A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 4. szám - Az ügyvédi szólásszabadság

A JOG. Lgy érvelnek, hogy ezen kifejezés: a ki« azt jelentené, hogy mindenki, tehát a jogvédő ügyvéd is. A 46. §. ily magyarázása azonban téves, mert ellenkezésben van a törvénymagyarázat elemi alaptételével, mely szerint általános törvény speciális törvényt le nem ront. A fent idézett speciális ügyvédi törvényt az 1880 : XXXVII. t.-c. nem helyezte hatályon kivül, ennélfogva az ügyvédre nézve csakis e törvény irányadó s a kbk. 46. §-a reá nem terjed ki, a mint az egyáltalán nem vonatkozik oly személyre, kit hivatali eljárására nézve a törvény külön fegyelmi hatóság alá helyezett. ^ alamint a birói és hatósági közegek, azonképen az ezekkel állandóan és hivatásszerűen érintkező ügyvédek és közjegyzők is külön törvények által meghatározott külön fegyelmi bíróságok hatósága alatt állanak. A kihágási törvény 46. §-a pedig csakis subsidiárius törvényt képez a magánfelek s zugirászok számára, kik fegyelmi hatóság alatt nem állanak. Maga a belügyminiszter ur már számos Ítéletben kifejtette, hogy oly esetekben a kbk. 46. §-a, hol a megtorlásról külön törvény intézkedik, a btk. 46. §-a nem alkalmazható. így például kimondotta az 1882. 43. sz. határozatában, hogy községi elöljárónak, mint a községi képviselőtestület elnökének a közgyűlésen sértő kifejezésekkel való illetése nem esik a kbk. 46. §-a alá s megtorlása nem tartozik a rendőri útra, mert arról, hogy ily sértés ki által és mi módon torlandó meg, külön törvény t. i. a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t.-c. 62. §-a intézkedik. Hasonló szellemben itélt 1882. 1,925. sz. határozattal, mely szerint a községi előljárósági tagok községi bíráskodás alkalmával való szóbeli megsértése nem a kbk. 46. ij-a alapján torlandó meg, mert ily sértések megtorlásáról külön törvény, t. i. az 1877. XXII. t.-c. 17. s 31. §§-ai intézkednek. Királyi bíróságaink is mindenkor ugyanigy fogták fel a kbk. 46. §-át. Hazánk legfelsőbb bírósága ekként itélt: »Ügyvéilnek a vélt sérelmek orvosoltatása céljából jogosan történt felszólalása csak azért, mert fegyelmi panasza alaptalannak találtatott, utóbb sem válhatott jogosulatlanná, a minek további következménye, hogy büntethetővé sem válhatott, minthogy ha a kötelességszerüleg és jogosan történő felszólalás esetleg büntetést vonhatna maga után, ez illuzóriussá tenné az ügyvédnek az 1874. évi XXXIV. t.-c. -52. §-ával biztosított teljes szólásszabadságát s ezzel együtt ugy a félnek védelmi jogát, valamint azon ellenőrzést is, mehet az ügyvéd az igazságszolgáltató közegek irányában hivatásszerüleg gyakorol.- ÍM. k. Curia 1880. szept. 24. 384. f. sz.) E határozat hü tükre annak a szellemnek, a mely az 1874. XXXIV. t.-c. 52. §-ában törvényhozói kifejezést nyert. Az ügyvédi szólásszabadság biztosításában mély alkotmányos gondviselés rejlik. Nem ügyvédi privilégium ez, hanem biztosíték a társadalom, a jogkeresők számára, melynek megtámadását nem ügyvéd, hanem a fél sinli meg legjobban. Jaj a jogkereső közönségnek, ha az ügyvéd is elnémul. Már pedig, ha a belügyminiszteri Ítélet felfogása rendszerré lesz, az ügyvéd el fog némulni; a gyengébb, mert megfélemlítik, az erélyes, mert hátat forditand oly hivatásnak, melynek méltósá gát lábbal tapossák. Mikor mások jogaiért küzdünk s a szónoki hév magával ragad : ki az, ki ily percben minden kifejezést késsel csiszolhat? S hogy legyen kedve az ügyvédnek erélyesen sikra szállni másért, midőn ezért, mint vádlottat a rendőri biró elé idézhetik. Mindezeknél fogva tisztelettel kérjük nagyméltóságodat, méltóztassék intézkedni, hogy a törvényhozás a kbtk. 46. §-ára nézve világosan kimondja, hogy e szakasz a fél képviseletében eljáró ügyvédre nem vonatkozik és saját hatáskörében odahatni, hogy ezen a törvény szellemébe és az ügyvédi szólásszabadság magasztos elvébe ütköző eljárás megszüntettessék. A tanácskozás lefolyásáról a következő tudósítást adjuk. Miután dr. Bernáth Béla titkár a feliratot felolvasta, az elnök az indítványozónak adja a szót. Dr. Sik Sándor: A belügyminiszter Ítélete az ügyvédséget épen a legnemesebb ágában támadja meg. melyben csakis a nép érdekéről van szó, hol az ügyvéd a gyámoltalan egyeseket védi a hatalmaskodó hatóságokkal szemben. A ki minket e téren bánt, az a jogkereső közönséget támadja meg, mert a jogvédelem ép oly szükséges^ mint maga a jo»- s e hivatás megszűnt, mihelyt függetlenségétől megfosztják. Már pedig képzeljük megszűntnek a jogerőt s a közszabadságok utolsó független őre eltűnt közéletünkből. Törvényhozásunk a jogrendnek emelt bástyát, midőn az ügyvédnek a hatóságokkal szemben teljes szólásszabadságot biztosított. De olyat, hogy az ügyvédi képviseletet rendőri felügyelet alá helyezzék, hogv a jogvédő ügyvédet a csavargókkal es toloncokkal egy fórum elé idézzék, hogy kriminális uton az ügyvédi szabad szót elnémítsák, ilyesmire hiába keresnénk peldat a történelemben. Hisz az kétségtelen, hogy a hatóságokat megsérteni azügyvédnek sem szabad. Távol áll tőlünk, hatóság előtli illetlen magaviseletre karunk számára szabadalmat igényeljünk. A ki mit mond, feleljen érte s tartson határokat. De erről gondoskodva van. Ha az ügyvéd túllépi a szólásszabadság határait, az illet(> hatóság megbírságolhatja s ezenfelül ott van az ügyvédi fegyelmi bíróság, élén a kir. Curiával. Ez ítélőszéke elé idézheti, ez^ megfenyítheti, egyetlen kifejezés miatt az ügyvédi gyakorlattól felfüggesztheti, még a diplomát is elveheti tőle. De ez külön s kizárólagos bíróság, melynek hatáskörét senki más magához nem ragadhatja s a törvény azért szervezett e célra külön szakforumot, mert erről feltehette, hogy a jogvédelem művészete^ iránt a kellő érzékkel bir s hogy midőn a jogvédő birájaként ítél, egyszersmind a jogvédői szólásszabadság őreként fogja betölteni hivatását. A belső erőszak korrupciót szül, a mely őt viszont támogatja s e két frigytárs uralma elatt elrothad a talaj, melyen állanak. Pillanatnyi önző célokat lehet ily erkölcstelen _ alapokon elérni, de a magyar állameszme, a magyar jogállam hóditó erején áll. Hozzá szóltak még V é g h Arthur, Olaj Lajos, M e 1 h a Kálmán, Nyíri I.ajos, továbbá Eötvös Károly: Emlékszik ama szavakra, melyeket a budapesti kamara köztiszteletben álló elnöke néhány héttel ezelőtt a körben mondott; ő is azt javasolja, hogy a felirat ne a képviselőházhoz terjesztessék. A mely ügyet oda visznek, az veszett ügy, már pedig ő nem szeretné ezt az ügyet még ideiglenesen sem elveszteni. A belügyminisztériumban évek óta állandó gyakorlat az, hogy az oda érkező felebbezésekre még felemelik a büntetést ; ezt a Volgántúli felfogást ott el sem titkolják. A szónok reméli azonban, hogy ha a kérdéses ügyben a belügyminiszter felvilágosittatik, talán mégis megváltoztatja azt a vad-nyers prakszist. Az ügyvédi hivatás közérdekű jelentőségéről nálunk nincsenek tisztában. A szónok magát a parlamentet, annak egész apparátusával kisebb fontosságúnak tartja, mint az ügyvédi függetlenséget. Minden szabadságot el lehet tiporni egy országban, de a mig az ügyvédi képviselet fennáll s a hatóságok akár gúny mosolylyal is, de az ügyvédi szabad szót meghallgatni kénytelenek, addig van a szabadságnak egy oly terrénuma, melyből visszanyerhető az egész. De ha ez is elbukott, a népjognak forrása be van dugva. Nincs az a hatalom, bármivel sújtsa a büntető biró rendes eljárás szerint, bármily fegyverrel törjön rá a hatalom önkénye, nincs az az erő, mely a szónokot akkor, midiin jogvédői hivatásában eljár, annak hü teljesítésében meggátolhatná. Ezt gondolta legalább mindeddig. S most mégis felvonult oly batalom, mely erre képes. Mert azt megvallja, ha egy rendőrtollnok maga elé idézheti, hova a kofát s csavargókat idézi, ha az ügyvédet hivatalos eljárásában használt szavak miatt, mint vádlottat, a rendőrséghez vihetik, ez valóban oly mód, mely minden önérzétes embert elriaszthat az ügyvédi pályától. S ba mi kidőlünk — úgymond — velünk a jog függetlensége, az igazi igazságszolgáltatás dől ki. Szükségesnek tartja, hogy a sajtó emberei, a képviselőházban ülő jogászok, az összes kamarák erélyesen felkarolják ez ügyet, s addig küzdjenek szakadatlanul, mindennap, a mig a siker elérve, a törvényes állapot helyreállítva lesz. H ó d o s s y Imre ezután a hallgatóság folytonos tetszésnyilatkozatai közt a jogvédői immunitás intézményét behatóan elemezi. Odáig müveit ember — úgymond — hazánkban ugy sem megy, hogy kétségbe vonná, hogy a polgárok vagyona, becsülete, elete megvédelmezésére az ügyvédség intézménye szükséges. Az ügyvédi szervezeti törvény körülvonalozza amaz előfeltételeket melyek nélkül e kar nem funkcionálhat. Ott ki van mondva' hogy e kar hivatásának alapfeltétele : a teljes szólásszabadság \ teljes szólásszabadság egyértelmű a teljes immunitással. Ez pedinem egyéb, mint hogy azért, mit az ügyvéd hivatása gyakorlatiban mond, soha es semmi körülmény közt büntető bíró maga elé ™CS ne büntethesse. A parlamenti intézménynek többfelé alakzatai vannak, de abban megegyezik valamennyi, hogy az immúnis képviselőt büntető biró nem idézheti s nem büntethet.. S itt oly eset fordult elő, hogy dacára a világos tör