Salamon másodrendű vádlottat pedig saját beismerése s a jogosulatlan magánfél megrendelése folytán általa elkészített s bármely célba vett bűnös cselekmény keresztülvitelére alkalmas