A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 6. szám - Telekkönyveink és a szélenjegyzetek

Hatodik évfolyam. 6. szám. Budapest, 1887. február 6. Szerkesztőség: Y. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) a IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIIEK KÉPVISELETÉRE, A BJfflR ÜGYVÉDÍ, BÍRÓI, ÜGYÉSZI í Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre . . 6 írt — kr. fél » . 3 » — » negyed » . . 1 » 50 > Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben posta utal van yn jal küldendők. TARTALOM : Telekkönyveink és a szélenjegyzetek. Irta : dr. M i h á 1 k o v i c s Árpád, bonyhádi kir. járásbiró. — Adható e bekebelezés nélkül jelzálogi biztosítási elsőség a hitelezőnek ? Irta : dr. K 1 e c k n e r Alajos, jogakadémiai tanár Kassán. — Az ügyvédség reformjáról. Irta : M i k I ó s s y Márton ügyvéd Nagy-Károlyban. — Miként lehetne igazságszolgáltatásunkat a jogi képzettség fejlesztésével javítani ? Irta : dr. B a 1 o g h Jenő budapesti kir. táblai joggyakornoít. — Adat a jogtalan elsajátítás vétségéhez. Irta: dr. Kelemen Samu Szatmáron. — Van-e folytatólagos biztosítási végrehajtásnak helye? Irta: dr Hajós Emil, margittai ügyvéd. — Sérelmek. (Igazságszolgáltatási csodabogár. Irta: A 1 trichter J. nagy szebeni ügyvéd). Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. — Hirdetések MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — fályázatok.) Telekkönyveink és a szélenjegyzetek. Irta: MIHÁLKOVICS ÁRrÁD, bonyhádi kir. járásbiró. Épen féléve annak, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XXIX. t.-c. törvénytárunkban díszeleg, de arra, hogy a törvény a közel jövőben életbe lépjen, hogy az ige hamarosan testté váljék: ;t legkisebb reményünk sincs; sajnos, nem lehet! Sajátságos, hogy vagyunk e törvénynyel! Mindnyájan, a kik azt olvassuk, elejétől végig helyesléssel kisérjük, nem mondhatunk rá egyebet, mint jól van, helyes, akár a tömeg a lelkipásztor beszédjére, a ki megjavulást, örök életet hirdet. De azért mindnyájan tudjuk, hogy nagyon kevesen fognak megjavulni, a világ állapotában nagyon kevés változás fog beállani. A pap prédikációjának azonban meg van még az a haszna, hogy arra legalább néhányan megjavulnak. A telekkönyvek átalakításáról szóló törvénynyel ellenben ugy vagyunk, hogy az aligha nem egészen kárbaveszett munka. Miért? Mert az országnak pénzügyei jelenleg olyanok, hogy gyökeresebb reformok keresztülvitelére hiányzik a pénz s sajnos, nincs is rá kilátás, hogy egyhamar legyen! És ez az, mi a különben üdvös törvény olvasásánál minden józan hazafit elszomorit. Ejh, de hát csakugyan oly elszomorítóak e a kilátások ? Volt már nekünk azelőtt is törvényünk, mely nem lépett mindjárt életbe s még sem estünk kétségbe; igaz, sőt büszkék voltunk reá. Örömmel legeltettük rajta szemeinket, mert bíztunk életképességében. Tudtuk, hogy e törvény szentírás és nem marad sokáig holt betű s hála a törvény megalkotóinak: Perczel Béla Pauler Tivadar és Csemegi Károly uraknak, ugy is lett! Hála nekik azért, hogy meg tudtak küzdeni azon óriási akadályokkal, melyek a bűntett) törvénykönyv életbeléptetése elébe gördültek, hogy le tudtak mondani a szép, szerves egész azon §-ainak megtestesitéséről, melyek a könnyen kivihetőt és hasznosat elodázták, az egészet a rész kedvéért kockáztatták volna. A jó és nemes tett * Ezen kiváló fontosságú kérdésre nemcsak olvasóink, de az igaz sjigtigyminiszterium figyelmét is felhívjuk. A szerkesztőség. azóta megtermé gyümölcsét, a jogegység a büntetőjog terén megszilárdult, a fillérekből milliók gyűltek egybe, épithetünk modern börtönöket, fogházakat. Másként áll a dolog a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvénynyel. E törvény megvalósítása sok pénzt igényel, a nélkül, hogy valamit hozna. Innen van az, hogy fájó érzéssel szemléljük azt, mint az anya holtan született gyermekét, kinek életképessége iránt legkisebb reménye sincs. Es mégis! Nem egészen kárbaveszett dolog a z, ha az intéző körök felfogják feladatukat s megtesznek minden lehetőt, a miről a törvény ugyan nem gondoskodott, | de a mi azt mintegy előkészíti s idővel, ha a viszonyok I megjavulnak: elő is segiti. Gondolkozzunk csak egy kissé, önkényt rájövünk. A törvény 52. §-a intézkedik arról, hogy a mennyiben a külön jegyzőkönyveket megelőző elintézetlen beadványok vannak, azok a telekkönyvi hatóság által soron kívül, késedelem nélkül elintéztessenek. Első és fődolog tehát oda hatni, hogy ily ügyek a nagy munka idején ne legyenek, vagy legalább mentül kevesebb legyen, mert ezek az ügy menetét feltétlenül megakadályoznák. Éhez a munkálathoz, mely annak szintén csak kiegészítő része, nem kell napidíj, erre a munkára igen jó az a pár esztendő, mely minket a törvény életbeléptétől elválaszt. Pár esztendőt mondok, mert erős meggyőződésem, hogy bármily erélyesen dolgozzanak, bármennyire serénykedjenek is annak életbeléptén, a munkálat ugy és oly mérvben, a mint az a törvényben tervezve van, a mint azt a törvény olvasása után az ember feltételezné, nem fog, vagy legalább nem egyhamar fog életbelépni. De akár lépjen életbe, akár nem, ugyancsak serényen fogjon hozzá minden bíró restanciái feldolgozásához. Ámde hol vannak ily restanciák? Az ország legtöbb bírósága rendszerint currensben van, legalább a telekkönyvi ügyekről szerkesztett kimutatások erről tanúskodnak. No ha nincsenek restanciák, ugy mesterségesen csinálni kell ilyeneket s tudtommal nincs az országnak oly j bírósága, melynél ilyeket nem lehetne mesterségesen előI állítani. Hogyan ? Telekjegyzőkönyveink tele vannak szélenjegyzetekkel s a ki telekkönyvi ügyekben dolgozott, tudni fogja, hogy mit jelent e z. Ezeket hivatalból üldözni, lassan és óvatosan, a többi munka mellett irtani kell, nehogy a I gyommal az ép kalászt is kitépjük. Ezeket értem én restanciák alatt, ezeket kell és szabad mesterséges uton előállítani. Jó telekkönyvek ott, a hol szélenjegyzetek, különösen régi szélenjegyzetek nagy számmal vannak, nem is képzelI hetők, meg van ott ölve a telekkönyvi ügyekben dolgozó bírótól, segédtelekkönyvvezetőtől, telekkönyvvezetőtől fogva | mindenki az utolsó mutogatóig, mert nincs, nem lehet senkinek sem áttekintése a birtokviszonyokról. A szegény parasztot, ki értesítésért jött, ilyenkor azzal bocsátják el, I hogy a birtok nem áll annak a nevén, a kinek nevén ő azt ; lenni gondolta, de van a telekjegyzőkönyvben 5—6 szélen-