A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 7. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 3. r

52 25L JOG. mely belföldi község felvételüket kilátásba helyezte, hogy kifogástalan magaviseletűek, birnak elég vagyonnal, melyből magukat eltarthatják, és hogy a belföldön adót is fizetnek. Akár tagadja meg egészen, akár gyakorolja kivételesen a jelzett alapon a magyar állampolgárság adományozását: bizonyos, hogy e tekintetben nem a törvény szövegének és szellemének iránytűje fogja vezetni, hanem a »tel est mon plaisir« sugallta akaratelhatározás, mely sikamlós téren mozogni fájdalommal és sajnálattal látnók. Azt sem fontolta meg a belügyminiszter, hogy szóban forgó negatív intézkedésével az elutasított külföldieknek menynyire sértette meg jogos érdekét, ük ugyanis bizva egy nyolc éven át folytatott állandó gyakorlatba, melynél fogva, örökbefogadás alapján, a vonatkozó törvényes feltételek teljesítése mellett, külföldieket, szó nélkül, honosított: elbocsáttatásukat. eszközölték ki államuktól, onnan kivándoroltak, a belföldön magukat örökbe fogadtatták és ekként tetemes költséget és fáradságot áldoztak abban a biztos reményben, hogy a magyar állampolgárságot meg fogják szerezni és ime, a magyar törvénybe és miniszteri gyakorlatba vetett bizalmukban keservesen és károsan csalódniok kellett. Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból.* Irta: BANFFAY SIMON, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. * III. Az örökségről való lemondás érvényét meghatározó 59, §. talán rövidebben is szerkeszthető ilyformán: »az örökségről az örökhagyó életében való lemondás csak akkor bir érvénynyel, ha ez iránt az örökhagyó és a törvényes örökösödésre hivatott között szerződés jön létre.« Minthogy e § a a javaslatnak nem tartalmazza, hogy a törvényes öröklésre a lemondót közvetlenül megelőzők jogának nem érvényesülése esetére hivatott egyén köthet csak ily szerződést, a fennebbi szövegezés tán rövidségénél fogva is célszerűbb. A gyakorlatban többször előfordul, hogy valaki örökségéről csak részben mond le, például a lemondáskor meglevő gazdaságból Öröksége fejében mit sem követel, ellenben az ezután netalán szerzendő szülői vagyon és követelésekre öröklési jogát fenntartja Arról pedig, hogy ily részbeni lemondás megengedtetik-e s hogy ez ép oly formaságokhoz köttetik-e, mint az egészben való lemondás, a javaslat nem intézkedik. Meg van ugyan némileg analógiája a 10. §. azon intézkedésében, hogy ha az örökhagyó vagyonáról csak részben intézkedett, a fenmaradt rész a törvényes örökösödés tárgyát képezi; de ha ott szükségesnek látszott ezt kimondani, minden kétely elhárítása végett e részbeni lemondásról itt is kellene intézkedni. A határozottság kedveért talán nem ártana a 61. §. b) pontjában e helyett: »le nem mondott volna«, ezt tenni: »le sem mondott.« Ha az örökhagyó valamely leszármazója mond le örökségéről, kétségen kivül az teendő fel — az ellenkezőnek nyilt kifejezése nélkül — hogy a lemondás a többi leszármazók javára történt; ez által a többi leszármazó a lemondó által visszautasított örökségi részhez dologhozi jogot nyert, még pedig nézetem szerint erősebbet, mint minővel a lemondó a lemondás előtt birt; a mennyiben az örökhagyó a lemondó öröklési jogát a lemondás előtt végrendelettel részben, t. i. a kötelesrész erejéig megsemmisíthette, most pedig e lemondásnak a többi leszármazó javára történt elfogadása által az örökhagyó a lemondás tárgyát képező örökrészről való rendelkezhetési jogát elvesztette. Az örökhagyó és lemondó közt kötött szerződéssel ugyanis e lemondás tárgyát képező részt, illetőleg az örökhagyó és többi leszármazói közt egy új, még pedig obligatorius jogviszony keletkezett; lemondván ugyanis a lemondó az örökhagyó többi leszármazói javára, az örökhagyó, mikor ezt elfogadta, e tényével hallgatólag a többi leszármazók irányában azon kötelezettséget vállalta magára, hogy a lemondó által nekik szánt örökségi részt ugyan nekik a lemondó — általa is elfogadott — szándékának megfelelőleg csonkitatlanul kiszolgáltatandja, mi által az e feletti rendelkezési jogáról egyúttal lemondott. * Előző közlemények a »Jog« 5. és6. számaiban. De ezzel egyidejűleg eme többi leszármazók szükségheli, ; vagyis utánuk kötelesrészre jogosított, örökösei szintén nyertek jogot, ínég pedig azt, hogy a törvény rendeleténél fogva tőlük ! ezen lemondás tárgyát képező örökrész, a mennyiben jogelődjük ha'álakor még megvan, egészben el nem vonható. Ezen jogi kapcsolat, mely ezek öröklési joga és a lemondási tény közt keletkezett, jogelődjük halála által nem szenved változást, nem lazul meg, de e halál után is fenáll s e haláleset nem a lemondó régi jogának felélesztésére, de az elhalt kötelesrészre jogosított örökösei öröklési joga közvetlenitésére, megerősítésére, sőt kiterjesztésére szolgál, a mennyiben már most az eredeti örökhagyó fa lemondást elfogadó) jogának azon megszoritása, hogy amaz örökrészről nem intézkedhetik, irányukban éledt fel; következőleg eme részben a lemondási, szerződés értelmében vannak az örökösödésre hivatva; mig tehát közülök valaki él, a lemondó örökösödési joga fel nem éledhet, azaz az örökségről való lemondás tárgyában kötött szerződés hatályát nem vesztheti. Ezen itt csak vázlatos körvonalakban kifejtett két elvet szükségesnek tartanám a törvényben kimondatni; a/, elsüt egy új §-al, vagy a 63. §. első bekezdésének olyképen leendő kiegészítésével, hogy az örökhagyó ezen örökrészről többi leszármazói és ezek kötelesrészre jogosított örökösei kárára nem intézkedhe ik; a másodikat ugyan a 63. §. második bekezdésének ekképi módosításával : »Az örökségről való lemondás tárgyában kötött szerződés hatályát veszti, ha mindazok, kiknek javára a lemondás történt, vagy történtnek tekintendő (61. §.) kötelesrészre jogosított örökös nélkül az örökhagyó életében meghaltak.« A harmadik cím első fejezete a kötelesrészre vonatkozó általános határozatokat foglalja magában s a 65. §. kimondja, hogy »az örökhagyó leszármazóit, atyját, anyját és házastársát, ha a fenforgó esetben törvényes örökösödésre lennének hivatva, kötelesrész illet, (illeti helyett) melyet a törvényben megállapított kitagadási eseteken kivül az örökhagyó se el nem vonhat, se meg nem csonkithat s mely a 66. §. nyomán rendszerint a hagyatéki vagyonnak az örökhagyó halálakor való értéke alapján állapítandó meg.« Eme rendszerinti megállapítás kivételeként mutatkozik a 67. §. Nem olyan könnyen felfogható §. ez a 67-ik s ha még annyira gondolkodik felette az ember, egy kételyét még sem I oszlatja el teljesen, azt t. i., vájjon az örökhagyó atyja és anyja benn foglaltatik-e. Megnehezíti e §-a még azt is, hogy két bekezdésre van osztva s igy a második bekezdésben valami kivételes j rendszabályt vagyunk hajlandók keresni, pedig szorosan véve nem ' kivétel, hanem csak az elvnek más concret esetre való mikénti alkalmazása. Tájékozásul ide igtatom az egész §-t. »Ha az örökhagyó életében ajándékozással kevesbítette vagyonát, azok, kik már az ajándékozáskor is kötelesrészre jogosítottak voltak, továbbá az akkor már életben volt leszármazóknak , további leszármazói, végre az akkor fenállott házasságból született gyermekek s ezek leszármazói követelhetik, hogy kötelesrészük a hagyatéki vagyon és az egy vagy több alkalommal elajándékozott vagyon együttes értéke szerint szabassék ki. Ha az örökhagyónak kötelesrészre jogosított oly leszármazója van, a ki már az ajándékozáskor életben volt, vagy akkor fenálló házasságból született, a kötelesrészre jogosított többi leszármazók, ! habár későbbi házasságból születtek, vagy később törvényesítettek I is, követelhetik, hogy kötelesrészük kiszabása végett az ajándékozott vagyon értéke a hagyatéki vagyon értékéhez hozzá | számittassék.« Én azt hiszem, hogy azok, kik már . .. kötelesrészre jogosítottak voltak alatt a szülők és házastárs értendő, ez utóbbi annál I bizonyosabban, mert a m á r szócska azt jelzi, hogy lehetett, vagy volt idő, mikor még nem volt, mit a szülőkről nem lehet állítani, minthogy ezek a kötelesrészre mindig jogosítottak voltak; de ha a házastárs eme kifejezésekben bennfoglaltatik, nem látom az okát, hogy a szülők, ha törvényes örökösödésre vannak hivatva, e §. által adott előnyben ne részesüljenek. Az is igaz, hogy az akkor (ajándékozáskor) életben volt leszármazók már a kötelesrészre jogosítottak voltak, de ép oly igaz az is, hogy azok le, származói is ugyanazon joggal birnak s mert csak az életben volt leszármazók leszármazói említtetnek tel, első pillanatra azt hihetné valaki, hogy maguk az életben volt leszármazók ide nem száraithatók, mert ha ide szándékoltatnának számíttatni, ezeket is külön fel kellett volna említeni, mint a hogy az akkor fenállott házasságból született gyermekek külön s ezek leszármazói is külön emlit-