A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 6. szám - Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőség a hitelezőnek?

A JOG. 47 használni azt az időt odáig! Ajánlom cikkemet S ü t e ö miniszteri tanácsos ur figyelmébe, kire mint tudom, a hivatkozott törvény életbeléptetését célzó rendeletek megalkotása bizva van s kinek bölcs előrelátása nélkül nagyon sok haszontalan napidíj terhelhetné majdan az állam cassáját, mire a jelen viszonyok között, ugy hiszem, épen nincs szükség. Adható-e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőség a hitelezőnek ? Irta : Dr. KLECKNER ALAJOS, jogakadémiai tanár Kassán. Tekintélyesebb törvényhatóságaink egyike hazánk fővárosi pénzintézetei közül egytől, közcélra szolgálandó befektetésül, 1886. utolsó hónapjaiban, kölcsönkép nagyobb összeget vett fel. A kölcsönről szóló kötelező okirat közjegyző által állíttatván ki. jóváhagyás végett a kir. kormányhoz küldetett. Belügyi ministeriumunk 1886. okt. 27-én 54,094/IV. a. sz. alatt kiadott magas intézvényében ez irányban következő intézkedést tőn : »Részemről — úgymond — előnyösebbnek tartanám, ha a kölcsön a városnak azon föltétel alatt adatnék, hogy a város azt a törlesztésre kitűzött 50 év lejárta előtt is visszafizethetné; mindazonáltal a kötelezvény 1. pontjában feglalt ellenkező kikötést nem tekintem akadályául annak, hogy a kötvényt jóvá ne hagyjam, ha az előnyösebb föltételeket biztosit a város részére, mint az ily kikötés nélkül engedélyezett kölcsönök.« ->E részben azonban szükségesnek találom, hogy a hitelező intézet és a város közt az intézeti kötvényekre megállapított 96% árfolyam legalább 97°/0-ra emeltessék, mely árfolyam a kötelezvénybe is fölveendő lesz.« »Szükséges továbbá, hogy a fölveendő kölcsön jelzálogi biztosításának bekebelezése csak a kölcsönből építendő tüzérségi laktanyára szorittassék, a kötvény 8-ik pontjában megjelölt további városi ingatlanokra pedig a hitelező intézet részére csak az esetleges elsőség köttessék le ugy, mint ez más törvényhatóságoknak adott kölcsönöknél történik,« stb. stb. Az illető törvényhatóság 1886. nov. 6-án tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében ez ügy tárgyalás alá kerülvén, vita közben felhozatott, hogy az, a mit a minister ezen vonatkozó s egyes részeiben itt közlött rendeletében kíván, gyakorlatilag ki nem vihető. Jeles jogászok, a gyakorlat tekintélyekül ismert emberei, keresett kiváló ügyvédek nyilvánították ezt a nézetet. Határozottan vitatták, hogy jelzálogi biztosítási elsőség bekebelezés nélkül lehetetlen valami. A város végre is azzal esett túl a ministeri intézvénvben foglalt s a közgyűlés alkalmával hosszasabban szellőztetett meghagyáson, hogy a kötelezvényben kimondatni határozta, mikép a hitelező intézetnek azon esetre, ha a város a kötvényben kötelezettségeket csak egyszer is nem teljesítené, joga legyen az egész követelés és járulékai erejéig, a zálogjogot nemcsak a kölcsönzött pénzen épített kaszárnyára, de még, eddig semmiféle teherrel nem nyomott más két épületre is nyomban bekebeleztethetni.; E sorok Írójánál már akkor, midőn ez a tárgyalás és vita folyamatban volt, fölvillant a tudat, mikép az, a mit a ministeri intézvény mond, nem oly lehetetlen, mint a hogy az az emiitettem uraknak tetszett. A magam részéről nem tarthatom jogi értelmetlenségnek, kivihetetlennek, lehetetlennek jelzálogi biztosítás iránt való elsőségnek betáblázás mellőzésével való megrendelését; ily úton leendő biztosíték szolgáltatását. Fentartottam magamnak e mindenesetre fontos telekkönyvi s érdekes jogi kérdésnek sajtó útján való közzétételét. Gyakorlati esetek e részben, legalább tudomásom szerint, nincsenek. De mások sem tudtak ily esetekre emlékezni, kiknél ez iránt a gyakorlati életre hivatkozhatva kérdezősködtem. A ministeri magas rendelet — dacára — egyenest utalni látszik ily esetekre, midőn mondja: »mint ez más törvényhatóságoknak adott kölcsönöknél történik.* A telekkönyvi törvényes intézkedések és szabályok — ha nem tévedek — világosan szintén nem szólanak c részt. * A kormány a kötelezvényt ily értelemben elfogadta s a kellő jóváhagyási záradékkal ellátta. Épen ez okból bátorkodom ismertetni a kérdést, elmondván : röviden saját fölfogásomat a végből, hogy ahoz mások is, akár ' az általam elfoglalt, főleg a tulajdonjog szabadságára és a telekj könyvi intézmény feladatára és szellemére támaszkodó állásponti ból, akár pedig más, például jogi érdekek közti összeütközés, vagy a vagyon megkívántató könnyű forgalma szempontjából, stb. hozzá szólván, törekedjünk az ügy tisztába hozatalával megnyug | tató eredményre jutni. A tulajdoni jogban — mint ez köztudomású tény — benne van kétségtelenül nemcsak a hatalom és szabadság arra, hogy i annak a jognak tárgyát, a vagyoni testi alkatrészt, a dolgokat [ magunk, mint tulajdonosok, használhassuk, sőt el is használhassuk, stb. ; hanem benne van a szabadság arra is, hogy — terméj szetesen a tételes jogszabályok keretén belől — magunkat és tulajdoni jogunkat mások javára és mások érdekében minden irányban meg is szoríthassuk. Ilyen megszorításnak, ily korlátozásnak ismerem és tartom j én a valaki javára megállapított azon biztosítást, hogy én belei egyezésén kívül, jelenvaló egész ingatlan vagyonomra, vagy legalább annak kijelölt és meghatározott bizonyos alkatrészeire nézve mással semmiféle terhes szerződést kötni nem fogok. Vájjon ezen, a vagyonom e részei iránt való rendelkezési jogról tett lemondásom által, az illető javára, nem biztositok-e neki, kivált jelzálogjogok tekintetéből elsőséget? Azt mondom e kérdésre : mindenesetre biztositok első; séget neki! E lemondás, az ebben foglaltató megszorítás, korlátozás — nézetem és meggyőződésem szerint — épen olyan jogi tény, mint a milyet a kikötött visszavásárlási jog, vagy elővételi jogosultság képez, ha ez a telekjegyzőkönyvekbe, az ezekben jelzett vagyoni alkatrészekre vonatkozólag, kellően föltüntettetik. Mind a két rendbeli megszorítás : a visszavásárlási jogozat s az elővételi jogosultság által a tulajdonosra hárított korlátozás — tudjuk — az érdekelt felek szabad megállapodásából származik. Továbbá teljesen hasonló ez az elsőség biztosítási megszorítás ahoz, melyet — nem bánom — a telekkönyvileg feljegyzett kiskorúság, vagy gondnokság alá lett helyeztetése a tulajdonosnak, rendszerint eredményezni szokott. E sajátságok a tulajdonost szabad cselekvési képességétől fosztván meg, a tulajdon korlátozását a tárgyi jog szabályaihoz képest idézik elő. A telekkönyvi törvények szerint pedig, mennyiben a telekkönyvi intézmény feladatai közé tartozik az ingatlan vagyon forgalma körében kit-kit lehetőleg védelmezni saját hibáján kívül előállható hátrányok ellen, a tulajdoni joggal egybekötött szabat! rendelkezést korlátozó tények és körülmények, az ezekből másokra eredő igényekkel együtt, miután már önmagukban azok folyományaiéi értendők, a telekkönyvi tulajdoni lapra, az úgynevezett B) lapra szoktak följegyeztetni: szükségképen oda iktatandók. As 1855-iki dec. 15-iki telekkönyvi rendeletnek 52. §-beli. tudtommal eddig semmiféle újabb törvényes intézkedések által ' nem módosított d) pontja szórói-szóra igy hangzik : »(A tulajdoni lapra bejegyzendők«) d) minden nyilvánkönyvi bejegyzés alá : került föltételek, vagy korlátolások, melyek a nélkül, hogy csupán a telekkönyvi jószágtesthez volnának kapcsolva, a tulajdonos személyét kiskorúság, gondnokság alapján, stb. vagy tulajdoni jogát illetik, mint a helyettesítés, elővásárlási jog, az előbbi, magyarországi törvények szerinti zálogbirtoklási viszony, stb.« Megvallom, már csupa analógiánál fogva sem vagyok képes belátni, miért ne lehessen a valaki részére szolgáltatandó biztoI sitást, az ekkép nyújtható elsőség alakjában szintén a tulajdoni lapra fel, vagy mint a rendelet szövege mondja, bejegyeztetni oly hatással, mint a mily hatás van adva az említett megszorítások, illetve egyéni sajátságok bejegyzésének ?! Az érdekelt félnek t. i. joga van az érdekeibe ütköző ügyleteket semmiseknek, vagy legalább reá nézve meg nem kötötteknek, erővel nem biroknak kijelentetnie. A dolog természete hozza magával, mikép a bejegyeztetés ; előtt való telekkönyvi állapotra az ilyen bejegyzés befolyással nem lehet. Természetes, hogy az ily bejegyzés hatása, mint minden telekkönyvi tényé, csak a bejegyzés eszközlése, illetve az ez I iránt való kérvény benyújtása napjától kezdve szánnaztathatik. Látjuk tehát, hogy nemcsak a tulajdoni jog szabadsága | követeli, de a telekkönyvi intézmény szelleme is megengedi, hogy ily bejegyzések, mint a tulajdon gyakorlatára kiható megszoritáI sok, nyilvánkönyvileg feltüntettetvén, a tulajdonosok restéről ! kötendő bizonyos ügyletek iránt másoknak, ezek érdekeinek meg-