A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 13. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

112 A JOG. hónapra kaphattunk volna terminust, meg szerencséseknek is éreztük volna magunkat. Ugy látszik azonban, hogy a sors megirigyelte tőlünk, hogy már egy kissé rendbe jöttünk s a rendezés sisiphusi munkájál újra akarja kezdetni. Mert hát nem elég még a fentebb jelzett nevetséges és nyomorúságos állapot, hanem hogy a baj ne járjon magába, került annak egy másik párja is. Ugyanis volt a mezőtúri kir. járásbíróságnak két elaggott hivatalszolgája, a kik már jó ideje nyugdíjaztatásukat kérelmezték. A nyugdíjazás meg is rendeltetett és pedig a folyó évi március 1-ső napjától kezdődöleg s az ezt tudató magas rendelet megérkezett a bírósághoz március 1 én. A rendelet értelmében a szolgák márc. 1-én állásukból elbocsátandók voltak s tényleg el is bocsáttattak s a járásbiróság szolga nélkül maradt. Miután a szolgák nemcsak a bíróság hivatalos helyiségeiben végeznek teendőket, de a kézbesítéseket is teljesitik, a jbiró felirt a törvényszéki elnökhöz, hogy saját hatáskörében segítsen e furcsa helyzeten, erre azonban azon komoly hivatalos utasítást kapta, hogy ideiglenesen igyekezzék olyan egyéneket alkalmazni, kik kineveztetésük reményében annak bekövetkeztéig ingyen teljesítenek szolgálatot. Midőn azonban ezen komoly hivatalos utasításnak foganatot szerezni nem lehetett, feljogosittatott a jbiró arra hogy kisegítőül napdijast alkalmazhasson. Most aztán már van napdíjas. De ennek megnyeréséig annyira felhalmozódtak a kézbesítendő ügydarabok az irodákban, hogy az egy napdíjas, a terminusos darabok kézbesítésére sem elégséges. Másrészről pedig az értékek kézbesítése nem is adható ki, mert egy napdíjas kézbesítő megbízhatósága még sem olyan, melyért a bírósági főnök felelősséget volna hajlandó nyakába venni. Elképzelhető tehát azon eldorádói állapot, melyben most az ügyek és egyének a mezőtúri kir. járásbíróságnál vannak. S mindez miért? Mert igy kivárja a takarékossági politika. S gyanúm van, hogy megérjük, hogy a jegyzékváltásokkal eltelik az idő addig, a mikor már se fa, se rendszeresített szolga nem segit bajunkon. Akkor aztán ismét jöhet vagy háromszor miniszteri biztos vizsgálni, hogy constatálja az itteni szomorú állapotokat, hanem természetesen nem azért, hogy segítsenek rajta, hanem hogy az utókor számára megörökíttessék egy kötetre terjedő jegyzőkönyvben, hogy minő botrányos dolgok történtek anno de dato a mezőtúri kir. járásbiróságnál. így tapasztaltuk ezt az előző években ismételve megejtett miniszteri biztosi vizsgálatokból. Szilassy Pál, m -túri ügyv. Irodalom. Eszmék igazság-ügyi kérdések köréből, irta Török Zoltán budapesti ügyvéd és országgyűlési képviselő ; ára 50 kr. — Szerző ellensége a nagyhangzású szavaknak; a »rendszerváltoztatás« és »egységes conceptio« szerinte annyiféle, a mennyi a gondolkodó fő. Szükséges tehát a határokat, irányokat is kijelölni, melyekre az új rendszer fektetendő, ^jogszabályokkal könnyű egy nemzetet elárasztani, de elhibázott dolog olyanokat honosítani meg, melyek a nép felfogásával és szokásaival ellenkeznek«. Elég ebből ennyi, hogy megismerjük, miszerint szerző az ős, csakis a jogásznaturalisták agyában létező és általuk felfedezett magyar jog álláspontján áll és minden receptio ellensége, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a magyar nemzet teljesen kifejlett eredeti jogrendszert hozott magával és ezt a honfoglalás óta — a többi nemzetektől teljesen elzárt földrajzi fekvésénél fogva — egészen a legújabb időkig ősi eredeti alapon tovább is fejlesztette! Ily naturalistikus, a jogtörténeti fejlődéssel homlokegyenest ellenkező álláspontot egy fővárosi jogászirónak még akkor sem volna szabad elfoglalni, ha az egyúttal országgyűlési képviselő is. »Necsak szokásaiban — úgymond — maradjon magyar a magyar, de nemzeti sajátossága még jogfejlődésében is nyerjen praegnans kifejezést'« Érdekes volna szerzőt arra szorítani, hogy mutassa ki akár régi, akár újabb jogalkotásainkban azon intézményeket, melyek praegnansul nemzeti sajátossággal birnak és mutassa ki, hogy voltunk-e valaha azon fényes helyzetben, mely jogalkotásaink terén az eszmék kikölcsönzését fölöslegessé tette! Hogy szerző ezen előzmények után a büntetőtörvénykönyv fölött kegyetlenül pálcát tör, ez talán bizonyításra sem szorúl; szerző szerint az »nem folyománya a magyar jogfejlődésnek« (?!) I Merésznek elég merész ezen tétel, de mielőtt azt el is hiszszük, bizonyítsa be szerző, hogy létezik egy külön magyar büntetőjog, és hogy az semmiben sem utánzata a fennálló vagy fennállott külföldi codexeknek. Érzi is szerző, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, a bizonyítást tehát más alkalomra igéri. Könnyebb szerrel még alig szabadult valaki oly nehéz feladattól, minőnek az állított tétel bizonyítása Ígérkezik.— Csemegi után Kozma ! A gazemberekkel — szerző szerint — álhumanismus gyakoroltatik ; »mig a rabok ételeit kóstolgatják, meggyőződést szerzendők azok jóságáról és tápláló voltáról, mely többnyire jobb annál, a mit az erkölcsileg sülyedt s tökéletesen elzüllött egyének szabadságukban élveznek, míg megfelelő börtönökről gondoskodnak, addig a csavargókat és koldusokat bűzhödt, fogházaknak csúfolt üregekbe zárják, egy szobába annyit, a mennyi belefér«, stb. Ha mindezeket egy laikus mondja, semmi kifogásunk ellene, de egy gyakorlati jogásztól, honatyától és írótól csak jogosan követelhető, hogy legalább a főügyész utolsó jelentését és az abban körülirt börtönügyi viszonyokat tanulmányozta vagy legalább is figyelmére méltatta volna. De vájjon ily forrásból lehet-e reformeszméket várni, vájjon lehet-e a jelen röpirattal komolyan foglalkozni, arra naivabb kedélyektől várjuk a feleletet. Mi a magunk részéről a többi eszmék fejtegetéséről lemondunk. Báró Roszner Ervin válaszára. Irta Kováts Gyula kir. itélő táblai bíró, a m. t. akad. lev. tagja. Budapest 1888. Nagy 8° 45 11. — Báró Roszner Ervin 1887-ben megjelent »Régi magyar házassági jog« c. munkájában (mely mellesleg megjegyezve, a szakkritika jóindulatába nem igen bízhatott, mert a szaklapoknak meg nem küldetett) többrendbeli támadást intézett Kovátsnak 1883-ban megjelent jeles és közelismert házassági jogi munkája ellen. Ezen támadásnak egy heves irodalmi párbaj lön a következménye, melynél a távolabb állók csak azt az egyet sajnálhatták, hogy a küzdő felek egymás ellen nemcsak tárgyilagos, de nem mindig válogatott személyes argumentumokkal is harcoltak. De itt is Kováts mentségéül szolgál azon körülmény, hogy ő volt a támadott fél. Az ügy ezen kissé odiosus, a dolog érdemére nem tartozó és a nagyközönséget cseppet sem érdeklő oldalától eltekintve, csak örülhetünk ezen tudományos vitának, mert ugy Kováts »felelete«, mint jelenlegi »viszonválasza« érdembeni részükben valóságos remekművek és nagybecsű monographiák értékével bírnak a tárgyalt kérdéseket illetőleg. E szempontból ítélve, nincs a vitán semmi sajnálni való ; annak pedig őszintén örvendenénk, ha az egyetem jogi karának és tanácsának jelölése hússá és testté válnék és Kováts az őt joggal megillető egyetemi egyházjogi tanszéket mielőbb elfoglalhatná. r. I. Az egyházi közigazgatás kézikönyve, nélkülözhetlen útmutató lelkészek, bírák, ügyvédek, tanítók s egyházi ügyekben működő tisztviselők számára ; irta Eötvös Károly Lajos m. k. tanfelügyelő. I. kötet, 1. füzet (1—i ív). Budapest 1888. H o rnyánszky Viktor akad. könyvkereskedése. Ara 30 kr. — Szerző tételesen tárgyalja a magyarországi összes egyházak közigazgatási jogát mai érvényében ; magára a munkára, annak előrehaladottabb stádiumában még visszatérünk. Közigazgatási törvények és rendeletek kézikönyve, a fennálló törvényeket és rendeleteket magában foglalva, jegyzetekkel és hivatkozásokkal ellátva, irta Petrovszky- józset aradi kir. tszéki bíró. XVI. füzet, ára 80 kr. Arad 1888. Széchenyi irod. intézet. — Jelen füzet a véderőről szóló utasításokat, a honvédséget és népfölkelést tárgyazza. Vegyesek. A bndapesti ügyvédi kamara 1888. évi jelentése a f. hó 25-én tartandó közgyűlés előtt imént tétetett közzé. Az ország első kamarája 1887-ben 59 új ügyvédet jegyzett be és csak 40-et törölt. A szaporodás tehát a lefolyt évben még mindig 19, ugy, hogy a kamara jelenleg 809 taggal rendelkezik. Az ügyvédjelöltek száma 451-re rúgott, 10-el kevesebbre, mint az elmúlt évben. — A fegyelmi bíráskodás igen élénk volt | A lefolyt évben 144 ügyvéd ellen érkezett panasz. A kamara ügyésze 19 esetben hivatalból emelt panaszt. Fegyelmi eljárást 2(3 esetben rendeltek s , vizsgálatot 20 esetben ; 14 végtárgyaláson 7 esetben találtak ügyvédi vétséget A kamara panaszkodik, hogy az ügyvédek a kar ügyei iránt nem érdekI lödnek s közgyűléseken alig 14 tag verődött össze. Az új ügyvédrendtartási j javaslatot a kamara bizottságilag tárgyalja s rendkívüli közgyűlés elé fogja hozni véleményét. A kamara segélyalapját Rudnyánszky Ferenc 2,400 frtos | alapitványnyal gyarapította. A jelentés a jogi törvényhozás egyes műveiről is nyilatkozik. Elégtétellel veszi tudomásul az 1887. évi 18. t-cikket, mely az ügyvédi kart hivatáskörében kivette a rendészeti bíráskodás alól.