A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 14. szám - A végrehajtási eljárásról szóló törvény 37. §-ához

122 a JOG. szabott ára csak 1 frt 80 kr. Megrendelhető a könyv S z i 1 á d i i László nyomdatulajdonos és kiadónál Kecskeméten, még pedig Vagy utánvétre, vagy pedig 2 frtnak előleges beküldése által, mely esetben a könyv bérmentve küldetik meg. »Eszmék igazságügyi kérdések köréből« cim alatt meg jelent röpiratomnak ezen lapok hasábjain napvilágot látott bírálatára vonatkozólag következőket kell megjegyeznem : Oly állításokat imputál nekem a bíráló ur, melyeket sehol és soha sem vitattam. Hogy én minden receptiónak ellensége vagyok, ez határozottan ellenkezik a birálat tárgyát képezett sorok tartalmával. Minthogy ennélfogva a bíráló ur nem azt teszi kritika tárgyává, a mit én írtam, hanem azt, a mit ö gondol, minthogy ez oknál fogva minden további okoskodása téves alapok* >n nyugszik, az engem nem is érinthetne, ha nevemmel összekötve nem lenne. Így azonban hallgatnom nem lehet. Azt igenis állítottam és állítom ma is, hogy a büntetőtörvénykönyv jogfejlődésünknek nem folyománya, de nem áll, I hogy könnyű szerrel akartam ezen állitásom igazolása alól kibújni, mert mig egyfelől meg is jelöltem némely irányt, melynek követése által a jogfejlődéssel szakítván a közfelfogással ellentétbe jött, addig másfelől röpiratomnak célja nem lévén a büntető- ; törvénykönyv bírálata, kijelentettem, hogy ott további fejtegetésekbe j nem bocsátkozhatom, de bárkivel szívesen felveszem bárhol a tárgyilagos vitatkozást. Hol van itt a kibújni akarás? Es midőn a gazemberekkel való humanisticus elbánás túlhajtását ostorozom és ezekkel szemben a munka és foglalkozás hiányában szenvedő toloncokkal, vagy koldulás miatt elitéltekkel emberiesebb bánásmódot ajánlok, kikapva egy mondatot, felkiált a bíráló ur: Csemegi után Kozma! Ha egyebet nem is, tárgyilagosságot tanulhatna tőlem biráló ur, mert elveket igen, de személyeket nem szeretek megtámadni. E részben a birálat ép ugy, mint az adott tanács, teljesen érthetetlen. Mindkettő valószínűleg onnan ered, hogy a biráló ur megfeledkezett arról, hogy azon fogházaknak csúfolt üregek, melyekről szólottam, nem törvénykezési, hanem közigazgatási fogházak, melyeknek, ha dicsőítő éneket óhajt zengeni: tisztelem gusztusát. Kritika helyett azzal foglalkozik a kritikus, hogy mit lehet egy országgyűlési képviselőtől, egy ügyvédtől és egy írótól követelni. Szívesen tanulok, ha van kitől s annyit már ezen birálatból is tanultam, hogy ilynemű bírálattal szemben nekem további polémiába bocsátkoznom nem szabad. Ezért ámbár jogom lenne nézeteimet védelmezni ily tárgyilagosságot nélkülöző kritika ellenében, ezen joggal élni nem kívánok, mert a személyeskedés alig alkalmas az eszmék tisztázására. Jövőre nézve pedig csak arra kérem a biráló urat, hogy ha az általam Írottakkal foglalkozik, legyen szives azt, a mit irtam, figyelmesen elolvasni, mert attól, a ki kritikát akar gyakorolni, legalább ennyit talán lehet kívánni.* Török Zoltán, ügyvéd és orsz. képviselő. Beküldetett. Az illetékellenérték kézikönyve a vonatkozó törvények, ministeri rendeletek es a pénzügyi k. bíróság elvi jelentőségű határozatai alapján II. böv., kiadás irta Róka József m. k. pü. fogalmazó. Szabadka 1888. Ara 30 kr. Vegyesek. Perczel Béla a birákról. Lapunk egyik barátja a Curia elhunyt elnökének következő érdekes nyilatkozatát közli velünk: Szó volt egyszer jogászkörben arról, hogy melyik állás szebb : az ügyvédi-e, avagy a bíróé? Egyik ügyvéd dicsérte a birói állás magasztosságát, egy legfőbb itélőszéki biró pedig az ügyvédi állást tartotta szebbnek. Perczel nyugodtan hallgatta egyideig a pro és contra felhozott érveket, azut in igy döntötte el a vitás kérdést: A birói állásnak nagy hátrányára van nálunk, hogy a közvetlen szóbeliséget nem hozták még be az egész vonalon. A nagyközönség igy nem is ismeri a birák lelket- és testet emésztő nehéz munkáját. Azért nem is tiszteli a birót ugy, a mint az azt a közügynek szentelt önzetlen munkájáért megérdemelné. Az ügyvéd kedvezőbb helyzetben van. Működésé nyilvános, érintkezése a közönséggel közvetlen. Azért, ha lelkiismeretesen és tehetséggel teljesiti feladatát, tisztelik is. A mi pedig a működés eredményét illeti, az ügyvédnek csak egy fél megelégedésére kell tekintettel lennie. * Ezen nyilatkozat után biráló munkatársunk annak eldöntését, vájjon az ő Ítélete a röpiratról, midőn e 1 i t é 1 ü volt, helyes és indokolt volt-e ? azokra bizza, kik Török Zoltán ur röpiratát mír olvasták, vagy csak még olvasni fogják. A szerkesztőség. Miután mindkét félnek nem adhat igaza^ a biró, az egyik fél, a vesztes, minden körülmények között elégedetlen. Ha nyertes a fél, azt ügyvédjének tulajdonítja, ha vesztes: a biró tudatlanságának. Szóval az elismerésből nem jut ki neki soha semmi sem. Csak a közvetlen szóbeliség emelheti a birói állást azon polcra, mely azt megilleti. A takarékos kereskedelmi és váltó-törvényszék. Lapunk egyik munkatársától vettük a következő sorokat: Hiába, csak szép erény a takarékosság, annál szebb pedig ott, a hol a pénzügyek dolgában annyira megszorult államháztartás érdekében jelentékeny megtakarítást eredményez. A sok tekintetben mintaképül szolgáló kereskedelmi és váltótörvényszéket ez irányban is illeti meg a kezdeményezés dicsősége; reméljük, hogy a többi budapesti bíróságok csakhamar követni fogják, mert a jó példa vonz. A megtakarítás lényege pedig abban áll, hogy újabban az ügyvédeknek kézbesítendő ügydaraboknál az ügyvédnek nem a határozat rendelkező részében foglalt (ily illusiókról rég lemondtunk ! hanem a külzetre irt címe mellett az ur kihagy a tik. Mathematikusok hálás feladata lehet kiszámítani azt, vájjon mennyi idő, mennyi tinta, toll és papiros lesz-e ezen újitás által megtakarítva, magunk részéről azonban beérünk az elnök legközelebbi hivatalos jelentésével, melyben az ezen megtakarítás folytán fölöslegessé vált fogalmazó és másoló irodai személyzet létszámában létesítendő red u c t i ó k proponálva lesznek. Sikerült tehát itt is egyszerre és minden feltűnés nélkül a budapesti keresk. és váltótörvényszéket azon magas niveaura emelni, melyen számos vidéki tszék és jrbság, p. o. a beregszászi mintajárásbiróság, a kikindai mintatörvényszék stb. stb., már régesrég áll. Örömmel registráljuk ezen szép haladást. A budapesti ügyvédi kamara Hódossy Imre elnöklete alatt m. hó 25-én tartotta évi rendes közgyűlését. Az évi jelentés tudomásul vétele után Mózes dr. fővárosi ügyvéd indítványára elhatározták, hogy mivel az alsóbb bíróságoktól az ügyiratokat gyakran hézagosan terjesztik fel a felsőbb bíróságokhoz s ha azokat rendelvényileg visszakapják, újból csak hónapok multán terjesztik fel, a mivel az ügy elintézését késleltetik, e baj orvoslása iránt az igazságügyministeriumot megkeresik. A jövő évi költségvetésben 13,250 frt szükséglettel szemben ugyancsak 13 250 frt fedezet van előirányozva. Miután még Schulek Géza indítványára elhatározták, hogy a kamarai tagokkal ezután levelező lapok utján fogják a közgyűlés napját és tárgysorozatát közölni, a közgyűlés véget ért. Az ügyvédi kar purifikációja. Sz. L., a t. járás volt szolgabirája, ki ügyvédi oklevéllel bir, folyamodott a kassai ügyvédi kamarához felvétel végett. A kamara a felvételt megtagadta, indokul azt hozta fel, hogy folyamodó hivatalától azért mozdittatott el, inert hivatala vezetésére teljesen képtelennek találtatott, az egyes községekben lábrakapott visszaéléseket nemcsak hogy elnézte, de sőt T. község előjáróságától elnézésért, hathatós közbenjárás címén 45 frt jutalomdíjat elfogadott; tekintve, hogy folyamodó ügyvédi lajstromba leendő beiktatása által az ügyvédi kar tekintélye és becsülete szenvedne; tekintve, hogy a felvételnél nem pusztán a jogosultságot, de a társadalmi és erkölcsi szempontokat is köteles figyelembe venni: folyamodót elutasítani kellett. A Curia 1887. december 30-án 9,074. sz. a. indokainál fogva helybenhagyta a kassai ügyvédi kamara fenti határozatát. — Valamely ügy kegyelmi útra akkor tartozliat, ha az hatósági intézkedés tárgyává többé már nem tehető. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyministernek T.-A. vármegye közönségéhez az 1886. évi február 13-án 545/kih. sz. alatt intézett következő rendeletében: Sz. M. b—i lakosnak a kih. elj. szab. 72. §-a alapján reá kiszabott pénzbírság legfelsőbb kegyelem utján leendő elengedése iránt benyújtott felségfolyamodványál, melyet a vármegye alispánja folyó évi január hó 28-án 806. sz. a. kelt jeleutéssel legfelsőbb helyre leendő felterjesztés végett — az összes ügyiratok kíséretében — ide felterjesztett, oly értesítéssel küldöm vissza a címnek, hogy nevezett kegyelmi kérvénye a jelen esetben, mint rendes beadvány tekintendő s elbírálása a fokozatos hatóság — a vármegye alispánja — elé tartozik. Ugyanis a fokozatos hatóságnak az alsóbb hatósági határozatot rendszeres jogorvoslat hiányában is jogában áll törvényszerűség szempontjából (például nem forog-e fenn valamely semmisítő ok) vizsgálat tárgyává tenni s a fenforgó körülményekhez képest intézkedni. Valamely ügy kegyelmi útra akkor tartozhat, ha az hatósági intézkedés tárgyává többé már nem tehető. Még azt kívánom megjegyezni, hogy a fenforgó ügyben az elj. szab. 72. §-a már azért