A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 11. szám - A zsidó irás és aláírás váltójogi érvényéről

96 előterjesztett azon kérelmétől elállani, miszerint az egész I5,ü0ü frt soroztassék, mert saját jogával rendelkezvén, a mennyiben a beváltott követelés tekintetében a hitelező jogaiba lépett és mert ezen kérelmét a vételár felosztási birói tervnek jogérvényességre emelkedése előtt terjesztette elő, mert továbbá ezáltal jogsérelem senkire nem háramlik s mert végre, ha végrehajtató a felosztási birói terv ellen felfolyamodott, sem az, sem az ezzel állítólag megalapított elsőbbség jogerőre nem emelkedett, a mennyiben egy későbbi bírói cselekmény az azt megelőzőnek jogérvényessége előtt jogerőre nem emelkedhetik, sorrendi tárgyalás után következik a vételár felosztási birói terv, mielőtt tehát ez utóbbi jogérvényre nem emelkedett, az elsőbbség még jogérvényesen megállapítva nincsen. Az 1881. évi LX. t.-c. 190. §. 4. bekezdésének azon kitétele, hogy »a későbbi jelzálogos hitelezőnek jogában áll az előtte levő jelzálogos követelést az árfelosztásig magához váltani«, máimagában foglalja az előtte lévő hitelező jogutódjának az ez iráni rendelkezési jogát, miáltal ennek jogérvényre emelkedéséig az önálló szabad intézkedés is javára biztosítva van, tehát a vételár felosztási birói terv jogerőre emelkedéséig joga van a sorrendi tárgyalás alkalmával tett előterjesztését módosítani. A végzésnek azon szavai »később a vételár kifizetése alkalmával már jogérvényesen megállapított elsőbbségéről« oly homályosak, hogy azok teljességgel nem érthetők, szemben azon ténnyel, hogy a kifizetés állal és alkalmával semminemű jog meg nem állapitható, mert a kifizetés a végrehajtási eljárásnak utolsó mozzanatát képezvén, addig már a per tárgyára vonatkozó minden jogi kérdések megoldást nyertek. Molnár László, királyi aljárásbiró Lippún. Nyilt kérdések és feleletek. I. (Kérdések a közjegyzői rendtartásra vonatkozólag.) l.Az 1880: LI. t.-c. ll. §-ának x) pontja szerint »a feleknek valamely hivatalos cselekményről egyszerű értesítése, vagy arra való meghivásáért« a közjegyző állandó munkadíja 20 kr. Az 1886: VII. t.-c. 33. §-ának utolsó bekezdése csak az 1880: LI. t.-c. 22. §-át helyezte hatályon kívül. Kérdés: fennálló é az 1880. LI. t.-c. 11. §-ának x) pontja s ha igen, a hagyatéki tárgyalásokra meghívó idézvény kibocsátásáért megilleti-e a közjegyzőt az állandó díjul meghatározott 20 kr. ? 2. Az 1880 : LI. t.-c. 23. §-a szerint tartozik a megbízó hatóság, illetve »köteles« a hagyatéki díjakat a közjegyző eljárásáról szóló jelentésnek beadásától számított 15 nap alatt megállapítani. Ha e világos törvény dacára mégis megtörténhetik, hogy a megbízó hatóság a díjakat nemhogy hónapok, de évek múlva sem állapítja meg, ez ellen mi a jogorvoslat ? 3. Miután egy felmerült eset alkalmával a nm. belügyminisztérium az 1886 : VII. t.-c. 33. §-ának 7. k) bekezdésében emiitett kapcsolatos cselekmények meghatározása tekintetében is közbevetett felebbezésemnek — e részét hallgatással mellőzte : kérdem igen tisztelt kartársaimtól, melyek azok »a hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan össze nem függő, egyéb, habár kapcsolatos cselekmények, melyeket a közjegyző a 32. §-ban meghatározott díjért teljesíteni nem köteles ? Zagyva Lajos, kit: közjegyző, Mezőtúron. II. Megfosztható-e Magyarországban végrendeleti végrehajtó, e hivatásával összekapcsolt jogok és kötelezettségektől közigazgatási uton, vagyis — biróság kivételével — más bármily hatóság vagy hatalom által ? Több ügyvéd. Sérelmek. Hát mi az igazság a beregszászi kir. járásbíróság körül? Ezen becses lapok 8. számában Naményi Koncz István beregszászi ügyvéd, a beregszászi kir. járásbíróság vezetője, Szarka László járásbiró urat oly színben igyekezett feltüntetni, mint a kinek hivatalos működése kifogás alá eshetnék. Ezzel szemben az igazsághoz hiven a következőket kell registrálnom : Cikkírónak fellépése itten megyeszerte ugy a jogász körökben mint a distinguált közönségben mély megillelődést, megbotránkozást idézett elő, mert sértő állításai nem felelnek meg a valóságnak és mindazok jobb tudomását sértették, kik a jbiró urnák hivatalos működését évek hosszú során át figyelemmel kisérték ; és tekintettel azon tényre, hogy cikkíró még alig egy éve, hogy Beregszászon megtelepedett, hogy ezea idő alatt még csak egyetlen egy pere volt ezen járásbíróságnál — saját felét költségek iránt perelvén meg — s ezen ügynek is nem a járásbiró, hanem egyik albiró volt a referense; ide való megtelepedése előtt pedig a kászonyi járás területén gazdálkodott s ama idő alatt a járásbiró úrral soha sem magánúton, sem hivatalosan nem érintkezett és igy személyes tapasztalatai, megfigyelései absolute nem voltak, ez okokból fellépését valóságos curiosumnak kell tartani, mit józan észszel megérteni nem lehet! Ha közvéleményt hivatva lennék tolmácsolni, ugy azt kellene kifejeznem, hogy nem az illetéktelenül megtámadott járásbirót éri a részvét, hanem a cikkírót a/, általános sajnálkozás ! Ugy vagyok értesülve, hogy sem a járá-ibiró ur, sem az ügyvédi kar cikkezni nem fog, cikkíróval polémiába nem bocsátkozik, mert nincs rá szükség! Es hogy mennyire nincs rá szükség, hadd beszéljenek a következő tények : Mult hó 23-án d. e. 3/l9 órakor a beregszászi ügyvédi kar testületileg egy hang és lélekkel megjelent Szarka László jbiró ur hivatalos helyiségében, ottan az igen tisztelt kartársunk és az ügyvédi kar vezéfe Ékkel György ttr következőképen tolmácsolta a járásbiró ur előtt a kar érzelmeit: Tekintetes járásbiró ur! Az igazság és méltányosság érzetétől ösztönöztetve megjelentünk jájásbiró ur előtt, hogy kifejezést adjunk azon fájdalmunknak, melyet a »Jog« szaklap legközelebbi számában járásbiró ur hivatalos eljárását érdeklőleg napvilágot látott cikk megjelenése felett érzünk; ebből folyólag fogadja el járásbiró ur azon biztosításunkat, hogy mi cikkíró kijelenté eivel egyet nem értünk, biztosítván egyúttal járásbiró urat arról is, hogy évek hosszú során át tapasztalt ügybuzgalmáért és igazságszereteteért kiérdemelt tiszteletünket és elismerésünket, a nélkül — hogy ez iránt bárkivel is hírlapi polémiákba bocsátkoznánk — továbbra is fentartjuk! stb. Erre Szarka járásbiró ur mélyen meghatva ezen meglepetve nyert és valóban megérdemlett kitüntetés által, könytelt szemmel bár, de a tiszta önérzet hangján a következőket válaszolta : Tisztelt uraim! Fogadják szíves köszönetemet a mai ünnepélyes nyilatkozataikért, de engedjék meg, ha szerénységem tiltja a magam személyének tulajdonítani ünnepélyes megjelenésök s kijelentéseiket Önök megtisztelték a vezetésem alatti biróság minden egyes birói tagját, megtisztelték önönmagukat, mert évtizedek óta mint az igazságszolgáltatás közös tényezői együtt működünk. Önök voltak tanítómestereim, a kiktől megtanultam az anyagi igazság kiderítését s az anyagi igazság értelmébeni intézkedés oly isteni jog, melytől lelkiismeretes bírónak eltérni nem szabad. Ezen eszmét terjesztettem mindig s fogom ezentúl is, az élet viharai közepette sem fogyva erkölcsi erőben, érvényre juttatni! miben önök, mint az igazságszolgáltatás második factora bizonyára támogatni fognak. A kellemetlen incidensre, mely szíves megjelenésükre okot adott, áttérni nem óhajtok. Hiszen multam nyitott könyv, ténykedéseimről az igazságügyi kormánynak évenkint beszámolok s önök és a nagy közönség nap nap után megfigyelte és ott hol netalán arra szükség volt, ellenőrizhette működésemet s igy avatatlan illetéktelen helyről jövő támadással szemben nem tartom szükségesnek hirlapilag nyilatkozni; hanem egyet mégis erősítek az urak előtt, hogy cikkíróval soha az életben sem hivatalosan, sem a magán életben nem érintkeztem, még kevésbé adtam neki vagy bár valakinek okot a felszólalásra ! Es most tisztelt uraim, fogadják ujabban hálás köszönetemet szíves megjelenésükért és fogadják azon biztosításomat, hogy ezentúl is szilárdan csak igazságot fogok hirdetni! Isten önökkel! Ezzel a lélekemelő ünnepély befejezést nyervén, kiki napi teendői után látott azzal, hogy a cikkiró fellépésével ugyi járt, hogy: ignotos fallit, notis est derisui! Végül még registralom, hogy cikkezőnek a kászonyi aljárásbiró Szabó Károly úrra szórt támadást a közvélemény megbotránkozással vette ; sajnálatra méltó, hogy van ember, ki megfeledkezik maga-magáról és egy tiszteletreméltó munkás bírót alaptalanul megtámad. Ugy tudom, hogy Szabó Károly ur a megfelelő eljárást megindítani fogja. Roth Gábor, ügyvéd Beregszászon. Vegyesek. Milyen a mi közigazgatásunk a biróság szemében ? Lapunk egyik barátja írja: A s.-a.-u j h e 1 y i kir. fenyítő törvényszék 3,073/1887 bf. szám alatt egy itteni jegyzőt 6 évi börtönre ítélt, s az indokolás azt mondja : »Hogy vádlott hosszú évek során ily bűnös visszaéléssel az a nélkül is túlterhelt adófizető nép által igazán áldozattal beszolgáltatott közpénzeket kezelhette s hogy ily jelentékeny összegekig károsította meg magát az államot, a községeket és a tudatlan népet, ez az eset nemcsak őt magát a vádlottat terheli, ki az őt közvetlen ellenőrző bírákat félrevezette és eszközül használta fel, de terheli a felettes ellenőrző ható-