A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 52. szám - Vétkes bukás és cégbejegyzés elmulasztása

A J Ü G. Az tlüdó ezég utazójánál \u\ú rendelkezésre bocsátás érvénynye] nem bir. A budapesti VI. kerületi kir. járásbíróság mint kereskedelmi birdság (1886. július 22. 13,646. sz. a.) dr. Totis Vilmos ügyvéd által képviselt R. . . Izidor felperesnek dr. Englander Ede ügyvéd által képviselt Schulcz Lipót alperes ellen 22 frt 75 kr. iránti perében következő Ítéletet hozott: Ha alperes leteszi a föesküt arra, hogy a kereseti árúkat megérkezésük után Grün Rafael felperesi megbízottnak rendelkezésére bocsátotta, az esetben felperes keresetével elutasittatik; ellen esetben köteles alperes ielperesnek a kereseti 22 frt 75 kr. tökét . . . megfizetni stb. Indokok: Alperes a kereseti árúk megrendelését és átvételét elismeri ugyan, azt állítja azonban, hogy azokat megérkezésük után felperes rendelkezésére bocsátotta. Felperes ezen körülményt tagadásba veszi, minek igazolására alperes F. Bernát tanúra hivatkozott, kinek vallomásával oly félbizonyitékot szolgáltatott, mely a pts. 236. §-a alapján a pótesküvel volt kiegészítendő és igy a per kimenetele az eskü le vagy le nem tételétől volt függővé teendő stb. A budapesti kir. itélö tábla (1887. évi március 18. ő,399. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 22 frt 75 kr. tökét . . . megfizessen stb. Indokok : Alperes az A. a. könyvkivonatban érintett árúknak megrendelését beismeri, ezekre vonatkozó kcresetileg állított vételügylet létrejöttét azonban az alapon tagadja, mert a küldött árút minőséghiány miatt felperesnek rendelkezésére bocsátotta. Alperes perbeszédéböl kitűnik, hogy az árút tényleg nem felperesnek, hanem ennek utazójának G. Rafaelnek bocsátotta rendelkezésére, de ezen cselekmény felperessel szemben hatályosnak el nem fogadható, mert G. Rafaelről alperes tárgyalás folyamán maga sem állította, hogy felperesnek oly meghatalmazottja, ki a vételügyletet felperes nevében érvényesen megköthette ; az olyan utazó ügynöknél tett rendelkezésre bocsátás pedig, kinek hatásköre csak a megrendelések átvételére és továbbítására terjed ki, még ha a vételügyletet maga az ügynök közvetítette is, a főnök jogát nem érinti. Ily körülmények között alperes a kérdéses árút kifogástalanul átvettnek tartandó, jelen esetben annyival inkább, mivel alperes által felhívott F. Bernát tanú vallomása szerint a G. Rafael irányában tett rendelkezésre bocsátás okát nem az árú minőségének hiánya, hanem az képezte, hogy felperes az árú vételárát a kialkudottnál darabonként egy krajcárral drágábban számította, mely körülmény, ha valóban fenforgott volna is, alperest nem arra jogosította fel, hogy az árút rendelkezésre bocsássa, hanem hogy felperes által szerződésellenesen igényelt többletnek elengedését követelje. A vételügylet, melyből felperes követelését származtatja, ezek szerint létre jővén, miután a kereset tárgyát képező \ételárnak kifizetését alperes maga sem vitatta, mennyiségét pedig nem kifogásolta, őt a kereseti összegnek . . . megfizetésére feltétlenül kötelezni kellett stb. A magy. kir. Curia (1887. évi szeptember 22. 575. sz. a.): A másodbiróságnak Ítélete helybenhagyatik stb. Okok: Alperes a kereset alapjául A. alatt felhozott könyvkivonatban foglalt árúknak megrendelését és átvételét a per során elismerte, védelmül azonban azt hozta fel, hogy a felperes által küldött árúk sem minőség, sem az ár tekintetében a megrendelésnek meg nem felelvén, azokat törvényes időn belül felperesnek, sőt óvatosságból felperes utazójának, G Rafaelnek is rendelkezésére bocsátotta. Alperes felperes tagadásával szemben azon állítását, hogy az általa kifogásolt árúkat az ügy és árúk minőségére való tekintettel a ker. törv. 346. és 347. §§-ai rendeletéhez képest azonnal felperesnek rendelkezésére bocsátotta nem bizonyította; ehhez képest az alperes által megrendelt és átvettnek beismert árúkat minőségileg jogosan kifogásoltaknak tekinteni nem lehet. A másodbiróság Ítélete tehát ezen és az árúk vételárára vonatkozóan alperesi kifogásra nézve az ott felhozott okoknál fogva helybenhagyandó volt. Bűn-ügyekben. Azt. la.j.jon valamely bukott egyén mint kémkedő kötele* voll-e a könyvel ;et vezetni, leltárt és mérleget készíteni, a büntető I iró határozza nieg; kis-ipar és kereskedés határai. (Btk. 41(i. §. 2. és 3. pont.) A szegedi kir. törvényszék: K. György volt kereskedőt a btk. 416. ij-ának 4. pontjába ütköző és minősülő vétkes bukás vétségében bűnösnek mondja és ezért ugyan e szakasz alapjáa az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó három havi fogházra és egy évi tartamban hivatalvesztésre itéli. Indokok: A szegedi kir. bűnfenyitö törvényszéknek 1880. évi október hó 21-ik napján 19,849. szám alatt hozott ítélete értelmében Rosenzweig Lipót és társa hitelező cég kérelme folytán a csőd K. György szentesi volt kereskedő összes vagyonára elrendeltetvén, vádlott önvallomásában a kinyomozott tárgyi tényálladékkal egyezőleg beismerte, hogy a szentesi szatócsüzlete mellett mint főbérlő mezei gazdálkodással is foglalkozott és mint ilyen a bekövetkezett kedvezőtlen viszonyok befolyása alatt magát oly adósságokkal terhelte, melyek miatt hitelezői által bepereltetett és azok részére, még mielőtt a csőd megnyitását kérelmezhette volna, összes ingóságai és activ követelései 1880. évi június és augusztus havában, bírói végrehajtás utján lefoglaltattak és elárvereztettek. Tekintve, hogy vádlottnak védelmére felhozott azon állítása, hogy ő az ingó vagyonára vezetett végrehajtásokról csak utólagosan értesült, az 1880. évi július hó 31-ik napján jelenlétében felvett és a bűnvádi iratokhoz napló 15 szám alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyvvel merőben megcáfoltatott; továbbá, hogy a csődleltár adatai, valamint Sós Pál csődtömeggondnoknak nyilatkozata szerint a csődmegnyitás napján vádlottnak összes vagyona 2,284 frt 54 krra becsült ingatlanokból állott, mig a csődtömeg ellen bejelentett ' övetelések összege 8,930 frt 55 kr. értéket képviselt, s azok kielégítést egyátalán nem nyertek, figyelembe vévén másrészt azon körülményt, hogy a tartozásai között Kohn Mór, Lövy Lipót és társa, Singc r Henrik javára jegyzett, egyenkint 2,000 frtos tételek a többi csekélyebb adósságokkal összehasonlítva, nem kereskedésre csinált adósságoknak látszanak, hanem inkább elfogadható, hogy abba rosszul kiütött földbérleti vállalataival keveredett, továbbá Szentes város iparhatósági bizonyitványával igazolva lévén, hogy üzlete a kis ipar körét meg nem haladta, s igy cégbejegyzésre s ennek folytán a btk. 416. §. 3 pontja értelmében könyvek vezetésére sem volt kötelezhető : csakis a btk 416. §-ának 4. pontja szerint minősülő vétkes bukás vétségének tényálladékát lehetett ellene bebizonyitottnak tekinteni és e miatt büntetni kellett. (188G. évi június hó 8-áu 7,136. sz. a.i A budapesti kir. itélö tábla: A vádbeli cselekmény, a fedezetlen tartozások, illetőleg okozott kárnak szatócsüzlethez viszonyított nagyságánál fogva, a fenforgó enyhítő körülmények mellett is súlyosabb beszámítás alá esvén : a kir. ítélő tábla vádlott fogházbüntetését két havi tartamra felemeli, egyebekben a kir. törvényszék Ítéletét oly helyesbítéssel, hogy vádlott ez idöszerint nem 57, hanem 62 éves időkorban van s ez képez mellette enyhítő körülményt, indokainál fogva helybenhagyja. (18;6. évi december hó 1-én, 24,332. szám.) A in. kir. Curia: Vádlott cselekménye a btk. 416. ^-ának 2., 3. és 4. pontjai alapján minősíttetik vétkes bukás vétségévé ; ily változtatással egyebekben a kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Vádlott vagyonbukása, minthogy ellene a csőd 1880. évi október 21-én s igy már a magyar törvénykönyv hatályba lépte alatt nyittatott meg, ugyanennek rendelkezése szerint bírálandó el. S minthogy annak meghatározására, vájjon a vádlott üzlete a kis-ipar körét meghaladta-e, nem a szentesi városi tanács vélekedése, hanem a kereskedelmi törvény 3. és 5. §§-ai alapján a büntető biró van hivatva; az imént idézett 5. §. szerint pedig, mely szatócsokat nem is említ, a kereskedelmi törvénynek a kereskedelmi cégekre, a könyvekre és cégvezetésre vonatkozó intézkedései egyátalán csakis a kofákra és házalókra nem alkalmazhatók ; minthogy pedig a vádlott oly mérvű kereskedelmi üzlettel foglalkozott, mely saját bevallása szerint is 6,000 frt értéket képviselt, minden kétséget kizárólag meg van állapítva, hogy üzlete a kis-ipar körét meghaladta; minélfogva a kereskedelmi törvénv 551. íjának rendelkezése szerint 1876. évi július 1-ső napjától kezdve kötelezve volt rendes kereskedői könyveket vezetni s évenkint mérleget készíteni; s minthogy saját beismerése szerint ezeket nem teljesité, ezen mulasztása által a btk. 4l6. íj-ának | 2. és 3. pontjába ütköző vétséget követte el. Végre a btk. 4l6. §-áuak 4. pontja alapján azért volt vét| késnek nyilvánítandó, mert jóllehet fizetésképtelenségét tudta volt. | s e miatt több hitelezője végrehajtást is foganatosított ellene, ! mégis a btk. életbelépte után sem kért maga ellen csődöt.