A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 5. szám - A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 5. számához. Budapest, 1887. január 30-án. Köztörvényi ügyekben. Szerződés megszttntetésére még akkor sem illetékes a sommás bíróság1, ba ugyanazon szerződésben az abból származható minden peres kérdésekre nézrea sommás bíróság illetősége világosan kiköttetett. (1881 : LIX. t-c. 13. §. 2. pont.) A sátoralja-ujhelyi kir. járásbíróság L885 decemberi. 6,636. sz. a.) : Lehoczky Mihály városi ügyész által képviselt U. Endre S.-A.-Ujhely város főbírája felperesnek ifj. Krasznapolszky Ferenc ügyvéd által védett W. Jakab alperes ellen szerződés megszüntetése iránti perében következő végzést hozott: (elén bíróság illetősége leszállittatik, stb. Mert a kereset által az A. alatti vállalkozási szerződés megszüntetése, illetőleg érvénytelenítése céloztatik, a szerződések megszüntetése, illetőleg érvénytelenítése iránti perek (kivévén a bérszerződéseket, minőnek az A. alattit tekinteni nem lehet) a rendes biróság illetőségi köréhez tartoznak még akkor is, ha a szerződésből kifolyó peres kérdések eldöntésére a sommás biróság köttetett volna ki; mert a szerződéseknél a sommás biróság kikötése csak azon perekre érthető, melyek a szerződés alapján, tehát a szerződés érvényének fentartása mellett indíttatnak, vagyis melyek vagy a szerződés teljesítésére, vagy pedig a szerződés nem teljesítése miatt származható követelésekre vonatkoznak, de nem egyszersmind azon perekre nézve, melyek által a szerződés érvénytelenítése céloztatik, a mennyiben ha felperes érvénytelennek tekinti a szerződést, akkor érvénytelennek kell tekintenie minden pontjára nézve, tehát érvénytelennek kell tekintenie a sommás biróság kikötésére nézve is; azonban ettől eltekintve az 1881 : LIX. t.-c. 13. §-ának a) pontja értelmében a sommás biróság illetőségének kikötése csak azon perekre tekinthető érvényesnek, melyek készpénzbeli követelés, vagy helyettesítő ingóság iránt indíttatnak : ezek alapján tehát az alulirt biróság illetőségét leszállítani kellett, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. január 22. 54,8.")'.). sz.): A kir. járásbíróság illetősége a fenforgó ügyre nézve megállapíttatik s a kir. jarásbiróság az ügy érdemleges elintézésére utasittatik. Indokolás: Az A. alatti szerződés 11. pontjában minden ezen szerződésből eredhető peres kérdések tekintetében a sommás eljárás és a s.-a.-újhelyi kir. járásbíróság illetékessége köttetvén ki s a jelen keresettel megindított ügy nem tartozván azok sorába, a melyek tekintetében az 1868. évi L1V. t.-c. 53. §-nál fogva a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, a neheztelt végzés a fenti módon megváltoztatandó volt. A m. kir. Curia (1886. december 2. 3,967. sz.): Tekintve, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 13. §. 2. pontja értelmében a sommás biróság illetékességi körébe, a per tárgyára való tekintet nélkül csakis a készpénzbeli követelések vagy helyettesíthető ingóság iránt indított keresetek köthetők ki; ebből folyólag kétségtelen, hogy á szerződésnek vagyis az alapokiratnak megszüntetésére irányzott keresetnek elbírálására azon okból, mert annak 11. pontjában az abból eredhető peres kérdésekre nézve a sommás biróság illetékessége kiköttetett, a kir. járásbíróság nem illetékes, stb. A peressé vált hagyatéknak zár alá vétel általi biztosítása és kezelése a hagyatéki törvény körébe tartozik, melynek illetékességét az örökhagyó utolsó lakhelye szabályozza. A lugosi kir. törvényszék a közte s a lugosi járásbíróság' között J. Nicolae hagyatékának biztosítására vonatkozólag felmerült illetőségi összeütközést a kir. Curia elébe terjesztette legfelsőbb elintézés végett. Az ügy abban állt, mikép D. Krisztina s társai román-lugosi lakosoknak J. Tróján ellen J. Nicolae hagyatékának zár alá vétele iránt benyújtott kérvényét a lugosi kir. törvényszék 1886. évi 2,815. sz. végzésével illetékes elintézés végett a lugosi járásbírósághoz tette át: ez azonban a kérdéses zárlat elrendelésére magát illetéktelennek tekintvén: azt a törvényszékhez visszaküldötte. A törvényszék ezen nézetet magáévá nem tevén, ezen illetőségi összeütközést elismerés végett a kir. Curiához felterjesztette. A kir. Curia a lugosi törvényszéket, mint hagyatéki bíróságot nyilvánította illetékesnek azon zár alá helyezési kérvény elintézésére ; mert a hagyaték biztosításáról és kezeléséről gondoskodni, a dolog természeténél s az 1868 : LIV. t.-c. 588. §-nál fogva, a hagyatéki biróság teendője. Az örökhagyó ]. Nicolaenak pedig, a haláleset felvételi ív szerint a törvényszék székhelye, Lúgos városa volt utolsó rendes lakhelye és így az ő hagyatékára nézve az idézett törvény 562. §-ához képest a lugosi törvényszék képezi a hagyatéki bíróságot. (1886. okt. 22. 6,256. sz. a.) A kir. Curia a peressé vált hagyaték biztosításának s különösen a zár alá vételének illetőségére nézve hasonló elvet mondott ki a B. Ágoston, K. Dimitrie hagyatéki ügyeiben is, folyó évi 6,254. s 6,255. sz. alatt. Ha az egyik peres fél valamely a másik fél által kiiiali esküt oly módosítással fogad el, mely módosításban foglall tényt ö tartoznék bizonyitani és igy erre nézve egyéb bizonyíték hiányában esküt tartozott volna kínálni a másik félnek : az eskü meg nem ítélhető, mert ez által a felek bizonyítási bőtéleze tsége játszatnék ki. A m. kir. Curia következő Ítéletet hozott: A kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes beismeri, hogy ő felperesnek nem ugyan közvetlenül, hanem ennek testvére É. Sámuel közbenjárása mellett a kérdéses bolti állványokat és felszerelvényeket eladta és azokra 30 frt foglalót is kapott, a felek kölcsönös elismerő nyilatkozatával bizonyítva van az is, hogy a kérdéses tárgyak átadására és átvételére határidő kikötve nem lett. Peres felek maguk sem állítván, hogy a fenforgó ügylet természete vagy a kereskedelmi szokás mást kívánna, a kérdésben levő szerződés teljesítése a ker. törv. 327. §-a szerint bármikor volt követelhető illetve eszközölhető és igy alperest az állványok és felszerelvények átadásában késedelem nem terheli mindaddig, mig arra a vevő felperes által fel nem szólittatott, másrészt minthogy alperes azt is állította, hogy felperes már a kereset beadása előtti időben kijelentette, hogy az említett álványokat és felszerelvényeket át nem veszi és ennek bizonyításául felperest a főesküvel is megkínálta — felperes pedig azt állítván, hogy alperest az árúk átadására felhívta, a kinált főesküt azon módosítással fogadta el, hogy az átadásra történt sikertelen felszólítás után kérte vissza alperestől a foglalót, — vagyis ezzel a szerződéstől való visszalépését az emiitett fentartással beismerte, — ennélfogva az ügy ily állásában a döntő körülményt az képezi, hogy felperes felhivta-e alperest az átadásra vagy sem? és pedig sikertelenül — és mivel ezt felperes állítja, annak bizonyításával is tartozik. Felperes azonban ezen kötelezettségének eleget nem tett az által, hogy az alperes részéről a szerződéstől való elállásra kinált főesküt oly módosítással, mely szerint saját emiitett állítása lenne bizonyítva, fogadta el; mert ezzel, ezen körülményre nézve a bizonyítás terhét az azzal nem tartozó alperesre hárítaná, ehhez pedig ez utóbbinak ellenzése mellett joga nincsen, maga részéről pedig alperest a főesküvel meg nem kínálta, de kérdéses állítására egyéb bizonyítékot sem ajánlott. Ezek szerint be lévén ismerve felperes részéről, hogy az adott foglalót alperestől már előbb visszakövetelte, más részt felperes nem bizonyítván, hogy alperest a szerződés teljesítésére előbb sikertelenül felhívta és hogy igy a foglalónak előbb történt visszakövetelése alperesnek szerződésszegése által indokolva volna, — felperes tekintendő szerződésszegőnek és mint ilyen nemcsak kártérítést, — de a ker. törv. 277. §-a értelmében az egyszerű foglalónak visszaadását sem követelheti alperestől. És minthogy felperes jelen keresetét kártérítés iránt indította, de különben tekintettel a fentebb kifejtettekre és felperesnek a tárgyaláskor tett azon ajánlatára, hogy kész a megvett állványokat és felszerelvényeket most is átvenni: figyelembe" nem vehető. (1887. évi jan. 5-én833/1886. sz.)