A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 12. szám - Ellentétes büntető birósági itéletek s az összetett bizonyitékok

ÍL J Ausztria és külföld. Az osztrák polgári perrendtartás reformja. Azon heves politikai pártküzdelmek közepette, melyeket Liechtenstein herceg- iskolai törvényjavaslata előidézett és melyek az érdeklődést a közélet minden más mozzanatától elvonják, az osztrák igazságügyminiszter f. é. január 27-én egy igen fontos törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, mely a polgári peres eljárás reformját célozza. Reánk, magyar jogászokra, két szempontból bir e javaslat kiváló érdekkel. Egyrészt azon gyakori érintkezésnél fogva, melyben gazdasági téren az osztrák tartományokkal állunk, az osztrák törvénykezés önmagában is jelentőséggel bir reánk nézve. Másrészt pedig polgári perrendtartásunk reformálásának küszöbén állván, az osztrák reformjavaslat megérdemli figyelmünket, mivel számos kérdés, a mely a megalkotandó polgári eljárás tekintetében jogászainkat foglalkoztatja, abban megoldást talál. Az osztrák törvénykezési eljárás nem kevésbbé szorul reformra, mint a mienk. Alapját II. József császárnak 1781. évi pátense képezi. Ugyancsak II. József szabályozta még a bánya- és kereskedelmi bíróságok előtti eljárást. 1874-ben ezen régi eljárási szabályok már nagyon elavult része novellaris úton meg lett változtatva. Ezen általános rendes eljáráshoz hozzájárul a különleges eljárási szabályok egész halmaza. Ezek közül a sommás eljárást, a közjegyzői okiratokon alapuló eljárást, a bekebelezett tartozások behajtása körüli eljárást és a biztosítási végrehajtást; a birtokháboritási perekben, bérleti és haszonbérleti, házassági, kereskedelmi és váltóügyekben követendő eljárást külön pátensek és rendeletek; az iparügyekben, bírói hivatalnokok elleni kártérítési ügyekben, kisebb polgári peres ügyekben követendő és az intési eljárást külön törvények szabályozzák. Elképzelhető, hogy ezen egymást kiegészítő, módosító és megszüntető régi és új törvények vegyüléke, a melyekbe még az anyagi jog egyes szabályai is zavarólag befolynak, nagy nehézségeket okoz. És elképzelhetjük azt is, hogy II. József korabeli törvények, bármily kitűnők voltak is akkor, ma már nem felelnek meg többé az élet követelményeinek és az annyira fejlett perjogi tudománynak. Nagyon csodálkozunk tehát, hogy osztrák szomszédaink ezen viszás helyzetet egységes és egyöntetű perrendtartási munkálattal nem szüntetik meg, hanem beérik a hibáknak novellaris uton való részleges javításával. Ez uton halad a jelen javaslat is, mely a sommás szóbeli eljárást újonnan szabályozza azon járásbíróságok előtt, melyek első folyamodású törvényszék székhelyén vannak, Miután a javaslat a Bécsben, Prágában és Triestben levő 3 bagatellbiróságot kereskedelmi ügyekben járásbíróságokká alakítja át, mivel továbbá a fent emiitett járásbíróságokon kívül kereskedelmi ügyekben minden városi delegált bíróság e törvény szerint fogna eljárni, — ezen új törvény valamennyi kereskedelmi ügyre is kiterjed. Tárgvilag kiterjedne az ezen javaslatban körülirt eljárás azon perekre — a mennyiben a bagatelleljárás alá nem tartoznak — a melyeknek tárgya járulékok nélkül 500 frtot felül nem haladó meghatározott pénzösszeg, vagy más dolog, a melyért azonban felperes alternative 500 frtot meg nem haladó összeget kész elfogadni. Nem vonhatók ez eljárás alá a váltóügyek, továbbá azok, melyek a birtokbiróság hatáskörébe tartoznak, amelyek közjegyzői vagy más köziratokon alapulnak és végre a bérleti és haszonbérleti ügyek sem, a mennyiben nem kizárólag bér vagy haszonbér behajtására irányulnak, — a melyeknél az eljárás külön rendeletekkel van szabályozva. .Minden korlátozás mellett is a javaslat e szerint felöleli a peres ügyek legnagyobb és legfontosabb részét. Dacára annak, hogy a javaslat az eddigi általános törvénykezési szabályokat fogadja el névleg alapul, tényleg teljesen átalakítja az egész eljárást és különösen a bizonyítási eljárás és a felebbvitel tekintetében teljesen szakit a régi, hagyományos elvekkel és új, a tudomány radicalis irányát követő rendszert állit fel. Nagyon megkönnyíti ezt azon körülmény, hogy Ausztria egy sok tekintetben kitűnő, kipróbált eljárási törvényt bir az 1873. évi bagatelltörvényben. Az egész új eljárás az első- és másodfokú bíróságok előtt ebből van merítve. Az elsőfokú bíróságoknál az eljárás majdnem ugy van szervezve, mint nálunk a sommás eljárásnál. A bizonyítási eljárás a bizonyitékok szabad mérlegelésének elvét a legszélsőbb következményekig fogadja el. Az egész törvényes bizonyítás elmélete megkötöttségével és a bizonyitékok mathematikai mérlegelésével a lomtárba kerül. (Folyt, köv.) Dr. Fodor Annin, ungvári ügyvéd. oa. 103 Sérelmek.* A pestvidéki ügyész utasításai tárgyában. Dr. Révai Lajos társszerkesztőnk által a főügyész úrhoz a sérelmi rovatban intézett nyilt kérdésre következő válasz érkezett: 2,641/F. ü. 1888. szám, A »Jog« folyó évi 9-ik számában hozzám intézett nyilt kérdésre van szerencséin válaszolni, hogy: 1. Nem birtam tudomással a pestvidéki kir. ügyész oly utasításáról, mely szerint az alügyészeknek a végtárgyalás alkalmával a vádtól clállaniok és az eljárás beszüntetését inditványozniok nem volna szabad mindazon ügyekben, a melyekben az ügyészség részéről a vizsgálat befejezése után vádinditvány tétetett. 2. Hivatalos uton meggyőződést szereztem magamnak a felől, hogy ily utasítás nem is adatott soha. Ellenkezőleg a jelenlegi kir. ügyész itteni működése idejéből, már is több oly esetet találtam, a melyekben a tárgyaló alügyészek a főtárgyalás eredményének megfelelően az emelt vádat elejtették. Midőn ezekben válaszomat megadom : engedjék meg, hogy egyúttal becses lapjuknál-, érdekében és a kir. ügyészség alaptalan megtámadásának lehető megelőzése végett — tisztelettel értesíthessem, hogy a kir. ügyészséget, vagy a büntető jogszolgáltatást érdeklő kérdésekben bármikor előlegesen is szívesen szolgálok fölvilágositással. Kiváló tisztelettel maradtam Budapest, 1888. március hó 11-én. Kozma Sándor s. Á\, kir. főügyész. Bírósági viszonyok. ** A »Jog« f. évi 9. számában a »Birósági viszonyokról« szóló közlemény utolsó előtti bekezdésében dr. Görgey Sándor kir. albiró nekem is kívánt juttatni néhányat ama »kapavágásokból«, melyekkel a »birói kar szellemi és erkölcsi erejét megizmositani« szándékozik s e végből a jelzett helyen a vádak egész sorával ront nekem. Ezen a birósági személyi viszonyok történetében teljesen szokatlan támadással szemben egyelőre nem tehettem mást, mint hogy a tek. szerkesztőség által is provokált vizsgálat sürgős megindítását illetékes helyen a magam részéről is szorgalmaztam, a hírlapi polémiától pedig már azon szolgálati viszonynál fogva is, melyben a cikkező albiróval állok, lehetőleg tartózkodtam. Mindazonáltal, nehogy addig is, mig a megejtendő vizsgálat az ellenem emelt vádak tekintetében a valódi tényállást kideríti, hallgatásom becses lapja tisztelt olvasói által félremagyaráztassék, a nélkül, hogy a felhozott vádakkal külön-külön és részletesen foglalkozni szükségesnek tartanám, kénytelen vagyok a hivatkozott cikknek reám vonatkozó részére két észrevételt tenni. Az egyik az, hogy én 16 évi birói hivataloskodásom alatt a díjak és költségek megállapításánál ép ugy, miként az alám rendelt hivatali személyzet cselekedeteinek a megítélésénél mindenkor a törvény, törvényes rendelet és szokás alapján és a birói gyakorlat és az igazságszolgáltás érdekének figyelembe vétele mellett birói meggyőződésem és lelkiismeretem szerint jártam el. Mindaz tehát, a mit ezzel ellentétben a cikkíró részint kifejezetten állit, részint csak a sorok között sejtet, a tényeknek szándékos és tendenciózus elferditésén alapuló gyanúsítás, melyet ezennel visszautasítok, mert én az új végrehajtóval szemben nemcsak a díjak tárgyában, de akkor is, midőn a miatt a kérdéses »hamis jegyzőkönyv« miatt nekem jelentés tétetett, ép oly szigorral bántam el, mint a minőre utóbb cikkező albiró renitens magaviselete kényszeritett. A másik észrevételem a »pénzkölcsönzéssel foglalkozó intézetre* vonatkozik és abban áll, hogy az az intézet, a melynek én »feje« vagyok, tulajdonképen »az osztrák-magyar általános tisztviselő-egylet pancsovai takarék- és előlegező szövetkezete«, melynek célja tudvalevőleg nem a pénzkölcsönzés, hanem a hivatalnok viszonyainak megfelelő apró tőkegyűjtés és a megszorult egyleti tagoknak előlegekkel vagy kölcsönökkel való segélyezése. Minthogy ennek az egyletnek tagja az alapszabályok szerint csak * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ** Helyt adtunk ezen ellennyilatkozatnak is és várjuk immár az igazságügyminiszer ur által megindított vizsgálat eredményét. A szerkesztőség.