A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 6. szám - Telekkönyveink és a szélenjegyzetek

4G A JOG. jegyzet, lehet, hogy majd arra kerül. Ha érdekli, menjen az iktatóhivatalba, ott majd megmondják, hova kell neki menni s a jámbor ember 2— 3 órai utánjárásra mindössze megtud annyit, hogy k i n fo"dul meg ügye. Ez nem célja a telekkönyveknek. Ily viszonyok mellett természetes, hogy a hitel sem állhat valami jó lábon. Pedig mennyi ily szélenjegyzet van telekkönyveinkben a régi, régi jó időkből.* Igaz, hogy a telekkönyvi pátens 161. §-a szerint a telckkönyvvezetőnek kötelessége a szélenjegyzetet a bevezetés megtörténte után keresztülhúzni, de mi történik, ha ezt elmulasztja? Zlinszky szerint a telekkönyvvezetőnek kötelessége a szélenjegyzeteket ellenőrizni s gondoskodni természetesen (időnként) arról, hogy azok túlságosan fel ne szaporodjanak. De mi haszna, ha telekkönyvvezetőink folytonos elfoglaltságuk mellett nem jutnak az ilyes munkához, még a törvényszünet alatt sem, mely nem engedi meg, hogy az oly ügyekben, melyek nem képeznek »szüneti tárgyat-< folyjék a munka s a tény az, hogy telekjegyzökönyveink rendezetlenek ?! Ily viszonyok között csak a bíróságok vezetőinek van megadva az, hogy a telekkönyvi állapotok tisztázásán munkálkodliassanak és oda hassanak, hogy a hol restancia nincs, szélen jegyzet se legyen. Már most csak az a kérdés, hogyan indítandó meg e munkálat ? Nagyon egyszerűen. A biróság vezetője jogositva van az egyes, elhanyagolt ügyek érdemi elintézéséről gondoskodni, sőt ez kötelessége is. Ki kell emeltetni a levéltárból mindazon darabokat, melyek a szélenjegyzctekkel összefüggésben állanak s egytől-egyig elintézni. Nagy munka! Biz ez nagy munka, de meg kell lenni! Hogyan akarjuk telekjegyzőkönyveinket átalakítani, betétekké szerkeszteni, mielőtt e munkán keresztülestünk ; mikor a törvény feltételezi azt, hogy az egyes, külön jegyzőkönyveket megelőző beadványok a betét megalkotása előtt érdemileg elintéztessenek ?! Volt alkalmam egy pár oly -telekkönyvi hatóságnak, melyeknél soha sincs restancia, telekjegyzőkönyveit betekinteni s mondhatom, ezrekre megy az oly ügyek száma, melyek mai nap sincsenek elintézve. Sajátságos tapasztalatokra jö itt az, ki az ilyes ügyekkel vesződik. 20—30 éves darabok elintézetlenek, egy igen nagy rész a pátens szempontjából az, sőt még az A , B., C. lapokon kivül is találni szélenjegyzeteket, ki hinné: '.a tulajdoni igények bejelentési lapján.« Egy igen nagy résznek nem találni az iratait, mi ha tekintetbe veszszük, hogy telekjegyzőkönyveink jelentékeny része: a járásiak, decentralizálva lettek, természetesnek fog mindenki előtt feltűnni. Ismerni kell az olyan hebehurgya munkát, melyet ilyenkor végeznek, a többi könnyen elképzelhető. Ily esetekben meghallgatandók az összes érdekelt felek, azoknak kipuhatolandó jogutódaik. De még ha a leglelkiismeretesebben teljesítették is az illetők kötelességüket, előfordul, hogy hiányoznak a kereseti iratok, mert mihelyest több járásbeli községre vonatkozott a beadvány, egyik-másik járás telekkönyvi hatóságánál okvetlenül hiányzik az. A lelkiismeretes biró, kinek napi foglalatosságai a currens, szemmel ki sért ügyek nem voltak elegendők s maga-magának szaporította ilyformán a munkát, beható vizsgálatnál még sok másra, sokkal furcsább dolgokra is reá jön, melyeket a szélenjegyzeteket ellenőrző közeg hiába észlelne, nincs módjában elhárítani, ha csak birói segélylyel nem. Félig, csupán egyik-másik telekjegyzőkönyvben foganatosított végzések, noha a fogalmazásra oda van jegyezve, hogy »ío g a n a t o s i 11 a t o 11«; de biz a valóságban csak részben foganatosíttatott az. Beadványok, melyek ^^V. * A szélenjegyzetek fontosságát igen szépen kiemeli Zlinszky nek dr^lniling Konrád által átdolgozott müve, a 288. és 289. oldalon. nem lettek volna szélenjcgyzendök; végzések, melyek a pátens 129. §. világos rendelete ellenére, közbenszólólag lettek elintézve; a megkereső hatóság szintén megkerestetett, hogy 3í) nap alatt oszlassa el az aggályokat (!) A 30 nap eltelt, bizony innen-onnan 30 év is rá s az eredmény az, hogy a szélenjegyzet elszégyelve magát, elhalványulva mai nap is ott áll. Találni halomszám ilyeket: »az irattárnok az előző számok, iratok felhozatalára utasittatik«, vagy »utasittatik, hogy jelen ügydarabot az sz. iratok érdemleges elintézéséig (vájjon meddig?) vegye nyilvántartásba s akkor, ha azok elintéztettek, azokkal együtt hozza fel.« Az ily biró persze, ki az irodával is Írásban érintkezik, sohasem olvassa az ügyviteli szabályokat, az ő szabálya, az ő pátense privilégiuma: a kényelemszeretet! Az irattárnok, kinek sajnos, mindig c s a k egy évre szóló sürgetési naplója van, azóta elhalt bizony a biró is jobblétre szenderült s ki fogja csodálni, hogy az ügydarab is szépecskén velük temettetett! Végzések, birói enuntiatiók ilyes tartalommal: »Mielőtt ez ügyben, stb. stb. A szélenjegyzet addig is épségben hagyatni rendeltetik.* Természetes, hogy ily hatalmas szavakra az a szerény kis szélenjegyzet meghunnyászkodott s ma is ott diszlik .... mint valami »ne-bánts« virág. S azt hiszed jámbor olvasó, hogy ezek csak kivételek ? Nagyon csalódol Egy járásról beszélek; e járáshoz 33 község tartozik s addig, a mig telekkönyvei nem voltak decentralisálva, minek most lesz 3 éve, kevés kivétellel kitűnő telekbirái, utóbb telekkönyvi ügyekben dolgozó jeles bírái voltak. Községi és körjegyzői mindig olyanok voltak s olyanok most is, kik képzettség, szorgalom és intelligentia tekintetében mi kívánni valót sem hagynak hátra: bátran merem állítani, hogy alig van az országnak egy második ilyen jegyzői kara, vagy ha van, ugy semmivel sem különb. Dacára annak, hogy az ügyvédi kar is a megyében a legtisztességesebb, legkiválóbb elemekből állt és áll, e járás telekkönyvi beadványait ;,/io-ed részben a községi és körjegyzők készítik, még pedig oly kitűnően, hogy az egész évben nincs tiz oly általuk készített telekkönyvi beadvány, melyet vissza kellene utasítani Igaz, hogy e részben itt egészen speciális viszonyok uralkodnak, melyek megbeszélése messze vinne tárgyamtól, I de a tény meg van és az beszél. Végül, nehogy valamiként azt higyje valaki, hogy a törvényszéki elnökök vették könnyedén a dolgot, szükségesnek találom megemlíteni, hogy annak utóbbi három elnöke erélyes, országosan ismert szakférfiú, kinek figyelme mindenre kiterjedett s kiterjed. Hozzáteszem még, hogy ezeken felül 78-ban miniszteri engedélylyel egy helyszini bizottság is foglalkozott az egyik, rendezetlenné válni kezdő község telekjegyzőkönyveinek rendbehozatalával I s számtalan ügyet rendezett. Es mégis ! Mind e ritka szerencsés constellaciók mellett csupán egyetlen község telekkönyveiben több mint 300 szélenjegyzet, 160-nál több érdemileg elintézetlen ügydarab találtatott. Tiz község telek! jegyzőkönyveit átvizsgálva, ">00 számmal szaporodott meg a mult évben az ügyforgalom, ezernél több ily szélenjegyzct lett kitörülve! Mint lehet ez már most kevésbé rendezett viszonyok mellett, hol éveken át értelmetlen vagy hanyag tisztviselők, ; absolute elégtelen munkaerő foglalkozott a telekkönyvi | ügyekkel, rettenetes elképzelni s bizony elég gondolkozni valót ad a jelen nemzedéknek. Távol esik tőlem a meglevő állapotokért valakit okolni. A sok rendszer és személyváltozás mind mind megtette a magáét s telekjegyzőkönyveink hü képét nyújtják annak, hogy hasztalan keresünk e földön tökéletes emberi művet1 nincs! »Forgó viszontság járma alatt nyögünk.« Pusztán csak azt akartam kimutatni, hogy annak, a ki az ország hitelét, telekkönyvcink érdekét szivén viseli, elengedhetlen kötelessége új törvény nélkül is megtenni a magáét s annak úgyszólván útját egyengetni. Nagyon jól fel lehet