A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 10. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 5. r

A JOG. jában megkövetelt jelentést meg nem teheti s e szerint az árverést meg sem tarthatja, vagy ha a vétív be is érkezik, de előterjesztés be nem adatott, csak felesleges munkát kell hogy végezzen az által, hogy a hirdetményt minden egyes esetben be kell mutatnia, mi által a bíróságoknak teendője is felesleges munkával szaporittatik. A rendelet közzététele előtt a kiküldöttet végrehajtató oly igen gyakori esetekben is felhívta az árverés helyszínére való kimenetelre, midőn a vétívek be sem érkeztek, de feltételezhette, hogy azok időközben kézbesittettek. A kiküldött ilyenkor az illető kézbesítőnél szerzett magának közvetlen meggyőződést s minthogy ritka esetet kivéve a kézbesítések eszközöltettek, az árverés akadály nélkül megtartható volt. S ily eljárás kockáztatható különben azért, mert az 1875. évi X. t.-cz. 5. §-a szerint a kézbesítő a mulasztásért vagyonilag felelős. A kézbesítési rendszer helytelen keresztülvitele, a kézbesítők megbízhatatlansága alapján, magam részéről a rendelet kifogásolt szakaszai által nem hogy az ingó árverések körüli eljárások megkönnyítve, hanem vidéki, különösen nagy területű járásbíróságoknál (módosi járásbíróság 44 kézbesítő) legtöbb esetben azok megtarthatása kizárva lesz. Véleményem szerint a végrehajtási eljárás 34., 35. és 36. §§-ai kellőleg intézkednek s ezek szerint a legpraktikusabb eljárás az esetben követtetik, ha az előterjesztésnek a bíróságnál tőrtént beadás esetén, a bíróság székhelyén lakó bírósági végrehajtó rövid uton a végrehajtási iratok bemutatására felhivatik, esetleg ha az előterjesztés kiküldöttnél adatik be, kiküldöttnek az iratok azonnali beterjesztése kötelességévé tétetik, az előterjesztés felett pedig a biró haladéktalanul intézkedik. Két alternatíva előtt áll a biró, vagy az iratok alapján helyt ad az előterjesztésnek, vagy azt figyelembe nem veszi. 1882. január hó 1-sőtől, tehát a törvény életbelépése idejétől működöm hazánk egyik legnagyobb járásbíróságánál, hol különösen a végrehajtások száma a folytonos elemi kalamitások folytán ijesztő módon gyarapszik, nem emlékszem egyetlenegy oly esetre sem, hol árverési hirdetmény ellen beadott előterjesztés folytán felek meghallgatása vált volna szükségessé. A bírónak a megtekintett okirat alapján kell határozni. Ha az előterjesztésnek helyt nem ad, az iratokat azonnal, azon utasítással, hogy az esetleg befolyandó vételár letétbe helyeztessék, a kiküldöttnek visszaadja, ellenesetben pedig újabb szabályszerű árverési hirdetmény kibocsátása végett történik intézkedés. Hiába való e szerint az alaptalan előterjesztést tevők minden igyekezete, ha az illető biró megfelelő szorgalmat fejt ki, illetve ha az előterjesztés azonnal elintéztetik. Hátrányosan tapasztalható azonban, hogy igen sok biró nem szereti az ügyet érdemileg elintézni; ott, a hol a felek meghallgatásának szüksége fenn sem forog, tárgyalási határnapot tűz ki és a végrehajtási eljárás 35. §-ának azon rendelkezését, hogy előterjesztéseknél 8 nap alatt határozat hozandó, semmibe sem veszi. Ily eljárás nemcsak ellenkezik a törvénynyel, de mesterségesen teremti elő az alaptalan előterjesztéssel élők számát. Azonnali intézkedés tehát az egyedüli mód, a mely biztos célhoz vezet. Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból.* Irta : BÁNFFAY SIMON, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. y' vA végrendeletekről szóló 122. §. azt tartalmazza, hogy jogi személyek, ha a végrendeletkor még törvényszerűen megalakulva nem voltak is, a végrendeletileg nekik hagyott tárgyat megszerezhetik, ha az örökhagyó halála után tiz év alatt megalakul* Elözö közlemények a »Jog« 5., 6., 7. és 9. számaiban. I nak; vannak végrendelkezik, kik valamely létesítendő közhasznú intézményre hagyják vagyonukat, vagy bizonyos összeget; ez intézmény azonban tiz év alatt nem léphet életbe, hanem több időt igényel, vájjon a hagyomány vagy örökség elvonatik-e céljától s tiz év múlva kiadatik a törvényes örökösöknek ? En azt hiszem, hogy nem, mert ily intézetek létesülése nem függ egyesek akaratától, de nagyobb részt nem mindig az emberek hatalmában álló körülményektől. Ily esetekre nézve tehát, melyek g y akoriak, kivételt kellene tenni s e kivétel nagyon is indokolt lenne, melyet a 199. §-ra való hivatkozással már itt kellene megtenni. Megtörténik, még pedig gyakrabban, hogy a család valamely tagját a család körében valóságos nevén kivül egészen másként hívják s ebbe annyira beleszoknak, hogy e név néha az okiratokba, sőt végrendeletekbe is átmegy. Ha már most a végrendelet azon rendelkezése, mely ily kifejezetten, de hamis néven megnevezett javára szól, a 130. §. második bekezdése szerint événytelen lenne, azt a végrendelkezési intézkedés megengedett elég tág magyarázatával alig lehetne megegyeztetni s igy a kifejezett téves vagy hamis megnevezés mellett is, ha az örökhagyó szándéka kétségtelen, e kétségtelen szándékot kell irányadónak venni. Hogy nők is lehetnek végrendeleti tanuk, ez gondolom, kétségtelen, azon kérdés merül tehát fel, hogy egy nagykorú, de még nem tizennyolc éves nő, lehet-e tanú ? Akár lehet, akár nem, különösen kiemelendőnek tartanám a 134. §-ban, mert e kétely esetleg nagy bajt okozhatna. A 135. §. rendelkezése egy kissé tág, a mennyiben csak azt kívánja, hogy a végrendeleti tanuknak képességgel kell birniok, annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyére nézve tévedés nem foroghat fenn. Azt hiszem, hogy ennek bizonyítására az alkalmas végrendeleti tanú mind képes, de azért a végrendelkező személyében mégis csalatkozhatnak. Annyit kell tehát a tanuktól legalább is követelni, hogy csak ugy tanúskodhassanak a végrendeletnél, ha bármiféle körülményekből azon meggyőződésre jutottak, hogy a végrendelkező személyében tévedés nem forog fenn s e körülmények bizonyító képességének megitélhetésére kell képességgel birniok. A 145. §. azt követeli, hogy ha a végrendelet több ívből áll s ezek zsinórral összefüzetnek, a zsinór két vége pecséttel megerősítendő. E pecsételést vagy mellőzni kell, vagy meg kell határozni, kinek a pecsétjével, mert különben e pecsételés későbben is akárhol és akármely pecséttel eszközölhető, minek értéke a meg nem pecsételéssel épen egyenlő. Ila a 167. és 163. §-ok indokai közt nem volna megírva, hogy a felfüggesztő feltétel teljesüléséig a törvényes, a felbontó feltétel teljesüléséig a felbontó feltétel alatt nevezett örököst az örökségnek csak haszonélvezete illeti, talán szót sem tennék róluk, de már igy szó nélkül nem hagyhatók, mert én e felfogást nem tartom magaménak; e tévtannak nem vagyok hive. Maga a javaslat mondja, hogy a feltétel teljesüléséig a törvényes örökösödésnek van helye, a felbontó feltételtől függővé tett rendelkezés pedig az örökhagyó halálával azonnal érvénybe lép, de ugy a törvényes örökösödés, mint az örökhagyó rendelkezése érvényes és a hatáskörükig befejezett jogviszonyokat eredményeznek; ezenkívül a végrendeleti örökös* személyére való vonatkozással, a felfüggesztő feltétel bekövetkezte jogviszonyának kezdetét, a felbontó feltétel bekövetkezte pedig jogviszonyának megsemmisülését eredményezi. A végrendeleti örökösnek tehát a felfüggesztő feltétel bekövetkezte előtt s a felbontó feltétel bekövetkezte után a hagyatékhoz semmi joga sincs. Az újabb jogtudomány, melynek teljes színvonalán áll a javaslat is, a nyugvó örökség — hereditas jacens— fogalmát nem ismeri el a jogéletben tényezőnek: az emiitett mindkét feltétel bekövetkeztéig a hagyaték uratlanul nem heverhet. A feltételeket megelőzök joga egy hajszálnyival sem gyengébb a feltételek utáni örökösök jogánál, mert bizonytalan lévén a feltétel, mindig kétes marad, bekövetkezik-e? s ha nem következik be, ezzel nem a talán feltételes tulajdoni jog, hanem a feltételes öröklési jog válik feltétlenné s az előbbi csak állandósittatik. A kik tehát az örökhagyó halála után az örökséget akár a törvény, akár a végrendelet erejénél fogva megszerzik, a feltételek be* Lehet ugyan mindkét esetben akár törvényes, akár végrendeleti örökös és nem szükséges, hogy a felfüggesztő feltételt a törvényes örökös előzze meg, a felbontót pedig a végrendeleti örökös kövesse s csak a könnyebb megérthetés kedveért használom e két kifejezést a különböző feltételek előzőire.