A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 9. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

a JO G. :J5 kereset eléTttlés indokából elutasítandó akkor is, ha az elfogadó m is váltóbirtokos által előzőleg perelve és részére marasztalva lett. (1S76 : XVII. 81 és következő számai ) A debreceni kir. törvényszék: Minden további bizonvitási eljárás mellőzésével az 1886. évi augusztus hó 31-cn 10,705. váltószám alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes a Nagy-Károlyban 1883. január 11-ik napján 2,400 írtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó a kereseti 1,320 frt váltóösszeget felperesnek megfizetni. Indokok: A korábbi sommás végzést alperes kifogásai figyelmen kivül hagyásával e bíróság azért mondja ki fentartandó nak, mert a kereseti váltó a D. alatti szerint 1883. május 12-én alperes ellen már beperesittetvén, ezen keresettel annak elévülése a V. T. 84., illetve 87. §-a értelmében félbeszakittatott, sőt az E. alatti végrehajtást rendelő végzéssel a váltóból eredő kereseti jog érvényesítése is folyamatba tétetett; továbbá azon körülmény, hogy a váltó lejárat után lett felperesre forgatva és igy csak előzője az osztrák-magyar bank jogaiba lépvén, ez alapon alperes ellen visszkeresettel nem élhetne, azért nem volt tekintetbe vehető, mert azon alperesi állítást, mintha a váltó értéke általa lett volna kifizetve, maga az A. alatti váltóra vezetett törlesztések nyilván megcáfolják, hogy a kereseti összeget felperes alperes váltóelfogadóért fizette az osztrák-magyar bank debreceni fiókjának, ugyanazokban, igazolásra találnak. Minthogy pedig a kereseti váltón első sorban rendelvényesként szerepelt felperes a váltó magához váltása után a V7. T. 55. S-a értelmében az utána következő hátiratokat törülni jogosított, és habár ezt nem tette is, kibocsátói minősége alapján kereshetőségi joga alperes ellen a V. T. 23. és 51. §-ai nyomán kétségtelen, minthogy továbbá alperesnek a NB. alattira fektetett azon védekezése, hogy az osztrák-magyar bank részéről ezen kereseti váltóra nézve minden kötelezettség alól felmentetett, megdől maga ezen alperesi okmány azon kifejezése által »hinsichtlich des Anspruches der Bank«, mely csakis az ő, de nem egyszersmind a többi váltókötelezettek és igy ezúttal felperes lehető igényére értendő. Végül, mert az óvás elleni kifogások, miután az a dr. Kola János, mint az osztrák-magyar bank helybeli rendes jogi képviselője felhívására lett felvéve, miután a váltó felperes P. . . . Lipótnál németül L. P, . . . mint telepes cégnél a V. T. 43. §-a rendelkezésének megfelelően lett bemutatva s ugyanott az óvás is felvéve, a perbeli adatok szerint alaptalanoknak bizonyultak. Ugyanazért a már kibocsátott sommás végzés fentartásával I alperest a kereseti tőke és járulékainak megfizetésében elmarasztalni kellett. (1-86. évi nov. 26-án, 12,841. váltószám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az 1886. augusztus 31-én 10,705. szám alatt bozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a kereseti váltó alapján alperes elfogadó ellen 1,320 frt tökét az alapou követel, hogy ezen összeget alperes helyett a váltó lejáratkori birtokosának az osztrák-magyar bank debreceni fiókintézetének mint a váltónak forgatója kifizette. Miután alperes a kereset ellen egyebek közt az elévülés iránti kifogást tette, a váltói keresetjog megbirálása szempontjából első sorban ez döntendő el. Alperesnek az elévülés iránt tett kifogását alaposnak kell elfogadni, mert a V. T. 84. §-a szerint az elfogadó elleni' váltójogi kereset a váltó lejáratától számítandó három év alatt elévül, mely elévülési határidő a V. T. 87. §-a rendelkezéséhez képest csak a váltókötelezett irányában intézett keresettel szakittatik meg. Tekintve, hogy a keresti váltó 18fc3. április 18-án járt le, tekintve, hogy felperes keresetét alperes ellen 1886. aug. 28-án, vagyis a V. T. 84. §-ában meghatározott három év eheltc után tette folyamatba, tekintve másrészről, hogy a váltónak lejáratkori birtokosa által elfogadó alperes ellen intézett kereset az elévülés félbeszakítására nézve felperes, mint előzőnek javára nem szolgálhat, miután felperes mint forgató váltván magához saját kereseti előadása szerint a váltót, nem jogutóda az osztrák magyar bank debreceni fiókintézetének, ennek cselekményeit nem folytathatja, hanem csupán önálló keresettel léphet fel: ennélfogva felperesnek váltójogi keresete nyilván elévült, ez alapon őt keresetével elutasítani kellett. (1887. évi augusztus 30-án 355 váltószám.) A magy. kir. Curia : A kir. itélő táblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. clec. 15-én 1,075. váltószám.) Bűnügyekben. Testi sértés esetén a vádlott kártérítésre akkor is kötelezendő, ha a dulakodás kölcsönös volt; de kárát a bűnvádi eljárás során részleteznie kell, m rt különben kártérítés iránti igényével a polgári per útjára utasittatik. (BTK. 311. §.) A budapesti kir. itélö tábla: Tekintettel arra, hogv X I. Józsefné és H. Vendelné a vádfeljelentésben kártérítési igényüket előterjesztették, tekintettel továbbá arra, hogy a dulakodás vádlottak között, a bizonyítási eljárás adatai szerint kölcsönös volt; ugyanazért a kir. itélö tábla a kártérítés iránt előterjesztett igények kölcsönös megszüntetésével H. I. Józsefné és H. Vendelné vádlottakat a T. jánosné részére megállapított 35 frt kártérítési összeg megfizetésének terhe alól felmenti. Ezzel a változtatással a kir. törvényszék Ítéletét egyebekben helybenhagyja. (1887. június 17-én 35,948. sz.) A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a büntetendő cselekmények magánjogi következményei megítélésénél a cselekmény büntetendő voltán kivül egyedül csak a magánjogi jogalap és az ebből származó kár nagysága lehet az irányadó és hogy tehát N. I. józsefné és H. Vendelné született N. Rozália vádlottak az általuk T. Jánosnén okozott sérelmezésből utóbb nevezettre hárult gyógyulási költség s a munkaképtelenség folytán előállott kárnak megtérítésére csakugyan kötelesek, de tekintve másrészt, hogy T. Jánosné született N. Erzsébet vádlott s egyszersmind sértett sem a vizsgálat, sem pedig a végtárgyalás során kárát se nem részletezte, sem pedig kellően ki nem mutatta : mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával T. Jánosné született N. Erzsébet vádlott s egyszersmind sértett az őt N. I. Józsefné és H. Vendelné született X. Rozália vádlottak irányában megillető kártérítési igényeivel polgári perutra utasittatik. Egyebekben pedig a kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú Ítélete T. Jánosné született N. Erzsébet vádlottat illető s felebbezett részében az abban elfogadott elsöbirósági indokokuál fogva helyben-, N. I. Józsefné és H. Vendelné született X". Rozália vádlottakra vonatkozó, nem neheztelt részében pedig érintetlenül hagyatik. (1887. december 23-án, 4,479. sz.) Ügyvédi munkadíj túlságos kikötése által elkövetett büntetendő cselekmény. (BTK. 350. és 379 §§.) A in. kir. Curia : stb. Ellenben a kir. itélő tábla 1886. évi október 12-én 24,04'L szám alatt hozott végzésének azon része, a melynél fogva szintén, mint bűnvádi eljárásra nem alkalmas, félre tétetett clr. H. F. ellen az ügyvédi díjnak s a perköltségeknek magas összegben csalárd utoni kikötését s köteleztetését tárgyazó feljelentés is, megváltoztatik s tekintve, hogy az ügyvédi díjnak s a költségeknek a feljelentés mellékletei szerint, gyakran ismételt s mindinkább nagyobb összegekre fokozott, valamely lényeges ténybeli körűim ínynyel egyátalán nem indokolt felemelése, illetőleg panaszosnő részéről ez irányban mindig növekedő kötelezettségnek iudokolatlan elvállalása, nem alapnélkülinck tüntetik fel a feljelentés azon állításait, melyeknek az az értelme, hogy dr. H. F ügyvédi minőségben is megbízatása folytán megbízóját báró L. Józsefné született gróf Sz. Lujzát,^ ennek szorult helyzetében, részint tévedésbe ejtésre alkalmas előterjesztésekkel s a törvénykezési eljárásban járatlan nő helyzetének és tudatlanságának kizsákmányolásával, részint pedig megfélemlítéssel s ürügyül használt káros következmények színlelésével bírta az aránylag csekély összegnek csaknem 30,000 frtra és igy igen jelentékeny összegre felcsigázott kötelezettségek elvállalására ; tekintve, hogy ezek szerint a btk. 389. §-ában meghatározott csalás bűntettének, esetleg a 350. §-ában körvonalozott zsarolás vétségének jelenségei mutatkoznak : a feljelentésnek erre vonatkozó részére nézve az elővizsgálat rendeltetik el. (1887. december 9-én 2,681. szám.) A vádtól visszalépett sértett fél a költségek megtérítésére nem kötelezhető, ha indítványa elkésetten terjesztetett elő s a bíróság a bűnvádi eljárást mégis elrendelte. A debreceni kir. törvényszék: Lopás miatt vádolt M. Anna irányában a további fenyítő eljárás beszüntettetik. Magánpanaszos K . . . Árpád a vizsgálat során felmerült rabtartási költségek megtérítésében nem marasztaltatik.