A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 11. szám - A budapesti kir. itélő- tábla tevékenysége egy év alatt

92 JOG. E végzések közül a büntető ügyeknél a feloldásra szólók körülbelül 'A"- ét tették az összes ülésben elintézésnek. Polgári ügyeknél azok Vn-edét, úrbéri ügyeknél Vu-edét, váltó stb. ügyeknél is körülbelül V'°-edét tették az összes ülési elintézéseknek. Ez adatok feltüntetéséből láthatjuk, hogy az úrbéri osztály kivételével a többi osztálynál az összes elintézés mögötte maradt magának az 1887. évi beérkezésnek. A 60,248 polgári ügy beérkezésével szemben az összes elintézés csak 56,822 ügy ; a váltó-, kereskedelmi-, csöd- és bányaügyeknek 8,646 számra rugó beérkezésével szemben az összes elintézés csak 7,546-ot tett, a büntető osztály 46,460 beérkezésével szemben az összes elintézés 43,148-ra emelkedett. Az ez összegek között felmerülő különbségek összege — levonva abból az úrbéri ügyeknél az elintézés összegének kevés többletét, adta a hátralék szaporulatának kedvezőtlen eredményét. Igazuk van tehát azoknak, a kik a hátralék szaporodásának a munkaerő szaporításával akarnak gátat vetni, mert tény, hogy a felsőbb bíróságok feladata s különösen a budapesti kir. itélő tábláé, meghaladja az ott alkalmazott munkaerők képességét. Tegyünk e statisztikai száraz adatokból egy kis számítást : mily mérvben mutatkozik e visszás helyzet? Minthogy a budapesti kir. itélő táblánál hátralékban maradt összegekben már igen kevés az ülésen kivül elintézendő ügy: a hátrálék helyes mérlegeléséhez czélszerübb azoknak összegét nem az összes elintézéshez, hanem az 1887. év folyamán ülésben elintézett ügyek számához hasonlítani. Láttuk, hogy a polgári ügyek közül 1887. évben ülésben 42,129 ügy adatott elő, hátralékban maradt 20,497; tehát az ülésben elintézendő polgári ügyeknek "/"-ede, v a g y i s k ö z e 1 e gy h a r m a d a n e m volt elintézhető. A váltó-, kereskedelmi stb. ügyek közül 1887. évben ülésben 5,142 ügy adatott elő, hátralékban maradt 3,038; tehát az előadandó ilynemű ügyeknek 3/s'a d a> vagyis több, mint egyharmada nem volt elintézhető. A büntető ügyek közül 1887. évben 25,725 ügy adatott ülésben elő, hátralékban maradt 7,671; tehát az ülésben előadandó büntető ügyeknek 7/32- ede, vagyis több mint egy ötöd része nem volt elintézhető. Látható ez adatokból, hogy az úrbéri ügyektől eltekintve — legjobb arányban a büntető ügyek, azután a polgári ügyek intéztettek el Legkedvezőtlenebb volt az arány a váltó szám alatt iktatott (váltó-, kereskedelmi-, csőd- és bánya) ügyeknél. Az úrbéri osztálynál miként láttuk — a 274 ülésben előadott darabbal szemben csupán 15 ügy maradt hátralékban. A különféle ügyek számtételeinek összegezéséből most már feltüntethetjük a budapesti kir. itélő tábla 1887. évi összes ügyforgalmának statisztikai képét. Az 1886. évről hátralékban maradt 23,398 ügyhöz az 1887. évben 115,789 ügy érkezvén: az elintézésre váró ügyek száma összesen 139,187 volt. (Ide nem számítva az 1,006 fegyelmi ügy számot és a közel 5,000-re rugó elnöki számot, a melyek hátralék nélkül elintéztettek, de a melyekkel együtt tulajdonképen 144,966 ügy volt elintézendő.) A 139,187 ügyből 1887. év folyamán elintéztetett összesen 107,966 ügy. E szerint az összes elintézés nem egészen 4/5"öd részét tette annak az összegnek, a mi elintézésre várt; több mint 15/iG-°d részét az az évi beérkezésnek. Ez összegből 29,219-et, tehát az összes elintézésből 3/n-ed részt a kir. itélő tábla tanácsjegyzői ülésen kivül intéztek el. A kir. tábla birái eképen 78,747 ügyet — és pedig 73,270-et ülésben adtak elő; 5,477 ügyet pedig ülésen kivül intéztek el. Az ügyeknek tehát jóval több mint 2/3-ada ülésben adatott elő, kevesebb mint egyharmada (részint a birák, részint a jegyzők elintézéseképen) ülésen kivül dolgoztatott fel. Ha a hátrálékok összegét az ülésben előadott ügyek számához arányitjuk, a mit a felhozott okból az egyes szakosztályok szerint részletezve már megtettünk: láthatjuk, hogy az összes ülésben elintézendő ügyeknek közel 4/13 - a d része, tehát több mint 74-ed része nem volt elintézhető. Az ülésben előadott ügyek az elintézés módja szerint következőképen oszlanak meg: A kir. itélő tábla 1887. évben 15,665 ügyben helybenhagyó, 19,697 ügyben megváltoztató, összesen tehát 35,362 ügyben Ítéletet; 9,818 ügyben helybenhagyó, 11,215 ügyben megváltoztató, 7,047 ügyben feloldó, összesen tehát 28*080 ügyben végzést hozott; ezeken felül 9,678 esetben az ügyet rendelvényileg visszaküldötte és 15() ügyet a kir. Curiához ülésben hozott határozattal terjesztett fel. (A kir. Curiához rendszerint történő felterjesztést, ugy az ügyeknek a curiai határozattal az első bírósághoz leküldését az emiitett összegű ülésenkivüli elintézések eszközölték.) Az ülésben előadott ügyeknek 3:'/7:rad része, tehát közel fele Ítélettel, 28/73-ad része, tehát jóval több, mint egyharmada végzéssel láttatott el; ez utóbbiak közül a feloldó végzések az összes ülési elintézésnek egy tizedét nem tették. Az egyes szakosztályok elintézéseinek módjáról a következő áttekintést adhatjuk: polgári ügyekben közel kétezerrel több Ítélet, ezerkétszázzal több végzés szólt változtatásra, mint helybenhagyásra; kevesebb Ítélet kelt, mint végzés.; a rendelvényi intézkedések az összes ülésben előadott ügyeknek csakis egy nyolcadát haladták meg. Az úrbéri ügyekben az Ítéletek egyformán helybenhagyásra és megváltoztatásra szóltak, a végzések túlnyomóan helybenhagyok voltak; több Ítélet kelt, mint végzés; a rendelvények az ülési ügyek egy ötödét tették. A váltó-, kereskedelmi-, csőd- és bányaügyekben négyszázzal több Ítélet, közel másfélszázzal több végzés volt megváltoztató, mint helybenhagyó; több Ítélet kelt, mint végzés, a rendelvények alig egy nyolcadát tették az összes ülési elintézésnek. Ezerhatszázzal több büntető Ítélet változtatott alsóbb bírósági Ítéleteken, mint a mennyi helybenhagyásra szólt; a büntető végzések egyenlő arányban változtatók és helybenhagyok voltak ; az ítéletek száma meghaladta a végzések kétszeresét, a rendelvényi intézkedések körülbelül egy nyolezadát tették az összes ülésben előadott ügyek számának. Az elmúlt év folyamán a kir. itélő tábla részint Ítélettel, részint végzéssel 25,483 esetben helybenhagyta, 30,912 esetben megváltozta a felülbírált h a t á r o z a t o k a t, 7,047 esetben feloídólag határozott, 9,678 esetben rendelvényileg, természetesen legtöbbször kiegészítés végett visszaküldte az iratokat, 150 esetben ülésből a kir. Curiához terjesztette azokat fel. Ezekszerint az ülésben előadott ügyek közül 56,395 érdemileg intéztetett el, 16,875 ügy láttatott el nem érdembeli elintézéssel. Az érdemi intézkedések tehát több mint 3/t- ét, a kiegészítést, pótlást rendelő és egyéb nem érdemi intézkedések kevesebb mint egy negyedét tették az összes ülésben előadott darabok számának. Az első bíróságok — tisztelet a kivételeknek — igen gyakran küldik fel az iratokat oly hiányosan, hogy a határozat azok alapján nem vizsgálható felül; igen gyakran szükséges a tárgyalás pótlásának elrendelése, mert a sommás ügyeknek nagy része az első biróságok nagy részénél hiányosan tárgyaltatott. A kik előtt e körülmények ismeretesek, azok az említett számban nem igen fogják feltalálni azokat a nagy összegű »schiebereket«, a melyeket ujabban gyakran hallunk a budapesti kir. itélő tábla rovására emlegetni. A kir. itélő tábla 142 rendszeresitett bírói állásában egy év alatt 134 tényleg működő birát számithatunk. (Időközi üresedések, betegségi esetek, a kir. Curiához kisegítőkként felosztás folytán többet nem is számithatunk.) Ez alapon a fent elősorolt adatokból megállapíthatjuk, hogy az 1887. év folyamán egy-egy bíró átlag 264 ítélettel, 2t)9 végzéssel és 73 rendelvényi és ilyesféle, alárendelt jelentőségű, ülésben kelt határozattal elintézett ügyet adott elő a mult év folyamán. Az év, melyről ez adatok szólnak, két hóval elmúlt már; némi alkalomszerűséggel birhat e közlés mégis, mert az igazságügyi tárczának tárgyalása alatt, a közelmúlt napokban foglalkozott a törvényhozás igazságügyi bajainkkal, ezek között a kir. itélő tábla nagy hátralékával is; — e bajok orvoslásának kérdésével. Bármely módját válaszszák az orvoslásnak: a számok ismerete nemcsak hasznos, hanem szükséges is. A jogász közvélemény gyakran hangoztatja a kir itélő tábla állapotait. Valóban igen sokszor, téves adatok közlésével, maguk a szaklapok válnak okaivá annak, hogy a közvélemény nincsen jól tájékoztatva. Hallunk gyakran arról, hogy ily nagy testület nem képes aránylagos eredményt felmutatni; hallunk viszont igen gyak-