A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 15. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. 1. r.

126 íl JOG. hatatlanul beteg. S nincs szomorúbb, mint a hosszas haldoklás. Oly sok ezernyi új s életerős reform kér bebocsáttatást. Adjunk legalább a nagyobbakra ruhát, mert ezt már elborítja a pir, ugy mez nélkül állani és ne áldozzuk fel ezeket amazért s ne azért, hogy az elnyűtt eszmék s a kopott ruhák már nagyon is rövidek reá. Hagyjuk ezt a kisebbeknek, ezek egyideig még csak eltakaródzanak vele. Nem kell felsorolnom ugy-e, hogy mi mindent Ígértek s ígérnek, (hisz ebben böviben vagyunk!) szépen meg vannak azok írva mind és a holt betűk naponta kisértenek! De képzeletem nagyon is messze röpült. . . Ám csoda-e, ha oly sokan s már oly régen Ígérték és oly sokan s már oly régen várják azt a sok, szép, jó és üdvös reformokat, melylyel justitiánk igazságtalanul késik s a melyek, mint »el i n t é z e 11 e n hagyaték* szálianak egyik utódról a másikra át. Az igaz, hogy mindenik vezető elintéz belőle »egyet-mást«, valamit, de az érdemleges elintézésbe egyik sem mer fogni. Oly nagy halmazból áll e csomó, hogy megijed, a kinek kezébe akad, kiránt belőle egy-két lapot, de a többit további sürgetésig, bizonytalan nyilvántartással irattárba helyezi. A J o g f. évi 2-ik számában a fentebb emiitett cikk irója egy oly sürgető és oly gyökeres momentumra utal, a melyet igazságszolgáltatásunk általános s legelső érdeke követel és igaza van. A legelső és legsürgősebb reform a hivatalnokok javadalmazási rendszerének* gyökeres megjavítása! Es ha e reform mielőbb megvalósittatik, igazságszolgáltatásunk hatalmas lépést tesz a haladás felé. Elfogadom és osztom a Bésán Mihály kir. közjegyző ur által ugyancsak a Jog 2-ik számában a felsőbb bíróságok hátralékainak okáról és orvoslásáról irt becses s egészben véve alapos nézeteket, de azt hiszem, hogy az általa ajánlott vizsgáló és rostáló rendszer csak időleges eredményt és azon csekély körben, a hol még talán szükség van erre, csak visszhatást szülne. Erős meggyőződésem az, hogy ha a bíráknak és az igazságszolgáltatás többi közegeinek első sorban nem a megélhetés (és a legszerényebb megélhetés) mindinkább nyomasztó, csüggesztő gondjaival kell küzdeniök és ha majd nem vonatik el az, a mit még a legutolsó napszámos is, a tisztességes munkáért, vagyis a tisztességes munkabért követelni jogosult, ha majd az anyagi gondok redőit egy kis jóakarattal elsimítani és enyhíteni igyekeznek, az igazságszolgáltatás közegeinek mai Dap legnagyobb részt »szellemi proletárjai« más munkakedvvel más eredményt produkálandanak! Ne mondja nekem senki azt, hogy »az állam zilált pénzügyi viszonyai« még mindig nem engedik a javadalmazási rendszer megjavítását. Minden egyébre van és minden egyébre több jut, »csak arra nincs s csak arra nem jut — vagy ha igen, ugy vajmi kevés — a mi az állam egyik talpköve: az igazságszolgáltatás. Pedig épen az igazságszolgáltatás gyümölcse az, a mi az államjövedelmek egyik jelentékeny bevétel forrását képezi. Azok, a kiket legközelebbről érint a kérdés, néma önmegadással reménylenek. Hát aztán ki törődik még ezzel az égető kérdéssel ? S ki az, a ki tenni, segíteni akarna ? Hány honatyának jutott eszébe az a sok szegény hivatalnok, mikor nemrég a katonaság fizetésfelemelését megszavazták ? Avagy egy hadnagyi álláshoz nehezebb tanulmány és nagyobb előképzettség kívántatik, mint a jogtudorságot nyert joggyakornoksághoz? És ki tudja nekem megmagyarázni azt, hogy egy kir. aljárásbirónak, a kiknek nagy része már családos ember, s a ki a társadalomban elfoglalt állásánál fogva egy szobában nem húzhatja meg magát, nincs annyi fizetése, mint a lovasságnál egy, a katonai akadémiából kilépő 18—20 éves hadnagynak ? Csak fontoljuk meg jól a tényleges állapotokat a maga rideg gyarlóságukban és leplezzük le őszintén — és legyünk igazságosak. Hány évig kell cifra nyomorúsággal küzdeni annak a szegény joggyakornoknak, mig végre az államszolgálat első lépcsőjéhez ér. 360 frt segély díj után 500 frtnyi fizetés — nagy ugrás ugy-e ? Átlagos számítás szerint mint aljegyző minimum 3—5 évig kell várnia. S a ki 8 — 10 év alatt albirói álláshoz jut, az szerencsésnek mondhatja magát. Ez az első megállóhely. Ezer frt fizetés és 200 frt lakpénz ! Vagyis havi 83 frt 33 kr. fizetés, élelmezésre, ruházatra és családfentartásra!! Innét már csak hatalmas protectióval, vagy kiválóan ritka szerencsével juthat 500 frttal nagyobb j fizetéshez. A ki pedig a birói pályán a kir. járásbirói vagy kir. törvényszéki birói állást elérvén, még ezen felül is előre megy, az már a fehér hollók közé tartozik. Bátran állithatjuk tehát, hogy átlagos számítás szerint a birói pályán az évi 1500 frt fizetés a további előmenetel végpontja. A részletekbe és a további összehasonlításokba egyelőre — helyszűke miatt — nem bocsátkozom. Már most, ha levonjuk ezekből a következtetéseket, kérdem : Azzal vélik-e megmenteni és fentartani az állam pénzügyi helyzetét, ha a takarékosság e helyütt helytelenül alkalmazott vezérelvét az állam érdekeivel ellentétbe helyezik? Avagy nagyobb garantiát látnak abban, ha az igazságszolgáltatás minden rendű és rangú közegeinek legnagyobb — mondhatnám ".,3/4-ed — része fs hogy enyhe kitétellel éljek) a túlszerény fizetés miatt anyagi gondokkal küzd, nyomorog, egyéb nem buzdítja, mint a remény, és ha ezt is eltűnni látja, nem fásul-e meg a kötelességérzet és a munkakedv s főleg a szellemi munkakedv nem hanyatlik-e mindinkább ? Angliában a bíráknak nem fizetést, de javadalmazást adnak, olyant, mely nálunk egy kisebb vidéki törvényszéki összes személyzet fizetésével felér. De sem az angol, sem a francia vagy a porosz bírákhoz a vádnak még csak gyanúja sem fér. Mert a tisztességes munkát úgy a franciák, mint a poroszok tisztességesen fizetik. Csakhogy ott egy törvényszéki jegyzőnek a fizetése nagyon túlszárnyalja ám a mi vidéki bíráink fizetéseit. Pedig a magyar birói kar mindenkor kiállja a versenyt. Ne feszítsék tehát oly könnyelműen azt a máris vékony húrt, hiszen államunk és magánosok legelső, legnagyobb érdekei vannak koczkára vetve! Sz. Gy. y&. vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról.*) Irta: Dr. DOBAI GYŐZÜ budapesti ügyvéd. Előszó. Az összes gazdászati javak forgalmát szabályozó kereskedelmi jog és ennek is főleg az adás-vételi és szállítási ügyletre vonatkozó része az, melynek körében a jogélet leginkább forr és a hol az legmagasabban veti hullámait. De fontosság tekintetében az adás-vételi és szállítási ügyletek jogszabályzata sem minden részében egyenlő, mert ennek is főkép csak azon része igényel behatóbb rendezést, a jogi fogalmak élesebb körvonalozását, a hol arról van szó, hogy a szerződésszegő ügyfél az elégtétel adást megtagadván, a felek consensusa a törvényszabta p r ae j u d i c i a 1 i s jogcselekményekkel helyettesítendő (mint az a kártérítési és más egyoldalú kötelmeknél rendszerint történik). Az alkalmazandó jogszabályok helyes felismerése e téren legnehezebb; itt szükségeltetik a legélesebb törvénylátás, a legfinomabb jogérzék. Ezen jogszabályok azok, melyek legkevésbé tűrik a merev egyoldalúságot. A kereskedelmi kötelmi jognak, hogy ne mondjuk: élettani és bölcseleti magva itt jelentkezik a maga teljében; miért is a kötelmi jog e részét megismervén és átértvén, a kötelmi jog egészének főbb alapvonalait (caracterét) ismertük meg. Azért sajnálnunk kell, hogy jogéletünk ezen ága még annyira parlagon hever. Ennek tudható be azon sajátos tünemény, miszerint kereskedelmi törvénykönyvünk az 1875 : XXXVII. t.-c. életbelépte óta publicált több százra terjedő legfőbb fokon eldöntött kártérítési vagy ezzel rokon vételárleszállitás stb. iránti vitás ügyekben hozott határozatok közt alig néhány marasztaló Ítélet foglaltatik. Ezen nem épen örvendetes ténynek egyik oka, hogy nekünk magyarokul nem igen járatos még a (nem »dzsentri«-szerü, nem mulatságként, munka nélkül, jó »Blatt« révén beseperhető) üzleti nyeremény, kár és elmaradt haszon, mint olyas valami, a mi tisztességes (gentlemanlike) és jogos (iusta causa) gazdászati értéket (interessé) képvisel. A budapesti, kassai, pozsonyi, kolozsvári, temesvári, szepességi és királyföldi commertialisabb vénájú városi elemek pedig fehér hollók bíróságaink keresk. *) Jogi irodalmunkban, a címben foglalt felette fontos tárgy felett ezen legehü kimerítőbb értekezletre felhívjuk előre is olvasóink figyelmét. A szerkesztőség.