A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 10. szám - Az igazságügyminiszteri körrendelet az alaptalan előterjesztésekről

Hetedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1888. március 4. Szerkesztőség: V. sas-utca t4. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalho7 intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) U Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: I)r. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr. fél » . 8 » - » negyed » . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az igazságügyministeri körrendelet az alaptalan előterjesztésekről Irta : dr. Szőke Károly, kir. járásbiró Módoson — Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. Irta : B á n f f a y Simon, kir. tanácsos, pécsi kir közjegyző. Az állított rágalmazó tény valódiságának bebizonyítása Irta: dr. Kux Adolf, liptó-szentmiklósi ügyvéd. Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Irta : dr. Del l'A d a m i Rezső, budapesti ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (Feleletek I. Az utolsó hófúvások és perrendtartásunk. II. utóajánlat kérdéséhez. Irta : G a c s á 1 y i Lajos kir. járásbiró Fehérgyarmaton.) — Sérelmek. (A szenici kir. járásbíróság örömei és bajai Irta: dr. Natzler Miksa ügyvéd Szenicen.) Irodalom (Az elmebetegek jogi védelme az európai és északamerikai törvényhozások alapján. Irta: Reuss Ármin, dr. Stiller Mórtól. A bélyegés illetéki törvények és szabályok gyűjteménye.) - Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Az igazságügyminiszteri körrendelet az alaptalan előterjesztésekről. Irta dr SZŐKE KAKOLY, kir járásbiró Módoson. Mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy az igazságügy élén oly férfiú áll, kinek határozott törekvését képezi az igazságügy már már megfenekleni kész hajóját a hínárból kiszabadítani, igazolja ezt ugy a codifikálás előkészítése terén tapasztalható nagyobb tevékenység, valamint azon egyes rendeletek, melyek a gyakorlati jogszolgáltatás terén látnak napvilágot. Január hó 25-iki kelettel 1,605. I. M. sz. a. kelt egy újabbi körrendelet az összes kir.járásbíróságokhoz intézve, melyet — bármily tisztelettel is viseltessem azon nemes intentió iránt, mely a rendelet kibocsátásánál irányadó volt — szabadjon gyakorlati szempontból annak néhány pontját eriticai méltánylás tárgyává tennem. A rendelet célja ugyanis ingó árverési hirdetmények ellen beadandó alaptalan előterjesztések meggátlása. Ámde hogy a rendelet czélja el lesz-e érve, hogy az ingó árverések megtarthatása elősegítve, vagy épen igen gyakori esetben lehetetlenné lesz-e téve ? már a jelenből is lehet következtetni. A végrehajtási eljárás 103. §-a az ingó árverési határnapok kitűzését szabályozza : e szerint, ha a becsérték 2,000 frtot meg nem halad, 8 napnál rövidebb s 15 napnál hosszabb, ellenesetben 15 napnál rövidebb s 30 napnál hosszabb az árverési határidő nem lehet; a végrehajtási eljárás 35. § a szerint pedig az árverési hirdetmény kézbesítésétől számítottan 8 nap alatt adandó be az előterjesztés. A körrendelet első pontja azt rendeli, hogy kiküldött tartozik az árverést akként kiírni, hogy a hirdetmény kézbesítésétől számítva az előterjesztés beadására szolgáló 8 nap eltelte és az árverés foganatosítására kitűzött határnap között annyi idő essék közbe, hogy kiküldött a rendelet 4-ik pontja szerint a hirdetményt jogerősségi záradékkal ellátva a következő napon a bírósághoz beadhassa. A körrendelet 2-ik pontja pedig a kiküldött kötelességévé teszi a szükséges intézkedéseket megtenni az iránt, hogy a hirdetmény kellő időben kézbesittessék. A ministeri körrendelet e szerint feltételezi, hogy a kézbesítések a legpontosabban, azaz a perrendtartás 263. §-a rendelkezéséhez képest 24 óra alatt eszközöltetnek s a vétív azonnal visszaküldetik. Ámde a törvény ezen intézkedése csak holt betű, részben a jelenlegi közegek mellett keresztülvihetetlen, részben hajótörést szenved a kézbesítők mulasztásain. S valóban szomorú tapasztalatokat szerezhet a gyakorlati jogász a kézbesítésekkel elkövetett visszaélések terén. A kézbesítéseket a járásbíróságok székhelyein 1875. évi 10. t.-cz. 1. §-a értelmében a hivatalszolgák, községeknél pedig a jegyző, illetve helyettes kézbesítők eszközlik. A perrendtartás 262. §-a a kézbesítők közül csak azokat zárja ki, kik írni és olvasni nem tudnak. Ha nemzetiségűek által lakott vidék e n szemlét tartunk, tapasztalni fogjuk, hogy a kézbesítést teljesítő szolga vagy jegyző helyettese a bíróság nyelvét nem érti s igy a félnek a kézbesitvény tartalmát meg sem értelmezheti; tapasztalhatjuk, hogy egyes kézbesítők -öbb órányira szétszórt tanyákon kell hogy kézbesítsenek s ép ezért a kézbesítést csak tömegesen eszközölhetik, addig az egyes kézbesitvényeket visszatartják; tapasztaljuk, hogy kitűnő postai összeköttetéseinknél fogva van oly község, hova csak 3-ad nap juthat el a hirdetmény, ugyanannyi idő kell a visszaérkezéshez ; tapasztaljuk, hogy a legnagyobb ritkaságok közé tartozik azon vétív visszaérkezte, mely 8 napon belől beküldetett. A bíróság a kézbesítőkkel szemben teljesen tehetetlen, mulasztásaikért őket nem büntetheti, hanem a főszolgabir óságok hoz kell minden egyes esetben fordulnia, kik a panasz folytán megintik, megdorgálják a kézbesítőt, ezek pedig folytatják továbbra is késedelmes, gyakran többszöri sürgetések dacára hónapokra elhúzódó mulasztásaikat. Van járásomban egy érdemes jegyző, ki birói meghagyásokat, ha legalább háromszor nem sürgettetik, rendszerint nem teljesít. Száma sem ösmert hány ' panasz emeltetett már ellene s ő mulasztásait tovább gyakorolja. Ha a bíróság a kézbesítő közegekkel közvetlenül rendelkezhetnék, azokat mulasztásaikért felelősségre vonhatná s I nem kellene minden egyes esetben a közigazgatási hatóságokhoz fordulnia, a mulasztások megszűnnének, a jelenlegi ; közvetett eljárás mellett azonban gyors, a törvény által j előirt kézbesítésről szó sincs s nem is lehet. A kiküldött ezek szerint nem felelhet meg a rendelet 1-ső pontjának, mert előzetesen nem számithatja ki, mikor vitetik keresztül a kézbesítés. A második pontra vonatkozólag a kiküldött egyebet nem tehet, mint a hirdetményt azonnal postára teszi, hogy tehát miben állanak a szükséges lépések, a melyek célhoz vezetnek, a rendelet felsorolni elmulasztotta. A kiküldött legtöbb esetben a vevények be nem érkezése folytán oly helyzetben lesz, hogy a rendelet 4-ik pont-