A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 13. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

52 JOG. E. Sándor a btk. 351. §-a által minősített zsarolás vétségének vádja ^s következményeinek terhe alól felmentetik. A budapesti kir. Ítélő tábla (1887. június 1. 10,002/B. 1887. sz. a.): Minthogy a felebbezett ítélet akként alakult tanács közreműködésével hozatott, hogy az elnöki és előadói tisztet ugyanazon birói tag viselte, a különböző hatáskörű eme tisztségek egyesítése pedig a fennálló bírósági szervezetbe ütköző lényeges formasértésnek tekintendő: a kir. törvényszéknek Ítéletét s az alapul szolgáló végtárgyalást hivatalból megsemmisíti s az eljáró bíróságot szabályszerű további működésre utasítja. A m. kir. Curia (1888. jan. 25. 6,829/1887. sz. a.): Minthogy a végtárgyalási jegyzőkönyveket s az Ítéleti fogalmazványt a végtárgyalási jegyző irta alá, az elnök pedig láttamozta, illetőleg az ítélet kiadhatását irta alá; mindez pedig a fennálló eljárási szabályoknak megfelelőleg történt : annálfogva a magánpanaszlók semmiségi panaszának hely adatván, a neheztelt végzésnek megsemmisítésével a budapesti kir. Ítélő tábla érdemleges határozat hozatalára utasittatik. Okirathamisitás adóslevélnek előbbre keltezése által elkövetve(B. T. K. 400. § ) A zalaegerszegi kir. törvényszék : R. Rozália, R. Ferenc vádlottak a közokirathamisitás bűntettének vádja alól felmentetnek. Indokok: Hogy R. Rozália az édesatyja után örökölt birtokát, még mielőtt az telekkönyvileg a nevére átíratott volna, D. Teréznek eladta s vevő a vételárt kifizette, hogy továbbá R. Rozália egy 400 frtos adóslevelet állított ki fivére R. Ferenc részére és hogy ezen 400 frt s járulékai erejéig, a zálogjog D. Terézia által R. Rozáliától megvett ingatlanokra, R. Ferenc javára, a vevő tulajdonjogának bekebelezését megelőzőleg bekebeleztetett, mindez a vádlottak előállásával s a becsatolt vonatkozó okiratokkal, ugy a vizsgálat egyéb adataival bebizonyítva van. Tekintve azonban, hogy R. Fereuc mint hitelező s R. Rozália mint adós által a 400 frtos tartozás keletkezésére nézve előadottak valóságát határozottan megcáfoló adatok a bizonyítási eljárás során nem merültek fel; és hogy az iratok mellett fekvő adóslevélben foglalt 400 forint koholt követelés volna, ennek megállapithatására a terhelő adatok kellő alapul nem szolgálhatnak s azok állása szerint nincs kizárva a lehetősége a követelés valódiságának, tekintve, hogy ekként bebizonyitottnak nem vehető, hogy akkor, midőn a 40U frt tőke s járulékai erejéig a zálogjog a kérdéses ingatlanokra R. Ferenc javára bekebleztetett, valótlan tény, t. i. koholt követelést biztosító zálogjog jegyeztetett volna be a nyilvánkönyvbe, mindezeknél fogva vádlottakat a B. T. K. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettének vádja alól felmenteni kellett. (1886. évi november 3-án, 3,763. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét az ott felhozol indokokon felül még azért is helybenhagyja, mert a megtámadott kötelezvény alapján a 400 frt erejéig történt jelzálogi bekebelezés 1883. jnlius 23-án eszközöltetett, mig a végleges adás-vevési szerződés 1883. július 26-án jött létre, s igy a jelzálog előbbi keletű lévén, mint a tulajdonjog alapját képező szerződés, ez által a később szerzett jogra nézve sérelem nem is háromolhatott s igy a vádbeli cselekményben a B. T. K. 400. §-ának 2. pontjában körülirt közokirathamisitás alkatelemeit felismerni nem lehet. (1887. január 25-én 40,136. sz.) A m. kir. Curia: Mindkét alsó biróság Ítéletének megváltoztatásával R. Rozália és R. Ferenc vádlottak, mint társtettesek, a B. T. K. 400. §-ának 2. bekezdése szerint meghatározott okirathamisitás büntette miatt bűnösöknek mondatnak ki és ezért egyegy évi börtönre, az eljárási és rabtartási költségek szabályszerű megtérítésére Ítéltetnek; 1883. évi július hó 23-án 3,257. szám alatt eszközölt bekebelezés érvénytelennek mondatik ki, és sértett fél ezen iránybani igényeinek érvényesítésénél a telekkönyvi rendelet 153. §-ában meghatározott eljárásra, valamint egyéb kártérítési igényeivel a polgári perutra utasittatik. Indokok: Vádlottak beismerése és a kihallgatott jelen volt tanuk vallomása által kétségtelenül igazoltatott: miként a 400 frtról kiállított adóslevél oly alakban állitatott ki, minlha az már 1878-ban kiállítva biztosítékot nyújtott volna a követelés fenállására nézve, holott az 1882. év folyamán állíttatván ki, a kelet akként eszközölt előbbre való keltezésével tényleg valótlan. Minthogv pedig ezenfelül a tanuk és sértett fél vallomása által kétségtelen igazolt tény az is : hogy sértett D. Terézia a végleges adásvevési szerződés kötésénél vádlottakat az előttemező tanuk jelenlétében határozottan kérdőre vonta az iránt: terheli-e adósság a birtokot ? mégis vádlottak egyetértőleg a 400 frt fenállását nemcsak elhallgatták, sőt R. Rozália határozott nemmel Nyomatott a „Pesti könyvnvomda-résr. I felelt, R. Ferenc pedig ezt hallgatag megerősítette ; és utóbb akkor, midőn tudta, hogy ezen birtok már az 1881. évben kötött szerzö! dés alapján sértett fél tulajdonát kellett hogy képezze, mégis [ ezen valótlanságot, hogy neki testvére még az 1878. évről 400 frttal adósa maradt, tehát ezen adás-vevési szerződést megelőző prioritást igazolni célzó adóslevelet, pár nappal az átíratást meg• előzőleg bekebeleztette, vagyis egy valótlan tény telekkönyvi bejegyzését eszközöltette ; mely cselekmény követelésének biztosítása j végett, tehát jogtalan haszonszerzés céljából eszközöltetvén, a B. T. K. 400. §. 2. pontjában meghatározott okirathamisitás ismérveit magában foglalja. Ezekhez képest vádlottakat, mint a cselekmény együttes elkövetőit társtettesekként bűnösöknek kimondani és a bűnösség mérvéhez képest fenyíteni és a költségek megtérítésére kötelezni, valamint a jogsérelem következményeit megszüntetve, egyébként sértett felet további felszámított és még netán igényelt kárköveteléseivel a polgári perutra utasítani kellett. (1887 október 18-án 2,821. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Ha nz ügyvéd, még mielőtt a büntetö-birósiíg által josrerejüleg az ügyvédségtől elmozdittatott, önként le is mond az ügyvédségről és törölteti is magát az ügyvédek lajstromából, a fegyelmi biróság mégis köteles mindazon intézkedéseket megtenni, melyek megteendők volnának az esetben, ha az önkénytes lemondás előzőleg be nem következett volna. (1874: XXXIV. t.-c. 103. és 104. §-ai.) Az eperjesi ügyvédi kamara (1*87. dec. 20-án 208/F. 1*87. sz. a.): Sz Imre volt ügyvéd eperjesi lakos ellen folytatott fegyelmi ügyben határozott: Az Ítéletek tudomásul vétetvén, további intézkedés helye nem találtatik. I n d o k o k : Tekintettel, hogy Sz. Imre ügyvéd az ellene lefolyt bűnper megindítása alkalmával az ügyvédségről önként lemondott, magát az ügyvédi lajstromból kitöröltette, hogy továbbá a nagymélt. m. kir. Curia lű0/86. sz. a. hozott Ítélete, melylyel Sz Imre az ügyvédkedéstöl végleg elmozdittatik, évekkel később hozatott, mint annak az ügyvédi lajstromból való kitöröltetése eszközöltetett; tekintve végre, hogy ez oknál fogva az ügyvédi perrts 104. §-a intézkedésének foganatosítása tárgytalanná vált, a közlött Ítéletek, tartalmuk tudomásul vétele mellett az irattárba helyezeudök. Ezen intézkedés azért is indokolt, mert az ügyv. rts. 103. és 104. §-ának intézkedése oda irányul, miszerint az esetben, ha a biróság a 65. §. értelmében az ügyvédségtőli elmozdítást kimondta, az illető ügyvéd az ügyvédek lajstromából kitörlendő ; a fegyelmi eljárás megindítása azonban niucs megrendelve, mennyiben ez a 103. §. második kidezdése szerint csak egyéb az ügyvéd ellen inditott bűn- vagy rendőri ügyekbea hozott vád alá helyezési Ítélet közlése esetében van előírva. Ekként jelen esetben Sz. Imre ügyvédnek az ügyvédi lajstromból való kitörlése volna eszközlendö, mi azonban már előbb történt kitörlése folytán ezúttal már tárgytalanná vált. A in. kir. Curia (1888. március 10-én 109/fegy. 1888.): nz eperjesi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságnak határozata megváltoztatik és az 1874. évi XXXIV. t.-c. \l04. §-ában elrendelt intézkedésnek foganatosítása szükségesnek kimondatik, mihez képest az eperjesi ügyvédi kamara, annak foganatosítására utasittatik. Mert azon körülmény, hogy a panaszlott az ügyvédség gyakorlatától önként és pedig a m. kir. Curiának 160/186. sz. alatti Ítéletét megelőzőleg lemondván, magát az ügyvédi lajstromból kitöröltette, s igy a kitörlés körüli intézkedés szükségtelenné vált, az eljáró ügyvédi kamarát a fennebb idézett törvénycikk az ügyvédségtől való elmozdításnak a megjelelt hatóságokkal való közlése és közzétételére vonatkozó rendeletének teljesítése alól nem menti fel. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Csődök: Szongott Gerő csödiigyében dr. Fischer Lajos tmg. ezen tisztéről lemondván, helyébe Gajzágó Manó neveztetett ki tömeggondnokká. — Farbinger István e., bpesli keresk. és váltótszék, bej. máj. 7, félsz. máj. 26, csb. Wattay Dezső, tmg. dr. Sebes József. Pályázatok: A nyitrai tszéknél aljegyzői áll. márc. 30-ig.— A besztercebányai jrbságnál aljegyzői áll márc. 30-ig. — A kalocsai ts'.éknél Il-od Oszt. jegyzői áll. márc. 3l-ig. — Az eperjesi tszéknél aljegyzői áll. márc. 31-ig. — A bozovicsi jrbságnál alj egy zöi áll. ápr. l-ig. — A temesvári tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. l-ig. — A győri tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. ápr 3-ig. — A komáromi ügyészségnél kir. ügyészi áll. márc. 31-ig. — A beregszászi járásbíróságnál a 1 j e g y z ő i áll. ápr. 3-ig. — A nagyszebeni tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. ápr. 3-ig. — A nagytapolcsányi jrbságnál aljárásbirói áll. ápr. 3-ig. — A rózsahegyi tszéknél díjas joggyakornoki áll. ápr. H-ig. - A nyitrai tszéknél Il-od oszt. jegyzői áll. ápr. 3-ig. — A ! tasnádi jrbságnál díjas j o g g y a k o r n o k i áll. Sor. vény-társasácj'-nál. (Hold-utcza 7. szám.'