A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 9. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

34 a JOG. volt figyelembe vehető, mert eltekintve attól, hogy ha felperes keresetét ez alapon indította volna, a felett az idézett 50. §. értelmében csak jegyzőkönyvi eljárásnak lett volna helye, melyre miután felperes azt is vitatja, hogy a községi kiküldöttek egyezségkötésre felhatalmazva nem voltak, ezek is megidézendők lettek volna, a jelzett alaki sérelem nem fordul elő, mert Talmacsel községe törvényes elöljáróság által lett a kérdéses perbe megidézve, az egyezséget megkötő egyének pedig az egész községi képviselet által kiállított és aláirt, azután a községi pecséttel hitelesített meghatalmazványnyal voltak ellátva. A mi végül felperesnek csak a végiratban emiitett azon kifogását illeti, hogy a kérdéses meghatalmazvány tartalma nem felelne meg a polgári törvénykönyv 1,008. §-ának, ezen kifogás sem vonhatja maga után többé az egyezség megsemmisítését, mert felperes jelen per rendén határozottan beismerte, hogy a midőn azon meghatalmazvány alapján megkötött egyezség tudomására jutott, az ellen Talmacsel községe felebbezési jogorvoslattal nem élt; következőleg abba belenyugodván, a meghatalmazványt sem támadhatja többé annak belkellékei szempontjából, és pedig annál kevésbé, mert a föperbeli kereset az ahhoz csatolt okmányokkal együtt közölve lévén a beperelt községgel, ez az ügyállásról kellő tájékozást szerezhetett magának a végett, hogy a pertárba kiküldött képviselőinek mihez tartásukra nézve szabatos utasításokat adhasson, azt pedig, hogy ezek a megkapott utasításokat megszegték, illetőleg, hogy az egyezségileg megállapított birtok határai másként s illetőleg miként állásának, felperes sem az alapperben, sem jelen per során kimutatni, vagy legalább valószínűvé tenni, meg sem kísérté. Mindezeknél fogva felperes alaptalan keresetével elutasítandó volt. (1887. deczember 28-án 6,170. sz.) A sommás bíróságnak kikötött illetékessége megáll azon esetben is, ha az időközben elhalálozott szerződő félnek perbe vont örökösei közt kiskorúak vannak. A in. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla neheztelt végzése megváltoztattatik, a técsői kir. járásbíróságnak jelen perben illetékessége megállapíttatik s ehez képest fennevezett másodbiróság a per érdemében további perrendszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Tekintve, hogy a kereseti szerződés szerint felperes részére világosan kiköttetett azon jog, hogy az azon szerződésből felmerülő ügyekben a sommás bíróságot szabadon választhassa, azon körülmény pedig, hogy szerződő fél, alperesek jogelőde, J. Volf időközben elhalálozott és hogy J. Volfnak alperesként perbe vont örökösei között kiskorúak is vannak, felperesnek fenébb jelzett, szerződésileg biztosított jogát egyáltalában meg nem szünteti, felperes tehát jelen keresetét a técsői kir. járásbíróságnál jogszerűen érvényesíthetvén, sem az 1868. évi LIV. t.-c. 53. §-ába, sem az 1881. évi LIX. t. c. 39. §-ának c) pontjába ütköző eset fenn nem forog, ezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatása mellett, a fennebbi módon kellett határozni. (1887. december 16-án, 8,409. sz.) Fenyítő zárlat nyilvánkönyvi feljegyzése csak a büntető bíróság, nem pedig a vizsgáló biró megkeresése alapján rendelhető el. A szegzárdi kir. törvényszék : A szegzárdi kir. törvényszék vizsgáló bírójának 98/86. szám alatt kelt megkeresvénye alapján a bünfenyitő zárlat 471 forint erejéig a szegzárdi 8,303. sz. telekjegyzőkönyvben felvett + 1,189. helyrajzi szám alatti házból F. Jelenát illető részre G. Ferenc javára feljegyeztetni rendeltetik. (1886. május 19-én 2,853. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A budapesti kir. itélő tábla a neheztelt végzést megváltoztatja és a szegzárdi kir. törvényszék vizsgáló birájának a fenyítő zárlat feljegyzése iránti megkeresését megtagadja. Indokok : Mert ily fenyítő zárlat feljegyzése nem valamely vizsgáló bírónak, hanem csak a büntető bíróságnak megkeresésére rendelhető el, a mint ez a telekkönyvi rendtartás 60. §-ából s a 152. §. hason irányú intézkedéséből is kitűnik; mert továbbá valamely pénzbeli követelés nyilvánkönyvi biztosítása csupán zálogjogi bekeblezés vagy előjegyzés utján eszközölhető, a zárlatnak bizonyos összeg erejéig való feljegyzése azonban szabályszerűen meg nem engedhető. (1887. március 22-én, 188S. évi 47,662. sz.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi számú és keltű végzése indokaiból helybenhagyatik. (1887. dec. 6-án, 4,435. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az érték le nem számolása miatti kifogás csak akkor vehető váltóperben figyelembe, ha az érték leszámolása a váltóügyletnek kikötött félté elét képezte. A. saját váltó nem válik azzal érvénytelenné, hogy a sző végben „fizessen ön", „tegye számolásba tudósítás" kitételek foglaltatnak. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék: dr. Albu Mózes ügyvéd által képviselt E. Mihály felperesnek, — Künle József ügyvéd által védett B. Elekné és Cs. Gyula alperesek elleni, 400 és 119 db. cs. kir. arany váltótöke és jár. iránti perében ítélt: Alperesek azon kérésükkel, hogy az 1861/86. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztessék, elutasittatnak, stb. Indokok: A felmutatott váltók kétségtelenül igazolják, hogy azoknak idegen váltó gyanánt használandó szövege a saját váltó lényeges kellékeit magában foglaló szövegévé alakíttatott át. — Tekintve azonban, hogy az ily átváltoztatás törvény által tiltva nincs, sőt a felperesek tetszésétől függ; tekintve továbbá, hogy a beperesitett két váltónak a zálogjog-előjegyzési kérés alkalmából beadott hiteles hivatalos másolatai szerint is, a váltó szövegében, úgy a »fizetünk« váltójogi kötelezés, mint a »saját váltó« megnevezés benne foglaltatik és azt, hogy e kifejezések a váltó elfogadásakor a váltóban benne nem lettek volna, alpere sek nemcsak nem bizonyították, de azt nem is állították, a saját fizetés Ígéretének hiánya iránti kifogás alaptalan. Alpereseknek az érték le nem számolása miatti kifogásaik figyelembe vehetők nem voltak ; mivel nem igazolták, hogy az érték leszámolása a váltóügylet kikötött feltételét képezte, s különben is az eskükinálás erre nézve szabálytalanul a viszonválaszban történvén és felperes által elfogadva nem lévén, a váltóeljárás 23. §-a értelmében figyelembe venni nem lehetett. Ezek alapján alperesek kifogásaikkal elutasitandók voltak. (1887. évi június 14-én 1,693. sz. a.J A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: A kir. törvényszéknek f. évi június 14-én fenti sz. a. kelt ítéletét az érték nem kapására vonatkozó megokolásáuál fogva s azért is helybenhagyja, mert alperesek a kereseti váltókon előforduló névaláírások valódiságát kétségbe nem vonván, azt, hogy a kereseti váltókuak saját váltóképen történt kitöltése felperes által megállapodás ellenére eszközöltetett volna, alperesek nem is állítják és mert jelen esetben alapos kétség nem foroghat fenn, hogy a váltók szövegében zárjel közé tett eme szavak »fizessen ön« törölteknek tekintendők; mert a szövegbe irt »fizetünk« és »saját« szavakból, valamint a váltók zártételéből nyilvánvaló, hogy a kereseti váltók saját váltók alakjában állíttattak ki. (1887. évi szept. 2-án. 417. sz. a.) A m. kir. Curia: A marosvásárhelyi kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik az érték nem kapására vonatkozó felhozott indokból és még azért, mert az A. és B. a. mellékelt váltókon lévő eme szavak szerint »fizetünk saját váltónál fogva« kétségtelen, hogy alperesek saját váltónyilatkozatukban kötelezték magukat a fizetésre, s minthogy a kereseti váltók a vt. 110. §-ában a saját váltóra nézve megszabott minden kellékekkel birnak, azok saját váltóknak tekintendők; a szövegben zárjel között előforduló eme szavak: »fizessen ön«, »tegye számadásba tudósitás« egyáltalán nem teszik kétségessé a saját váltó nyilatkozatot és azért nem vehetők figyelembe, mivel »fizessen ön« szavakban intézvényező és intézményezett nélkül nem foglaltatik intézvény, azt azonban alperesek sem állították, annál kevébé bizonyították, hogy a/. A. és B. a. váltókat akár mint intézvényezők, akár mint intézvényezettek írták volna alá; ezeknél fogva közömbös, hogy felperes a váltókon ama jelentőség nélküli szavakat alperesek beleegyezésével vagy anélkül és mikor tette zárjel közé ? miután ezzel alpereseknek váltójogi kötelezettségén változás nem idéztetett elő. (1887. dec. 16. 1,035. sz) A váltói jogok és kötelezettségek önállóságából következik, hogy a forgató vagy kibocsátó, a kí visszkereset folytán vagy a nélkül magához váltotta a váltót, nem lép a kielégített váltóbirtokos helyébe, banem önálló jogot érvényesít, midőn saját előzői ellen fordul. Ez okból az elévülést javára nem szakítja félbe azon kereset, melyet a kielégített váltóbirtokos ezen kötelezettek ellen indított. Minthogy pedig az elévülési idő az elfogadóval szemben mindig a lejárattól számíttatik, ennélfogva a három év eltelte után indított