A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 13. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

110 JOG. let megnyitottnak tekintetik. (11. §.) Megegyez azonban ezen intézkedés az 1853-iki ideiglenes csödrendtartás rendeletével, mely szerint a csőd joghatálya akkor állott be, mikor a csőd hirdetmény az átalános csődbíróság törvényházára kifüggesztetett. (60. §.) Hogy melyik intézkedés célszerűbb, nem vitatjuk, egyfelől mivel positiv törvénynyel állunk szemben, s másodszor mivel ezúttal csakis az eljárási intézkedések hiányaira akarunk rámutatni. Hiányos a törvény itt a tekintetben, hogy nem lehet egész biztossággal az ide vonatkozó szakaszokból kivenni, tulajdonkép mi függesztendő ki, a végzés, vagy a csőd hirdetmény? A 88. §. megrendeli a bíróságnak, hogy csődhirdetményt bocsásson ki, s a 89. §. pedig kötelességévé teszi, hogy ezen hirdetményt azon a napon, melyen a csődnyitási végzés hozatott a szokott módon függeszsze ki és a megtörtént kifüggesztésről szóló bizonyítványt a csődiratokhoz csatolja. — Ebből azon helyes következtetés vonható le, hogy a csődhirdetmény függesztendő ki és ez elégséges, mivel a hirdetményben bentfoglaltatik a határozat is és mivel e tekintetben analógiát találunk a végrehajtási törvényben is, mely szerint ingatlanok elárverésénél, árverési végzést magában foglaló hirdetmény bocsáttatik ki. (1881. évi LX. t.-c. 117. és 153. §-ai.) A praxisban el is van fogadva azon helyes eljárás, hogy csakis a csődhirdetmény függesztetik ki. Ezen eljárás gyakorolta tik úgy a budapesti váltó- és kereskedelmi bíróságnál, valamint a vidéki törvényszékeknél. Hogy ez helyes, kitűnik abból is, hogy a curiai döntvényekben is a csőd joghatályának kezdete a csődhirdetmény kifüggesztése időpontjával beálltnak mondatik ki. Szembetűnőbb azonban a törvény hiányossága abban az esetben, ha a csődnyitást nem az első, hanem a másod, avagy harmadbiróság mondja ki. E tekintetben sehol semmi positiv intézkedés sem a törvényben, sem a birói ügyviteli szabályokban. Az 1. és 90. §-ok egybevetéséből sokan azon nézetben vannak, hogy ha a csődöt a másodbiróság mondja ki, a csődhatározatot ez függeszti ki az ő táblájára. Ezt megkívánja a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás reputatiója; mert nem lehet, hogy a joghatály csak hetek múlva kezdődjék, mely esetben az adós ingó dolgain túladhat, ingatlanait pedig érvényesen jelzálogokkal megterheli hitelezői megkárosításával. Ezen nézetet vallja Králik is, a csődtörvényhez irt kom mentárjában a 90-ik szakasznál. Ez elméletileg nagyon helyes és ezen nézet jogosultsága el nem vitatható. Ezen abnormis állapoton mindenesetre segíteni kell és lehet is segíteni a tételes törvény keretén belül, a birói ügy viteli szabályok e tekintetbeni módosítása által. kabátja zsebén meg nem cselekedhetett, azt megcselekedte Mosche Einhand az ő félkarjával, az ő egyetlen balkezével; balkezével egy fogással kiszedte a 20,000 frtot az ügyvédsegéd zsebéből a nélkül, hogy az észrevette volna. A többi tolvajok mind, vele mint fővezérökkel, előre megállapított terv nélkül jöttek volt a brünni vásárra, hogy ott esetleg »üzleteket« csináljanak. Együtt mentek el a bankfiókintézethez, ott a kifizetési asztal körül mesterségesen egy kis tolongást idéztek elő és ezen pillanatot legügyesebbjeik nek, Mosche Einhand-nak fel kellett használnia. A bécsi rendőrség teljesen kiderítette az esetet; az ellopott pénzösszeg megkerült. A vádlottak mind elitéltettek. Mosche Einhand, a vezér 9 évi súlyos börtönbüntetésre Ítéltetett, cinkostársai részesedésük arányához képest 2 - 9 év között váltakozó börtönbüntetéseket kaptak. A fenyítő jogszolgáltatás elérte célját. — De ki kárpótolja a szegény ügyvédsegédet hosszú, kínos szenvedéseért, egy tönkretett életért ? ! A bűnös, mikor először fogságba ejtetik, ugy döngeti, marja börtöne rácsozatát, mint a szabadságától megfosztott oroszlán ketrecét. Mily érzelmek kelhetnek azonban még csak az ártatlan kebelében, kinek igaz szava hitelre nem talál, kilátja, mint szövődnek körülötte a hamis bizonyítékok, a téveteg emberi feltevések egy eltéphetlen és öt kérlelhetlenül fogva tartó és meggyilkoló hálóvá?! És ha nem tör ki az egyenetlenség a valódi bűntettesek között, ha az árulás nem segiti az igazságszolgáltatás közegeit, akkor ma egy gaz tettes sirját jelezné azon halom, mely alatt egy becsületes, derék ember, egy martyr aluszsza örök álmát! Es a martyrság tartana még mai napig, — viselné azt a szegény ártatlan halott helyett az ö szerencsétlen családja, a > sikkasztó* maradékai! Megrendítő eset ez, mely intő szózatúl szolgáljon azoknak, kik a földi igazságot szolgáltatják! A törvény hézagait itt mulhatlanul pótolni kell. Azt nagyon egyszerűen lehet keresztül vinni egy néhány szakaszból álló, a birói ügyviteli szabályok kiegészitésekép kiadandó miniszteri rendelettel. A csődtörvény 86. §-ában említett végzések elleni felfolyamodásokra nézve rendelendő volna, hogy azok a másodbiróságnál beérkezésük után 3 nap alatt adassanak elő és az előadás utáni napon az elsőbirósághoz a végzés már leküldessék; e szerint eléretnék az, hogy a csődnyitási kérés folytán hozott másodbirói végzés — a kérés beadásától számítva — 14 — 15 nap múlva foganatosítható lenne. Ezen idő alatt az érdekek veszélyeztetve nem lennének. Ezen eljárás lehetséges, mert az ily ügyek ezen stádiumban nem bonyolultak, s nem fontos jogi kérdések eldöntése forog szóban. Ezen stádiumban a másodbiró egy pár óra alatt áttanulmányozhatja az ügyet és véleményét s a kiadványozási tervet elkészítheti. S miután a törvény 92. §-a a távirati értesítést is acceptálta, az is megtehető, hogy oly esetben, mikor a másodbiróság az elsőbiróság megváltoztató végzésével szemben, csődelrendelő végzést hoz, azt röviden az illetékes törvényszéknek azonnal a tanácsülésből megtáviratozza, s ez a tudató végzést táblájára kifüggesztvén, a csőd joghatálya ezen nappal fog kezdődni és a késedelmes leírásból hátrányok nem fognak származni. Ezen újítás könnyen keresztül vihető s azt hiszem a mostani ügymenetben beilleszthető. — A mi által sok méltányos panasznak eleje vétetnék! A csődeljárásban hozott határozatok ellen felfolyamodásnak I van helye a harmadbirósághoz, oly esetekben, mikor a másodbiróság az elsőfokú határozatot megváltoztatja, ha csak a törvény a további jogorvoslatot ki nem zárja. )( A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez. I. A »Jog« 9. számában felvetett kérdés egyszerűbben ekkép formulázható : mely időpontig gyakorolható a jus offerendi? Krre a törvény világos feleletet nyújt, a mennyiben a végrehajtási törvény 190. §-a 4. bekezdése szerint »a későbbi jelzálogos hitelezőknek jogukban áll az előttük levő jelzálogos követelést az árfelosztásig készpénzzel kifizetve magukhoz váltani«. Mindaddig tehát, míg az árfelosztás meg nem kezdetett, a beváltás joga akadálytalanul gyakorolható, akár emelkedett már jogerőre a sorrendi végzés, akár nem. Kétségtelen tehát, hogy a felhozott concret esetben a későbben bejegyzett hitelező idejekorán érvényesítette beváltási jogát és a telekkönyvi hatóság elutasító végzése nyilván helytelen még az esetben is, ha a sorozás megváltoztatása iránti kérelem a sorrendi végzés jogerőre emelkedése után, de a kifizetés megkezdése előtt terjesztetett volna elő. A mi azonban engem meglepett, a kérdést intéző előadásában foglalt ama megjegyzés volt, hogy ö az engedmény kiadása iránt a besztercebányai kir. törvényszék előtt külön pert tett fo-. lyamatba. Erre szerény nézetem szerint semmi szükség nem volt Mert a 190-ik §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés kétségtelenül azt fejezi ki, hogy azon jelzálogos hitelező, a ki valamely követelést bevált, a beváltott követelés tekintetében a hitelező jogaiba a törvény erejénél fogva lép. Ha a korábbi hitelező az engedményt kiadni vonakodik, ez a jogátruházást nem hátráltatja, mert az engedményi okiratot a törvény rendelkezése pótolja. Ha a korábbi jelzálogos hitelező a beváltási összeget sem akarja felvenni, annál kevésbé az engedményt kiállítani, a beváltási jogával élő jelzálogos hitelező kétségtelenül jogosítva van — habár a törvény ezt világosan nem mondja is — a beváltási öszszeget a telekkönyvi hatóságnál birói letétbe helyezni. A későbbi jelzálogos hitelezőnek elég tehát az előtte levő jelzálogos követelésnek általa történt kifizetéséről szóló nyugtát a telekkönyvi hatóságnál bemutatni, vagy ha a fizetés elfogadása vagy nyugta kiállítása megtagadtatik, ugyanott a követelési összeget birói letétbe helyezni, vagy végre a sorrendi tárgyalás alatt, avagy a vételár felosztási határnapon a felosztás megkezdése előtt a bíróság közbenjöttével és előtt a beváltást eszközölni: ezzel ipso jure a korábbi hitelező jogaiba lép. E felfogás helyessége mellett vall ama feltűnő körülmény is, hogy a végrehajtási törvény a beváltás hatályát oly részletesen szabályozza, a mi pedig az anyagi jog körébe vág. Azon ellenvetés, hogy ezt a végrehajtási törvény codificált magánjogi szabványok hiányára való tekintettel teszi,