A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 14. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37. §-ához

IV JOG. 121 Kérdés : Hol ós hogyan lehet a kirendelendő gondnok ellen indítandó felhívási perhez szükséges helyhatósági bizonyítv á n y t megszerezni ? j^r_ $ V közjegyzői rendtartásra vonatkozólag. (Felelet ) A »Jog« 11. számában a közjegyzői rendtartásra vonatkozó nyílt kérdésekre nézetemet a következőkben terjesztem elő: 1. Az 1880. évi LI. t.-e. 11. §-ában meghatározott munkadijak nem vonhatók a hagyatéki tárgyalásoknál felmerülendő munkadíjak keretébe, mert ezek a közjegyzőnek egyéb munkák körül felmerült munkadíjait szabályozzák ; a hagyatékoknak , birói vagy gyámhatósági megbízásból teljesített tárgyalásaért járó [ díjakról, mind az 1880. évi LI. t.-c, mind pedig az 1886. évi VII. t.-e. külön-külön szakaszokban és határozottan intézkednek, | hogy az 1886. évi VII. t.-c. 33. §-a esak az 1880. évi LI. t.-c. 22. §-át helyezte hatályon kívül, ez nagyon természetesnek tűnik fel, mert az 1880. évi Ll. t.-cikknek csakis ezen §-ában van a fokozatos díjátalány megállapítva; az 1880. évi LI. t.-c. 11. §-ának x) pontja, t, i. »hogy a feleknek valamely hivatalos cselekményről egyszerű értesítése vagy arra való meghívásért* a közjegyző állandó díja 20 kr. ma is érvényben áll, de ez a fentebbiek szerint az 18bt>. évi VII. t.-c. 32. §-ával összeütközésbe sehogy sem jöhet s így a hagyatéki tárgyalásokra való idézvény kibocsátásáért az eljáró kir. közjegyzőt külön díj nem illeti meg. 2. Igaz ugyan, hogy az 1880. évi LI. t.-c. 23 §-a szerint a megbízó hatóság a közjegyzői eljárásról szóló jelentésnek beadásától számított 15 nap alatt, a hagyaték tárgyalása alkalmával felmerült dijakat megállapítani köteles ; igaz ugyan, hogy a megbízó hatóság nagyobb, az elintézést megelőzőleg beható tanulmányozást igénylő hagyatéki ügyeknél a törvény kívánalmának phisikai idő hiánya miatt sokszor eleget nem tehet, mert a díjak az átadási végzés meghozatala alkalmával egyidejűleg szoktak megállapittatni, azok megállapításakor a törvényben kijelölt 1 ."> nap már elmúlt; de hogy a költségek évek múlva se lennének megállapítva, szemben a törvény határozott intézkedésével, majdnem valószínűtlennek látszik, de ha mégis — talán véletlen mulasztásból — beáll a kérdéses eset, az eljárt kir. közjegyzőnek jogában áll a megállapítást kérvényileg szorgalmazni s ha kedvezőtlen elintézést nyerne, még mindig fennmarad az elutasító végzés ellen való felebbezési joga, a hol a mulasztást okozó közeg ellen még költségeinek megtérítését is követelheti. 3. Az 1886. évi VII. t.-c. 33. §-ának 7. bekezdésében emiitett kapcsolatos cselekmények közé sorolhatók a hagyatéki tárgyalás alkalmával felmerült, pl. önkénytes árverési feltételek készítése, adásvevési szerződések, nyilatkozatok, adóslevelek kiállítása, a hagyaték ügygyei szorosan összefüggő régebbi bonyodalmas hagyatéki iratoknak tanulmányozása, huzamosabb időt igénybe vett telekkönyvi adatoknak betekintés útján megszerzése, gyámi vagy árvapénztári iratoknak, árvakönyveknek betekintése, nyilváDOS pénzintézeteknél betétek kivétele körüli eljárás stb.; mindezen cselekményeket azonban taxatíve felsorolni bajos lenne, mert az egyes konkrét esetek hozzák magukkal, hogy azoknak tekinthetők-e s ha az illető hatóság az iratok betekintése után meggyőződést szerzett magának arról, hogy az eljáró kir. közjegyző csakugyan oly munkákat is teljesített, melyek rendes körülmények között az eljárásnál előfordulni nem szoktak, ezen munkálatait a tárgyalással szorosan össze nem függő kapcsolatos cselekménynyé minősíti s az azokért felszámított díjakat jog és méltányosság szerint megállapítani fogja. Dr Karsay Béla, m.-óvári kir. aljárásbiró. Sérelmek.* Miként respektálja a budapesti VIII—X. ker. járásbíróság a felsőbíróság utasítását! Sokszor hallottam azt, hogy ha ügyvéden ejtett sérelemről volt szó, ilyesmi csak vidéken történhetik, fővárosi bíróságnál kirívó animositás teljesen ki van zárva. Az alábbi esetből, mely itt Budapesten a Vili—X. kerületi kir. járásbíróságnál előfordult, e becses lapok széles körű olvasó* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. közönsége meg fog győződni arról, hogy az, a mit én panaszlok, még vidéken is ritkítja párját. Egy építőmester érdekében sommás keresetet indítottam valaki ellen tervrajz és költségvetés díjának megfizetése iránt. A per során szakértők ki lettek hallgatva és az eljáró biró, dr. F o rrásy Ferenc ur, a ki különben igen képzett és tehetséges, engem ad personam kötelezett arra, hogy a szakértők részére 90 frtban megállapított díjat 24 óra alatt fizessem meg. Ezen végzés ellen felfolyamodással éltem a ldr. Táblára és a kir. Tábla 28,372/87. sz. végzésével megsemmisítette a reám nézve sérelmes végzést, kimondván »a szakértők járandóságát a bizonyító fél tartozik a trdts 218. §-a szerint előlegezni és így- az eljárt bíróság a bizonyító fél ügyvédét a szakértők díjának fizetésére szabályellenesen kötelezte.« A kir. járásbíróság ennek következtében 17/88. sz. végzésével felhívta felemet, hogy a szakértők díjait 3 nap alatt fizesse meg, mit felem azért nem tett, mert egyrészt pénze nem volt, másrészt pedig a kir. Tábla a per érdemében alperest kötelezte a szakértői díj fele részének, esetleg azonban egészbeni fizetésére, mi ellen alperes felebbezéssel élt. Most jön a java! Márc. hó 6-án kaptam a 3,005/88. sz. végzést, melylyel értesíttettem, hogy felem a szakértők díjait ki nem fizette ; és »Tekintve azonban, hogy a vonatkozó periratok harmadbírósági ellátás végett 327/88. sz. a. felterjesztettek és hogy a visszamaradt fogalmazványokból felperes lakása ki nem tűnik utasítja a kir. járásbíróság .... ügyvédet, mint a felperes képviselőjét, hogy ügyfele tüzetes lakó helyét e végzés vételétől számított 8 nap alatt a perbíróságnak jelentse be, miután ellenkező esetben ama birói gyakorlat alapján, mely szerint az ügyvéd az ügyfele által előlegezendő szakértői díjakért felelős, a kir. járásbíróság W. L. é s G. K. szakértők javára egyenként 30frt erejéig a bizonyító fél ügyvédje ellen fogj a ; a kielégítő végrehajtást elrendelni*. Ezen famozus végzéshez csakugyan nem fér kommentár. Így foganatosítja a VIII—X. kerületi kir. járásbíróság a felsőbb bíróság meghagyásait! Különben ugyanez ügyben már több rendű sérelmet is szenvedtem és csak mellesleg jegyzem meg, hogy az érdembeni li'lclibezésen felül, nem kevesebb, mint négy fel folyamodást kellett saját személyemben beadnom s ezek közül kettő még elintézetlen lévén, ez utóbbi körülmén) következtében azok jelenlegi ismertetését mellőzöm. Guttman Tamás, budapesti ügyvéd. Irodalom. »Jegyzői Szifrorlat.« Ez a címe Hegedűs János szapárifalvai községi jegyző által irt kézikönyvnek, melyre felhívjuk az érdeklődők figyelmét. Az 1884. évi november 5-én 58,285. sz. a. kelt belügyministeri rendelet oly tárgyilagosan és részletesen körülírja a községi (kör-) jegyzői vizsgát s azok tárgyának halmazát, hogy ki sem kételkedhetik tovább, hogy egy községi jegyzőnek mily sokoldalú ismeretekkel kell bírnia: ugyszólva az összes törvénytárt ismernie kell. Épen ez oknál fogva, hogy oly nagy halmaz az, mit a jegyzőktől követelnek — szemközt a törvényben kimondott iskolai képzettséggel — kérdés, hogy miképen lesz képes most egy szegénysorsú fiatal ember, ki magát a jegyzői pályára szánja és a törvényes iskolai képzettségen kívül más előismeretekkel nem bir: a szakvizsgára elkészülni; mivel mindazon műveket, melyek e vizsgára vonatkoznak, talán nem is ismeri, dr megszerezni sem képes. E kérdést és e hiányt igyekszik fentnevezett mű pótolni, akként, hogy a midőn igyekszik a tanulónak általános meghatározásokat adni, ugyanakkor a törvény szavait is ismerteti: arra törekszik, hogy mind az elmélet, mind a gyakorlat igényeinek megfeleljen, hogy meglegyen benne a mi jog és a mi tételes intézmény. Ennélfogva két haszna van: a szakvizsgára készülőknek tankönyvül, a gyakorlati élet terén működőknek pedig a törvény és rendeletek tömkelegében útmutatóul szolgál, s a mű IV-ik részében pedig egy — mindkettő által használható — teljes mintatárt közöl. De tekintettel van a könyv arra is, hogy a közigazgatást nemcsak a jegyzők viszik s ugyanazért annak nagy hasznát vehetik a községi elöljárók, adó- és katonaügygyei foglalkozók, valamint a lelkészek és tanítók is. Mindezek dacára a nagy 8-adrét alakú, 31Va ívre (504 oldalra) terjedő mű rendkívül olcsóra