A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 18. szám - A mi iránt a végrehajtási törvény semmi intézkedést nem tartalmaz - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról . második közlemény

150 a JOG. A fegyelmi vétség a »rapport«-nál lesz tárgyalva és a parancsnok s parancsa által elintézve, mely ellentmondást nem tiir. Szabad ugyan a fogházbüntetés megkezdésének első 48 óráján belül, a parancsnoknak a fegyelmi büntetésre elitéltnek két fegyvertársa utján azon körülményeket előterjeszteni, melyek nézetük szerint a büntetés enyhítését indokolhatnák. A parancsnok azonban természetesen ily »különvélemény«-hez nincsen kötve, sőt talán attól is tart, hogy határozatának megváltoztatása alattvalói által szégyenitö gyengeségnek tekintethetnék. A fenyitettnek csak a reá rótt büntetés kiszenvedése után van megengedve a panasz. A bíróság eljárását az 1768. december 31-iki >;Theresiana« szabályozza, mely az antikból a modern nyelvre lefordítva, 1884. évben »Katonai büntető perreudtartás« címén lett közrebocsátva, lényegileg a Theresiana-val azonos szöveggel, de az eredetinek dús képdísze nélkül, mely a tortura különféle nemeit a hóhér legények nézlettani oktatására és okulására ábrázolta. A tortura megszűnt, az inquisitorius eljárás többi apparátusa azonban megmaradt. Az eljárás titkos és Írásbeli, a bíró egyúttal vádló és védő. Felebbezés csak azon esetekben van megengedve, melyekben kizárólag becsületbeli büntetés lesz kiszabva. Elet és szabadság menthetlenül el vannak játszva, ha az elsőfokú bíróság Ítéletét kimondta és a hadiszék főúri (»gerichtsherrlich«) joggal biró parancsnoka azt megerősítette. Csak szabadságvesztés esetére áll az elitéltnek jogában az ügyiratok másodfokú felülvizsgálását kérni, mely azonban a büntetés foganatosítását fel nem függeszti. A második és 3-ik fok: a »katonai főtörvényszék« és a »legfőbb katonai törvényszék« — collegialis bíróságok, melyeken azonban nem szakférfi, hanem egy magasabb rangú tábornok elnököl, kinek szava némelykor döntő súlylyal bir. Az első foknál — a helyőrségi bíróságnál (»Garnisonsgericht«) — egyes birák működnek, kik a gyalogságnál, vadász és genie fegyvernemeknél az ezredek kötelékébe is be vannak osztva, mivel azok parancsnokai a hadiszékfőuri jogositványnyal vannak felruházva. A többi hadtestek és hadintézmények irányában az illető helyőrségi, vagy erődparancsnok gyakorolja a hadszéki főúri jogokat, ugy hogy az ezredbe beosztott hadbíró két hadszéki főúrnak (»Gerichtsherr») és azok fegyelmi hatóságának vau alávetve. (Folyt, köv ) A mi iránt a végrehajtási törvény semmi intézkedést nem tartalmaz. Irta: Dr. HAJÓS EMIL, ügyvéd Marghtán. A végrehajtási törvény a tulajdoni igény érvényesítése iránt csupán a 89. §ban, tehát csak az ingóságokra vezetett végrehajtás esetében intézkedvén, nem számolt azzal a mindennapi életben előforduló esetekkel, hogy ily igények a törvény 208., 211., 213. §-aiban szabályozott úgynevezett végrehajtási zárlati eljárásból is felmerülhetnek. Csupán a III. cím a 216. §-ában (a végrehajtás egyéb nemei) állíttatik fel, a tulajdoni igénynek a 89. §-ban előirt érvényesítéséhez egyben-másban hasonlító szabály arra nézve, hogy a 3-ik személyek tulajdoni vagy használati jogukat mikép védhetik meg az esetben, ha a végrehajtással bizonyos ingó vagyonnak, vagy határozott nevü vagy fajú ingóságok bizonyos mennyiségének átadása céloztatik, és ennek foganatosítása körül 3-ik személy tulajdoni vagy használati jogában magát sértve érzi. Pedig alig kerülhető ki, hogy a kiküldött, midőn a végrehajtási törvény 208., 211., 213. §-ai alapján elrendelt végrehajtási zárlatot foganatosítja, a haszonélvezet és tartozékainak leltározásainál mások tulajdonát képező vagy arra használati joggal biró ingóságukat tartozékként összeírva, leltározva, ezeket is bírói zár alá véve, ilyeténkép 3-ik személyek jogait meg ne sértse. Ehhez hasonló jogsérelmek állhatnak elő a zárlati eljárásból is, lett legyen a zárlat a 237. §. bármely pontja alapján elrendelve. A kérdés tehát az, hogy miként segíthessen magán valaki ily esetekben ? Habár az előterjesztés, mint az általános határozatokban foglalt intézkedés a 208., 211. és 213. §-ok eseteiben helyt foghatna is, de az legtöbb esetében célra nem vezetne; mert először az eljárás csak későn, avagy egyáltalában nem jutván tudomására az illetőknek, a határidőből és időből kiesik ; másodszor mert a végrehajtást szenvedőnél talált és bármely ingó vagyonnak tartozékkénti leltározása által a kiküldött még szabálytalanságot nem követett el, sőt ellenkezőleg végrehajtató jogait védte meg. A szoros értemben vett zárlati eljárásnál (237. §.) pedig az előterjesztésnek helye sincs, ez már nem oly természetű, de egyáltalában nem is végrehajtási intézkedés, a mely ellenében a 34. ;S-ban szabályozott előterjesztésnek helye lehetne. A fel folyamodás jogát pedig a végrehajtási zárlatn á 1 ily 3-ik személy mint peren ki v ü 1 álló igénybe nem veheti; a zárlatnál pedig a leifolyamodást a törvény 213. §-a csak annak engedi meg, a ki ellen a zárlat elrendeltetett. Az egyszerű kérvényezés a tekintetben, hogy ily tárgyak a leltárból törölve, zár alul feloldassanak, legjobb esetben a bíróság végrehajtatót, zárt kérőt megkérdezve, célra nem vezetne, annak meg vagy meg nem engedése utóbbi akaratától függvén. Ha tehát felteszszük és pedig joggal, hogy 3-ik személyek a jelzett eljárásokból folyólag jogaikban sértve, törvényes segélyben részesülhetnek, ez csak a 89. §-bau szabályozott módon, tehát tulajdoni igénykereset indításával érhető el. De itt már részben nehézségekkel, részben a törvényben ellenmondással találkozunk. A nehézség az, hogy sem a 208., 211., 213. § okban előirt, sem a zárlati eljárás tekintetében sem bocsáttatván ki hirdetmény, ha az eljárás a jogaiban sértett 3 ik személynek akkor jut már tudomására, midőn a tulajdonát képező, illetve általa használt tárgy a zárgondnok által értékesíttetett, a befolyt pénz a jóhiszemű végrehajtatónak kiadott, illetve a tárgy a zárt kérőnek átadatott, fellépése eredményre nem vezetne. Az ellentmondás pedig az, hogy a végrehajtási zárlatot mindig, a zárlatot pedig előirt esetekben a telekkönyvi hatóság foganatosítván, elő áll az, hogy ingók iránti tulajdoni igény tárgyában a telekkönyvi hatóság határoz. Szándékosan teszem, hogy csak per tangentem szólok ezen hiányokról, a kutatást, a dolog érdemi megfejtését gyakorlati jogászainkra bizom; felhiva erre e tekintetben is kitűnő törvénymagyarázónk dr. Imi ing Konrád ur figyelmét, ki erre a végrehajtási eljárásról irt nagybecsű müvében nem reflectál. ^V. vevőnek, az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. * Irta: Dr. DOJ5AI GYŐZŐ budapesti ügyvéd. (Második közlemény.) II. 1. Az árú megvizsgálásának módja. Mint előzőleg már említve lön, a vevő, a ki keresetét s illetve kifogását az árú hiányosságára alapítja, mindenek előtt igazolni köteles, hogy a hiányolt árút — a rendelkezésre bocsátást megelőzőleg — tényleg meg is vizsgálta.12 Magának az árú megvizsgálásának módját illetőleg pedig tájékozásul szolgálhat a keresk. törv. 347. §-a, mely szerint »az átvétel alkalmával, vagy később felmerült hiányokat jogában áll a vevőnek szakértői szemle utján megállapítania Tehát csak jogában áll a vevőnek — óvatosságból a szakértük közbenjöttét — az árú minőségének megállapítása végett igénybe venni ; de ez nem egyúttal kötelessége is. Egyébiránt az árúminőség ekkénti hiteles megállapítását az eladó is követelheti (a vevőtől)13, »ha a vevő őt arról értesiti, hogy az árú ellen kifogásai vannak«, áll ez, főkép oly esetben, midőn az eladónak különben nem lehetne módjában az árúnak a vevőhöz jutásakori állapotát constatálni. * Előző közleményt lásd a »Jog« 15. számában. 12 »stb. Eine — ohne Untersuchung — aufs Gerathcwohl hin ei folgte Rüge von Mángeln und Dispositionsstellung der Waare, kann als rechtswirksam nicht betrachtet werden«. (U des H. A. G. München von 8 December 1874. Bayr. Samml. handelsrechtl. Entsch. III. 115. és Guldsmidt Zeitschrift 1879) Ezen imént közölt főtörvényszéki határozatban foglalt jogelvvel, de csak látszólag ellentétben van a következő : »stb. es genügt, wenn der I Kaufer ohne Verzug die Mangel anzeigt und dieselbe sich als v o r I h a n d e n ergeben. Woher der Empfánger die Kundé von den Mángeln hat, ist gleichgiltig stb. i (Entscheid. XII. k. 9á. 1. Dr. Neumann A. keresk. | törv. magyarázata.) 13 Der Kaufer darf die übersendete Waare nicht sofőrt — ohne ! vorherige Anzeige und erhaltene Antwort zurücksenden stb. Der Kaufer hat das Recht und wenn in Folge seiner Anzeige von der Nicht| empfangbarkeit der Verkaufer es verlangt, die V e rp f 1 i eh tung j den Zustand der Waare d u r c h S a c h v e r s t á n d i g e feststellen | zu lassen. (Lásd Dr. 11. Thöl »Das 1 Iandelsrecht t 311. 1. Leipzig, 1880.)