A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 8. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete (Folytatás)

30 alpereseknek e pince szakértöileg megállapított építési értékét vagyis 900 frtot kifizeti, a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Helyesen állapította meg a kir. tvszék felperes kereshetési jogát, mert felperes, mint a budai 228. sz. tjkbeu foglalt osztatlan állapotban lévő házfelének társtulajdonosa, az időközben elhunyt neje, mint másik tulajdonostárs halála után, már a közösségben levő tulajdonból kifolyólag is, de mint az elhalt neje után hátramaradt család feje is jogosan indította meg az állítólag ezen ház kiegészítő tartozékát képezi pince birtoka iránt a keresetet. Az ügy érdemében helyesen kötelezte ugyan a kir. tvszék alpereseket a kereseti pincének, mint a felperes által megvett ház kiegészítő alkatrészének, felperes birtokába kibocsájtására, felhozott indokainál fogva és főleg azért, mert az árverésen vevők a megvett ház tartozékát képező pince birtokától meg nem foszthatok. Mindazonáltal a kir. ítélőtábla a birtokba bocsájtást az ezen pincébe beépített és szakértöileg 900 frtban megállapított érték lefizetésének feltételéhez kötötte és az elsőbiróság Ítéletét ekkép megváltoztatta azért, mert a per adataiból kitűnik, hogy az árverés alá bocsájtott ház alatt levő kereseti pince alpereseknek képezte telekkönyvön kivüli tulajdonát, hogy az az árverést megelőző becsű alkalmával fel sem becsültetett, hogy ekként felperes és neje az árverésuél a vételárt csak a ház becsértékére való tekintettel ígérték meg ; hogy továbbá felperesnek és nejének tudomása volt arról, miszerint ezen a háznak törvény szerint ugyan tartozékát képező pince tényleg alpereseket illette és mert mindezekhez képest felperes és tulajdonostársa egyenesen alperesek kárával gazdagodnának, ha ezek a pincét a beépített érték megtérítése nélkül köteleztetnének átadni. Ily helyzetben tehát alpereseket a pince kibocsájtására csakis az ebbe beleépített tényleges értéknek felperes általi megtérítése mellett lehetett kötelezni. A imígy, kir. Curia: A másodb. ítélete a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó részében helybenhagyatik, a kereset főtárgyára nézve azonban mindkét alsóbirósági Ítélet m egváltoztatik és felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: Habár kétségtelenül áll az, hogy a Lógodyutcai 92. sz. ház alatt elterülő és alperesek által birtokolt pince ama ház elválaszthatlan tartozékát képezi és mint ilyen felperest és nejét mint e ház telekkönyvi tulajdonosait megilleti, mégis a kereseti kérelemnek helyt adni nem lehetett, mert a kereset nem a pincéhez való tulajdonjog elismerésére, hanem mint »actio negatoria« arra van irányozva, hogy alperesek a pince használatától eltiltassanak és annak felperes birtokába való kibocsájtására köteleztessenek, ezt azonban felperes nincsen jogosítva követelni; mert alperesek a kérdéses pince használatára szolgalmat szereztek az által, hogy a tulajdonukat képező Atilla-utca 89. számú, valamint a felperes és neje tulajdonát képező lógodi-utcai 92. számú házak előbbeni tulajdonosa néhai R. J. a 2-/. alatti adás-vevési szerződés szerint a pince használatát az Atilla-utcai ház eladása alkalmával alpereseknek engedte át és utóbbiaknak ebbeli szolgalmi jogát ujabban is megerősítette akkor, midőn a 37. alatti szerződés szerint a lógodi-utcai házát S. A. és nejének eladta, mely szerződés 4-ik pontjában világosan kiköttetett, hogy vevők nemcsak az általuk megvett ház udvarán létező pince szelelőlyukát tűrni tartoznak, hanem a ház alatt létező pincéhez soha igényt nem támaszthatnak. A pincére vonatkozó használati jognak ily módon szabályozása és megállapítása ellenére felperes sem a telekkönyvre, sem árveréseni vételére jóhiszemmel nem hivatkozhatik, mert és habár az árverési feltételek erről külön említést nem tettek, mind a mellett a szolgalomnak létezéséről felperesnek már az árverés előtt tudomása volt, mert ő V= A.-nak sógora levén, ennek vagyoni viszonyait okvetlenül ismerte, mert továbbá a lógodi-utcai ház udvarán létező méter magas és kővel fedett szelelő-lyuk félreismerhetlen jeléül szolgált annak, hogy a ház alatt pince vau és mivel ama házból nem létezik bejárás a pincébe, hanem abba csak az Atilla-utcai 89. számú házból juthatni, e körülményből, valamint abból, hogy a pincét a szomszéd háztulajdonos birtokolja, nemkülönben a tkkvi irattárban elfekvő 2. és 3. alatti adás-vevési szerződések másolatainak betekintéséből is felperes biztos tudomást szerezhetett magának arról, hogy alperesek a pince használatára jogelődük által engedett és a Lógodyutcai 92. sz. házat terhelő szolgalmi joggal birnak, ezen szolgalmat tehát felperes mint árverési vevő is tűrni köteles. Magától értetődik, hogy a mennyiben a Bj alatti városi tanácsi végzésben meghagyott javításokat a kereseti pincében felperes teljesítette, az ezzel járó költség megtérítését alperesektől követelni jogosítva van. (1888. január 12-én 8,217. sz.) Kielégítési végrehajtásnak előzőleg elrendelése, a foganatosítás igazolása nélkül, a veszély valószínűségét nem tanúsítja. Az egri kir. járásbíróság1: A 4,248/1. sz. feltétlenül marasztaló elsőbirósági ítélet alapján, tekintettel arra, hogy a perbeli követelés veszélyeztetése a NI!, a. okirattal valószínűvé tétetvén, a kért biztosítási végrehajtás 214 frt 09 kr. tőke, ennek 1887. március 7-től számítandó G°/o kamatai, 17 frt eddigi, ezúttal 12 frt 40 krban megállapított valamint a még felmerülendő költségek erejéig, Sz. Gy. felperes részére B. Sz. egri lakos alperes ellen ennek összes ingóságaira slb. elrendeltetik. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság neheztelt végzését megváltoztatja, folyamodót biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérelmével elutasítja, a foganatosított végrehajtási eljárást következményeivel együtt hatályon kivül helyezi s az eljáró kir. járásbíróságot az 1881 : LX. t.-c. 141. §. második bekezdése értelmébeni eljárásra utasítja. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 223. §-ának második bekezdése szerint, melyre folyamodó kérelmét alapítja, a felebbezési határidő eltelte előtt feltétlenül marasztaló elsőbirósági Ítélet alapján biztosítási végrehajtás elrendelésének csak a veszély valószínűségének kimutatása esetén van helye, már pedig kielégítési végrehajtásnak előzőleg elrendelése a foganatosítás igazolása nélkül a veszély valószínűségét nem tanúsítja, a NH. alatti végzéssel elrendelt végrehajtásnak foganatosításáról szóló okirat azonban a kérvényhez nem mellékeltetett. (1887. okt. 14-én, 43,531. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A keresk. törvény 829. §-ának azon intézkedése, mely szerint vasárnapon vagy ünnepnapon esedékes teljesítés csak a legközelebbi köznapon követelhető, nem szorítkozik azon esetre, midőn a szerződés a megkötéstől számítandó bizonyos idő eltelte után teljesítendő, hanem alkalmazást talál akkor is, midőn a lejárat előre kijelölt bizonyos napra tüzetett ki. (1875 : XXXVII. 329. §.) A budapesti V. kerületi kir. járásbíróságok: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A K. T. 329. g-a értelmében, ha a teljesítés napja vasárnapra vagy ünnepnapra esik, a kötelezettség a legközelebbi köznapon lévén teljesíthető, alperest az 1886. évi okt. 31-én lejárt részlet kifizetésében késedelmesnek tekinteni nem lehetett, mert az 1886. okt. 31 -ike vasárnap, nov. 1-je pétiig közönséges ünnep, és igy a folyó évi nov. 2-án teljesített fizetés kellő időben teljesítettnek tekintendő volt. Az A. alattiban jelzett »a napon pontosan (pünktlich am Tage)« kifejezés a törvény rendelkezésétől eltérő megállapodásnak szintén nem volt tekinthető, mert az A. alattiban más határidők is foglaltatnak, melyek nem ünnepnapra esnek és igy határozott kifejezése nélkül annak, hogy alperes ünnepnapon is köteles fizetni, őt ezen fizetés teljesítésében késedelmesnek tekinteni nem lehetett. Miután pedig a többi részletfizetéseket pontosan teljesítette, felperest keresetével elutasítani kellett. (1886. decz. 22-én 92,133. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és alperest végrehajtás terhe alatt kötelezi, hogy a leszállított kereseti 250 frt 10 kr. tőkét felperesnek fizesse meg. Indokok: Az A. alatt csatolt eredeti szerződésben az, hogy a fizetés pontosan a kitett napon teljesíttessék, világosan ki van kötve ; mihez képest alperes a K. T. 332. §-a értelmében a fizetést, tekintet nélkül arra, hogy ezen nap vasárnapra, a következő nap pedig közönséges ünnepre esett, a szerződésileg kötelezett napon, tehát 1886. okt. 31-ik napján tartozott teljesíteni. A K. T. 323. §-a végpontja ezen első pontjából kitetszőleg csak ama esetben irányadó, ha a szerződésben a teljesítés napja nem naptári nap szerint lett meghatározva, hanem a kötelezettség a szerződés megkötésétől számítandó bizonyos idő (napok, hetek, hónapok stb.) eltelte után teljesítendő, mely eset ezúttal fenn nem forog. Minthogy pedig alperes a szerződés szerint 1886. okt. hó 31-ik napjára kötelezett fizetést, saját beismerése szerint is, csakis 1886. évi nov. 2-án, a fentebbiekhez képest tehát elkésetten teljesítette, minthogy továbbá a kereseti követelés ellen más irányban kifogást nem tett, ennélfogva őt annak megfizetésében elmarasztalni kellett. (1887. szept 1-én 245, sz.)