A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 6. szám - Van-e folytatólagos biztositási végrehajtásnak helye? Nyilt kérdések. - Adat a jogtalan elsajátitás vétségéhez

50 A JOG. kifejezi ugyan azon óhajtást, hogy a joggyakorlaton levők a jogélet minden ágában bevezettessenek, de köztudomású, hogy ezen rendelkezés megtartása ellenőrizve egyáltalán nem lesz és teljesen az illető bíróság vezetőjének, vagy az illető ügyvédnek akaratától függ, hogy a gyakorlati kiképzés megérdemli-e ezen nevet, vagy nem. Vannak bíróságok, hol a joggyakornokokat hónapokon keresztül mechanicus munkákra alkalmazzák (p. vizsgáló biró mellett jegyzőkönyvvezetőkül használják) ; másutt évekeu át ugyan azon szaknál hagyják őket s az illető kezdőnek még csak módjában sincs ezen állapot megszüntetését kívánhatni; sőt van a jogéletnek ága és pedig az ügyészi functio, melyben a joggyakorlaton levők nálunk egyáltalán semmi működést sem fejthetnek ki, holott a külföldön az ügyészi pályára készülők is gondos előkészítésben részesittetnek. • Arra, hogy a fiatal jogász a gyakorlati évek alatt teljesen el ne felejtse elméleti tanulmányainak eredményét, mi gond sem lesz fordítva; pedig más államokban a kezdő joggyakornok vagy ügyvédjelölt az egyetemi seminariumokban és jogászkörökben való részvéttel, ott felolvasások és vitatkozások tartása által a gyakorlati évek slatt is iparkodik elméleti ismereteit újakkal gyarapítani. Hogy ezen elméleti képzettség a megkívánt bírói, illetőleg ügyvédi vizsga által sem lesz valami kiváló mérvben dokumentálva, az kitűnik onnan, hogy a vizsgáló bizottságnak egy illetve két óra alatt kellene megítélni azt, hogy a jelölt az összes jogtudományokból és azon kivül még egy egész csoport más tantárgyból mily készültséggel bir. Nem kifejteni, csak megérinteni akartuk ezúttal eme hiányokat. Nézetünk az, hogy az igen t. cikkíró ur által felvetett eszme igen üdvös hatású lesz ugyan, de a kívánt cél csak ugy lesz igazán elérhető, ha fiatal jogásznemzedékünknek ugy elméleti, mint gyakorlati kiképeztetésére a jelenleginél nagyobb gond lesz fordítva. Adat a jogtalan elsajátítás vétségéhez. Irta : Dr. KELEMEN SAMU Szatmáron. A fentirt cím alatt Vargha Ferenc ügyész ur érdekesen, mint mindig, de ez alkalommal teljesen elhibázott alapon, jogtalan elsajátítás vétségéhez igyekszik felvilágosító adattal járulni egy konkrét eset alkalmából. Az eset, melyet a »Jog« 2-ik számában közöl, az, hogy egy cigány 50 frtot találva, a pénzből költekezik a btkv 365. §-ában megállapított nyolc napon belül. A kir. tábla és Cúria — helyesen — jogtalan elsajátítás vétségét látta az esetben, a kassai törvényszék sikkasztást, Vargha ur pedig a kbtk. 127. §-ába ütköző kihágást a tulajdon ellen. E nézete támogatására megtámadja a Curia ítéletét, de haj! a támadásban Vargha ur húzza a rövidebbet. Tökéletesen egyetértek az igen t. ügyész úrral, ha nem lát ez esetben a büntető trkv 365. §-ába ütköző cselekményt. Mert e törvényszakasz szerint a talált dolog jogtalan elsajátításának vétségét csak az követi el, a ki a talált dolgot nyolc nap alatt a hatóságnak stb. át nem adja. A kritikus nyolc nap tehát bevárandó és ennek betelte előtt e vétség fogalma meg nem állapitható. De az már nagy hiba, ha a t. ügyész ur nem lát a 365. §-on túl és nem látja meg a 367. §-nak a jogtalan (és nem specialiter a »talált dolog« jogtalan) elsajátításáról szóló intézkedéseit. E törvényszakasz szerint »vétséget követ el, a ki másnak tulajdonát képező ingó dolgot, ha véletlenségből vagy tévedésből birlalatába jutott, jogtalanul elsajátitja«. Azt hiszem, hogy az ügyész ur után fent reprodukált eset e büncselekvény ismertető jeleit teljesen kimeríti. A cigány, a ki 50 frtot talál, bizonynyal véletleuségb ő 1 jutott ahhoz. Mert a találás a véletlen jelentkezésének egyik legeminensebb formája. Ezt megerősíti a büntető törvénykönyv indokolása is, mely a találást »v él étlen ráakadás»-nak mondja valamely ingó dologra. A jogtalan elsajátítás is megtörtént, ezt igazolja a 355. §. második bekezdésének az elsajátításról nyújtott fogalommeghatározása. E szerint az elsajátítás be van végezve, mihelyt a birlaló a dolgot »elidegeníti, elhasználja, a visszakövetelésre jogosított előtt eltagadja, vagy azzal bármi más módon, mint sajátjával rendelkezik«, tehát ha abból költekezik is. Az elsajátítás befejezett és jogtalan voltát egyébként a jelen esetben minden kétségen kivül helyezi a tettes absolut vagyontalansága is, melynél fogva részéről netán fenforgó visszatérítés szándékát kizártnak kell tekinteni. Kitűnik talán ezekből, noha a konkrét esetben az elsajátított dolog fungibilis volta komplikálja a kérdést, hogy a btk. ' 367. § a szerint minősülő jogtalan elsajátítás vétségéről van szó, a mely pedig független a 365. §-ban megállapított, a »talált d o 1 o g jogtalan elsajátításának vétségére« megállapított időbeli korlátozástól. És kardinalis hiba, hogy e két külön álló cleliktum között a »talált dolog« szók figyelmen kivül hagyásával az ügyész ur nem tesz különbséget. Hogy az elsőbiróság részéről megállapított sikkasztás vastag tévedés a minősítésben, talán bizonyításra nem szorul. Mert a sikkasztás felteszi, hogy a dolog a tulajdonos »rendelkezési jogának fen tartása mellett* jutott légyen a tettes birtokába, ezzel pedig az »elvesztés« fogalmilag ellenkezik. De felteszi azt is, hogy a tettes meghatározott céllal vette legyen át a dolgot, tehát ne véletlenül, találás utján jusson ahhoz. De ennél még tévesebb az ügyész ur minösitése, a ki a talált dolognak nyolc napon belül történt elidegenítését —- a befejezett elsajátítás e par exellence esetét — is, tulajdon ellen intézett kihágásnak hajlandó deklarálni a btk. 367. §-a ellenére. Egyébiránt mindaz, a mit a furtura ususról mond az igen t. ügyész ur, e bünfogalomról való nézetemmel homlokegyenest ellenkezik. Mert a furtum ususnak a kiterjesztését fungibilis dolgokra, minő a pénz — ha csak ez speciális körülmények folytán e fungibilis természetét el nem vesztette — megengedhetetlennek tartom. Ennek a fejtegetése azonban messzebb lőne, mint a hova e cikkecske céloz. Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásA nak helye? (Nyilt kérdések.) Előfordult eset alkalmából az alantiakban foglalt kérdések I felől és azoktól óhajtanék szakvéleményt nyerni, a kik jogi praxisunk minden mozzanatáról legközvetlenebbül és legjobban értesülvék. Nem tartozom azok közé, kik minden controvers kérdést a nyilvánosság elölt szeretnek tárgyalni, és csakhogy a tekintetes szerkesztőséget ne fáraszszam, vagyok bátor e felvetett kérdéseket megvitatás alá bocsátani. Az első kérdés az, hogy a végrehajtási törvény szempontjából indokolható-e a folytatólagos biztosi tási végrehajtás kérdése és elrendelése ? A praxis számtalan esetben igazolja, hogy a biztosítási végrehajtásnál — melynél rendesen ventre á térre járnak el, — leggyakrabban megesik az, hogy a jegyzőkönyv beterjesztésével jut csak oly vagyon tudomására felperes, mely neki pót és teljes fedezetet nyújthatna és igy lehet-e, magyarán kimondva az elpuskázott ; eljáráson egy folytatólagosan kikérhető biztosítási végrehajtással segíteni ? Ha azon esetek, a hol a biztosítási végrehajtás során a kielégítési végrehajtás szakaszai jönnek figyelembe, kifejezetten megjelölve nem lennének, mint a •_'30. és 233. §-okban, kétségen kivül állana, hogy a folytatólagos biztosítási végrehajtás megengedhetősége levezethető volna a törvény szelleméből; de igy, legalább is egy oly kérdést képez, mely a gyakorlati szükség szempontjából megoldásra vár. Még egy, mondhatom a fentiekből folyó kérdés is merül fel a gyakorlatban és ez az, hogy a törvény szerint az igény felhívás nem a biztosítási végrehajtás foganatosítása után közvetlenül,hanem a kielégitéshezi jog megnyíltával, azaz a kielégítési árverés (!) elrendelése után és pedig az előadó biró által eszközlendöleg bocsátandó ki, (az utóbbi azaz régi váltóeljárás már ezt igy irta elő). De ezzel a gyakorlat ellentétben áll, e szerint pedig az igényhirdetmény azonnal a biztosítási végrehajtás után bocsáttatik I ki és az igénykereset beadási ideje ezen időponttól vétetik számításba. És ez azon láncszem, mely ha a kielégítési végrehajtásra vo7iatkozó szakaszokra visszavezethető, indokolttá teheti azt, hogy nemcsak a 89.-§. de a 117. §. a), b), c), pontjai is alkalmazásba vehetők a biztosítási végrehajtás után közvetlenül. Ha pedig a gyakorlat téves a tekintetben, hogy az igényhirdetmény a biztosítási végrehajtás után is közvetlenül azonnal kibocsáttatik, akkor meg az a kérdés, hogy dacára ily kibocsátásnak, elkésetten beadottnak tekinthető-e oly igénykereset, mely a kielégítési árverés (!) elreudelése után Íj nap alatt nyujtatik be? Dr. Hajós Emil, margittai ügyvéd