A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete (Folytatás)

3. JOG. 31 A ni. kir. C'uria: A kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával az eljáró elsőbiróságnak ítélete, tekintve, hogy a K. T. 329. §-ának végpontja általános s nem csupán azon esetre szóló rendelkezést tartalmaz, midőn a szerződés ennek megkötésétől számítandó időnek eltelte után teljesítendő, indokainál fogva helybenhagyatik. (1887. decz. 3-én 1,043. váltószám.) A tűzkár elleni biztosítás u szivartüz következtében szenvedett sérülésre is kiterjed. Az ártatlansági bizonyítvány hiánya a biztositót a kártérítési kötelezettség alól fel nem menti, ha csak oly körülmények fenn nem forognak, melyek a biztosított részéről célzatos vagy gondatlanságból származó károsításra engednek következtetést. A tűzbiztosítás! szerződés csak a kötvénjben meghatározott helységre nézve bir hatálylyal, helyiségváltoztatás esetén pedig megszűnik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. I n d okol;: Felp.eres a kereseti összeget tűzkár címén követeli, mert az A. alatti biztosítási kötvény szerint biztosított képen állítólag égés által mogyoró nagyságú lyuk keletkezett és ezen esemény következtében tűz által okozott kárt szenvedett. Minthogy a keresk. törv. 491. §-a, de a biztosítási szerződés 1. §-a szerint is a tűz elleni biztosítás csak tűzveszély, tehát elemi csapás által okozott kárra terjed ki és pedig oly tüz ellen, melynek bekövetkezte a biztosítás tárgyára nézve ezt felemésztő és megsemmisíthet") hatással lehet, tehát az ily tüz által a biztosított tárgyban oltás és mentés által okozott kárra és minthogy a felek által kikötött vétlenségi bizonyítvány szükségessége is igazolja, hogy a felek szándéka csakis az ily fogalmú és valóban veszélylyel járó tüz elleni biztosításra irányult, minthogy továbbá a képen támadt lyuk, melynek keletkezési módját és idejét felperes maga sem tudja, ha égés okozta is, nem tekinthető egyébnek, mint vétkesség vagy gondatlanság által okozott egyszerű rongálásnak, semmi esetre nem a törvényben megszabott és a szerződésben is kikötött fogalom alá sorozható tűzveszély következményének és minthogy e szerint a szerződésben kikötött esemény bekövetkezettnek nem tekinthető, ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani. De még ha a biztositolt képet tüz érte volna is, felperes kárának megtérítését akkor sem követelhetné, mert a biztosítási szerződés 8. §-ának C. pontja értelmében a biztosított köteles a kárösszeg kifizetése előtt ártatlanságáról szóló hatósági bizonyítványt bemutatni, felperes pedig ily bizonyítványt saját beismerése szerint be nem mutatott, tehát keresete időelőtti továbbá, mert a kt. 488. §-ának 3. pontja szerint ingó dolgoknál a biztosítás csakis a szerződésileg kijelölt hely, vagy helyiségre nézve bir foganattal, a szerződés 7. §-ában pedig ki van kötve, hogy a biztosítás megszűnik, ha a biztosított tárgyak a kötvényben kijelölt helységből más helyre szállíttatnak át és csak akkor lép ismét hatályba, ha a biztosító a helyiségváltoztatás tudomásul vétele mellett a szerződés folytatására magát irásbelileg kötelezi. Minthogy pedig a 3'/. alattival igazoltatott, de felperes maga is beismerte, hogy a biztosított kép Károly-körut 10. sz a. helyiségben sérült meg és minthogy az A. alatti kötvényben Károly-körut 24. sz. a. helyiség van megjelölve és alperes csakis azt vette tudomásul, hogy a szerződésileg kijelölt helyiség az Erzsébet-tér 7. sz. a. helyiséggel lőn felcserélve és minthogy e szerint a kár bekövetkeztének helyiségére nézve a biztosítás foganattal nem bírt, ennélfogva alperes kártérítési kötelezettséggel nem tartozik. Felperes azon érvelése, hogy a legutóbbi helyiségváltoztatást alperesnek beje lentette, alperes kártérítési kötelezettségére mi befolyással sincsen, mert felperes maga beismerte, hogy alperes a szerződésnek az új helyiségben leendő folytatására nemcsak hogy késznek nem nyilatkozott, de azt megtagadta Azon körülmény pedig, hogy ezen új helyiségben sem volt nagyobb a tűzveszély, mint az előbbiben és igy alperesnek a szerződés megszüntetésére, illetve nem folytatására mi oka sem volt, a biztosítás érvényét nem befolyásolhatja, mert a szerződés szerint alperes szabad elhatározásától függ, azt minden ok nélkül folytatni vagy abbanhagyni. A kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Minthogy tűzkár-biztosítás esetén a biztosítás kiterjed minden kárra, mely a biztosítás tárgyául szolgáló tárgyban tüz által okoztatik, tekintet nélkül a tüz keletkezési módjára (kt. 491. §.) ennélfogva az esetben, ha a biztosított kép zivartüz következtében szenvedett is sérülést, felperes kártérítési I igénye fennállana s jóllehet az A. alatti biztosítási kötvényben | levő és annak kiegészítő részét képező biztosítási feltételek 8. §. I C. pontjábau foglalt azon feltétel, miszerint a biztosított fél a tűzkár esetén hatósági bizonyitványnyal ártatlanságát kimutatni tartozik, a kárösszeg kifizetésének akadályául jelen esetben annál kevésbé szolgálhatna, mert a per adatai szerint oly körülmények fenn nem látszanak forogni, melyek által felperes részére célzatos, hanyag és gondatlanságból származó károsítás követtetett volna el; az elsőbiróság ítéletében felperes követelésének elutasítására felhozott eme indokok tehát helyt nem foghatnak is, felperes keresetével elutasítandó volt az elsőbiróság Ítéletében felhozott azon indok alapján, hogy a biztositott kép nem azon helyiségben szenvedett tüz által sérülést, melyben az biztosítva lett, mert a biztosítási feltételek 7. §-a szerint alperes biztosító-társaság világosan kikötötte, hogy a biztosítás csak a biztositott helyiségre terjed ki, helyiségváltoztatás esetéu pedig a szerződés megszűnik s hogy a szerződés is csak már az esetben lép ismét hatályba, ha a biztosító a helyiségváltoztatás tudomásul vétele mellett, a szerződés folytatására magát irásbelileg kötelezi, mi hogy megtörtént volna, felperes nem is állítja, sőt maga elismeri, hogy alperes a biztosítási szerződés további érvényben való fentartását megtagadta. A in. kir. Guria: A budapesti kir. táblának ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik. (1887. november 9-én, 862. sz.) A ki nem üzlete folytatásánál általában, sem egyes ügyletek kötésénél, hanem a saját neve alatt eladott árácikken jogosulatlanul használ idegen céget, nem cégbitorlást, hanem az iparvédjegy hamisításának vétségét követi el. A pozsonyi kir. törvényszék: Alperes Sch. Mór és Sch. Dina a felperesi cégnek további használatától különbeni 100— 100 frt pénzbírság terhe alatt eltiltatnak. Indokok: Alperesek nem tagadták és ezenfelül St. János tanúvallomása által is igazoltatott, hogy elsőrendű alperes Sch. Móricz a felperes által ezen per során bemutatott, a felperesi nyomtatott céget tartalmazó felragasztott cédulával ellátott vászon-, illetve szövetdarabot St. Jánosnak mint házalónak eladta. W. Lajos és F. Samu tanuk vallomásai által pedig, melyeknek hitelt érdemlősége Írásbeli adatokkal is támogattatván, kifogás alá nem eshetik, igazoltatott, hogy az emiitett vászondarabon felragasztva volt és a per során szakértőileg lebontott, elől a felperesi nyomtatott céget, hátul pedig a szakértői szemlejegyzőkönyvben kitüntetett, irónnal jegyzett számlát tartalmazó papirszelet egy szállító igazolványnak (Lieferschein) levágott felső részét képezi, mely másodrendű alperesnek a felperesi cégnél általa eszközlött vásárlás alkalmával, röviddel az előtt az itt megvett árúról adatott. Minthogy ezeken felül alpereseknek azon előadása, hogy a St.-nek eladott vásznat elsőrendű alperes a helybeli iparbank zálogintézetében a felperesi céget tartalmazó papirszelettel ellátva, árverés alkalmával vásárolta volna, felperes tagadásával szemben nem igazoltatott, sőt L. Ferencz tanú vallomása által megcáfoltatik, a fentebb előadott és perrendszerüen beigazolt ténykörülmények elég szabatos bizonyítékául veendők annak, hogy a felperesi céget tartalmazó papirszelet alperesek által, vagy azoknak tudtával ragasztatott a többször emiitett vászondarabra oly célból, hogy a nem felperesi cég üzletéből eredő árú ezen cég árújának látszatát nyerje. Mindezek után tekintve, hogy felperes cége a kereskedelmi cégjegyzékbe be van vezetve, hogy felperes alpereseket cégének használatára fel nem jogosította s hogy a fentebb leirt ténykedések körül mindkét alperes kölcsönösen közreműködött, igy mindkét alperest a K. T. 24. §-a alá eső cégbitorlás terheli. A K. T.-nek most idézett szakaszához képest tehát mindkét alperest a kereseti kéret értelmében 100— 101) frt pénzbírság terhe mellett a felperesi cégnek használatából eltiltani kellett. (1886. évi október hó 11-én 11,287. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes cégbitorlás megtorlása iránt indított keresetét arra alapítja, hogy alperesek az általuk eladott árúra felperes cégét magában foglaló nyomatott papírlapot illesztettek. De a K. T. 24. §-ábau említett cégbitorlás esete csak akkor forog fenn, ha akár az üzlet folytatásánál általában, akár egyes ügyleteknél valamely cég jogosulatlanul használtatik. Alperesek tehát jelen esetben felperes cégét csak akkor bitorol-