A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 11. szám - A zsidó irás és aláírás váltójogi érvényéről

a JOG. 95 lativá nem szavaival, hanem kizárólag gondolatával foglalkozik, mig tehát az interpretatio feladata annak kifürkészése s kimutatása, a mit a törvényhozó a törvény által valóban akart és gondolt, addig a hasonszerííség oly esetekkel foglal kőzik, melyekre az nem is gondolt.9 A törvény és jog hasonszerüsége között e tekintetben semmi eltérés nincsen, az egész különbség, mely közöttük fcnáll, csak az, hogy az első szerint a határozott törvény a fenforgó okok azonosságánál fogva valamely hasonló esetre'terjesztetik ki (ubi eadem legis ratio idem, eadem legis dispositio); a második ellenben az összes törvényhozás szelleméből, általános elveiből levont szabályt állit fel a törvényben meg nem érintett esetek eldöntésére. E nézpontból kiindulva, mindjárt azon kérdés támad, vájjon az analógia doctrinaUs szempontból alkalmazható-e helyesen a speciális jognál is épen ugy, mint az általános jognál, a körülmények, melyek között ennek gyakorlata végbe megy, "egyiknél is, másiknál is ugyanazok? erre tagadólag kell felelnünk; mert a különös jog a személyek, a dolgok s a jogviszonyok speciális osztályára alkotott jog lévén, midőn valamely jogeset ennek szabályozási körébe — habár különben beillenék is — bele nem foglaltatik, sohasem lehetünk biztosak a felöl, vájjon nem szándékolt a-e azt akként a törvényhozó, hogy ez esetet a kivételes jog dispositiója alól kivonja és az általános szabály rendelkezése alá subsumálja; hiszen egy és ugyanezen célt többféle módon lehet elérni. Erre utal azon római jogi elv: »quod contra rationem iuris receptutn est, non est producendum ad consequentias«, melyet újabb jogfejlésiiuk is teljesen befogadott és melytől épen ezért önkényszerüíeg eltérnünk nem szabad.10 Ézeliből láthatjuk, miként az ellennézet, mely a zsidó irás és aláirás váltójogi érvényességeért sikra száll, elméletileg nem igazolt nemcsak, de sőt a theoria irányelveivel is határozott, világos confusióba jut. A mi végül jelen kérdés gyakorlati oldalát illeti, azt beláthatja mindenki, hogy a szóban levő irásnem váltójogi érvényének elismerése a gyakorlati élet igényeinek, követelményeinek sem felel meg, miután az sok helyütt, különösen áz alföldön csaknem a rántások közé tartozik; a váltó-üzletnek nyilván célja lévén a váltó gyors és pontos realizálása, ezt a zsidó irás használata nem hogy elő nem segiti, hanem egyenesen hátráltatja is (olyan esetben különösen, midőn az ily minőségű váltó keresztény egyén kezére kerül.) Ezzel e kiváló elméleti, ugy mint gyakorlati jelentőséggel biró jogi kérdés lényeges momentumaira nézve nézetünket kifejtvén, befejezzük előadásunkat azon óhajjal, hogy nagyon kívánatos lenne, ha a t. jogászközönség az eszmék tisztázása végett az eszmecserét fölötte tovább folytatná, hogy igy a szőnyegen levő tárgyat véglegesen tisztázhassa. A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez. (Felelet a »Jog« 9. számában tett kérdésre.) I. A »Jog« folyó évi 9-ik számában fenti cím alatt Petro József miskolci ügyvéd ur által felvetett kérdéshez pár sorban nyilatkozni kívánok. Az előadott tényállás az. hogy egy ingatlaura, mely többek tulajdonát képezi, első helyen 15,000 frt s jár. iránt van a zálogjog bekeblezve, mely összeg az egész ingatlant terheli. Második helyen van bekeblezve a birtok egy nagy részének tulajdonosa ellen, tehát a birtoknak csak egy negyedrészére a kérdést feltevő ügyvéd ur ügyfelének 3,000 frt iránti követelése. Ezen 3,00 > frt behajtása érdekében az egy negyedrész elárvereztetik s elkél ti,701 frton. A sorrendi tárgyaláson az első egyetemleges zálogjoggal biró hitelező kérte a bejött vételárra a végrehajtási törvény 190. §-a 3-ik bekezdése értelmében bírt jognál fogva az egész 15,000 frtot és járulékait soroztatni. Ezt természetesen a kérdést feltevő ügyvéd ur (felteszem) ellenezte és kijelentette, hogy a hivatkozott törvényszakasz értelmében azon jogával kíván élni, hogy az egyetemleges jelzálog"-1 követelést készpénzzel kifizetve, magához kívánja váltani. K/t azonban az illető hitelező elfogadni nem akarván, a pénz felvé,J Ez iránt vessd össze U n g e r System lil, s köv. lapját; B e r g e r Kritische Beitrage des Oesterreichisen Privatrechls !)5 s következő lapjai ; Bozóky a romai jogi »Pantectak •-nak 27. lapjának 1-ső jegyzetet stb 10 L. erre nézve Herczegh id. m. 57. lapját. Bailtner Oszt. ált p. tvvkv. általános tanaiban; Bozóky id. m. citált helyét. telére és az engedmény kiadására per útján kényszeritette s ezen az úton-ügyfele az engedményhez hozzájutván, azt telekkönyvileg is érvényesítette. így állván a dolog, azt nem értem, hogyan hozhatott a kifizetési sorrend kérdésében az illető törvényszék mint telekkönyvi hatóság érdemleges végzést ? Ezt nem tehette, mert ügyfelének a 190. §-on nyugvó jogának per útján való eldöntését okvetlen be kellett volna várnia s ha mégis hozott, a felfolyamodás helyes volt s ezt mindenesetre kár volt visszavonni, mert a sorrendi végzés megsemmisítése oly kézzel fogható, mint kétszer kettő : négy. Alaki hibát követett el tehát — szerény véleményem szerint — a kérdést tevő ügyvéd ur is. meg a törvényszék is. De a felfolyamodás visszavonása szempontjából birálva a dolgot, való igaz, hogy a hozott sorrendi végzés jogerős. Ha tehát anyagi igazait elveszti, csak épen alaki hibának tulajdonithatja. A felfolyamodás visszavonását magában foglaló kérvényre azonban, melyben a 15,000 frtos jelzálogos hitelező engedményezett jogai alapján új tárgyalást kért, a törvényszéknek az újabb tárgyalást véleményem szerint mégis el kellett volna rendelni és nem elutasító végzést hozni, a többi tulajdonos társak érdekében is s ha a kir. ítélő tábla ekként fogja fej a dolgot s a konkrét esetből kiderül az, hogy az ügyvéd ur ügyfele nevében a magához váltási jogát érvényesíteni kívánta, — a sorrendi végzést fel fogja oldani és új sorrendi tárgyalást rendel s ekkor az ügyvéd ur által a felfolyamodás visszavonásával elkövetett alaki hiba reperálva lesz. De ha a tábla elfogadja azt az álláspontot, hogy a hozott sorrendi végzés jogerős, akkor ügyfele követelését elvesztette és tisztán csak alaki hiba miatt. Hogy érdemileg ezen kérelmének, mely szerint a végrehajtási törvény lW. §-ában megadott jognál fogva a 15,OU0 frt követelésnek aránylagos és részletes sorozását kívánja, — hely adandó, — az vita tárgyát nem is képezheti, mert ezen törvényszakasznak ez volt a célja, a mint ezt Dr. Imling Konrád kir. táblai biró ur »A végrehajtási törvény magyarázata« című munkájának 350—351. lapjain érdekesen ki is fejti. A kérdéses ügyben tehát csak alaki hibákról lehet szó, — s hogy ezek kérdező ur anyagi igazai javára helyrehozhatók-e, kérdóses- Serly Antal, budapesti ÜK atjár.Ulnró. 11. A kérdés a telekkönyvi végzéssel összehasonlítva nem egészen tiszta, mert ugy látszik az egyetemlegesség kérdése a zálogjog, illetve az elsőbbség kérdésével van összekeverve. Egyetemlegesség alatt az értetik, hogy több személy bizonyos jogi kötelezettségnek teljesítésére kölcsönös felelősséget elvállalt, a jelzálogos hitelezők egymás irányában pedig semmi kötelezettséggel nincsenek, mert elsőbbségük a nyilvánkönyvi bekebelezés sorrendje által van megállapítva — e szó egyetemlegesség jelen esetben nem jól van megválasztva, a mennyiben a feltett kérdés szerint nem az egyetemlegesség, hanem egyszerűen a zálogjog, illetve elsőbbségi kérdés forog szóban. Zálogjogi egyetemlegesség az ingatlan tulajdonosát illetve oly ingatlan vagyonát terheli, mely külön álló több telekjegyzőkönyvekben van felvéve és ezekre ugyanazon egy jelzálog van bekebelezve, nem pedig mint ez esetben a midőn külön rangsorozatú zálogjog tulajdonos társ hányadát terheli. Végrehajtató mint a 2-dik jelzálog tulajdonosa az ingatlanság 1/l részbeni tulajdonosa ellen vezetvén végrehajtást, e birtokrész elárvereztetett — mikép magyarázható tehát a tkvi hatósági végzés indokainak e kitétele »ha biztosított követelése még el nem árvereztetett«, hiszen itt nem a jelzálog tulajdoni jog — hanem az ingatlanságnak elárverezéséről van szó — itt valószínűleg stiláris vagy sajtóhibával állunk szemben, mert az 1881. évi LX. t-e. 190. §-a szerint a kommá jel nem a »került«, hanem »más ingatlant^ szó után beillik, — mert ennek hiányával a végzésnek érintett kitétele ugy értelmeztetik, mintha a zálogjog maga került volna árverés alá. Továbbá a végzésben az mondatik, hogy »a sorrendi végzés jogérvén) csen meghozatott« ez is, a mennyiben nem tollhiba, téves kifejezés, mert jogérvényes végzést hozni ösmeretlen dolog, a jogérvényesség a törvény által megengedett jogorvoslati határidőnek eredménytelenüli elteltétől feltételeztetvén, bármilyen végzés annak hozatalakor még nem jogerős, tehát jogerős végzést hozni absolute nem lehet. Szerintem a végrehajtatónak és későbbi első helyen bekebelezett zálogjogi tulajdonosnak joga volt a sorrendi tárgyalásnál