A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 13. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

IV JOG. 111 itt helyt nem foghat, mert a jelzálogos hitelezőt megillető jus offerendi a/, osztrák polg. törvénykönyvnek érvényben fennálló 462. §-ában nyerte szabályozását. 'Az 1881 : 60. t.-c. LX. §-a tehát ismétli az aptkv. vonatkozó rendelkezését, kiegészítve azt azzal, hogy a későbbi hitelező a beváltással ipso facto a korábbinsk elsőbbségét nyeri, a mi implicite magában foglalja azt, hogy a beváltási jog a telekkönyvi hatóság előtt és perenkiv ü 1 érvényesíthető. E felfogást támogatja továbbá a naturális ratio is, mert oly esetben, midőn a korábbi jelzálogos hitelező az Utána következőt a beváltási jog gyakorlásában akadályozza és az utóbbi jogát per útján kénytelen érvényesíteni, ebbeli jogának megóvására kénytelen lesz egyszersmind a sorrendi végzés ellen -— bármi alaptalanul is—felfolyamodással élni, csakhogy az árfelosztást feltartóztassa, ugy a mint ezt a kérdést felvető ügyvéd ur tette: ezt azonban a törvény bizonyára nem akarhatta, hanem a beváltási jog a telekkönyvi hatóságnál s peren kivul minden nehézsésr nélkül érvénvesithetö. II. Bálint Soma, ügyvédj. Adi'm. Nehánv észrevételt kívánok tenni a »Jog« 9-ik számában feltett kérdésre s a 11-ik számban erre vonatkozólag megjelent feleletekre. Tekintettel arra, hogy a kérdéses sorrendi tárgyalásnál személyesen befolytam, nehogy polemizálni látszassam, bevártam a 9-ik számban felvett zálogjogi elsőbbségi kérdésre vonatkozó feleleteket. Minthogy azonban azokból kiderült, hogy a kérdező által egyoldalúlag s hiányosan előadott tényállás csakugyan téves fejtegetésekre s téves következtetésekre szolgáltatott okot, az igazság érdekében kötelességemnek tartom ez ügyben ugy a hiányosan előadott tényállást kiegészíteni, mint a magam részéről is nézetemet röviden előadni. A tényállás azon része, hogy egy ingatlanra, a mely négy egyén tulajdonát képezte, első helyen 15,000 frt volt zálogjogilag bekebelezve, s hogy az ingatlannak csak egy negyed része, melyen a fenti összegen felül azután 3,000 frt is volt bekebelezve, adatott el birói árverésen, s a sorrendi tárgyalásnál a zálogjog egyetemlegességénél fogva az egész 15,000 frt soroztatott, való, s ez helyes és jogos ténykedés volt. Anule a kérdező ügyvéd ur két fontos körülményt mulasztott el megjegyezni. Az egyik az, hogy sem a sorrendi tárgyalást megelőzőleg sem annak tartama alatt a 15,000 frtos hitelezőt, illetve képviselőjét követelésének kifizetésével sem ő, sem más meg nem kínálta s illetve a végreh. törvény 190. §-a 4-ik bekezdésében foglalt beváltási joggal nem élt; a másik az, hogy a felfolyamodást legfőkép arra basirozta, hogy a 15,000 frtos hitelező a részére a vételárból jutandott összegnek, a birtokon teherként való további maradását vevővel szemben megengedte ; a mihez ennek szintén joga volt. Minthogy pedig a végreh. törvény 190. §-ának 4-ik bekezdése szerint a későbbi hitelező azon joggal, hogy az előző hitelező követelését beváltsa, csakis az árfelosztásig, vagyis a sorrendi tárgyalásig, élhet, s minthogy kérdező ügyvéd ur ezt nem tette, helyesen, jogosan és törvényesen eszközöltetett a sorozás, s kérdezőnek, illetve ügyfelének a beváltáshozi joga megszűnt, s csak az esetre éledhetett volna még fel, ha a sorrendi végzés, felfolyamodása folytán feloldatott, s új sorrendi tárgyalás elrendeltetett volna. — Ámde, mint azt kérdező ur is beismeri, ez be nem következett. Hanem ügyfele be nem várva a felfolyamodás elintézését, per útján magához váltván utólag a 15,000 frtos követelést, a sorrendi tárgyalás s végzés elleni felfolyamodását kérvényileg visszavonta, kérvén azt is : hogy ő lévén már most mindkét követelés tulajdonosa, miszerint a 15,000 frtnak csak egy negyed része soroztassék és utalványoztassék. Mi következik már most ebből ? Az, hogy a felfolyamodás vi-szavonása által a sorrendi végzés jogerős lett, s kérelmező kérelme fentemiitett második részének, hogy t. i. máskép történjék a sorozás, hely adható nem volt. Mindezekből világos, hogy itt nem egyszerű formahibáról van szó, de arról, hogy a későbbi hitelező törvény biztosította jogát annak idején nem érvényesítette ; hogy itt az eljáró törvényszék, mint telekkönyvi hatóság helyesen, jogosan, törvény- és szabályszerűen járt el, jogerős sorrendi végzéssel szemben sem más sorrendi végzést nem hozhatott, sem újabb sorrendi tárgyalást nem tűzhetett, s ezért sem szemrehányást nem érdemel, sem végzése jogosan meg nem változtatható. Kiki vigyázzon jogaira ! Medveczky Sándor, rimaszombati ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. Egyetemleges adóstárs litóajánlási joga. Egy vidéki bíróságnál következő érdekes eset fordult elő : A) hitelező végrehajtást vezet B) és C) egyetemleges adósok ellen azoknak külön-külön egyéni tulajdonátképező és-különböző tülekjvekben bejegyzett ingatlanaira. A végrehajtás folyamán Z?)-nek kizárólagos tulajdonát képező ingatlanára a hitelező árverést rendeltet; az árverésen az ingatlan eladatik. Erre C) a törvényes feltételek megtartása mellett utóajánlatot tesz. A bíróság C) utóajánlatát elutasítja azon indokolással, hogy C) egyetemleges adós ellen is végrehajtás lévén hitelező által vezetve, a végrehajtási törv. 169. §. szerint pedig »a végrehajtást szenvedő árverelő részt nem vehet<. igy utóajánlatot árverésen, mint sem tehet. Kérdés tehát, vájjon az egyetemleges adóstárs, ki ellen a hitelező szintén végrehajtást vezetett, tehet-e utóajánlatot adóstársának kizárólagos tulajdonát képezett és árverés alá került ingatlanára ? Leköteleznének, t. kartársaim, ha ezen kérdéshez, mely egyszerűnek látszik, minél behatóbban hozzászoknának. Dr. S. I, ügyvéd. Sérelmek.* A didergő igazságszolgáltatás. (Téli kép egy vidéki járásbíróság életéből.) Ha most véletlenül a mezőtúri kir. járásbíróság irodáiba belépni méltóztatnának, aligha zavarba nem jönnének az iránt, hogy hova tévedtek. Mint midőn nyáron a pincébe lépőt a kellemes hűs levegő, ugy árasztja el most dermesztő hidegével a bírósági irodába lépőt a szobák zord levegője, melyek már február 5-ike óta csak ugy kegyelemből, március 5-ike óta pedig épen nem füttetnek. Ennek folytán a személyzet fedett fejjel, felgyűrt gallérú téli kabátban didereg Íróasztala mellett s melengeti megdermedt kezeit, hogy néhány sort papírra tehessen. Furcsa kép ez aztán, mikor be-belép a »kir. hivatalba* egy-egy alázatos tudakozódó perlekedő fél s zavarodottan tekint szét, hogy talán átalakult a bírósági hivatal falusi csapszékké. Mert hát a lefolyt rendkívüli tél szigora nem kedvezett a túri járásbíróságnak sem s mint ez magánembereknél is mindenütt megtörtént, a kiszámított téli tüzrevaló február elején már a bíróságnál is elfogyott. A járásbiró jelentette ezt a törvényszéki elnöknek azzal, hogy a munka fenakadásának meggátlása céljából egyidőre a szükséges faanyagot beszerezte utólagos jóváhagyás reményében. Erre aztán jóváhagyás helyett azon értesítést kapta a jelentő jbiró, hogy ha elfogyott a fája, kérjen fát a minisztertől. A jbiró tehát jelentett a miniszternek. Azonban mig ez történt, elfogyott a jbiró által utólag beszerzett famennyiség is s az e célra kiadott 40 frton túl a jbiró saját risicójára nem akarván bevásárlást tenni, kénytelen fütetlenül hagyni a hivatalos helyiségeket s várni türelemmel, hogy a magas minisztérium kegyelme mikor fogja a didergő hivatalra jótékony melegét árasztani. Nem méltányolható eléggé a két birósági tagnak azon áldozata, hogy saját hivatalos szobáikat saját pénzükön bevásárlott tüzelővel fűtik, csakhogy az ügymenet fenakadást ne szenvedjen Nem tehetik azonban ezt a hivatalos személyzet többi tagjai, a kiknek otthonukban is csak kevés tüzrevalóra telik. Ok tehát kénytelenek a hideg irodában nyomorogni, mert nekik a hivatalos órákat kitölteniök muszáj. Arra azonban már nem muszájithatja őket senki, hogy dermedt tagokkal is dolgozzanak s igy hivatalban létüknek jóformán semmi értelme nincs. A mellett tehát, hogy ezen szánandó embereknek egészsége alapos megtámadtatásnak van kitéve s hogy őket majdnem 0-ra redukálódott működésükért is folyton díjazni kell, az ügymenet mégis majdnem egészen fönakad s ha még ez állapot soká tart, fönn fog akadni teljesen. Pedig már bíróságunk is kigázolt valahára a restantiák posványából s ha valami uton-módon még elérhettük volna azt, hogy a fél esztendőre nyert terminusok helyett legalább egy * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.