A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 14. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37. §-ához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 14. számához. Budapest, 1888. április 1-én. Köztörvényi ügyekben. Örökösök ellen végrehajtható marasztaló ítélet nem hozható annak bizonyítása nélkül, hosry az örökhagyó után maradt üröksés és az miből áll. A kassai kir. júrásbirósá^ ilr. Lázay László ügyvéd állal képviselt K. János és társai felpereseknek, — Eder Ödön ügyvéd által védett V. János alperes elleni, 1,050 forint 33 kr. iránti perében itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: A becsatolt A. alatti közjegyzői okirat világos tartalma szerint alperes felperesre ruházta át a m. kir. igazságügyrainisteriummal a kassai törvényszéki épület építése iránt kötött szerződésnek egy részét, t. i. kőfaragói munkákat illető kötelezettségeit és jogait. Ebből folyólag felperesek mint alvállalkozók a m. kir. igazságügyministerium által tartandó felülvizsgálathoz épen ugy voltak kötve, mint alperes, az anyagot és munkát V Sándor részére és oly minőségben tartoztak szállítani, mint a milyenben az V. Jánostól a kormány részéről kívántatott ; kitűnik ez kivált a szerződés 11. pontjából. Nem áll és épen a szerződés által megcáfoltatik felperes azon előadása, hogy ők csak V. János utasításához lettek volna kötve és a mennyiben V. János a szállított anyagot és munkát elfogadta, az épületbe beépítette, ez által minden felelősség alól menekültek volna, mert épen az A. alatti szerződés alapján V. János nem volt köteles felpereseknek az anyagot, melyből a munka készíttessék, elöirni és minden feltételt külön előadni; mert felperesek úgyis kötve voltak a felülvizsgálat eredményéhez, mint ö maga. Ha tehát V. János előre tudhatta volna is, hogy az alkalmatlannak talált lépcső elfogadtatni aligha fog és mégis átvette azt felperesektől — ebből csak az következtethető, hogy akadályt nem akart felperesek munkája elé gördíteni és ha a felülvizsgáló bizottság a lépcsőt elfogadta volna, ő nem tett volna kifogást, annál inkább tehette azt, mert az A. alatti szerződéssel felperesek ellenében magát a szerződés szerinti szállítás iránt biztosítottnak érezhette. Előadják ugyan felperesek, hogy alperes nekik az A. alattiban, említett a kőfaragói munkákra vonatkozó különleges építkezési feltételeket át nem adta volna, és arra esküt is kínálnak alperesnek, de eltekintve attól, hogy ezen feltételek átvételét az A. alatti közhitelű okmány igazolja ; ha ezen átvétel tényleg meg nem történt volna is, ez által az építkezési feltételek nem szűntek meg az alvállalkozókra nézve is kötelezők lenni és maguk tartoztak saját érdekükben ezeket megszerezni és teljesíteni — a kínált eskü tehát nem perdöntő és ez okból nem Ítélhető meg. Nem tagadhatták felperesek, hogy az általuk készített, a 2. sz. alattiban körülirt lépcsőzet alkalmatlannak találtatott, és azt újból kellett felpereseknek készíttetni, az által pedig, hogy alkalmatlan anyagból készítették ezen lépcsőzetet, a V. Jánossal kötött szerződésnek nem tettek eleget és annak a VI. pont szerint jogot adtak az V. pontban körülirt óvadékot visszatartani, illetve abból magát kielégíteni, és a mennyiben felperesek nem is vették tagadásba, hogy csupán az anyaga az új lépcsőzetnek 9o0 forintba került, az már eddigelé el is készült: kétséget nem szenvedhet, hogy alperes a lépcsőzet újjá építtetése folytán 526 frt 86 krajcárnál, vagyis felperesek letétben lévő óvadéki összegénél nagyobb kárt szenvedett, az épen ezen kár biztosítására visszatartott óvadékot jogosan tarthatja vissza és kára törlesztésére fordíthatja. A mi az erkélykövek munkájánál felszámított vesztett hasznot illeti, jogot tarthattak volna ugyan arra, hogy alperes első sorban felperesektől bekivánja ezen munka szerződésszerű szállítását és hogy azt tehette volna, nem bizonyítja alperes; de viszont felperesek vesztett hasznot igazolni nem képesek abból, hogy ezen munkától elestek ; mert a kihallgatott szakértők egyhangúlag vallják, hogy 10 frton alul, tehát nagyobb összegen alul mint a milyent felperesek • méterként kaphattak volna, ez erkélyköveket előállítani nem is lehetséges, továbbá, hogy alkalmas köveik lettek volna szintén nem igazolják, mivel újhelyi vagy erdöbányai kő a szakértők vallomásai és a 2. sz. a. szerint is teljesen használhatlan az erkélyre ; ezekből folyólag csak hasznukra lehetett az, hogy az erkélyköveket más kőfaragó szállította; végre a szerződés VI. pontja szerint és az alperesek á'tal szállított lépcsőkövek alkalmatlan volta miatt alperes nem tekinthető kötelezettnek az erkélyköveket is felperesek által alkalmatlan kövekből készíttetni. Alperes viszonkeresetét el kellett utasítani az okból, mert az összeg szerint be nem igazolt ellenkövetelés se ugyanazon jogalapból ered, valódiságra sem lejáratra nézve kérdés tárgyát nem képezheti, de felperesi tagadással szemben a 6. sz. a. egyszerű számla bizonyitékot nem képez és viszonkövetelésének nagysága beigazolva nincsen. (1884. máj. 16. 4,292. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : Az első bíróság ítéletét ama részében, mely szerint felperesek keresetüknek az elmaradt haszon címén követelt 523 frt 47 kr. iránti részével elutasittattak, továbbá, mely szerint felpereseknek 526 frt 86 krnyi követelésük megállapittatott, helybenhagyja, az alperesi viszonkereset tekintetében azonban részben megváltoztatja és alperes viszonkeresete folytán K. János első rendű felperest 506 frt 72 kr. tőkének 8 nap és végrehajtás terhe alatt alperes részére leendő megfizetésére kötelezi. Özv. V. Móricné szül. Sch. Pepi mint Lina, Hermin, Rézi, Régi és Mina kiskorú gyermekeinek gyámja ellen a fentebbi szerint felperes részére megállapított 526 frt 86 kr. beszámítása után fenmaradó összeg megítélése iránti viszonkereseti kérelmével alperest elutasítja. Indokok: Az első bírósági Ítéletnek felpereseket keresetükkel elutasító, valamint a viszonkeresetét megállapító intézkedése, utóbbi azonban csupán I-ső rendű felperesre vonatkoztatva, e helyütt is a helyeseknek talált indokainál fogva hagyatott helyben. A kisltorú gyermekeinek t. és t. gyámi minőségében keresetet indított másodrendű felperes irányában a felperesek javára jelen perben megállapított összeg beszámítása után még fenmaradó összeg megfizetése iránt támasztott viszonkeresetével azonban elutasítandó volt alperes azért, mert ezek nevében a kereset atyjuk elhunyt V. Móric örökösi minőségükben, indíttatott, kinek kötelezettségeiért mint örökösök csupán az attól reájuk szállott örökség értéke erejéig tartoznak szavatossággal ; alperes pedig azt, hogy az emiitett kiskorúak atyjuk után egyáltalában örököltek, és hogy az örökség miből áll, nem is állította, annál kevésbé bizonyitotta, a nélkül pedig ellenük e minőségükben végrehajtható marasztaló Ítéletet sem hozható, ebből folyólag, minthogy alperes viszonkeresetileg érvényesített követelésének megfizetésére felpereseket egyetemlegesen kötelezni nem is kérte, I-ső rendű felperes K. János is az érvényesített és az első bírósági ítélet elfogadott indokai szerint igazolt követelésnek csupán őt terhelő fele részének fizetésére volt kötelezhető. (1887. márcz. 24. 22,267. sz. a.) A m. kir. Curia : A budapesti kir. itélö táblának ítélete alperes által nem felebbezett részében érintetlenül hagyatván, felperesek által felebbezett részében az I-ső felperest terhelőleg az alperes részére megállapított marasztalási tőke összegének 291 frt 97 krra való leszállítása mellett egyébként indokaiból helybenhagyatik. A marasztalási tőke azért szállíttatott le, mert alperes a felperesek által szállított lépcsőköveket felperesektől átvette és az épületbe beépítette, habár a kő minőségeért az építtető irányában a felelősség felpereseket terheli, de azért, hogy a lépcsőköveket alperes az épületbe berakatta és ismét kiszedette, felperesek az erre fordított költség megfizetésére nem kötelezhetők. Az utóbbi szemle alkalmával ezen munkára megállapított 429 forint 50 kr. tehát számításba nem jöhet, a viszonkereset csak a fenmaradt 1,110 frt 80 kr. összeg erejéig terjedhet, melyből az alperes által visszatartott és felperesek részéről követelt 526 frt 86 kr. egyik kereseti összeget levonva, a fenmaradt 583 frt 94 kr. fele része úgymint 291 frt 97 kr. tőke megfizetésére volt csak I. r. alperes kötelezhető. (1887. nov. 24. 4,781. sz. a.)