A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 5. szám - A nem illetékes bíróságnál beadott kereset félbeszakitja-e az elévülést?

A JOG. 41 Az 1868. cvi L1V. t.-c. 128. §-a (melynek felirata: » Rendes eljárás.« Periratok átalában«) értelmében, a rendes eljárásban mindenik félnek rendszerint két perirat engedtetik t. i. felperesnek a kereset és a válasz, az ellenirat és viszonválasz. Az idézett 5. §. alá, eltekintve attól, hogy hatáskör hiányáról nem rendelkezik, talán csak azon perek subs urain ál hatók, melyek a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak, csakhogy nem az illetékes előtt indíttattak. E nézet támogattátik az által is, hogy a sommás eljárásban a felek nem ténykednek ; az 1868. évi LIV t.-c. 117. § a értelmében a biró igyekezik a tényállást tisztába hozni, a kinyomozott tényállást jegyzőkönyvbe foglalja, ugy hogy ha a kereset sommás biróság előtt indíttatott és az a rendes bíróság hatásköréhez tartozik, az idézett 1881. évi L1X. t.-c. 5. £-ának foganatja talán nem is lehet. Vagy kimondható, miszerint tekintettel az 1881. évi L1X. t.-c. 5. §-ának abbeli rendelkezésére: »a felek tényei ellenben a per további folyamában megtartják érvényöket« a nem illetékes biró előtt támasztott kereset, az elévülést feltétlenül megszakítja? Ausztria és külföld. Aii^ol büntetőjogi codifleatio.* II. Bűnhalmazat esetében a fenálló jogtól eltérően a büntetések halmozása korlátoztatik. (sect. 17.) A fenálló joggal megegyezően szabáhoztatnak a bűncselekményt igazoló, illetve mentő körülmények, (sect. 19.) így a korra nézve csak az infantia (7 évig) mentő; 7—14 éves tettesnél a jurv állapítja meg, hogy kellő értelemmel cselekedett-e. (sect. 20., 21.) A zavart elmeállapotra nézve, mely a büntethetőséget kizárja, az ok: hülyeség, betegség, beteges befolyás az elmére stb. közönbös. (sect. 22.) A kényszer mentő körülmény, ha a tett elkövetésekor jelenlevő személy által halál vagy súlyos testi sértés fenyegetése által, melyről a fenyegetett hiszi, hogy különben végre lesz hajtva, gyakoroltatik, kivéve honárulás, gyilkosság kísérlete, kalózság, súlyos testi sértés, gyújtogatás, rablás, elragadás cselekményeit, (sect. 23.) Mi az elmezavarra nézve, mi nem lehet birói cognitio tárgya, a ius in causapositum teljes uralmát és a kényszerre nézve annak, mint mentő körülménynek korlátozását sokkal helyesebbnek tartjuk a mi jogunknál, mely megfordítva az elmezavar iránt jogszabályokat alkot, ellenben a kényszert akkor is mentőnek veszi, ha valaki bármily súlyos cselekményt követett el, mi az elvont és alapjában irreális akaratszabadsági tan egy téves ethikai alkalmazása. A fiatal korra nézve is helyesebbnek véljük, mint ezt már évek előtt e kérdés vitatásakor a magyar jogászegyletben kifejtettük, ha az individualisálásnak nagyobb tér lesz engedve és csak a minden esetben kétségtelen határvonal (7 év, infantia) állapittatik meg. A törvény nem tudása nem ment. (sect. 21.) Nem büntethető, ki törvényes ítéletet vagy letartóztatást hajt végre; ki hierarchicus köteles engedelmességből törvénytelen ítéletet vagy parancsot, vagy ki jóhiszeműen illetéktelen vagy fictiv hatóság ítéletét vagy rendeletét hajtja végre s a ki jóhiszeműen téved a letartóztatásnál a személyben, (sect. 25—32.) Midőn valaki oly cselekményt követ el, mely eddig bűntett (felony) volt, azért ezentúl is birói parancs nélkül letartóztatható s ha a békebiró vagy a segélyére hivott személyek jóhiszeműen letartóztatnak bűntevőt, kinek cselekménye utóbb enyhébbnek bizonyul, ezért nem büntethetők. Az ily súlyos cselekményen ért bűntevőt, vagy kit éjjel lát és alapos okból gyanítja e bűnös szándékát, mindenki büntetlenül letartóztathat. A javaslatban foglalt bármely vétségen ért tettest a békebiró és éjjel bárki más is letartóztathatja ; ugyanezt teheti a békebiró, ki utonállva vagy másutt talál valakit, kiről alaposan gyanítja a súlyos tett előző elkövetését vagy elkövetésének szándékát, (sect. 33—38.) Mindenki jogában áll futásban talált egyént, kiről joggal gyaníthatja, hogy bűncselekményt követett el, letartóztatni, (sect. 39.) Minden letartóztatásnál csak a szükséges erő alkalmazható és a letartóztatottal a birói parancs vagy a letartóztatás oka nyomban közlendő), (sect. 41., 42.) * Elüzo közleményt 1. a »Jog« m évi 51. számában. Ha büntevő elfogatás előtt vagy után megszökik, azok, kik őt letartóztatni vagy őrizni tartoztak, büntetlenek, ha mindazt tették a szökés meggátlására, mi jogukban állott, ('sect. 43—47. A békezavarást mindenki gátolhatja; minden békebiró és segédletére jogosult személy az illető békezavarót letartóztathatja, (sect. 48.) Lázadás elnyomásánál az erőszak szükséges mértékének alkalmazásáért nem büntethetők az illető tisztviselők, katonák stb., kik felső parancs szerint cselekedni tartoznak, ha az nem törvénytelen, (sect. 49—53.) Büntetlen az is, ki erőszakot alkalmaz súlyos bűntett megakadályozására, mely személyt vagy javakat közvetlenül sértene, (sect. 54.) Ezen büntetőjogi szabályok az ős angol alkotmányjoggal függnek össze. A polgárok joga a közbékét fentartani s tettleg segíteni a prasventiv és repressiv hatósági igazságszolgáltatást, a hatóságok felelőssége törvényes és kíméletes eljárás túllépéseért e részben különösnek tetsző specificatiókban találnak kinyomatot. Az egyéni szabadság ily garantiáját a mi continentalis és igy hazai büntetőjogunk persze nem ismeri; nálunk most már "hatósága a csősz és vasúti őrön kezdve a polgárok harmada, ezek mint »felebbvalók« privilegiált büntetőjogi oltalmat nyernek, minden hajszálgörbülésért járja a börtön, mig a »törvénytelen« parancs végrehajtása kíméletlen, indokolatlan erőszak alkalmazása I nem büntethetők, legkevésbé csendzavarás, lázadás cimén űzött rendőri brutalitás esetében. A magyar btk. 193. §-a hivatalos hatalommal dolosus visszaélést kívánja törvényellenes elfogatás üldözhetéséhez. Ily visszaélés fegyveres erő alkalmazásával is csak akkor büntethető, ha nincs tág bünköpenynek szőtt »j o g o s indok« (472. §.), minőt persze a »hatóság« mindig lát és ép oly classicus rendőri törvények mellett láthat is. A felsőbbség parancsának teljesítése, ha materialiter jogellenes is, nálunk mindig mentő körülmény (474. §.), sőt az engedelmesség megtagadása büntettetik 3 havi, esetleg 3 évi börlönnel. (480—481. §.) Szóval vannak e x 1 e x felsőbb lények, az államszolgálat felkentjei és misera plebs contribuens e dicső, jogegyenlőséget hirdető büntetőcodexken is. Viszont a rendőri gondviseléshez szokott társadalom elfelejtette az önsegélyt a jogban űzni és a magyar btk. 323. §. (magán személy általi elfogatás) valami lovagkori rablóregény eltévedt emlékeként kelti fel bámulatunkat, kik ilyen esetet az életben nem ismerünk. A jogos védelemnek helye van provocált támadás ellenében is a megfelelő erő alkalmazás határai között, (sect. 55—56.) Mindenki erővel védheti a jogosan birt vagy birlalt ingó dolog birtokát bárki ellen, ki azt elvenni akarja és visszaveheti, ha elvétetett, miben azok segélyével is élhet, kik családfői vagy uri hatalmában állnak. Csect 58—60.) Lakott ház békés birtokában levő személy védheti magát erőszakkal betörés vagy erőszakos behatolás ellen, melynek célja bűncselekmény elkövetése, sőt éjjel elég e cél alapos gyanitása. (sect. 61—62.) Erőszakkal védheti magát bármely ingatlan békés birtokosa másnak behatolása vagy saját kivettetése ellen. (sect. 63.) Mindkét esetben mások segélyével is élhetni (sect. 61 — 63.) Viszont bűnös, ki a jogosult birtokost vagy közegét gátolja a házba vagy ingatlanba lépésben, vagy ezt megkísérli. Ez elvek a szolgalmakra is alkalmaztatnak, (sect. 64—65.) A magánjogok védelme, mint látjuk, itt nincs megfosztva az erőszakos önvédelem és önsegély hatályos eszközeitől, mig nálunk aperfaset nefas beatus possidens ellen a »sommás visszahelyezés« is évekig tart, mialatt az erősebb, bátrabb nevetve élvez s a végén is kárt és költséget szenved az injuriának áldozata. A vim vi repellere licet a római jogból átment ugyan a mi hármaskönyvünkbe is, de a hatósági mindenvédö, szelid erkölcsű korban a jogérzet ezen postulatuma is elsatnyult. A szülők, gyámok, tanítók, munkaadók, tisztek, hajóparancsnokok fegyelmi hatalma kellő határok közt elismertetik, (sect. 66.) Az eset szerint indokolt, gondos és ügyes sebészi műtét szintén kizárja a büntetőjogi felelősséget, (sect. 67.) A magyar btk. 291. és 310. §. halál vagy súlyos testi sértés okozására szorítkoznak, mi indokolatlan, ha csak azt nem veszszük legislativ rationak, hogy in pr a xi ezek is illusoriusak nálunk. A részesség tekintetében (sect. 71—74.) a tettesek (princ i p a 1 s) és a tett előtti bűnsegédek (accessories before the fact) egyenlően részesek (parties.) Ama distinctio különben a fenálló jogban is csak a papiron létezik, mert a bűnsegéd a szerző, tettes büntetésével sújtható. (24. s 25. V i c t. c. 94.) A tett utáni segédek (accessories after the fact) a mi bűnpártolóink. A segéd felelős, ha a tettes eltért a meghagyástól,