A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 6. szám - Az ügyvédség reformjáról

48 A JOG. felelő ellenőrzési hatalmat, elsőséget talaj donképi zálogjogok ' szerzésére való lehetőséget adjanak. Mind ennélfogva nézetem igenis az : hogy a tulajdoni jog- j ban foglalt szabad rendelkezési hatalom elvénél, de cgyuttal a l telekkönyvi intézmény szelleménél fogva is az elsőségnek oly érte- | lemben lehet biztosíttatnia a hitelező részére, hogy a tulajdonos a biztosított hitelező beleegyezésén kivül a javakat (ingatlanjait) értékileg semmiféle teherrel alább szállítani nem fogja. Ha mégis a tulajdonos ezt tenné, a biztosított hitelezőnek legyen megen- I gedve az ily irányban kötött ügyletek érvénytelenithetése. Sőt | legyen megengedve, hogy az ily ügyletek alapján netán eszközölt bekebelezések (melyek azonban csak tévedésből fordulhatnának elő, lévén a bíróság, mint telekkönyvi hatóság hivatalból köteles, mindig tekintetbe venni a tulajdoni lap állapotát) kitörültetését is mindenkor sürgetnie lehessen. Az ügyvédség reformjáról. Irta : MIKLÓSSY MÁRTON ügyvéd Nagy-Károlyban. Az ügyvédi kar szellemi és anyagi emelésére nézve e lap hasábjain közzétett nézetek kevés különbséggel mind oda mennek ki, hogy egyik rész az ügyvédek számának megkötését, másik rész pedig annak mellőzését véli célra vezetőnek és a készülendő új ügyvédi rendtartást ily értelemben óhajtanák, hogy készíttessék. En azon nézetben vagyok, hogy az ügyvédség szellemi és anyagi erejének emelése egy jó ügyvédi rendtartással előmozdítható ugyan, de teljesen a kívánalmaknak megfelelőleg nem rendezhető, hanem a törvénykezési rendtartást kellene ugy alakítani, hogy az a bíróság teendőjét apasztaná s egyszersmind az ügyvédi kar érdekét is a közönségre való minden hátrány nélkül elősegítené. A Plósz Sándor ur által szerkesztett és közzétett 610 §-ra terjedő magyar polgári perrendtartás tervezete ezen óhajtásnak nem felel meg és igen sok nehézséggel járó bonyodalmas eljárást tartalmaz, a gyorsaság, jó és olcsó igazságszolgáltatás a tervezett úton elérhető nem lesz. Ha a folyó megárad, az átmetszések és töltésezések leggyakrabban mit sem használnak, sőt tapasztalati tény, hogy az ily eljárás mellett nemcsak a mezőn csinál károkat, hanem a községeket elönti s ember élete is esik áldozatul, mert a veszély elhárításánál a szakértők nem követik a természet útját, az oldalcsatornázások, levezetések nem eszközöltetnek, pedig ha a felesleges viz, mint a természet áldása csatornákba elvezettetnék, a mezőgazdaságba azt célszerűen lehetne felhasználni s ez által romboló hatását megszüntetni, így vagyunk az ügyvédséggel is. Igaz, hogy vannak elegen, de hát miért vannak ? azért, mert az iskola termelte f o 1 ytonosana tanult emberek számát, s midőn teljesen kiképezve az életbe kiléptek, ezeknek elhelyezéséről az állam soha sem gondoskodott, hanem ugy a kormánynál, mint megyéknél rendesen azokat alkalmazták tisztviselőknek, a kik vagy semmit sem tanultak, vagy tanulni nem is akarván — az iskolából kirekesztettek s ezek a hivatalokba jelenleg is kevés kivétellel mind bent vanuak, ennélfogva a müveit s legképzettebb elem — a helytelen rendszer folytán kényszerűségből lépett az ügyvédi pályára; ezeknek most már a nyakát tekerni, vagy a kenyeret kinevezéssel, választási rendszer behozatalával a kezéből kivenni észszerűden dolog volna, — mert akkor hasonló eljárást kellene követni a szintén túl népesedett orvosi karnál, mérnöki karnál, sőt a munkások számát is meg kellene határozni, hogy ne strikeoljanak, de miután ez nem lehet — és nem is szabad, tehát a túlnépesedett ügyvédi kar érdekének javítását ugy kellene eszközleni, hogy az állam a saját érdekében is ezen képzett elemet az igazságügy és közigazgatás terén használja fel s ezen kérdés megoldására nézve hozza meg a célra vezető törvényeket. Igen könnyű dolog, csak akarni kell. A törvénykezési rendtartást, az ügyvédi rendtartással egyszerre kell elkészíteni és a kettőt egymással öszhangzásba hozni oly formán, hogy az ügyvéd képes legyen az államot és a közönséget hasznosan szolgálni s e mellett képes legyeu arra is, hogy megélhessen s az állam részére hasznos polgárokat nevelhessen. A törvénykezési rendtartást nézetem szerint ugy kellene ^maJíikitani, hogy mindazon vagyonjogi perek és perenk I v ü 1 i ü g y e k, melyeket a fél polgári utón kivin é r v> u y e s i t e n i, k i z á r ó 1 a g a z a 1 p e r e s, vagya birtok fekvésének, vagy végre a fizetés helyének járás- I bírósága előtt indíttassanak. A törvényszék hatáskörébe csak az úrbéri, bánya, hitbizomány és házassági perek maradjanak. Ez által az illetőség és hatásköri kérdések feletti tömérdek vita s bírói felesleges intézkedések csaknem mind elesnének, a gyorsaság érvényesülne. — A polgári ügyek a járásbíróságokhoz mennének át. — A törvényszékek és némely járásbíróságok munkahalmaza, restántiája ez által megszűnnék és a csekélymunkakörrel biró járásbíróságok a saját járásuk ügyével elegendő foglalkozást találnának, a nagy fizetéssel járó törvényszéki bírák számát apasztani s ezek helyett a csekélyebb fizetésű albirák s jegyzők számát szaporítani, a mostani restántiás állapotokat nagyrészben megszüntetni lehetne, a főbenjáró bűnügyeket gyorsabban és könnyebben lehetne lejáratni, mert a törvényszéknél a fentebb említett kevés polgári ügyek kivételével, csak a főben járó bűnügyek maradnának s minden törvényszéki biró bűnügyi vizsgáló bírónak lenne alkalmazható, egyikben szavazó, a másikban vizsgálóbíró lehetne, tehát a gyorsaság s olcsóság sok tekintetben el lenne érve, de az ügyvédekre nézve is meg lenne ebből az előny, mert a fővárosban tengődő s kereset nélküli ügyvéd, továbbá az egyes törvényszékeknél feles számban lévő ügyvédek utalva volnának arra, hogy a mai nap még sok helyen ügyvéd nélkül levő vagy csak alig egy-két ügyvéddel rendelkező járásbíróságokhoz szétoszoljanak, hol az egyeseknek és az igazságügynek könnyebben tehetnének szolgálatot, mert a fentebb emiitett intézkedéssel a járásnak csaknem minden ügye a járásbíróságnál lévén, a felek a járásbíróság székhelyén lakó ügyvédeket keresnék fel s igy az ügyek számának a járásbíróságokhoz terelésével a megélhetési mód meg lenne adva. Tekintve, hogy a törvényszék rendesen nagyobb városokban lévén — terhesebb az élet is, a járásbíróságoknál pedig sokkal könnyebben egy-két ezer frtért, sőt sokszor olcsóbban is házas telkeket lehet venni, jutányosán apránként kevesebb jövedelemből is földeket szerezni s abból egy családot tisztességesen eltartani s felnevelni, míg nagyobb városban ezeket az ügyvédek legnagyobb része soha sem tudja keresztül vinni. Ezek szerint az ügyvédi kar anyagi emelésének egyik alapja a törvénykezési rendtartásban keresendő s ott kell létesiteni; a törvényszék jelenleg is ugy jár el, hogy az előtte folyamatban lévő ügyekben a bizonyítékokat a járásbíróságok utján szerzi be, tehát Ítéletet hoz oly ügyekben, melyekbe a bizonyítékokat nem ö szerezte be, Ítéletére nézve a garantia semmivel sem több a járásbíróság Ítéleténél, mert rendszerint a referens nézete megy keresztül a törvényszéki ügyekben is, tehát csak egy ember hozza ott is az Ítéletet. Végre hazánkban a népnek szokása százezer frtos ügyében is, hogy per esetére a sommás bíróságot köti ki eljáró bíróságnak, miután 100,000 frt készpénz, vagy 100,000 frt értékű birtok közt, a mi az értéket illeti, különbség nincs, akkor miért ne lehetne a törvényt is ugy alakítani, mint a nép szokása megkívánja. A járásbíróság tagjainak épen azon képzettséggel kell bírni, mint a törvényszék tagjainak, ennélfogva ők a járás minden ügyeinek vitelére megbízhatók. A létesítendő törvénykezési rendtartásban annak is benne kellene lenni, hogy minden hagyatékot köteles az elöljáróság 8 nap alatt felvenni s az illetékes hatósághoz beterjeszteni s a hatóságok és bíróságok pedig kötelesek az ügyvédek közül a hagyaték terhére hagyatéki ügygondnokot kinevezni vagy ügyvédi kamara utján a kinevezést eszközöltetni; az igy kinevezett ügyvéd, mint hagyatéki ügygondnok tartoznék felügyelni arra, hogy a hagyatéki végzés az egyezségnek megfelelőleg hozassék s a szükséges bizonyítékokat az érdekeltek beszolgáltassák s azon esetre, ha az örökség feletti osztály eszközlésére idézés dacára sem jelentkeznek, mint uratlan hagyatéki vagyont kérje az államnak átadatni. Az ezen eljárás renden felmerült hagyatéki ügygondnoki díj és kiadások tariffa szerint lennének megállapitandók; ezen intézkedéssel el lehetne érni azt, hogy az örökösök nem húznák-halasztanák a hagyaték tárgyalását, az állam gyorsabban megkapná az őt illető százalék s egyéb járandóságokat, mert volna a hagyatékban egy független személy, ki nem engedné azt, hogy az örökösök tárgyalásra meg nem jelenvén, a hagyatéki iratok további kérelmezésig éveke.i keresztül az irattárban heverjenek. Ma már nincs értelme annak, hogy miért egyik sommás kereset és miért a másik rendes kereset; minden kereset csak polgári kereset lehet és igy a járásbírósághoz a fentebbi vélemény alapján szerkesztendő törvénykezési rendtartásnál fogva csak polgári kereset lenne beadható, — az, hogy miből származik és mi a tárgya, a keresetben magában lenne előadandó, az eljárásnál